Bejelentkezés Regisztráció

Hozzászólások a Momus írásaihoz


7077 Edmond Dantes 2019-08-02 08:17:38 [Válasz erre: 7074 IVA 2019-08-02 05:20:23]

CÖF CÖF CÖF "A hír szent, a vélemény szabad." Az enyém is. Ugye? Mélyen egyetért(ett)ünk abban, hogy a nem tetsző vagy érdektelen beírásokat átugorjuk. Ugye? Tehát: hóóó-rukk!! PS Ha tudnád, hogy én mi mindent tartok gusztustalannak és -egy korábbi, rám célzó igédet kölcsönvéve- mi mindentől undorodom: huhúúú! Ugye? A Café Momus Komolyzenei Magazin Hozzászólások a Momus írásaihoz című topicjában az előző politikai hatalomra, médiájának ilyen hasonlítással történő, torzító utalás bezzeg tetszik, ugye? UFF(izi)!


7076 IVA 2019-08-02 05:32:11 [Válasz erre: 7073 makkzs 2019-08-02 00:52:28]

Kedves Makkzs, köszönöm, hogy az én reagálásomra is utalt, így már engedékenyebben fogadom negatív jelzőjét az „Erkel Színház nevében”.
A rendezők ügyében azonban szigorú maradok. „A rendezőnek mindenképp figyelemmel kell arra is lennie, hogy a karzatról az apró gesztusok nem fognak látszani” – írja. Én ezt úgy szigorítanám, hogy a rendezőnek mindenképp figyelemmel kell lennie arra is, hogy a nézőnek a karzatról is kell tudnia érzékelni az énekesek gesztusait. Normális helyzetben (korokban) ez úgy teljesült, hogy egy rendező akkor juthatott opera színreviteléhez, miután hosszú évekig, évtizedekig inaskodott nagy és főrendezők mellett. Ugyancsak kivételes képességekkel juthatott operarendezéshez egy prózai színházi rendező, hiszen az operának nemcsak a műfaja és a színpada, hanem az egész tere eltér a kisebb színházakétól. Sajnos a néző ma azt érzékeli, hogy operarendezéshez és „főrendezéshez” akárki hozzájuthat.


7075 IVA 2019-08-02 05:24:20 [Válasz erre: 7067 Edmond Dantes 2019-08-01 08:24:22]

Relatív, hogy mint nevezünk új filmnek. Amelyeket a tévében adnak, ritkán „újak”, aki nem jár a bemutatómozikba, többnyire régieket lát. Sőt, a tv-csatornák és videómegosztók közönsége többnyire a vitathatatlanul „régi” filmeket nézi. Az operák esetében azokra a nézőkre is kell gondolni, akik egyáltalán nem ismerik az alapműveket, a számunkra legnépszerűbbeket sem. Az ehhez a korosztályhoz tartozó hozzátartozóimat, noha angol és spanyol tannyelvű iskolába járnak, illetve nem operabolond ismerőseimet én már egyáltalán nem tudom elcsalni idegen (eredeti) nyelvű előadásokra. A színház alapvetően nem stúdium, primer érzelmi hatásnak kell érnie a nézőt: mintha hozzá szólnának.


7074 IVA 2019-08-02 05:20:23 [Válasz erre: 7066 Edmond Dantes 2019-08-01 08:11:02]

Ha csak azonos sémájú riportokat hallasz a közmédiában, akkor elégtelen számú minta alapján általánosítasz.
A Café Momus Komolyzenei Magazin Hozzászólások a Momus írásaihoz című topicjában a jelen politikai hatalomra, médiájának ilyen hasonlítással történő, torzító utalást még félrekalandozó társalgásban sem OFF-nak, nem is UFF-nak, hanem gusztustalan nyomulásnak találom.


7073 makkzs 2019-08-02 00:52:28

Köszönöm a blogbejegyzésem megosztását, és köszönöm azoknak, akik elolvasták, és pláne azoknak, akik kommentelték. 1. Az Erkel "kellemetlenül nagy" alatt azt értettem, hogy ha valaki meg akarja tölteni, akkor rendkívüli nehézségeket okoz ez a feladat, mert csak a legnépszerűbb operák hagyományos rendezésétől várható, hogy ez megoldható, továbbá a rendezőnek mindenképp figyelemmel kell arra is lennie, hogy a karzatról az apró gesztusok nem fognak látszani. Jártam néhány előadással úgy, hogy kifejezetten nem tetszett a rendezés a földszintről, és amikor valami miatt az erkélyről sikerült csak megnéznem újra, akkor jöttem rá, hogy így szinte még jobban élvezhető. A látvány emiatt sem lehet teljesen kiiktatható elem - ha egyszer messziről az arcok nem látszhatnak.

2. A külföldi nézőkkel kapcsolatban: természetesen tudom, hogy vannak olyanok, akik épp az opera miatt jönnek Pestre. (A Wagner-napok kapcsán sem merül fel bennem, hogy az épület miatt vannak ott.) Ennek ellenére a személyes tapasztalataim azt súgják, hogy mégis rengetegen vannak, akik otthon nem rendszeres operalátogatók (mert annyira drága a jegy, hogy Nápolyban, Milánóban, stb) nem engedhetnék meg maguknak amúgy sem, és az általunk drágának tartott helyek nekik olcsók, és így még kísérletként is bevállalnak egy-két felvonást. Sok külföldi vendéget vittem én is így, sokan velem voltak életükben először operában. Azt hiszem, hogy nehéz lenne vitatni, hogy az Operaházban mindig nagyobb arányban voltak a külföldiek, mint az Erkelben.

Alapos közönségvizsgálat nélkül nyilván nemigen lehet kinyilatkoztatni, csak benyomásaink lehetnek.

Makk Zsuzsanna (Mezei néző)

 


7072 bermuda 2019-08-01 23:08:58 [Válasz erre: 7069 Edmond Dantes 2019-08-01 08:39:17]

Kedves E:D: (mint kedvenc regényem főszereplője üdv) igen szerencsés is voltam, nagyon fiatal és nagyon rajongó.Már az említett operákat jól ismertem, s nem okozott nehézséget a szövegértés miután valóban minden szavukat értettem. Már idős vagyok de emlékszem kedvenceim szavaira, arra, h mikor hova léptek milyen ruhában voltak.. Pl a Nyugat lányában, Házy hogyan húzta fel a kesztyűjét "Úgy öltözöm fel ma este, mintha szent ünnep lenne..."..vagy Ilos hogyan rugta be a kocsma ajtaját: "Ki szedne ráncbe engem?"  Vagy a duett: Néma volt a száj, de muzsikált a sziv....etc. Boldog vagyok, h emlékezhetem.


7071 ladislav kozlok 2019-08-01 09:54:52 [Válasz erre: 7060 -zéta- 2019-07-31 09:42:20]

Kedves Antonín,

Kaufmann kiejtését valaki más kritizálta, de  2013.szept. 9.-kén  megjelent 1 cikked - Tanmese egy balul sikerult Wagner lemez kapcsán. Itt szerintem  nem nagyon voltál igazságos Kaufmannal szemben. Viszont ebben az évben volt valamilyen Kammer Milieu-ben  egy Rigoletto eloadás, ahol a címszerepet Durčo, szlovák bariton énekelte, akit Te nagyon megdicsérted. En erre azt írtam, hogy a nuvész úr nálunk negyed rangú bariton - utálom a tremoloját.

En a szombati eloadást láttam Szegeden, véleményemet fenntartom. De ahogy tík szoktátok mondani - izlések és pofonok.

 

 

 

 


7070 Edmond Dantes 2019-08-01 08:47:56 [Válasz erre: 7061 Klára 2019-07-31 13:56:02]

OFF Ajánljon egy jó kocsmát, ahol kulturáltabban vitatkoznak, viselkednek: talán benézek ;-)


7069 Edmond Dantes 2019-08-01 08:39:17 [Válasz erre: 7054 bermuda 2019-07-27 00:10:51]

Egészen biztosan kivétel éspedig szerencsés kivétel. Szerencsés, sőt: kivételes képességű az az ember, aki mindent ért(ett), az énekesek minden szavát, aki kívülről tudja a fölsorolt és az etc. operákat még ma is. Sajnos -vagy nem sajnos- a nézők úgy 99,99%-a nem rendelkezik e rendkívüli (meg)értő és memorizáló képességgel és ha szükségesnek tartja, igénybe veszi a feliratozást. De ha ma is fejében vannak az operák szövegei szőröstül-bőröstül, akkor semmi baj: hátra kell dőlni és az eredeti nyelven énekelt dalművek élvezete közben az évtizedekkel ezelőtt memorizált magyar szövegek úgyis előjönnek és nem kell semmit olvasni. Irigylem!


7068 Edmond Dantes 2019-08-01 08:29:23 [Válasz erre: 7053 Franca 2019-07-26 08:10:15]

Teljesen egyetértek, de ami az egyetértésemnél fontosabb: pontosan úgy van, ahogyan írta. Legutóbb a Műhelyházban volt szerencsém élvezni magyar művek magyar felirattal való megsegítését, ami, lévén szó egy ritkaságról és egy ősbemutatóról, hasznos segítség volt a pontosabb megértéshez és a beszélt szöveg és a zene közti összefüggések követéséhez.


7067 Edmond Dantes 2019-08-01 08:24:22 [Válasz erre: 7065 IVA 2019-08-01 03:05:02]

Jól reméled: éles szemmel és füllel vetted észre, hogy az én "ugye"-m szándékosan került a beírásba. Amit viszont valóban sajnálatosnak tartok, az a szinkronizálás nélküli, "feliratos" filmek rohamos térhódítása. Kardinális különbség a film és az opera pontosabban megtekintésük között pl. az, hogy többnyire új filmeket nézünk, új operákat viszont csak elvétve és a szinkronizálás hiánya arra kényszeríti a nézőt, hogy a filmek és a szereplők nézése helyett nagyrészt a szöveget kényszerüljön olvasni. Nincs ugyanez a kényszer operák esetében, mert azok cselekményét jórészt ismerjük. Aki beéri a "jórészt ismeréssel", annak nincs más dolga mint hátradőlni székében és azon a nyelven hallgatni-nézni a dalművet, amilyen nyelven azt megírták. Úgy teljes, úgy hiteles. Aki viszont új részleteket, apró finomságokat szeretne felfedezni régi kedvenceiben, megteheti, hogy olvassa a magyar feliratot.


7066 Edmond Dantes 2019-08-01 08:11:02 [Válasz erre: 7064 IVA 2019-08-01 02:58:58]

UFF UFF (kiált a néma indián) Jó neked, én a köztévén sosem hallok a műsorvezető felvetésével ellenkező tartalmú választ, sőt meglepőt sem. Ismét fiatalnak érezhetjük magunkat, mert Megyeri Károly édes-búsvidám Kádár-interjúinak álomvilágába ringatnak, azzal a nem csekély különbséggel, hogy ma (még?) egy mozdulattal más világba  kattinthatjuk magunkat, bár ez a "más világ" egyre szűkül. Lehet, hogy közszereplők bármely műfajban, de nem bármely csatornán közölhetik mondanivalójukat, már ha a paletta nem "megfelelő" oldalán vannak. Egyébként én sem szeretem és nem (nagyon) nézem a be- és túlkiabálós műsorokat. Az interjú és a vita talán csak műfaji formák...miként az álinterjú is. Bizonyos médiumokban utóbbi élen jár.


7065 IVA 2019-08-01 03:05:02 [Válasz erre: 7063 Edmond Dantes 2019-07-31 15:26:02]

… Amint a következő hozzászólásod első mondatába ékelt ugye sem azt üzeni, hogy egyet kell értenem veled. Remélem!


7064 IVA 2019-08-01 02:58:58 [Válasz erre: 7062 Edmond Dantes 2019-07-31 15:16:57]

OFF-OFF-OFF: Jó szívvel ajánlásod nélkül is nézem a köztévét (is), ezek szerint te is. És valószínűleg mégsem ugyanazt halljuk. Én a köztévén is gyakran hallok a műsorvezető felvetésével ellenkező tartalmú választ, sőt meglepőt is. Persze ez akkor is lehetséges, ha a riporter előre megfontoltan felkínálja az ellenvetést. Ez technika kérdése. Az interjú és a vita csak műfaji formák. Az a közszereplő, akinek mondanivalója van, bármelyik műfaj kereteiben a saját gondolatát közli. Az egymást túlkiabálók véleménye viszont alapvetően egyezik, hiszen többnyire ugyanabból a bagázsból valók, csak a fenyegetőzések és átkozódások nemeiben akad nézeteltérés.
Az ugye ma már gyakrabban töltelékszó („vatta”, mint pl. az igazándiból), sőt inkább rossz szokás, semmint egyetértésre biztató, mint az úgy-e? alak volt valamikor...


7063 Edmond Dantes 2019-07-31 15:26:02

A nyelven enekles/magyar feliratozas ugye szerencsere mar eldolt, de azert csak rugozzunk tovabb a teman, uborkaszezon van es nyari szunet. Magyar nyelvu eloadas eseten is fokozza az elvezetet es erthetoseget a magyar felirat. Tovabba a hallaskarosultakra is tekintettel kell lenni. Az enekeseket/korust ill. szolamaikat a maguk teljessegeben sosem lehetett erteni...vagy ha es akiket igen (de nem), ok mar nincsenek itt. Addig is, ameddig felno a minden szot erthetoen eneklo uj generacio, marad a felirat. Azaz orokre. A forditok pedig atkepzik magukat szovegfeliratozova. Szep, hasznos munka.


7062 Edmond Dantes 2019-07-31 15:16:57

OFFOFF Akik nem szeretik a feszkos, egymas szavaba vagos studiobeszelgeteseket, azoknak jo szivvel ajanlom pl. a kozteve reggeli musorfolyamat. Vita zero (es vita dolce), az egyik musorvezeto -szinte?- minden mondataban hallhato az "ugye" szocska is: nagyon cuki, szinte mar valaszolni sem kell a kerdesre, eleg lehet egy konnyed bolintas.


7061 Klára 2019-07-31 13:56:02 [Válasz erre: 7058 IVA 2019-07-30 01:53:52]

"címzetes értelmiségiek sem vitatkoznak kulturáltabban, mint ők a kocsmában."

Sőt, egyik-másik kocsmában kultúráltabban vitatkoznak, viselkednek, mint ezeken a helyeken. Egyébként itt a cél a csatornának a nézettség,  a megjelenő egyéneknek pedig az ismertség, a legteljesebben negatív értelemben vett népszerűség" Ennyi....)


7060 -zéta- 2019-07-31 09:42:20 [Válasz erre: 7059 ladislav kozlok 2019-07-30 23:57:41]

Kedves Kozlok, valakivel összekeversz szerintem.... 


7059 ladislav kozlok 2019-07-30 23:57:41

 

ZETA,  ép hogy két holgy volt kituno  és Boldi csapnivalo, de  hát mit várjak  Toled aki  Durcot jot baritonnak tarjta éd Kafmannak a  német kiejtését rosznak.


7058 IVA 2019-07-30 01:53:52 [Válasz erre: 7057 Klára 2019-07-27 10:59:52]

OFF: A kerekasztal-beszélgetések moderátorai kifejezésről jut eszembe. Milyen divat lett (azokban a tévékben, ahol kerekasztal-beszélgetések és moderátorok vannak), hogy a vendégek hosszú perceken át egymás szavába kiabálnak, a moderátor vagy hagyja őket, vagy közéjük csatlakozik, és az egészből egy gondolat sem érthető. Ilyenkor látszik, hogy ezeknek a televízióknak nincs is értelmes üzenetük. A „feszkó” lényeges, sőt maga a cél, az hozza a nézettséget: a nézőknek tetszik, ha címzetes értelmiségiek sem vitatkoznak kulturáltabban, mint ők a kocsmában.


7057 Klára 2019-07-27 10:59:52 [Válasz erre: 7056 IVA 2019-07-27 03:54:43]

Azt hiszem, akkoriban alapkövetelmény volt a helyes szövegmondás, a tiszta szövegéneklés.  Ez mára valahogy kikopott a követelmények közül, legalábbis részben.Tisztelet a kivételnek!  Persze, ha a TV bemondónál, a kerekasztal beszélgetések moderátorainál, stb. nem követelmény a helyes, tagolt magyar beszéd, akkor miről beszélünk? Az egyik TV csatornán (ez itt nem a reklám helye) rendszeresen nézem a "Hogy volt" sorozatot, melyben a korábbi évek nagy  énekes- és színészegyéniségeire  emlékeznek még élő pályatársak, illetve a mai generáció tagjai. Többször elhangzik, hogy X.Y. rendező, vagy Q.Z művész, művésznő mellett nem lehetett pongyolán beszélni! Mert lezavarták a színpadról, ahogyan azt is, aki a próbákra nem kellően felkészülve ment el!

Persze, az eredeti nyelven előadott darabok szövegének "maszatolása" sem bocsánatos bűn, számos nagy énekes énekel kiválóan több nyelven, akkor is, ha éppen nem beszéli társalgási szinten. Ez szerintem csupán odafigyekés kérdése. És miiért van az, hogy magyar anyanyelvűként, tárgyalóképes német nyelvtudás birtokában egyik-másik német énekes áriáit tökéletesen értem, egyik-másik hazai énekesét meg  magyarul is alig!


7056 IVA 2019-07-27 03:54:43 [Válasz erre: 7054 bermuda 2019-07-27 00:10:51]

A felsoroltaknál jóval több énekest tartok számon, akik a szövegét jól lehetett érteni, inkább a kivétel volt elenyésző. Természetesen az énekesek sokkal tisztábban deklamálták a magyar művek szövegét is, amikor mindent magyarul énekeltek, és nem ismerték a „közönség számára úgyis alig érthető” idegen szöveg maszatolásának kényelmét.


7055 IVA 2019-07-27 03:52:15 [Válasz erre: 7053 Franca 2019-07-26 08:10:15]

A magyar operák magyar nyelvű feliratozásáról, illetve annak elvetéséről nem én fogok dönteni. Számomra lenne egy rossz üzenete: itt olyan szöveges művet adnak elő, amelyet feliratozás nélkül nem lehet megérteni. Ennek van olyan távolságot tartó hatása, mint annak, ha első hallásra nem ért meg minden szót a közönség. A másik kifogásom az, hogy ha a színpadi látvány színeinek, fényeinek van összhatása (elvileg kell lennie), azt rontják az erős zöld és égő napvörös feliratok, meglehetősen nagy felületen a színpad fölött.


7054 bermuda 2019-07-27 00:10:51 [Válasz erre: 7053 Franca 2019-07-26 08:10:15]

Valószinű kivétel vagyok, 62-től jártam operába, s mindent magyarul énekeltek.Érdekes módon mindent értettem, főleg a tenor és a bariton minden szavát, de a szopránokét is , Ha nem igy lett volna , akkor nem tudnám kivülről a Bohémélet, a Manon, a Nyugat lánya, A Végzet, az Álarcos  a Carmen  etc. operákat még ma is, és nem a zárt és ismert áriákat, a többit is értettem.Igaz, h csak akkor mentem amikor Ilosfalvy, Melis, Házy , Déry,  Komlóssy szerepeltek.Az ő énklésüket minden szavukat tökéletesen értettem s 3-4 előadás után már kivülről tudtam is.... sőt máig a nagyrészét..


7053 Franca 2019-07-26 08:10:15 [Válasz erre: 7052 IVA 2019-07-25 23:26:13]

De miért ne lenne magyar felirat? Akinek nincs rá szüksége, az nem nézi. Ahogy már írtam, idén MIskolcon feliratozták a Hunyadit és akivel csak beszéltem, mint nem operába járó nézők (bérlet részeként adták), hálásak voltak érte. 

Nekem több, mint 35 év operába járás után nincs szükségem feliratra, az a fajta vagyok, aki egyébként is felkészül előre. De küldetéstudatból számos alkalommal próbáltam barátaimmal megszerettetni a műfajt. Az egyikkel a Bánk bánt néztük meg először Budapesten és noha nyilván tanulta a történetet az iskolában, rendkívül zavarta, hogy nem érti, éppen mit énekelnek, mi történik a színpadon. A zene el sem jutott hozzá, mert figyelme kimerült abban, hogy próbálta megérteni az énekelt szöveget. Sokat segített volna önként vállalt küldetésemnek a felirat. Így viszont nem mentünk többet együtt.


7052 IVA 2019-07-25 23:26:13 [Válasz erre: 7051 Franca 2019-07-25 16:52:55]

Vajon amikor minden opera-előadás magyar nyelven ment, miért nem gondolt senki sem a magyar feliratozás szükségességére? Akkor is léteztek ehhez technikák, feliratok készültek a külföldi filmekhez (sőt már a némafilmekhez is), lehetett villanyújságot olvasni a Lenin körúton.
Az az intézmény, amelyről beszélünk (a Magyar Állami Operaház) egyáltalán nincs pénzszűkében. Sok tekintetben tetten érhető a pazarlás is. A Gioconda locsi-pocsis Velencéje sem lehetett olcsó (csak éppen rossz, sőt kellemetlen).
A jó díszletnek, ha szép, ha nem, mindvégig játszania kell a drámában. De nem mindenki figyelmes mindenre, zárójeles megjegyzésed kulcsfontosságú.
(OFF: Nemrég a Facebook valamelyik budapesti témájú csoportjában az egyik tag azt állította, hogy a kilátás nem tényezője egy ingatlan értékének. Évekig lakott Buda legszebb helyén, hegyekre, a Dunára néző kilátással. Egy hétig érdekesnek találta, aztán soha többé nem nézett ki az ablakon, hiszen mindig ugyanazt látta. Az én kilátásom, bár nem jelentéktelen, nem kívánkozik anzixra, de 44 éve nem tudok betelni vele, lépten-nyomon bámulok kifelé, sosem unom meg. A változatosságról gondoskodnak az év- és napszakok, az időjárás, az élet. Az is igaz, hogy a pazarnál szerényebb látnivalók erősen kötődnek az életemhez és az érzelmeimhez. Valahogy ilyen szerepet játszanak a jó díszletek, bármilyen koncepció szerint és technikával készülnek is, akár A bahcsiszeráji szökőkút festett díszleteinek pompájáról, amely a véres tragédiákat ellenpontozza , akár a (régi) Porgy és Bess füstlepte, fülledt, nyomorúságos udvarának atmoszférájáról, akár A lombardok vetített, többnyire a zene érzékfeletti hatásait hangsúlyozó képeiről van szó.
Szóval ennyire nem vagyunk egyformák, eltérően hatnak – vagy nem hatnak – ránk a látványok ingerei és üzenetei.)


7051 Franca 2019-07-25 16:52:55 [Válasz erre: 7048 zöldszemű 2019-07-24 16:35:05]

Annyival egészíteném ki, hogy a magyar nyelvű előadásokhoz is szükséges a magyar felirat szerintem. 

A leegyszerűsített díszletekkel - különösen, ha az intézmény pénzszűkében van - teljesen egyetértek. Életem egyik legemlékezetesebb előadása egy berlini Alvajárók volt, ahol a díszletet egy vászonra festett kétdimenziós tehén és néhány szék, ajtó, válaszfal képezte. Az énekesek - nyilván megfelelő rendezői instrukciók alapján - olyan jól játszották a szerepüket, hogy nem is hiányzott más, remekül szórakozott mindenki. Láttam olyan fatasztikus Don Giovanni előadást , ahol a díszlet egy pad és egy mozgatható, több részből álló kerítés volt. A kiváló rendezés és játék miatt sokkal emlékezetesebb maradt, mint az azóta látott jó néhány, korhű és nem korhű, de gazdag látványvilágot felvonultató Don Giovanni előadás. Rá kellett jönnöm, hogy - legalábbis nekem -  a díszlet vajmi keveset segít, ha nincs mögötte rendezői koncepció, énekelni és játszani tudó karizmatikus szereplők. Az ember megcsodálja, amikor meglátja, de utána már nincs sok szerepe, nem sok nyomot hagy maga után (számomra természetesen). 


7050 IVA 2019-07-25 03:47:24 [Válasz erre: 7048 zöldszemű 2019-07-24 16:35:05]

Kedves Zöldszemű, noha az Operaház válsághelyzetét úgysem oldhatjuk meg kívánságműsorral, hadd fűzzek néhány opponáló gondolatot az eszményeidhez.

- A díszleteket - ha az elemeiknek nincs döntő szerepük - a végletekig le lehet egyszerűsíteni. (Egy fal, egy-egy ajtó, egy-két függöny, egy fél ülőgarnitúra, esetleg egy kerevet, stb. - a legtöbb opera előadható így. Ami még szükséges, a mai fantasztikus technikával a hátsó falra vetíthető.)

Mivel az opera a maga (általában) nagy, szimfonikus zenekarával (olykor színpadi zenével), énekkarával (olykor balettegyüttessel), komplikált és bravúros szólamokat megoldó szólistákkal és együttesekkel, a színpadi játékkal korántsem olyan műfaj, amelynek kifejezésmódja végletekig leegyszerűsített, hogyan illenék hozzá végletekig leegyszerűsített látványvilág? A nagy formátumú és erős hatású zenei élményhez ugyanolyan vizulis élmény illik és jár, ha nem a partitúrát olvasom és a lemezt hallgatom az otthonomban, hanem időt, pénzt és fáradságot áldozok egy operai estére. Egyébként több előadásunk van már, amely megfelel felsorolt igényeidnek: az Olasz nő Algírban vagy a Lammermoori Lucia díszletelemei alig többek falaknál, ajtónyílásoknál, mintha a minimálstílust kedvelő harmincas korosztálynak akarnának kedveskedni velük.
Amíg különböző és különböző stílusú művek léteznek, (elvileg) különböző rendezők különböző koncepciókkal, hogyan lehetne egyenrecepthez kötni az előadások látványvilágát? A nagy mesterek, művészek (Spannraft Ágoston, Oláh Gusztáv, Fülöp Zoltán, Forray Gábor, később Csikós Attila) idejében sem egy kaptafára és főleg nem azonos technikával készültek a díszletek. Mindegyiknek volt stílusa, arca, világa és egyűttműködése a világítás- és színpadtechnikával.
Vetített díszlettechnika sem egyféle létezik csupán, és azt sem szereti mindenki. 1974-ben a nagy sikerű és a Covent Garden által is megvásárolt, puritán térben előadott Lombardok-előadásunk igényes és dekoratív vetített színpadképei sem arattak osztatlan sikert, sokan gúnyolták mozinak, diavetítésnek, még ezen a fórumon is akadt, aki utálkozva szólt róla (én nagyon szerettem), az pedig szinte kiverte a biztosítékot, amikor 1975-ben az Odüsszeusz hazatérésében (Sudlik Mária és Sass Sylvia „főszerepeltetésének megismétlése” mellett) Mikó András, illetve Forray Gábor mintha nem tudott volna továbblépni a szcenírozásban sem.
A „mai, fantasztikus technika” ellenére számomra pl. amatőr ötletnek és kivitelezésűnek tűntek a Müpa-beli Ring hátsó és egyéb falakra vetített látványmegoldásai.

- A jelmezek is lehetnek szerények, a korhűség illúzióját keltők, mindenképpen a darab mondanivalójával összhangban” – erre sem lehet általános recept. Ha egy királynőre, grófnéra, császár- vagy fáraólányra, vagy egy nagyvilági kurtizánra szerény jelmezeket adnak, az a darab és a jellem meghamisítása. Jelenleg színpadi divat a szereplőkre erős és egyszínű, mai ruha- vagy bútorszövetből készült jelmezt adni, amelyeknek legfeljebb a hossza és egy-egy vonala igyekszik halványan utalni valamilyen „általános” történelmi korra. Egész estés divatbemutatót tudnék itt leírni az elrettentő példákból, egynél maradva említem meg Lucia metálkék estélyi ruháját az ominózus esküvőn. Ez is hamisítás, még inkább a tehetség, a fantázia és a műveltség megúszása.
Én úgy gondolom, az Operaház egyik legnagyobb betegsége ma a színházi tehetségek hiánya és az ebből fakadó igénytelenség.


7049 Búbánat 2019-07-24 18:56:12 [Válasz erre: 7048 zöldszemű 2019-07-24 16:35:05]

Messzemenőkig egyetértek  gondolatmeneteddel, felvetéseiddel, kedves  "zöldszemű"!


7048 zöldszemű 2019-07-24 16:35:05

„Temetni veszélyes” – és „elpártoló nézők”.

Csak lesem, mikor rukkolhatok elő régóta keringő eretnek gondolataimmal.
Szóltak ilyenekről  előttem  itt már többen, többször is. 

Az opera lényege ugye a ZENE,  a zeneszerző és a szövegíró  forgatókönyve szellemének megfelelő tálalásban. 

A HÁZ, a Magyar Állami  Operaház Európa egyik legszebb neo-reneszánsz  dalszínháza.  Ebben a gyönyörű  épületben „hagyományos”, természetesen magas művészi színvonalú előadásokat  kellene tartani.

Mire gondolok, sok évtized  operalátogatási élményei és tapasztalatai alapján?

- A szerepeket a műben szereplő személyek énekeljék, a zeneszerző által írt szólam/ok/ban.
- Idegen nyelvű előadáshoz vetítsék a szöveg igényes magyar fordítását, magyar mű előadása esetén német, vagy angol szöveg vetítése kívánatos.  
- Az énekesek mozgása, viselkedése legyen összhangban  a mű cselekményével.
- A díszleteket -  ha az elemeiknek  nincs döntő szerepük  -   a végletekig le lehet egyszerűsíteni. (Egy fal, egy-egy ajtó, egy-két  függöny, egy fél ülőgarnitúra, esetleg egy kerevet, stb.  -  a legtöbb opera előadható így.  Ami még szükséges, a mai fantasztikus technikával a hátsó falra vetíthető.)  
- A jelmezek is lehetnek szerények, a korhűség illúzióját keltők, mindenképpen a darab mondanivalójával összhangban. 

Nem térek ki a repertoárra és az előadóművészekre; egyébként lennének elképzeléseim. 
Általam látott, minden szerzői instrukcióval szembe menő megoldások garmadájának  idézésétől  itt szintén eltekintek.  

A  vajh miért(?)  távol maradó zenebarátoknak  először,  legalább egyszer!  az eredeti formájukban kellene megismerkedniük az operákkal,  azért, hogy az egész világon dívó ilyen-olyan átértelmezéseket később legyen  mihez viszonyítaniuk.
(Lehet, hogy sántít, de példa:  a karikatúrát csak az érti, aki  ismeri a szóban forgó személyt vagy helyzetet.)

Véleményem szerint az ilyen Operaházba  szívesen menne a közönség, vidékről is, több alkalommal is. Meg az érdeklődő,  zeneszerető fiatalok is, mert ha elolvassák az Operák könyvét, előre tudhatják,  mi  vár rájuk  – természetesen megfizethető árakon. 
Aki ma egy korábbi ismertetőből készül, az Operába beülve úgy érezheti magát  egyik-másik előadáson, mint aki (már bocsánat) tévedésből egy idegen temetésen van.  

Mivel a klasszikus szerzőknek nem jár jogvédelem, a jelenkori beavatkozásoknak csak a jó ízlés szabhat(na) határt. Egyre abszurdabb értelmezésekkel Dunát lehet rekeszteni, miközben  világszerte nagyítóval is alig találni hagyományos  előadást. 
Ezért megkockáztatnám, hogy a fent javasolt  vállalás  európai ritkáság lenne.
Az opera műfaját valóban kedvelő  külföldi turisták  megfizetnék a nem államilag támogatott jegyárakat is.  Szervezés kérdése.

Természetesen lehet  helye kísérletezésnek, próbálkozásnak, átértelmezésnek,  rendezői önmegvalósításnak, „modernizálásnak”, stb. -  más, arra alkalmas  helyszíneken.  
De nem Budapest világörökségi ranggal elismert útvonalán, a város legelegánsabb  klasszikus  játszóhelyén, „eszi-nem eszi-mást-nem kap” alapon, és nem mellesleg: az adófizetők pénzén.

Majd a közönség eldönti, mire vevő. 


7047 IVA 2019-07-24 04:14:09 [Válasz erre: 7046 Edmond Dantes 2019-07-23 09:59:26]

Nem vitatom, hogy sok hajdani színház (és más intézmény) lebontása, felismerhetetlenné változtatása stb. mögött is hűtlen kezelés, magán- és közbűnök állnak. Álmom egy eszményien meggazdagodott Magyarország, ahol visszaépítik a Nemzetit (számomra a Blaha Lujza téri volt az), eredeti formájában a Hevesi Sándor téri Magyar Színházat – és a Városi Színházat is, de mindez nem lehetséges, még ha olcsóbb lenne is pl. annál, amit egy-két Facebook-csoport egyes tagjai követelnek: bontsák le az 1964-ben átadott Erzsébet hidat és rekonstruálják a lebombázott eredetit, mert az mégiscsak szebb volt. És erre az embernek eszébe jutnak a még nagyobb és felfoghatatlan magán- és közbűnösök: az az emberiség, amely tűrte, sőt előidézte és megrendezte a háborúkat, amelyekben az emberek élőhelyei semmisültek meg oly módon, hogy Budapest a szétbombázott városrészeivel és felrobbantott hídjaival még a szerencsésebbek közé tartozott.
Az Erkel Színház esete annyiban különbözik azoktól a veszteségektől (már nem létező, illetve visszafordíthatatlanul átépített színházaktól; fővárosunk, nemzetünk vagy a világ, az emberiség már csak siratható egyetemes értékeitől), hogy megúszta a megsemmisítést: áll és működik. Ezt a kegyelmi állapotot meg kellene ragadni, többeknek, többféle gesztussal.

1. Mindenekelőtt szentségtelennek és káromlásnak tartom az Erkel Színház működésének a kontextusában dicsőíteni azoknak az embereknek a nevét, akik hidegvérrel asszisztáltak a színház lebontásának korántsem csak egy kávéház asztalánál felmerült ötletéhez, melynek nyomán tervek születtek a színház és földrajzi terének „pótlására”, akkora „szakértelemmel” az operaművészet iránt, hogy fel sem merült bennük az Andrássy úti épület felújításának esedékessége, mely felújítás most teljes kulturális katasztrófa lenne az Erkel Színház nélkül. Ha ez a gondolat nagy karmester, zseniálisnak mondott rendező és az Opera mindkét színpadán példás karriert befutott balettművész fejében nem merül fel, ha nincs egy karmesteri pálca, amellyel ezt az ötletet a szempillantásnál rövidebb idő alatt leintik, az emberben okkal merül fel a gyanú: van az a pénz, amiért ilyen gondolatok nem merülnek fel…

2. Rosszalva fogadom, hogy vannak, akik a mégis túlélő Erkel Színházra előszeretettel dobálnak egy-egy téglát. Nem gondolom, hogy a műsorpolitika, a művészi színvonal, a propaganda, a közönségszervezés, a honlap és még számos tényező hibáival és hiányosságaival szembeállítható, illetve azok védelmére felhozható az Erkel Színház mérete és „túl sok” nézőhelye, és ezek miatt minduntalan az épület alkalmatlanságát kell megállapítani. Ezért kifogásoltam lejjebb a vitafolytató Makk Zsuzsanna jelzőjét („kellemetlenül nagy”), még ha csak pontatlan fogalmazásból eredt is. Ha mégis panasz lenne, azt tudnám rá válaszolni, amit a számukra nem tetsző hozászólásokat reklamáló olvasóknak: át kell ugorni, nem kell mindenáron kellemetlen helyre járni. (Nagy a Müpa is, mégsem befogadó képességének ostorozásával oldják meg sikeresen a működését.)

3. A színház megmentése és működésre alkalmassá tétele, rehabilitációja élharcosának számító, a kormányzattól teljes bizalmat (mondhatjuk ezt teljhatalomnak is) kapott (azóta) főigazgatónak kötelessége lenne (még nem késő, hogy ezt a feltételes módot feloldjuk) megbecsülni saját tetteinek eredményét. Felismerni, hogy az Operaház jelenlegi válsághelyzetének (ugye, érzékelhető, hogy visszakanyarodtam a topic aktuális témájához, Zéta vitairatához) meghatározó motívuma az Erkel Színház rehabilitációs dicsőségének, további megbecsülésének, megtartásának, ápolásának fontossága. Nekem, aki a színház körül minden facsemete ültetését vagy futószőnyeg leterítését hajlamos vagyok ünnepelni, fájdalmas összegeznem: az Erkel Színházat sok tekintetben elhanyagolják. E folyamat jelenségeit is szóvá tettem már ezen a fórumon, csak néhányat ismételek. Az Operaház (röviden) kellemetlen és nem eléggé eredményes pr-ja a rekonstrukció idején koncentráltan az Erkel Színházat sújtja. Az Erkel Színház műsorát különösen a rekonstrukció idején célszerű lett volna megkímélni az eszement rendezésektől (ahogy ezt mondani szoktuk), azok egész sorától. Ártott a színház működésének és a közönséggel való kapcsolatának a 2017-es goromba helyáremelés. (Használni a mostani, szelídebb sem fog.) Szintén goromba gesztus volt a 2018-as évadkezdés negyed évvel való késleltetése az egyetlen operajátszó épületben. Nem józan dolog az Operaház felújításának gigászi projektje mellett kialakítani egy új játszóhelyet, amelynek nincs a főépületet helyettesítő funkciója és képessége, ez szintén az Erkel Színház elhanyagolásához vezetett. A züllés jelenségének tartom az Erkel Színház „büfé-tagozatának” felpuffasztását, kiterjesztését a foyer-ba és az utcára, elvéve az e célra szolgáló pazar terület funkcióját. (Kólás műanyag rekeszek látható tárolása a lépcsőforduló alatt stb.)

OFF: Azt hiszem, Edmond Dantes, rögeszméd, hogy a Müpa egy kulturális intézmény elhelyezésének legrosszabb példája. Ideálisnak én sem tartom, de szerintem a közösségi közlekedési adottságai nem rosszak (és fejleszthetők) – természetesen nem azokhoz az esetekhez hasonlítva, amikor valaki más színházak közelében lakik. Ami a „klasszikus (bel)városszövetből” (tetszik ez a kifejezés) való kiesését illeti: még épülnek a Soroksári út Dunára néző szakaszának luxuslakásai, a Müpával átellenben pedig a Ferencvárosnak egy egész negyede okoslakásokból. Ha ezeknek a majdani lakossága tényező lehet a Müpa közönségének összetételében, ez az ottani műsorpolitikában és helyárképzésben is jelentkezhet.


7046 Edmond Dantes 2019-07-23 09:59:26 [Válasz erre: 7041 IVA 2019-07-23 02:58:54]

Ááá, értem. Hát akkor viszont nagyon sok színházat kezeltek hűtlenül -nemcsak nálunk- az elmúlt évszázadokban, csak a fővárosban a Pesti Magyar (és Német) Színháztól kezdve a Király, Magyar, Nemzeti stb. Színháztól a Nép- később Nemzeti Színházig = lebontásra ítéltettek. De jaj, hol folytassam ezt a szerintem érdekes témát...itt nem, mert ez másik topik. Nem is folytatom, mi már félszavakból megértjük egymást ;-) Annyiban mégis érinti e topikot és -zéta- írását, hogy az Erkel Színházzal azon kívül, hogy szinte már hosszabb ideje ünnepeljük egyfolytában újranyitását mint amennyi ideig zárva volt,  szóval az Erkellel valamit kezdeni kell. A leggondosabb elemzés és hozzászólás sem tölti meg a kisebbítve is túlméretes nézőteret estéről-estére csakis saját opera- és balettelőadásokkal ... főleg ha pár húzó darab még el is tűnik onnan. Ahogy a  legklasszikusabb rendezések, díszletek és kosztümök sem. Már többször javasoltam az Erkel vegyes profilú, részben befogadó -értsd: bérbevehető- színházzá alakítását. Szintén írtam már, hogy egy tisztességesen (!) felújított-korszerűsített Erkel Színház mint befogadó színház, már csak jóval kedvezőbb lokációja miatt is komoly versenytársa lehetne a MüPának, ha ez nem is tetszene mindenkinek. MüPa körül Pesten és lassan Budán (Kopaszi-gát) kialakuló új városnegyed sem fedheti el azt a tényt, hogy MüPa helyszíne a klasszikus (bel)városszövetből kiesik, Erkel pedig centrális elhelyezkedésű maradt, M4-gyel még inkább. 


7045 Edmond Dantes 2019-07-23 09:38:00 [Válasz erre: 7038 lujza 2019-07-22 23:56:23]

Kedves Lujza, bár nem kell magyarázkodnom, mégis: talán elkerülte figyelmedet 6924 sz. beírásom, amiben kizárólag -zéta- cikkére reagáltam. Későbbi be- és visszaírásaim is bőven -jóval több mint nyomokban- tartalmaznak a -zéta- esszéhez szorosan vagy lazábban kapcsolódó elemeket ... és tartalmaznak ahhoz kevésbé kapcsolódó -ám kulturális- elemeket, amik a menet közbeni eszmecserék során kerültek így-úgy elő, tőlem vagy másvalakiktól. Azt hiszem, nem lehet 1-1 adott topikhoz/cikkhez kapcsolódó beírás esetében a témához 1/1 vasszigorral ragaszkodni, ahol minden egyes mondat ahhoz és csak ahhoz kapcsolódhat(na), ami az adott írásban áll. Amikor muszáj, akkor topikot váltok ld. tegnap (Társművészetek). Ha valaki mégis ragaszkodik a fentiekhez, az szimplán hopp! átugor(hat)ja a számára érdektelen beírás(oka)t. Nálam bevált ez a hoppos gyakorlat, próbáld ki ;-)


7044 IVA 2019-07-23 04:13:48

Végre Makk Zsuzsának a Zéta vitairatához írt cikkéhez is hozzászólok, egy idézethez két gondolattal:
(Az Operaházba) „A külföldiek sokszor az épület miatt mentek, tehát az Erkelbe nem ül be minden olyan turista, aki az Operaházat felkereste volna. (Megkockáztatom: a külföldiek közül egészen kevesen fognak az Eiffelbe is ellátogatni. Ahhoz hatalmas marketing-kampány kellene, és egy teljesen kész épület, mint minimum.) Az Erkel pedig kellemetlenül nagy” …
Úgy gondolom, érdemes megkülönböztetni azokat a turistákat, akiknek a programjába az opera visiting helyett vagy mellett szerveznek egy opera- vagy balett-előadást (vagy maguk vállalkoznak ilyenre), illetve azokat, akik opera- vagy balett-előadásért látogatnak Budapestre, egy-egy darabért, énekesért vagy csupán a változatosságért, sőt a számukra nevetségesen olcsó belépőkért is. Én sem azért néztem előadásokat a Volksoperben, mert a Staatsoper zárva volt, hanem azért, mert az ottani előadásokra voltam kíváncsi.
Az Operaház előző felújítása idején például rendszeresen nagy külföldi nézőtábora volt a Don Giovanni Ljubimov rendezte (általam nagy ívben került) előadásának, a Parsifalnak (még a magyar nyelvű megszólaltatás ellenére is), és számos balettprodukciónak. Most sem gondolom, hogy az Erkel Színház vonzónak ígérkező előadásait elkerülnék a színházi turisták, még az Opera nyitása után sem, különösen ha a helyárai nemcsak nekünk, hanem a kelet-európai vendégeknek is elérhetőek maradnak. (Sajnálatos, hogy ez ma élő megkülönböztető tényező.)
Önmagában hamis (meggondolatlan) kifejezésnek tartom, hogy „az Erkel kellemetlenül nagy”, hiszen a nagysága nagyon is kellemes, csak az üres vagy félig megtöltött nézőtér esetén szomorú látvány. Minden színházi műfaj, így az opera hatásmechanizmusának is része a tömeghatás, amelyet még a tapsrend alatt is élvezünk. Minél nagyobb a megérintett tömeg, annál jobban.
Valóban nem remélhető, hogy az Eiffel Műhelycsarnok színházi turisták célpontja lesz. (Lehet, hogy még az enyém sem.) 


7043 IVA 2019-07-23 03:15:23 [Válasz erre: 7039 lujza 2019-07-23 00:26:43]

Nem könnyű elkerülni a nyelvi ismétléseket, ha a gondolataink ismétlődnek. Ha jól olvasom, Lujzánk sem először használta a „Ha jól emlékszem” mondatkezdést, ld. egy hozzászólással lejjebb. :-)


7042 IVA 2019-07-23 03:09:57 [Válasz erre: 7038 lujza 2019-07-22 23:56:23]

Kedves Lujza, nyilván nem véletlenül, hanem megfontolással írtad ezt a reklamációt ide, nem pedig privátban és nem is a Párbaj-topicba. Én is meg szoktam fontolni, hová küldöm el a gondolataimat. Az utóbbi vitáim Edmond Dantesszel szerintem nem szakadtak el (egészen) a topic valóban igen fontos témáinak szálaitól, viszont nem számítottam a Te fáradékonyságodra, könnyen elterelhető figyelmedre, sem arra, hogy a fórumon vársz kevés számú, ám súlyos mondatokat. Előre kellett volna ajánlanom, amit ED már 7016. sz. hozzászólásában említett, megspórolva ezt nekem.


7041 IVA 2019-07-23 02:58:54 [Válasz erre: 7015 Edmond Dantes 2019-07-22 09:42:34]

Hozzászólásomban egy vonatkozó névmással („melynek”) utaltam arra, hogy a „hűtlen kezelés és kulturális bűncselekmény” tételeket az Erkel Színházzal való (el)bánásra vonatkoztattam. A sikertelen vádemelési üggyel, amelyet itt te elevenítesz fel, a milliós nagyságrendű számokkal sohasem foglalkoztam, nem ismerem ki magam azokban; az Erkel Színház megmentése és a vezetőség eltávolítása után már nem érdekelt. Az Erkel Színházi történet viszont számomra ismert, és múlhatatlan trauma.
Én nem siratnám, ha az Erkeltől „ellopnák” a Bánk bánt, a Hunyadi Lászlót és a János vitézt. Mindhárom rendezését méltatlannak tartom a művekhez és az Erkel Színház rangjához és lehetőségeihez. Volt már a János vitéz az Operettszínház állandó műsordarabja (Kovács József és Oszvald Marika szerelmespárjára emlékszem, de az előadást nem láttam), az is csak egy időszaknak bizonyult.


7040 IVA 2019-07-23 02:49:35 [Válasz erre: 7013 Edmond Dantes 2019-07-22 09:06:37]

Ezt a reagálást egyáltalán nem értem, de nem baj, valószínűleg te sem értetted az enyémet.


7039 lujza 2019-07-23 00:26:43 [Válasz erre: 7019 Héterő 2019-07-22 10:29:29]

Ha jól emlékszem, Lajosunk már nem először használta ezt a vas ... kifejezést.


7038 lujza 2019-07-22 23:56:23 [Válasz erre: 7008 IVA 2019-07-22 02:37:47]

Kedves IVA és ED, nem lehetne privátban vitatkoznotok, illetve ha ragaszkodtok a nyilvánossághoz, ha jól emlékszem, indult egyszer egy topic erre, esetleg ott folytatni?

Nekem végtelenül fárasztó, de fel is háborít ez az értelmetlen oda-vissza vagdalkozás, amivel sikeresen elterelitek a figyelmet arról az igen fontos problémáról, aminek Zéta hosszú és alapos cikket szentelt. Én tiszteletlenségnek érzem, amikor valaki előkapja kedvenc vesszőparipáját, és hosszasan nyargalászik azon itt fel és alá, és elfelejti, hogy ez nem az ő saját blogja. Ez persze nemcsak rátok vonatkozik, lásd a tanulhatott-e valaki Bécsben disputát? Bocs, de a "de igen - de nem" szintű vitát az óvodások is kedvelik.

És IVA, kérlek, nem muszáj mindig minden beírásra válaszolni! Szerintem sokkal nagyobb súlya lenne a mondataidnak, ha kevesebb lenne belőlük.

(Na, tudom, most hosszú időre jól elástam magam, de ez már rég kikívánkozott belőlem!)


7037 tiramisu 2019-07-22 22:16:53 [Válasz erre: 7032 Héterő 2019-07-22 18:51:21]

“Átruccanni Bécsbe, mert itt nem vették föl” ! -    Átruccanni?  


7036 tiramisu 2019-07-22 20:16:36 [Válasz erre: 7032 Héterő 2019-07-22 18:51:21]

Most beszéltem két Bécsben végzett magyar muzsikussal, akik ott végeztek ès a “kritikus időben” kényszerültek kimenni tanulni. Megkértem , hogy írják meg , kik végeztek ott. Egyik hölgy csellista , a másik ütős  , devan aki csembalo szakon., régi zeneszakon - gamba, ketten karmester szakon és még sokan mások . Ezek budapestiek, de vidéki városokból is mentek sokan.    Kár vitatkozni a TÉNYEKKEL!

 


7035 tiramisu 2019-07-22 19:14:01 [Válasz erre: 7032 Héterő 2019-07-22 18:51:21]

Miről beszélsz? Milyen “tömeges külföldön tanulásról”?  Ne kavarj itt össze-vissza kérlek! Ha nem tetszik, ne olvasd!  


7034 tiramisu 2019-07-22 19:13:57 [Válasz erre: 7032 Héterő 2019-07-22 18:51:21]

Miről beszélsz? Milyen “tömeges külföldön tanulásról”?  Ne kavarj itt össze-vissza kérlek! Ha nem tetszik, ne olvasd!  


7033 tiramisu 2019-07-22 19:13:53 [Válasz erre: 7032 Héterő 2019-07-22 18:51:21]

Miről beszélsz? Milyen “tömeges külföldön tanulásról”?  Ne kavarj itt össze-vissza kérlek! Ha nem tetszik, ne olvasd!  


7032 Héterő 2019-07-22 18:51:21 [Válasz erre: 7031 tiramisu 2019-07-22 17:39:15]

Amit zöldszemű ír, az teljesen világos, fura, hogy nem vagy hajlandó megérteni.

Akik éltek már akkor, bizonyíthatják a máig jól ismert tényt, hogy a bécsi kiruccanás 1969-ben nem volt egyszerű. Munkahelyi vélemény, pártszervezet, szakszervezet, KISZ-szervezet, adott esetben a Katonai Kiegészítő Parancsnokság hozzájárulása nélkül a több hónapig tartó procedúrát elindítani sem lehetett, azután meg kezdődhetett a vízumbeszerzés.

A tömeges tanulás és munkavállalás Ausztriában akkoriban nem volt általános. A nagyon törekvőkre simán lőttek (annál !) a kerítésnél, sőt, az arra tévedőket egy-kettőre őrizetbe vették.

Ismeretes, hogy szerinted mindenki más mindig rosszul tudja a dolgokat, és eme nyilvánvaló ténynek határozottan szoktál hangot adni. Azonban nem lenne szabad csodálkoznod, ha valaki hümmög egy ilyen egyszerű közlés hallatán:
"Átruccant Bécsbe tanulni, mert itt nem vették föl."

Az akkoriban felsőfokú tanulmányokat folytatók ennek hallatán egyetlen dologra gondolnának.


7031 tiramisu 2019-07-22 17:39:15 [Válasz erre: 7022 zöldszemű 2019-07-22 11:03:17]

Jól olvastad! - Rosszak az értesüléseid!                                                                     Igen. Bécsben tanultak 1968-70-ben, mert itt nem jutottak be a ZAK-ra!                   Rosszul emlékszel, vagy rosszak az értesüléseid!  


7030 Héterő 2019-07-22 15:56:18

A mai Főtéma-cikk írójáról kis ismertető.
Hogy rajong a színpadért, ahhoz nem fér kétség!


7029 takatsa 2019-07-22 15:51:11

"Több a jó énekes, mint a feladat."

Érdekes elgondolás. Lehet, hogy a feladatot azért kapják a rosszak, hogy nehogy megsértődjön a sok jó közül valaki?:)


7028 Edmond Dantes 2019-07-22 14:47:57 [Válasz erre: 6996 nizajemon 2019-07-21 10:08:07]

Most írtam, ha érdekel: ld. Társművészetek.






A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.