Zéta gondolatmenetének mielőbbi folytatását kérem és várom.
A gondolkozás sem árt néha.:)
Kedves Búbánat!
Zéta cikkével többé-kevésbé egyetértek, csak a konkrétumokat hiányolom. Ez a cikk csak a felületet érinti, amelyet mi, laikusok is tapasztalunk. De az igazi okok megkereséséhez ennél mélyebbre kellene ásni. Csak egy példát mondanék: engem, megvallom, nem érdekelnek az énekművészek vagy kóristák munkaköri leírásai, szerződései. Sokkal jobban érdekelne pl. az, hogy a Főzeneigazgatónak mi a munkaköri leírása, mi a hatásköre, miért felelős, mit tehet és mit nem tehet. Mi, laikusok ebből csak annyit látunk, hogy a főzeneigazgatónak joga van mindent vezényelni. De ezenkívül mihez van joga? Ezt cak a benfentesek tudhatják. Mennyiben az ő felelőssége a műsorterv összeállítása, a repertoár bővítése, az énekesek kiválasztása? Van-e ezekhez jogköre, él-e a lehetőségeivel, vállalja-e a konfrontációt, harcol-e az igazáért? Manapság minden intézménynél a főigazgatók menedzser típusúak. De mindig van mellettük egy szakmai vezető is, aki felelős a szakmai munka színvonaláért. Hogyan van ez az Operában? Hová és miért tűntek el az elmúlt években a főzeneigazgatók? Én pl. néhány éve még észleltem koherens szakmai koncepciót és születtek - legalábbis számomra - felejthetetlen előadások. Gondolok itt pl. Az árnyéknélküli asszonyra, vagy a lassan felépülő Ringre, vagy a kortárs operákra (pl. Thomas Ades oprájára) és sorolhatnám. Elkezdődött valami, ami nekem tetszett és amiben láttam koncepciót, fantáziát. Aztán egyszercsak vége lett. Miért? Én azt várom, a Zétáktól, hogy ha már benfentesek, ezekre a miértekre adjanak egyenes és becsületes választ. "Az igazat mondd, ne csak a valódit". József Attila verssora ma is érvényes.
Kedves Heiner Lajos!
Igazán megtisztelő számomra, hogy kis beírásomat válaszra méltatta. Számomra biztosnak tűnik, hogy a Café Momus szellemiségéhez és témáihoz semmi sem áll messzebb, mint a humor. Ezért most megpróbálok - amennyire tőlem telik - komoly lenni, és némi magyarázatot adni hozzászólásomra.
Megvallom, Önt kissé felületesebben olvasom mint Zétát, mivel a honi helyzet, a napi kis örömeink és bánataink, amelyeket itt és most, Budapesten élünk meg, közelebb állnak hozzám, mint az Ön színes uti élménybeszámolói. Zétát viszont olvasom mindig, az első betűtől az utolsóig, ezért tűnt fel számomra hogy legutóbbi "Akiért a harang szól" témája végén a valódi neve szerepelt. Ez eddig - legalábbis az utóbbi években - sohasem fordult elő, ezért meglepett és elgondolkoztatott. Vajon miért írta oda most a nevét (ami egyébként nem titok, vagy ha úgy tetszik: nyílt titok, mivel az imresszumot böngészve a név és az emailcím párosítható) és miért nem írta oda eddig sohasem? Ez biztosan nem véletlen, ezzel konkrét szándéka volt. Elgondolkoztam ezen és több lehetséges okot is találtam, amelyek mindegyike elszomorít engem. Ezt a szomorúságomat próbáltam röviden és frappánsan megfogalmazni, úgy tűnik sikertelnül.
U.i.: Új nickneve kicsit bántja a szépérzékemet és nem értek egyet az első név csonkolásával. Javaslom, hogy maradjon az eredeti változatnál: Hermés Aphrodité.
jav. Nagyon siettem mikor ezt írtam. Azt szerettem volna mondani - a színház vezetosége inkompetens, a ministerasszony nem nagyon szereti az operát.
operaplus.cz
Varsóból jelentkező-tudósító fórumtársunk viszont -Pozsonnyal ellentétben- tudtommal nincs..
Varsóban is van operaház....
Senki, de a fórumtársak csak Prágát és Pozsonyt említik Budapest mellett = 3
Ki távozott?
V4 V3
Nem. Ne viccelj már. Pozsonyban a totális inkompetens vezetosége a Szlovák Nemzeti Színháznak és a kultusz miniszterasszonynak az operához valo viszonya.
Ami Prágát illeti ajánlom Neked az operaplus.www olvasgatni.
Azért a teljesség igényéért a jegyaladási adatokat is célszerű végignézni:
Nehéz értelmezni az adatokat, mivel bele kell számítani 2013-ban az Erkel újranyitását, 2017-ben az Opera bezárását, 2018-ban a zárva tartó Opera mellett azt, hogy szeptembertől decemberig csak pár Carmina Burana előadás volt az Erkelben. Mindent figyelembe véve inkább stagnáló, jóindulattal enyhén emelkedő trendről beszélhetünk, mint drámai esésről.
Akkor mi állhat a tavaszvégi-nyár eleji előadások félháza mögött?
1. Ezek az Operába tervezett előadások voltak, a nézők egy része nem online tájékozódik, ők azt sem tudták, hogy meg lesznek tartva, illetve mikor.
2. Nem voltak bérletben - komoly kiesés, tekintve a bérletesek százalékos arányának növekedését az utóbbi időszakban.
3.Túl sok Pucccini a megalomán feszt miatt - a Tosca és a Pillangókisasszony is vitt el nézőket a kevésbé ismert Manontól.
Körülbelül ez a három tényező adta, hogy félházzal futott az egyébként elég szórakoztatóra sikerült Manon.
Tanulság: az Operaház próbálja minnél jobban tartani magát az előre kiadott műsortervezethez -ez idén már nem jön össze, First stepsre örülhetnek majd, ha félház összejön.
Tanulság2: Eiffel-műhelyház előadásait amint biztos az időpont, erősen (nem csak online) kell reklámozni, mert nehéz lesz összeszedni különben a közönséget - az ár miatt pedig célszerű a bérleteseknek akciókat hirdetni rá (amit ígérgettek is)
Pozsonyba és Prágába is (ld. 6927) ? Ott is a MÁO főigazgatója rontotta el a dolgokat?
Ezt az írást kuldjétek el Magyarország Kormányának é a felelos miniszter úrnak.
Nem csak írni kell, hanem olvasni is kellett volna!
Nem csak írni kell, hanem olvasni is kellett volna!
természetesen az urak kikérték maguknak. )))
En is azt hittem vala, hogy 2 forumtársunk holgy. Kezeiket is csokoltamtermészetese
Hát ez egy szomorú szituácio. Sajnos a opera Pozsonyban és Prágában is válságban van.
Ilyen mértékben emlékeim szerint az előző felújítás alatt sem butították le a repertoárt, bár pl. Wagner szinte teljesen eltűnt azokban az években (forrás: MÁO'100), többségüket eleve az Andrássy úton játszották és nem vitték át az Erkelbe vagy -mint a Parsifalt- a bezárt MÁO miatt, csak kényszerből mutatták be az Erkelben. Nem mindig lehet a népszerűségi és "ésszerűségi" mutatókra hagyatkozni. Komplett életművek, korszakok sorvadnának el, annak minden kockázatával és mellékhatásával, nem beszélve arról, hogy a balettről sem lehet megfeledkezni és a legnépszerűbb 25-be ezen az alapon balettek is bekerülnének pl. Diótörő...mondjuk Mozartokat, Wagner(eke)t stb. kiszorítva. Az infrastrukturálisan -tehát minden egyebet félretéve- rossz "portfolio" jelenleg a bezárt MÁO, a félig (sem) felújított Erkel és a rossz helyen lévő, szintén el-nem-készült és máris szerencsétlen arcélűnek tűnő Műhelyház együttese. És a neheze majd akkor jön, ha egyszer (sohanapján?) minden elkészül, csillog-villog...és nem lesz kivel és nem lesz mivel feltölteni. Se 25 se 125 produkcióval se nézővel.
Amikor egy Ház van,a másik Újul,semmi különös nem lenne a dologban,max ésszerűség.
Egy "Akiért a harang szól..."-elemzésre hasonló terjedelemben és hasonló alapossággal nem reagálnék, nem is reagálhatnék, csupán néhány megjegyzéssel.
A Bevezetőben írt "legégetőbb probléma" megnevezését nem találtam, vélhetően és a jegytérkép-illusztráció alapján nem más mint a közönség fogyatkozása. Nézetem szerint ennek fő oka a stagione-rendszer, amire -IVA Strauss-beírását idézve- történik is utalás. Puccini sem kell nagy dózisban és 2-3 egyazon előadás után valószínűleg még Kaufmannal vagy Netrebkóval sem lehetne eladni az Erkelt, persze felemelt helyárral. A magyar közönség nem szokott hozzá, nem fogadja el a hosszú szériákat. Jól működő bérletrendszer segíthetne valamelyest, sajnos a bérletezésről nem találtam az írásban említést, pedig MÁO törzsközönségét mindig a bérletesek adták: sokan, többen vagy kevesebben, de ők. A szerző leírja: "okos társulati vezető" és "okos zenei vezető" kellene. Kellene. A szólóénekesek kizsákmányolása bizonyára megalapozott állítás, ám akár kimondjuk akár nem: nincs az a felkérés -magyarul: hakni- amit akár a legkizsákmányoltabb művész elhárítana, lett légyen akár szólista, akár énekkari vagy zenekari művész. (Szólista)művészi pályát mindig nehéz volt és lesz "felépíteni", kapcsolatrendszerre mindig szükség volt és lesz és "ügynökrendszer" is mindig volt és lesz...legalábbis boldogabb országokban. Mifelénk elsorvadt. 1-1 ügynök(ség) "felépítette" a művész karrier-indítását, a művész pedig szépen huss, otthagyta és külföldre szerződött...mármint külföldi ügynökséghez, mert ott jobb szerződésekre számíthat. Sok énekes (táncos?), sok zenész kisebb szerepért, kevésbé nívós munkáért is külföldre szerződik, mert a kisebb szerepért, kevésbé nívós munkáért több gázsit kap mint itthon a nagyobb szerepért, több munkáért. Vö. diplomások külföldre mennek beteget ápolni, mosogatni - toposszal, esetek sokasága ebben a sokatmondó és jeles sorozatban láthatók. Az egyre kudarcosabb egyszemélyi MÁO-vezetés -közkedvelt szóval: autokrácia- máris csorbult azzal, hogy MÁO felújítását kivették a főigazgató kezéből és egy másik megalomán, szereptévesztett személy kezébe adták, aki kiváló múzeumigazgató létére kiváló Városliget-szakértőnek gondolta és neveztette ki magát és immár kiváló MÁO-felújítás szakértőként is parádézik. Ez lenne a -zéta- írásában említett "méretes pofon"? Mert más "méretes pofon" eddig nemigen csattant el, bár néhány támadás a kormánypárti sajtó részéről figyelmeztető jel lehet, egyelőre csak lehet. A félig-szcenírozott vagy koncertáns MüPa-előadások kritizálásával nem értek egyet. Egy részük azt hiszem nem is MÁO-produkció, tehát még ha "bűn" is, nem MÁO "bűne" ilyen előadások prezentálása. Másrészt ezeknek a produkcióknak igenis van létjogosultsága. Éppen a szintén kritizált, "másod-harmadvonalbeli" művek viszonylag olcsón kihozhatók koncertáns formában és MüPa a jelek szerint ezeket jobban be tudja vagy be tudná építeni bérleti rendszerébe. Egy hosszabb távra szóló együttműködési szerződés MüPa és MÁO között -ha nincs ilyen- a mennyiségi túltermelésen enyhíthetne...persze nem úgy, hogy az énekeseket a zenekar és a kórus mögé teszik, amiről szintén szó esik az írásban, de ez csak apró technikai kérdés. Sajnálatos módon nem találtam a cikkben említést MÁO már zárás előtt is túl magas, újranyitás után várhatóan a hazai közönségnek elviselhetetlen jegyárairól és annak várható következményeiről. A Műhelyház esetében -a csúszó "igazi" nyitás miatt- még nem tudni, fennáll-e majd ugyanez a veszély NB a 10.000 Ft-os ottani helyárakról szállingózó hírek. Két operatársulat véleményem szerint nem szükséges Budapesten. Nincs hagyománya, duzzasztaná az admin. létszámot és több jó énekes, zenekari és énekkari tag, műszaki személyzet akkor sem lenne.
Összefoglalva: MÁO mindig is csepp vízben a tenger volt nálunk. Többé-kevésbé hű tükre az uralkodó politikának. Most is az és az is marad a jelek szerint. Ha a cikkben írtakat a "nagypolitikára" transzformáljuk, a hasonlóság meglepő. Vagy nem is annyira meglepő. Csepp vízben a tenger.
Ennyire azért nem egyszerű. Egy magára valamit adó és egész évben működő operaház nem éri be azzal, hogy folyton "a 25 legnépszerűbb darab megy". Az a másik véglet (lenne).
"...nem szabad figyelmen kívül hagyni azt a politikai közeget, melyben a művész él és alkot." Tökéletesen egyetértek ezzel a megállapítással. Tömény hipokrízis a művészet politikamentességéről vagy akár csak politika-semlegességéről ábrándozni. A művészet sohasem volt politikamentes vagy pol. semleges, sőt, megkockáztatom: a maradandó, őrők értéket hordozó alkotó- és előadóművészet bizonyos értelemben mindig "ellenzéki". Az aktuális, életükben csupán uralkodói kegynek örvendő koszorús udvari művészek és alkotásaik koszorúinak túlnyomó többsége idővel -legkésőbb a koszorút a fejükre helyező kéz lehanyatlásával- elhervad, alkotásaik pedig legfeljebb rosszul összeállított tantervek kötelező azaz kötelezően utált anyagaiban élnek tovább. MÁO történetében a regnáló főigazgatóhoz mérhetően politikai kinevezett talán csak közvetlen elődje volt, azzal a jelentős, mondhatni döntő fontosságú különbséggel, hogy utóbbi 2007-10 között személy szerint nem zavart túl sok vizet, és/mert a Ház tényleges művészi irányítása emlékezetem szerint egy nemzetközileg már akkor is megbecsült művészeti vezető és egy már akkor is világhírű karmester irányítása alatt állt, akik azóta is sok megbecsülést, dicsőséget hoznak hazájuknak .... külföldön. Ugyanez sajnálatos módon nem mondható el a jelenlegi, nem-mellesleg totálisan egyszemélyi -divatos szóval: autokratikus- vezető esetében, akinek áldatlan áldásos tevékenységét a fentiekhez hasonl(íthat)ó kvalitásokkal rendelkező művészek kevéssé vagy semennyire nem segít(het)ik. -zéta- írására még visszatérek.
Mi köze van ennek a hozzászólásnak a Café Momus szellemiségéhez, témáihoz?
De legyen.
Akkor bevallom, az itt használt nevem nick, ha úgy tetszik, írói álnév.
Valódi nevem, így anyakönyveztek:
Herm Afrodité.
Most akkor Zéta ominózus cikke (annak tartalma), avagy Zéta személye kiléte (nemének ismerete) okozott csalódást? Vagy mindkettő - tényszerűen?...
Számomra nagy csalódás volt Zéta cikke. Én eddig azt hittem, hogy Zéta egy nagyon értelmes, kulturált, csinos és ápolt középkorú hölgy. Es most rá kellett jönnöm, hogy Zéta férfi. Szegényebb lettem egy álommal...
És hány milliárd-csilliárd vol. a sok rendezés?Fölöslegesen.
Fixa ideám,hogyha az egy nagy befogadóképességű Házban pár évig a 25 legnépszerűbb darab megy,random nem nyúlnak a jegyárhoz,nincs eszemen. újrarendezési láz,a közönség nem fogyna.
Szerintem a publicisztika, bár lehet művészi színvonalú és művészi hatású, nem művészet. Nem lehet számon kérni rajta a múvészettől esetenként (műfajoktól, daraboktól fűggően) várható indulatokat, szenvedélyt, politikai indulatokat és szenvedélyt.
Zéta tanulmányának van határozott, de nem radikális célja. Nem kormányváltásért kiált, nem áll ki üvöltözni felelőtlenül, hogy ötbenhatot!, negyvennyolcat!. Különben a cikk elveszítené komolyságát, szakmai tekintélyét és hitelét. Én úgy vettem ki, Zéta párbeszédet akar, széles fórum előtt, párbeszédet, amely az Operáról szól, az Operaház és a közönség sorsáról. Legkevésbé a hatalomról: hatalmi helyzetből, annak gőgös, flegma fitogtatásával nem lehet érdemi vitát folytatni.
Kitűnő írás, és sajnos igaz! Végre valaki megírta!!! Az Operaház műkődésének a teljes tönkretétele, a szakma lezüllesztése, és a művészi erőkkel való erkölcstelen és embertelen bánásmód olyan mélységekbe taszította a magyar operajátszást, ahonnan egykönnyen nem lehet visszaút! Itt már nem arról van szó, hogy hozzák vissza ezt vagy azt a régi rendezést! A baj sokkal nagyobb és szerteágazóbb!
Tekintettel arra, hogy IVA fórumtársunk Zéta rendkívül alapos operaházi elemzésére ezeken a hasábokon reagált, úgy gondolom más is megteheti ezt, az erre létesített operavita.momus@gmail.com címen kívül.
IVA fórumtársunk első mondatában kiemeli a tanulmány legnagyobb erényét „politikai és indulati motivációktól mentes”-ségét, ami véleményem szerint a legnagyobb hibája is. Nincs művészet indulat nélkül és nincs művészet politika nélkül.
Feltétlenül szükséges indulatosan fogalmazni és nem szabad figyelmen kívül hagyni azt a politikai közeget, melyben a művész él és alkot. Sajnos ez utóbbiról az olvasott, nagyon alapos tanulmány még érintőlegesen sem tesz említést.
Két apró megjegyzés:
A tanulmány nagyon sokszor úgy fogalmaz, hogy „voltak művek, amik…” és „voltak művészek, akik…”.
Több évtizedet átfogó időszakból jobb lett volna több konkrétumot ismertetni, hiszen a tanulmányt nem csak bennfentesek olvassák, hanem olyan abszolút laikus operarajongók, akik minden belső információ nélkül „csak” jegyet váltanak a különböző produkciókra.
Tipográfia szempontjából egy kicsit „fel kellett volna dobni” a tanulmányt. Nagyon nehéz, szemrontó számítógép képernyőn olvasni hosszú-hosszú egyformán tagolt, sehol semmi kiemelést tartalmazó bekezdéseket.
Egy lényegi megállapítása a tanulmánynak, amivel abszolút nem lehet egyetérteni: (idézem)
„E helyt is megemlíteném azt a káros tendenciát, hogy az Operaház vezetősége tulajdon közönségét, azt a valós tömeget, ami őt fenntartja,” Nem, nem, nem!!! Nem a közönség tartja fenn az Operaházat!!! Az Operaháznak ki kell szolgálni a közönségét, de a fenntartás az egy több lábon álló tevékenység, amelynek a közönségtől származó bevétel csak nagyon kis hányada.
Nagy köszönet és nagyon örülök, hogy végre összefoglalva is olvashattuk a sok fórumon, sok hozzászóló által említett, tapasztalt nagyon káros tendenciákat, amik sajnos a jelenlegi operajátszásunkat jellemzik.
Nem tudom, lehet-e, szokás-e, elképzelhető-e válaszolni az elsősorban érintettnek ilyen – politikai és indulati motivációktól mentes, hiszen a művészeti eredménytelenség tényeivel alátámasztott – tanulmányra, mint amilyent Zéta írt az Operaház kétségtelenül válságos helyzetéről. A személyiség ismeretében persze elképzelhető és kiszámítható a válasz.
Valójában azonban tetteknek kellene következniük. Hihetetlenül sok, sokféle, kisebb és nagyobb tettnek, amelyek közül csak kevés példát mondok. Most lenne még idő elejét venni a Don Carlos és a Parsifal esetleges elbarmolásának. Lenne még idő visszahozni az előző Aidát és száműzni a Mohácsi-félét: biztos, hogy a bérlők és az elővételben vásárló nézők nem reklamálnák.
Már megint a szívemből szóltál, kedves Zéta! Nekem is Peter Brook jutott az eszembe a Don Giovanni nézése közben. Nagyon üde, élvezetes előadás volt, mégha nem is a kiváló énekesek miatt. De azt hiszem, Equadorban ezzel nagyon jól lehet népszerűsíteni az operát.
Tényleg a Varázsfuvola volt Alföldi operarendezéseinek mélyponja, egyébként inkább visszafogott produkciókat láttam tőle.
Kedves DNI, Téfőszerk Úr,
nagy szeretettel gratulálok a születésnapod alkalmával.
Baráti és harcostársi üdvözlettel,
macskás
Kedves DNI, Isten adjon továbbra is boldog magánéletet és teremtő örömet, miután összeszedted magad ama nagyobb dologhoz, aminek köze lesz a Café Momushöz.
Én is csatlakoznék Búbánat jókívánságaihoz!
És érdekelne az a dinnyehéjból ördöglakat, nekem is vannak unokáim. :))
Legyenek itt is meg az "Olvasói levelek" rovatába írt köszöntő soraim:
Kedves D.N.I.! Kedves Főszerkesztő Úr!
Gratulálok a szép kerek évfordulódhoz és kívánok jó egészséget! Reméljük mi, fórumozók, hogy ezen az internetes oldalon képviselt, felelős irányítói-szerkesztői munkára fordított időtöltéseddel ezután is bennünket szolgálsz, s mint jó "gazdaként" illik, a színvonal megőrzésére, de további szellemi - technikai "innoválás", a folyamatos megújulás érdekében a jobb, gyorsabb és értékes "kiszolgálásunkra" törekedsz Zétával együtt, hogy elképzeléseitek még hatékonyabban segítse elő a kitűzött célok minél teljesebb megvalósulását!
Ezt kívánja Tőled/Neked barátaid, a Café Momus komolyzenei magazin olvasótábora - és fórumozói.
Üdvözlettel és köszönettel:
Búbánat
DNI
Digital Network Interface?
Data Network Interface?
Dynamic Network Interface?
Direct Neural Interface?
Do Not Interrupt, rest:
Day of National Interest!
Dear DNI,
this is your day:
You opened a contemporary musical way
for human networking used by us everyday!
Thank you & Happy Birthday!
Kedves DNI,
gratulálok születésnapodhoz, jó egészséget és sok örömet kívánok életed további szakaszához!
A sorsom valahogy idesodort engem is, és bevallom sokat tanultam, tapasztaltam a fórumozás során.
Érdekes, fordulatos életedről végre én is megtudtam valamit, nem is keveset, jó, hogy elmesélted. Tetszik a fiatalkori dokumentum is.
Csúzlit is tudsz csinálni?
És még valami: köszönet sok fáradozásodért!
Ismeretlenül,
szeretettel:
smaragd
Kedves -zéta-, gratulálok az év legizgalmasabb cikkéhez: DNI 60 !
Kritikám: a cikk rövid.
Mint Colombo feleségéről, csupán olyan keveset tudunk meg DNI-néról, pedig biztosan megérne egy misét.
A technikai vonatkozások is lehetnének bőségesebbek, hiszen a szerény megjegyzések mögött nagy tudás és hihetetlen odaadás rejlik, nem vitás.
Alig várom DNI hasonló írását -zéta- -témában. :-)
Kirsten Flagstad bronzszobra, Joseph Grimeland norvég szobrászművész alkotása az oslói Operaház előtt. 1958-60 között a Norvég Nemzeti Opera első igazgatója volt. Vigyázó szemét a Házra veti. A síugró sáncot formázó tetőn járkálhatnak a látogatók, a gördeszkázók sincsenek kitiltva a környékről..
Bizonyára igen. Ilosfalvy itthoni fénykorában nagyon kisgyerek voltam, nem lát(hat)tam a 64-es, pl. Abody Béla által erősen lehúzott felújítást, a már említettet 73-ban Ferencsikkel (Simándyval) igen és a darab nálam azóta is dobogós helyen van a Verdik között. Nem ellentmondva a -ppp- kritikájában az Amelia-szólam igényességéről írottaknak, Az álarcosbál tenorközpontú opera és Simándy -hatvan felé pláne- nem sugározta azt a perzselő szenvedélyt, ami a királyt-grófot emészti...ahogyan -szintén Abody korábbi Manon-kritikájából kiolvashatóan- a Puccini-darabban sem sugározta, különösen Ilosfalvyhoz képest nem, akit mint Des Grieux-t sem láthattam.
Akkor neked Ilosfalvyval talán jobban bejött volna/bejött a darab. Van egy élőelőadás felvételem Ilosfalvyval is a darabból. Szerintem Simándy és Ilosfalvy is kitűnőek mindkét felvételen. Simándyiékkl rádiófelvétel is készült Az álarcosbálból.
6900
Miksch Adriennt nemigen lattam szinpadon (fo)szerepben, oratoriumokban tobbszor. Kulturalt, kepzett hang, stiluserzek. Ugy latszik, podiumeneklesbol (foleg itthon) nem lehet megelni es nem talaltak meg szinpadi szerepkoret. Amire tole es rola emlekszem, az nem Verdi(k) fele mutat. A hivatkozott eloadast lattam annak idejen -Hankiss Ilona Oscarjaval kiegeszitve- Ferencsik varazslatosan vezenyelt, Komlossy szeduletes volt, Melis hangban jo, de osszessegeben nem kimagaslo, a tobbiekrol itt inkabb nem.
Örülök, hogy jelent meg cikk Az álarcosbálról.
Mikschről nekem is az már többedszer a benyomásom, hogy lírai szoprán. Bár nekem nem volt akkora problémám a hangerejével - egyszerűen csak nem szól olyan telten, olyan kifejezőervel a hangja ebben a szerepben sem. Oscar szerepével a legnagyobb gond, hogy akinek énekelnie kellene ezt a szólamot, az Gildát és Melindát kap.
Az előadás előtt én egy magyar nyelvű rádiófelvételt hallgattam Az álarcosbálból Simándyval, Melissel, Déry Gabriellával, Komlóssy Erzsébettel - ez nekem nagy kedvencem.
Köszönet dr. Heiner Lajosnak az oslói koncertbeszámolóért. Apró aktuális kiegészítés az íráshoz: Vasily Petrenkot Budapesten láthatjuk az RPO élén, 2020. március 29-én a MüPában és arra a hgv.-re pár jegy még kapható. (A "Zenekari páholy" bérlet már elfogyott.)
Köszönöm és elhiszem:
nekem is nehezebb a szívem…
