vissza a cimoldalra
2019-12-13
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11457)
A csapos közbeszól (95)

Szentély az isteni Anna Nyetrebko-nak (2992)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (62013)
Operett, mint színpadi műfaj (4178)
Kimernya? (3368)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (3536)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4627)
Balett-, és Táncművészet (5940)
Belcanto (933)
Fanyalgások és Nyavalygások… avagy virtuális siránkozó elégedetleneknek (194)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1822)
Franz Schmidt (3478)
Élő közvetítések (8274)
Lisztről emelkedetten (981)
Társművészetek (1536)
Zenei események (1007)
Haspók (1260)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

7057   Klára • előzmény7056 2019-07-27 10:59:52

Azt hiszem, akkoriban alapkövetelmény volt a helyes szövegmondás, a tiszta szövegéneklés.  Ez mára valahogy kikopott a követelmények közül, legalábbis részben.Tisztelet a kivételnek!  Persze, ha a TV bemondónál, a kerekasztal beszélgetések moderátorainál, stb. nem követelmény a helyes, tagolt magyar beszéd, akkor miről beszélünk? Az egyik TV csatornán (ez itt nem a reklám helye) rendszeresen nézem a "Hogy volt" sorozatot, melyben a korábbi évek nagy  énekes- és színészegyéniségeire  emlékeznek még élő pályatársak, illetve a mai generáció tagjai. Többször elhangzik, hogy X.Y. rendező, vagy Q.Z művész, művésznő mellett nem lehetett pongyolán beszélni! Mert lezavarták a színpadról, ahogyan azt is, aki a próbákra nem kellően felkészülve ment el!

Persze, az eredeti nyelven előadott darabok szövegének "maszatolása" sem bocsánatos bűn, számos nagy énekes énekel kiválóan több nyelven, akkor is, ha éppen nem beszéli társalgási szinten. Ez szerintem csupán odafigyekés kérdése. És miiért van az, hogy magyar anyanyelvűként, tárgyalóképes német nyelvtudás birtokában egyik-másik német énekes áriáit tökéletesen értem, egyik-másik hazai énekesét meg  magyarul is alig!

7056   IVA • előzmény7054 2019-07-27 03:54:43

A felsoroltaknál jóval több énekest tartok számon, akik a szövegét jól lehetett érteni, inkább a kivétel volt elenyésző. Természetesen az énekesek sokkal tisztábban deklamálták a magyar művek szövegét is, amikor mindent magyarul énekeltek, és nem ismerték a „közönség számára úgyis alig érthető” idegen szöveg maszatolásának kényelmét.

7054   bermuda • előzmény7053 2019-07-27 00:10:51

Valószinű kivétel vagyok, 62-től jártam operába, s mindent magyarul énekeltek.Érdekes módon mindent értettem, főleg a tenor és a bariton minden szavát, de a szopránokét is , Ha nem igy lett volna , akkor nem tudnám kivülről a Bohémélet, a Manon, a Nyugat lánya, A Végzet, az Álarcos  a Carmen  etc. operákat még ma is, és nem a zárt és ismert áriákat, a többit is értettem.Igaz, h csak akkor mentem amikor Ilosfalvy, Melis, Házy , Déry,  Komlóssy szerepeltek.Az ő énklésüket minden szavukat tökéletesen értettem s 3-4 előadás után már kivülről tudtam is.... sőt máig a nagyrészét..

7053   Franca • előzmény7052 2019-07-26 08:10:15

De miért ne lenne magyar felirat? Akinek nincs rá szüksége, az nem nézi. Ahogy már írtam, idén MIskolcon feliratozták a Hunyadit és akivel csak beszéltem, mint nem operába járó nézők (bérlet részeként adták), hálásak voltak érte. 

Nekem több, mint 35 év operába járás után nincs szükségem feliratra, az a fajta vagyok, aki egyébként is felkészül előre. De küldetéstudatból számos alkalommal próbáltam barátaimmal megszerettetni a műfajt. Az egyikkel a Bánk bánt néztük meg először Budapesten és noha nyilván tanulta a történetet az iskolában, rendkívül zavarta, hogy nem érti, éppen mit énekelnek, mi történik a színpadon. A zene el sem jutott hozzá, mert figyelme kimerült abban, hogy próbálta megérteni az énekelt szöveget. Sokat segített volna önként vállalt küldetésemnek a felirat. Így viszont nem mentünk többet együtt.

7052   IVA • előzmény7051 2019-07-25 23:26:13

Vajon amikor minden opera-előadás magyar nyelven ment, miért nem gondolt senki sem a magyar feliratozás szükségességére? Akkor is léteztek ehhez technikák, feliratok készültek a külföldi filmekhez (sőt már a némafilmekhez is), lehetett villanyújságot olvasni a Lenin körúton.
Az az intézmény, amelyről beszélünk (a Magyar Állami Operaház) egyáltalán nincs pénzszűkében. Sok tekintetben tetten érhető a pazarlás is. A Gioconda locsi-pocsis Velencéje sem lehetett olcsó (csak éppen rossz, sőt kellemetlen).
A jó díszletnek, ha szép, ha nem, mindvégig játszania kell a drámában. De nem mindenki figyelmes mindenre, zárójeles megjegyzésed kulcsfontosságú.
(OFF: Nemrég a Facebook valamelyik budapesti témájú csoportjában az egyik tag azt állította, hogy a kilátás nem tényezője egy ingatlan értékének. Évekig lakott Buda legszebb helyén, hegyekre, a Dunára néző kilátással. Egy hétig érdekesnek találta, aztán soha többé nem nézett ki az ablakon, hiszen mindig ugyanazt látta. Az én kilátásom, bár nem jelentéktelen, nem kívánkozik anzixra, de 44 éve nem tudok betelni vele, lépten-nyomon bámulok kifelé, sosem unom meg. A változatosságról gondoskodnak az év- és napszakok, az időjárás, az élet. Az is igaz, hogy a pazarnál szerényebb látnivalók erősen kötődnek az életemhez és az érzelmeimhez. Valahogy ilyen szerepet játszanak a jó díszletek, bármilyen koncepció szerint és technikával készülnek is, akár A bahcsiszeráji szökőkút festett díszleteinek pompájáról, amely a véres tragédiákat ellenpontozza , akár a (régi) Porgy és Bess füstlepte, fülledt, nyomorúságos udvarának atmoszférájáról, akár A lombardok vetített, többnyire a zene érzékfeletti hatásait hangsúlyozó képeiről van szó.
Szóval ennyire nem vagyunk egyformák, eltérően hatnak – vagy nem hatnak – ránk a látványok ingerei és üzenetei.)

7051   Franca • előzmény7048 2019-07-25 16:52:55

Annyival egészíteném ki, hogy a magyar nyelvű előadásokhoz is szükséges a magyar felirat szerintem. 

A leegyszerűsített díszletekkel - különösen, ha az intézmény pénzszűkében van - teljesen egyetértek. Életem egyik legemlékezetesebb előadása egy berlini Alvajárók volt, ahol a díszletet egy vászonra festett kétdimenziós tehén és néhány szék, ajtó, válaszfal képezte. Az énekesek - nyilván megfelelő rendezői instrukciók alapján - olyan jól játszották a szerepüket, hogy nem is hiányzott más, remekül szórakozott mindenki. Láttam olyan fatasztikus Don Giovanni előadást , ahol a díszlet egy pad és egy mozgatható, több részből álló kerítés volt. A kiváló rendezés és játék miatt sokkal emlékezetesebb maradt, mint az azóta látott jó néhány, korhű és nem korhű, de gazdag látványvilágot felvonultató Don Giovanni előadás. Rá kellett jönnöm, hogy - legalábbis nekem -  a díszlet vajmi keveset segít, ha nincs mögötte rendezői koncepció, énekelni és játszani tudó karizmatikus szereplők. Az ember megcsodálja, amikor meglátja, de utána már nincs sok szerepe, nem sok nyomot hagy maga után (számomra természetesen). 

7048   zöldszemű 2019-07-24 16:35:05

„Temetni veszélyes” – és „elpártoló nézők”.

Csak lesem, mikor rukkolhatok elő régóta keringő eretnek gondolataimmal.
Szóltak ilyenekről  előttem  itt már többen, többször is. 

Az opera lényege ugye a ZENE,  a zeneszerző és a szövegíró  forgatókönyve szellemének megfelelő tálalásban. 

A HÁZ, a Magyar Állami  Operaház Európa egyik legszebb neo-reneszánsz  dalszínháza.  Ebben a gyönyörű  épületben „hagyományos”, természetesen magas művészi színvonalú előadásokat  kellene tartani.

Mire gondolok, sok évtized  operalátogatási élményei és tapasztalatai alapján?

- A szerepeket a műben szereplő személyek énekeljék, a zeneszerző által írt szólam/ok/ban.
- Idegen nyelvű előadáshoz vetítsék a szöveg igényes magyar fordítását, magyar mű előadása esetén német, vagy angol szöveg vetítése kívánatos.  
- Az énekesek mozgása, viselkedése legyen összhangban  a mű cselekményével.
- A díszleteket -  ha az elemeiknek  nincs döntő szerepük  -   a végletekig le lehet egyszerűsíteni. (Egy fal, egy-egy ajtó, egy-két  függöny, egy fél ülőgarnitúra, esetleg egy kerevet, stb.  -  a legtöbb opera előadható így.  Ami még szükséges, a mai fantasztikus technikával a hátsó falra vetíthető.)  
- A jelmezek is lehetnek szerények, a korhűség illúzióját keltők, mindenképpen a darab mondanivalójával összhangban. 

Nem térek ki a repertoárra és az előadóművészekre; egyébként lennének elképzeléseim. 
Általam látott, minden szerzői instrukcióval szembe menő megoldások garmadájának  idézésétől  itt szintén eltekintek.  

A  vajh miért(?)  távol maradó zenebarátoknak  először,  legalább egyszer!  az eredeti formájukban kellene megismerkedniük az operákkal,  azért, hogy az egész világon dívó ilyen-olyan átértelmezéseket később legyen  mihez viszonyítaniuk.
(Lehet, hogy sántít, de példa:  a karikatúrát csak az érti, aki  ismeri a szóban forgó személyt vagy helyzetet.)

Véleményem szerint az ilyen Operaházba  szívesen menne a közönség, vidékről is, több alkalommal is. Meg az érdeklődő,  zeneszerető fiatalok is, mert ha elolvassák az Operák könyvét, előre tudhatják,  mi  vár rájuk  – természetesen megfizethető árakon. 
Aki ma egy korábbi ismertetőből készül, az Operába beülve úgy érezheti magát  egyik-másik előadáson, mint aki (már bocsánat) tévedésből egy idegen temetésen van.  

Mivel a klasszikus szerzőknek nem jár jogvédelem, a jelenkori beavatkozásoknak csak a jó ízlés szabhat(na) határt. Egyre abszurdabb értelmezésekkel Dunát lehet rekeszteni, miközben  világszerte nagyítóval is alig találni hagyományos  előadást. 
Ezért megkockáztatnám, hogy a fent javasolt  vállalás  európai ritkáság lenne.
Az opera műfaját valóban kedvelő  külföldi turisták  megfizetnék a nem államilag támogatott jegyárakat is.  Szervezés kérdése.

Természetesen lehet  helye kísérletezésnek, próbálkozásnak, átértelmezésnek,  rendezői önmegvalósításnak, „modernizálásnak”, stb. -  más, arra alkalmas  helyszíneken.  
De nem Budapest világörökségi ranggal elismert útvonalán, a város legelegánsabb  klasszikus  játszóhelyén, „eszi-nem eszi-mást-nem kap” alapon, és nem mellesleg: az adófizetők pénzén.

Majd a közönség eldönti, mire vevő. 

Műsorajánló
Mai ajánlat:
18:00 : Budapest
Erkel Színház

Ifj. JOHANN STRAUSS: A denevér

19:00 : Budapest
Festetics Palota

Érdi Tamás (zongora)
CSAJKOVSZKIJ: Dumka, op. 59,
BEETHOVEN: f-moll szonáta, op. 2 no. 1,
MUSZORGSZKIJ: Egy kiállítás képei

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Arditti Quartet:
Irvine Arditti, Ashot Sarkissjan (hegedű), Ralf Ehlers (brácsa), Lucas Fels (cselló)
"Négyszer négyes"
BARTÓK: 3. vonósnégyes, BB 93
LIGETI: 2. vonósnégyes
BERG: Lírikus szvit

19:45 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Vilde Frang (hegedű), Truls Mørk (cselló)
Budapesti Fesztiválzenekar
Vezényel: Sir Mark Elder
FINZI: Levélhullás, op. 20
BRAHMS: a-moll kettősverseny, op. 102
BERLIOZ: Fantasztikus szimfónia, op. 14

20:00 : Budapest
Szent István Bazilika

Orgonaestek Virágh Andrással (operaénekesekkel és hangszeres művészekkel)

23:30 : Budapest
Várkert Bazár

Budapesti Fesztiválzenekar
vez.: Farkas Róbert
"Midnight Music"
BERLIOZ: Fantasztikus szimfónia, Op. 14
A mai nap
született:
1870 • Leopold Godowsky, zongorista († 1938)
1943 • Gösta Winbergh, énekes († 2002)
elhunyt:
1976 • Lily Pons, énekes (sz. 1904)