Nagyon egyetértek -zéta Aida kritikájával!Miután elég keményen ,bár röviden lehúztam a produkciót,mint nem zenész ( de közeli kapcsolatban a zenével főként az operákkal ,nagy tapasztalattal és rálátásra jelenünk operéletére is)vártam a védőszentek támadását,ami szerencsére elmaradt.Régen túl vagyok azon az állapoton,hogy valaki jó volt az jó lesz örökre,akármit is énekel..Na ez messze nem így van.Ez pedig érvényes nem csupán New Yorkra,hanem Budapestre is.A múlt az a múlt.A jelen éneklés állapota a mérvadó..Az emberek azonban jól manipulálhatók.Ha egy előadásban a díszlet a lényeg akkor régen rossz!Nekem pedig az volt,de a kritika vége is efelé tendált..
Láttam Cossotto pesti Amnerisét: valóban királynői hang és jelenség, becses operai élményem volt az az este az ő jóvoltából. És ő énekel régi Aida-lemezemen is, a most eltávozott Caballé és az általad is említett Domingo (no meg Cappuccilli és Ghiaurov) társaságában,Muti vezényel.
Nem baj, ha senkinek sem tetszem, ha az emberek elfordulnak az utcán, amikor meglátnak. Az a fontos, hogy a tükörben szépnek látom magam.
Mecsoda különbség...
Nem tudom, hogy az általam preferált (opera)karmestereknek milyen a zongoratudása, azt viszont igen, hogy a Déri Úr által felsoroltak közül - hangszeres tudás ide vagy oda - kiknek az előadásait kerültem jó messzire.
Bocsánat, Kocsárt nem ismeri a telefonom.
Kesselyák, Gyurcsányi és Kocsár esetében azonban...
Egy apróság, úgy látom, elsikkadt. Déri András nem egyszerűen karmesterekről beszélt, hanem operakarmesterekről. Ott igenis racionális elvárás a zongoratudás, és bizony az általa leírt szamárlétra sem az ördögtől való. Ha valaki 30-40 évesen GMD lesz, sokszor csak a hatalommámor sugárzik belőle, a szakma és a műfaj iránti alázat nem. Egyébként a felsorolt három illető nem operaházi karmester, ezért megbocsájtható nekik a zongoratudásuk mértéke.
IVA szepen es vilagosan fogalmazta...az o velemenyet es talan igaza van...az o nezopontjabol talan masokebol is. En is -remelem- kristalytisztan megfogalmaztam az en velemenyemet 6643, 6653, 6665 majd 6671 es talan valamelyest nekem is igazam van egy masik nezopontbol...vagy nincs igazam. Alazattal vallalom mindig a tevedes lehetoseget.
Piszkálta az emlékezetemet, és Déri András írásának egyik mondatáról – „Van egyáltalán az előadásban valami szépség, katar(k)tikus pillanat?” – most elő is jött: volt már a mi magyar Giovanninknak is rockosított változata, ugyancsak szemérmetlen címmel és műfaji meghatározással. Ha jól emlékszem, a Szegedi Szabadtéri Játékokon mutatták be, és lemezen is megjelent 1985-ben:
János, a vitéz - rockopera
https://www.youtube.com/watch?v=86GKrLSP5bI
Természetesen nem néztem meg annak idején, és természetesen a lemezt sem vettem meg. Most, hogy kb. „három centinként” belehallgattam, úgy gondolom, lehet(ett) megtapasztalás nélkül is elítélni valamit. Nemcsak Mozartért, de Kacsóh Pongrácért is.
Ám nem lehetett ez rosszabb annál a János vitéznél, amelyet viszont megnéztem a Pesti Színházban 2004 márciusában, Forgács Péter rendezésében:
https://port.hu/adatlap/szindarab/szinhaz/janos-vitez/directing-8099
Voltaképpen nem emlékszem rá, mitől volt annyira borzalmas, bár leírtam valahol annak idején, de nem ér annyit, hogy előkeressem. Azt viszont nem felejtettem el, hogy az Iluskát alakító (különben tehetséges) egyetemi hallgatót M. G. P. minden idők legpöszébb Iluskájaként értékelte.
A 2009-ben a Nemzeti Színházban, Alföldi Róbert rendezésében bemutatott János vitéz zenei, énekesi szempontból sokkal korrektebb volt ez előzőeknél. Csak az a vég, a III. felvonás megoldása ne lett volna!!! Talán Alföldi ötlete volt az előképe annak a divatnak, hogy számos, jobb erkölcsűnek megírt operai hősnőt kizavarnak strichelni a placcra. Hol is? A Magyar Állami Operaház rendezéseiben.
Már hogyne vettem volna észre, világosabb mint a Nap. Karmesterháború, ami eszkalálódik.
Antal Mátyás karvezetés szakot is végzett. - A Zeneakadémián és az Egyetemek Művészeti Karán kötelező a zongoratanulás, vizsgakötes tantárgy. Komolyan veszik! - Sok karmester profi zongorista módon játszik, van aki kevésbé perfekt, de valamilyen hangszeren jól játszik, legalább középfokú, vagy felsőfokú végzettséggel. A jó karmester elsősorban jól vezényeljen .
Nem csak Kesselyák nem tud zongorázni, nem tudott Győriványi sem, és nem tud Kocsár sem. De tudtommal nem tudnak semmilyen más hangszeren sem. Ellenben Ligeti csodálatos hegedűs, Berkes Kálmán isteni klarinétos, Antal Mátyás nagyszerű fuvolás volt.
Nem vetted észre, hogy Déri András írásának semmi, de a Földön semmi köze ahhoz, hogy látta-e a nevezett művet vagy nem?? Egyáltalán, ezt az érvnek vélt nem érvet felejtsük már végre el! Kovács János írása is önmagában értelmezendő volt, elvi szempontból, és nincs összefüggésben azzal, hogy látta-e a rockGiovannit, vagy sem. És ez érvényes bárki másra is. Én pl. nem láttam, nem is érdekel, de lehet az a véleményem, hogy Mozart műveit semmilyen formában ne dolgozgassák át. És ne használják hátsó szándékkal reklámcélokra a nevét!
Szerintem IVA nagyon szépen és világosan fogalmazott:
6645 IVA
…’’Elsősorban azért, mert Kovács János nem egy előadásról mondott kritikát, hanem az eredetit meghamisító zenei átdolgozásokról, amelyek gyakorlata nem új keletű, és amely gyakorlat Mozart nagy művéhez érkezve verte ki nála a biztosítékot, aggódva azért, hogy innen a gyakorlat már nem fog határokat ismerni és tisztelni.’’ …
A 'kritizálók' nem ‘’latatlanban (es hallatlanban)‘‘ 'kritizáltak', mert ahogyan írod, látták/halloták a "vagolmanyt".
A 'kritizálók' nem a "vagolmanyt" 'kritizálták'.
A 'kritizálók' , egy kritikus pillantban, kristálytisztán fogalmaztak.
Kedves Déri András! Péter Szabó Anikó nevét kifelejteni az operaházi korrepetitorok közül több, mint bűn hiba! Kár, hogy nem tudtad, mennyit lehetett volna tanulni tőle!
Kaptunk (nem teljes) korkepet es ismertetest az Opera karmestereirol, egyfajta nezopontbol. Koszonjuk. Megtudtuk (??), hogy Kesselyak Gergely (vagy masvalaki??) karmester letere nem tud (jol) zongorazni. Tovabba olvashatunk egy ujabb irast olyasvalakitol, aki nem latta a RockGiovannit, csak egy "vagolmanyat". Ez nekem igy nem all ossze. Allaspontom viszont valtozatlan: latatlanban (es hallatlanban) nem kritizalok. Es Mozartot nem feltem a RockGiovannitol. Es a kozonseget sem feltem tole.
Te jó Isten? Ezt komolyan gondolták? Hihetetlen ízléstelenség!
Megváltozott az élet ritmusa,ma egy okostelefon mindent elénkpakol. Hol vagyunk már a gyerekkorom falusi, villanyoszlopra szerelt hangosbeszélőjétől :)))
Azért,hogy megérjenek az emberek az eredeti élvezésére :) Nem gondoltam rád a műfaj gyalázásával,csak a véleményemet írtam.
Végre egyszer valami jó(pofá)t is kaptunk az előttem szólótól, tüneményes: köszönet érte.
És ha EZT hallottad volna?
Én nem mondtam, hogy műfajgyalázás történt. (Ljubimov rendezése az volt, de még sokáig nem mindenki meri elismerni.) Viszont úgy gondolom, a Don Giovanni zenéjének minősége és hatása fokozhatatlan. Elrontani ugyanakkor mindent lehet.
De miért kellene lehozni a legmagasabb rendű műfajt a hétköznapok szintjére? Mozartot vagy mások kiváló zenéjét hallgatni: az élet ünnepi órái. Ha gyerekkoromban azt hallottam volna az Operában (Erkelben), ami a rádióból szólt (kiv. operarészletek) és amit az osztálytársaimmal énekeltünk az iskolában, azért sohasem törtem volna magam a fővárosba, ilyen színházakba.
Csak bele kell gondolni,hogy mennyi inger ért egy 40-50 évvel ezelőtt volt fiatalt,és mennyi most.Gondolok itt mindjárt a telefonokra.Álláspontom szerint itt műfajgyalázás esete nem áll fent.Belefér a "korba".
A műfaj sajátosságai okán,szerintem segíthet lehozni a mindennapok szintjére,lehántva róla a rárakódott elitpéncélt.
Nemcsak a Győzikét nem nézed, de a Don Giovannit és társait sem. Azt vallod, hogy látatlanban nem szidalmazol semmit és senkit, meg gyengéden célozgatsz a pesti vattázásokra, az olvasónak viszont úgy tűnik, hogy egy sárkány ül a barlangjában és gyűlöletének lángjait szórja kifelé, nem feltétlenül művészeti indíttatásból.
A vattázás egy tetten érhető, talán nem kivételesen alkalmi jelenség, de mégsem általános gyakorlat az Operaház nagyon is kifogásolható közönségszervezésében. Te viszont általánosítasz: aki a hozzászólásaidat olvassa, mindennaposnak gondolhatja. Mert az lehet, hogy „lelkiismeretesen” figyeled a nézőtereket a jegyvásárlási oldalakon, de azt nem tapasztalod, hogy az Erkel Színház csaknem minden előadása után mégiscsak egy fizető tömeg ünnepel, tetszését nyilvánítva. Ez akkor is tény, ha az előadások nekem történetesen nem, vagy nem nagyon tetszenek.
A Me Too-mozgalom is képes népszerűsítésre. Az a kérdés, hogy pozitív-e ez a hozam.
Végre egy nyitott, befogadó szemlélet. Lehetőséget ad. Esélyt ad.
Erre könnyen válaszolok: nem nézek Győzike-showt :-) és amit nem nézek (nem láttam), azt viszont nem is ekézem. Ezzel visszaérkeztünk induló beírásomhoz = nem szidalmazok és nem dicsérek semmit, senkit látatlanban + bónuszként gyengéden céloztam a pesti vattázásokra.
Don Giovanni teltházas előadás mindkét Házban.Szerintem nem árt neki,ha átdolgozzák,népszerűsít vele.
Miért nem lottózol?
Összehasonlíthatatlan tételeket hasonlítasz össze. Miért nem mindjárt Győzike-show nézettségével veted össze Az ember tragédiája előadásait?
Maskeppen fogalmazok: RockGiovannira tippem szerint fajlagosan (!) tobb jegyet adtak el mint sok, nagyon sok operahazi, erkel szinhazi eloadasra.Magyarul: amarra volt kereslet Miskolcon, Pesten meg gyakran nagy az operahazi, erkeles kereslet vagy meg inkabb kinalat: vattara.
Ezt valóban csak tippelni lehet. Akiket én ismerek, környéken lakó operarajongókat, egy sem váltott jegyet a RockGiovannira.
Van egy tippem: tobb igazi operarajongo valtott igazi = teljes aru jegyet a miskolci RockGiovannira mint szamos vagy lassan mar szamtalan operahazi sot, erkel szinhazi be- es kivattazott eloadasra. Lehet, hogy ez ciki (nem tudom, igy van-e), de nem lennek meglepve, ha igazam lenne.
Szüts Apor nyílt válaszlevelében meglepett, hogy nem védi munkájának eredményét tíz körömmel. A Kesselyák Gergelyében viszont az, hogy nem emlékszem rá, mikor találkoztam az önfényezésnek ilyen, mindenre kiterjedő, mámoros mértékével, amely saját személyére és az általa vezetett intézményre is irányul. Csak éppen arról nem győzött meg, hogy itt egy új alkotással van dolgunk. (Úgy gondolom, privát levélben szólíthat valaki egy szakmabelit akár Cicamicának is, de egy nyílt levél inkább a nyilvánossághoz szól, mint a címzetthez, ezért a becéző megszólítás többnyire hivalkodásként hat.)
Mindketten azt vetik Kovács János szemére, ami látszólag jogos: olyan darabváltozatról mondott nyilvános ítéletet, amelynek előadását nem látta. Miért tartom ezt a szemrehányást csak látszólag jogosnak?
Elsősorban azért, mert Kovács János nem egy előadásról mondott kritikát, hanem az eredetit meghamisító zenei átdolgozásokról, amelyek gyakorlata nem új keletű, és amely gyakorlat Mozart nagy művéhez érkezve verte ki nála a biztosítékot, aggódva azért, hogy innen a gyakorlat már nem fog határokat ismerni és tisztelni. Ha Kovács János az előadásra rábólintó kritika nyomán írt, nyilván meghallgatta az abban mellékelt részletet (amint tettem én is). Még ha a felvétel hangminősége különben rossz is, nem hiszem, hogy annak alapján bármi jó remélhető az egésztől.
A hivatkozott előzményben példaként említettem a magam több évtizedes rossz emlékét, mert úgy vélem, Jacobi Viktor zenéjének ugyanúgy jár a tisztelet, mint a Mozarténak. Vagy mint az ifjabb Johann Straussénak: a napokban akadt utamba A denevérnek ez az 1962-ben készült verziója: https://www.youtube.com/watch?v=2WYS_YPZUxU. Lehet szörnyűködni.
Ha nekem, aki nem vagyok muzsikus, voltak és vannak tapasztalataim a fölösleges és kiábrándító zenei feldolgozásokról, feltételezzük, hogy Kovács Jánosnak is voltak és vannak bőven: véleménye aligha elhamarkodott. Gondolom, abban nem tévedek, hogy Kovács János nem fizetett kritikát írt az Opera-Világba, a Café Momusre annál is biztosabban nem, tehát nem lehet számon kérni rajta a teljes előadás személyes élménye megszerzésének lelkiismeretességét. Rajtam sem, akinek szintén van véleményem: korábbi tapaszalataim, (bevallottan) előítéleteim és meghallgattam a részleteket. Micsoda kalandvágy kell(ene) ahhoz, hogy egy muzsikus vagy egy operarajongó jegyet váltson és Miskolcra utazzék egy RockGiovanni című előadáshoz!
Remélem, nem az történt, hogy a MÁO ezt a produkciót szándékozik beszerkeszteni a következő évad Primavera-sorozatába, mely esetben Kovács János nyílt levelével kezdődött volna el az esemény reklámkampánya – talán à la Billy Elliot.
...
♫ ''Sáros úton egyre lépkedek,
Körülöttem boldog emberek,
Elmesélni nékik nem tudom,
Milyen nagy a bánatom.'' ♫
...
Így igaz: tényleg nem a Janóval van a baj. A baj azzal van, amit én talán mindenkinél hamarabb felvetni bátorkodtam itt a RockGiovanni-ügyben: nem taposunk sárba valamit (semmit), amit nem láttunk, nem ismerünk. ("Félre": nem vezetek nyilvántartást, de emlékeim szerint buktatott ő már meg igazgató(ka)t, egyebet, ilyen-olyan stallum birtokában vagy "csak úgy". Talán okkal. Szóval a karnagy úr aztán igazán nem tartozik a "(le)győzöttek" közé. Ha rosszul emlékszem, elnézést kérek.
Én hiszek a karnagy úrnak (már ha a karnagy úrhoz van szerencsém), de az én fülem közelében a "Janó" volt általánosan elterjedt :-)
off Eleve szinte senkit nem a becenevén szólítok meg, már ha lehetséges: bizonyos nevek, mondjuk "György" és mások, elég nehézkesen használhatók becézés nélkül nyelvünkben.
Nem a Janóval van a baj! A sok lúd disznót győz effektus sokkal beszédesebb!
A Kovács Jancsi a gyakoribb (Felesége, Sudlik Mária is így szólította). A Janó-t a magukat legbenfentesebbeknek gondolók használják.
Úgy tudom, a szakmában mindenki így hívja/szólítja meg őt, ettől függetlenül is javaslom elolvasni a levél többi részét.
Amikor Kesselyák Gergely a nyílt, mindenki számára elérhető levél megszólításában "lejanózza" a nála 20 évvel idősebb Kovács Jánost, akkor már nem is érdemes a levél többi részét elolvasni.
