Kuszevickijtől szoktam idegbajt kapni, akit sokszor Serge Koussevitzky-nek írunk, ami magyar szövegben szerintem rémes. Viszont ő a Wikipédián szerencsére Kuszevickij... :-)
Azért van Stravinsky a Wikipédián, mert nálunk az a hivatalos. Ahogy Anton Rubinstein, meg Rubinstejn. (Mert ott meg nagyon ragaszkodunk az átírási szabályhoz, bár megjegyzésben oda írják, hogy "szabatosan átírt formája Rubinstyejn volna, de a családnév idegen eredetű lévén az oroszban, az átírás során az е utáni т nem lágyul, marad.")
Szóval van egyszer az átírási szabály, aztán legegyszerűbb megtanulni az összes kivételt. :-)
(Mert ugye Sztravinszkij esetében mi az emigrációra való tekintettel az egyik nyugati névváltozatát tettük hivatalossá a magyarban az átírás helyett. A Rubinstein viszont tényleg idegen eredetű név az oroszban, melynek van latin betűs változata (sőt az az eredeti), amit használhatnánk, de ezt félig átírjuk, félig meg nem…)
:-))))
Stravinsky regényes életébe sok minden belefért... :-)
http://momus.hu/images/glry_images//hangszeresek/stravinsky1940.jpg
Kár, hogy nálunk nem tartózkodott, mert akkor a Sztravinszkij változat is szerepelne saját átiratai sorában.
Most vettem észre, hogy a magyar nyelvű Wikipédia szócikkének címében is a Stravinsky átirat szerepel, feltehetően azért, hogy a keresők rátaláljanak. Ugyanakkor pl. Csajkovszkij és Rimszkij-Korszakov neve most is a magyar szabály szerinti átírásban szerepel a Wikipédia vonatkozó szócikkeinek címében.
Szeretnék nyelvészeti indoklás nélkül letenni egy voksot a Gruberová írásmód mellett. Talán azért, mert ha évekig olvastam a csehszlovák televízióban (nem tudom, mi volt az intézmény pontos neve) adott filmek végefőcímein, hogy Lorenová, Bardotová stb., akkor a Gruberová is jár nekem.
És azért is, mert még ha a Gruberova alakot választjuk is, toldalékoláskor úgyis á-ra fog végződni a név, írásban is: Gruberovával láttad a Lammermoori Luciát.
Egy másik megjegyzésem: jó érzés, hogy egy Japánban lezajlott előadásról kaphattunk recenziót fül- és szemtanútól, magyarul, a Café Momusön. Köszönet érte!
Na, a Stravinszkij... őt jól helyre tette a kádárista magyar helyesírási szabályzat: Angolosan írjuk a nevét a gonosz emigránsnak. :-)
Ő maga is többféleképpen írta át latin betűre a nevét, hol németesen, hol angolosan, ahol éppen tartózkodott. A Wikipédia vele foglalkozó szócikkeit nézve látható, hogy sokféleképpen írják át a nevét világszerte: Strawinski, Stravinsky, Strawinsky, Stravinskij.
Nekünk is van saját szabályzatunk a cirill betűs nevek átírására, talán használhatnánk azt.
Lásd például Stravinsky esetét, akinek biztosan nem így szerepelt a neve az anyakönyvben...
"amikor a művésznő világhíresség lett, a számítástechnika, az elektronikus szövegszerkesztés, a korszerű nyomdászat még gyerekcipőben járt"
Ez igaz, de több olyan korai (70-es évek első fele) osztrák színlapoot láttam, ahol Gruberová alakban szerepel a művésznő neve, a későbbieken viszont ékezet nélkül.
Ez arra utal, hogy ő maga mondhatott le az ékezetről.
Magyar rajongónak írt privát levélben is ékezet nélkül írja a nevét (van ilyen levelem tőle).
"csak az eredetileg nem latinbetűs neveknél helyes azt az átírást alkalmazni, amit - mondjuk az orosz - művész maga választott latinbetűs nemzetközi nevéül."
Véleményem szerint nem kellene elvitatni a művésztől a jogot, hogy megválaszthassa művésznevét. Hadd legyen Pavol Bršlík a nemzetközi porondon Breslik, Gruberová meg Gruberova. Függetlenül attól, mi áll az anyakönyvi kivonatában.
Egy tenorista sem születési nevén, mint Jacob Pincus Perelmuth lett világhírű.
Bizony így van,
Kedves Haandel, fején találtad a szöget, mint mindig. Ha X úr nejéről vagy X úr (családi nevét viselő) leányáról van szó, akkor a végződés -ová. Ha ez az X családi név foglalkozást (tisztséget, stb.) is jelent, továbbá nem családi névként, hanem foglalkozásként használjuk, akkor a birtokos végződése -ova nőnemű birtok esetén, amit világos példán be is mutatsz. Bizonyára házi szlováknyelvi szakértőnk, Laco is megerősíti mindezt.
Csupán a Grob... miatt szóltam először, kedves Beatrice, nem is emeltem ki az á -t, és természetesen tudtam, hogy nem a te sarad volt az elírás. Ám a nyomda ördöge... Akinek szólt, megértette, javította. Ha nem a címben lett volna, nem is hozom fel.
Érdekes azonban, hogy német apa és magyar anya szlovák gyermekének, Gruber Editnek hazai szövegbeni név-említése mennyire vitatható 2017-ben. Ne felejtsük el, hogy amikor a művésznő világhíresség lett, a számítástechnika, az elektronikus szövegszerkesztés, a korszerű nyomdászat még gyerekcipőben járt, az ékezetek, ficnik, háztetők , hullámocskák, ide-oda dülöngélő ékezetek, Umlautok legfeljebb kézi javítgatással kerültek be a (főleg igényesebb) szövegekbe, sokszor azokba is hibásan.
Noha teljesen helytálló az érvelésed, hogy nemzetközi porondon az angolos "márkanév"-írás jogos, mégis megkoctáztatom azt az állítást, hogy csak az eredetileg nem latinbetűs neveknél helyes azt az átírást alkalmazni, amit - mondjuk az orosz - művész maga választott latinbetűs nemzetközi nevéül.
A mai, mindent karaktert könnyedén megjelenítő szövegszerkesztők révén megtisztelhetjük cikkünk alanyát azzal, ha pontos nevét használjuk:
Şerban, Elīna Garanča, Saint-Saëns, Tannhäuser, Jean-Léon Gérôme stb. Mert más egy mezei hozzászólás, mint egy komoly, művészeti tárgyú újságcikk; - amit jelen esetben nagy érdeklődéssel olvastam. :-)
(kórrekció :)
Kapitány lánya: kapitányova
Hát ez tényleg nagyon érdekes,
mind a hat hozzászólás értékes!
Valószíntelenüleg feleslegesen feleselek,
de a hátáron kóborol6 egy pár fenegyerek ;-)
(Most puskinázok:)
Kapitány felesége: Kapitányová
Kapitány lánya: Kapitányova
Nos, ová ide-ova oda,
korrekció az ovacióra!
Szlovák forrásokat idézel, melyek természetszerűleg a nevet az eredeti szlovák írásmód szerint írják. Ugyanakkor a művésznő "Gruberova" néven vált világhírűvé, nem a saját hazájában. Azokon a helyeken, ahol kezdeti nagyobb sikereit aratta, és a mai napig is nagyon népszerű (Bécs, München), a neve ékezet nélkül szerepel ma is a színlapon, pedig nyilván egy szavába kerülne módosíttatni. A Nightingale Classics lemezkiadót az ő felvételeinek kiadására alapították, minden egyes lemezen ékezet nélküli alakban szerepel a neve, pedig abba is lehetett volna beleszólása. Mint említettem, autogramjában sem szerepel az ékezet. Tehát a "márkanév" Gruberova, az eredeti írásmód Gruberová.
Nincs ezzel egyedül, Pavol Breslik tenor eredeti neve Bršlík, ő sem szülőhazájában vált híressé, és csak szlovák és cseh nyelvterületen használja nevének eredeti alakját.
Van, amikor a névmódosítást a kényszer szüli: Christoph Prick német karmester angol nyelvterületen Perick néven szerepel, mert a családneve angolul egy csúnya szóval egyezik meg.
A "Hall" korrekt, a "Festivall" sajnos nem. :-(
A művésznő maga autogram-osztogatáskor "Gruberova"-nak írja a nevét, ékezet nélkül. Azt nem tudom, mi áll az útlevelében.
Maradjon a Hall, kedves Beatrice. Viszont: Gruberová !
Ezt nem én követtem el, azt viszont igen, hogy a Festival [Hall]-t véletlenül két l-lel írtam. Mea culpa. Talán még lehet javítani.
Gruberová
Bőven elég lett volna az utolsó 7 sor megírása.
A többi egy felsorolás semmi egyéb,haszontalan. Miután más is hallott egyet és mást,bizony sok énekes megítélésnek tévútjára tévedt a szerző.Viszonrt egy-két hiányolhatalan varázsszó szerepel még elfogultsággal sem vádolható.
Valahol azt olvastam, hogy Beckmessert Katharina Wagner karmesternek éspedig Hermann Levinek azaz zsidóként jelenítette meg és eköré és a nürnbergi törvények köré építette a "koncepciót". A darab ősbemutatóját mellesleg, mint tudjuk, nem Levi, hanem Bülow vezényelte.
Vitriolos, de gördülékeny "borús gondolatok"-at olvashattunk. Csak épp a legelején téved a szerző egy "aprócskát": nem Beckmesser, hanem Sachs volt Wagnernek maszkírozva. Mondhatnám, mecsoda különbség! De valahogy innen az egész már kevésbé hiteles nekem.
Macht nichts! -:)
Hiába, a sajtóhiba a netet sem kerüli el... ezer bocsánat mindenkitől!!!
Kedves Szerkesztők, legyetek szívesek elűzni a sajtó ördögét, és javítani az Iluska, az Éj királynője és Alfio a XIII. században, avagy Erkel Bánk bánja az Erkel Színházban című kritika szerzőjének nevét. Köszönettel: IVA
Kedves Zsoly, Sok köszönet legutóbbi, "szokásos" nyári beszámolódért! Egyre többször érzem én is, hogy nem nagy operaházak ún. sztárjait kell nézni-hallgatni, hanem olyan kedves előadásokat, amit Te most (is) láthattál.
Érdekes, meghallgattam egy felvételt az Ezred lányából és eltérő volt a véleményem a tenorról. Nekem éppenhogy úgy tűnt, hogy szenvedett a felső váltóhangok területén. Az ária nagy részében konkrétan be volt szorulva, ahogy hallottam. A c-ket persze fölé tudta énekelni, ott nyílt megint, de a passaggioval nincs jóban. Az első részben is feltűnt, hogy elfalzettolgat frázisokat. Aztán lehet, hogy élőben jó volt, ez ugye csak felvétel.
Nagy érdeklődéssel olvastam Zéta igazán alapos elemzését az 1990-es Végzet-premier új cd-kiadásáról. Megállapításaival teljesen egyetértve ajánlom mindenkinek, hogy vegye meg, érdemes.
Mi a legtöbb énekest illetően általában egyet szoktunk érteni, van pár, akiben nagyon nagyon egyet, és sajnos van néhány, akikben nagyon nagyon nem. Ilyen az élet... (László Boldizsár a mi véleményünk ellenére, gondolom, nagyon jól elvan, és nem hinném, hogy különösebben zavartatná magát azzal, amit írunk róla.)
Hűha! Nem irigylem szegény László Boldizsárt! Én ugyan nem hallottam Gruberovával, de nem emlékszem,hogy a momus története során -ppp- és terlamund valamiben teljesen egyetértettek volna...
Kivételesen egyetértek parampampolival, különösen az utolsó mondatot illetően.Zéta kritikájában, Gruberovát illetően van sok igazság,de nem teljesen.Nem hallottam azokat a problémákat,amikről,mint súlyos hiányosságokról ír.De hát vélemény és vélemény nem mindig egyezhet.Csupán Gruberova megítélésében nem egyezik a véleményünk.
Bizony, László Boldizsár ugyancsak a kottához „ragadt”, pedig eleinte még reménykedtem, hogy csak „mankónak” van nála az iPad, és az éneklése mellé valamicske játszani-alakítani akarás társulni fog; amikor az első felvonásban megjelent Gruberova/Erzsébet királynő színe előtt, színpadiasan féltérdre ereszkedve hódolt előtte…, de aztán- csalódásomra - „visszamenekült” a kottához – végérvényesen lehorgonyozva annál…
Én annyit fűznék, hozzá, hogy mikor Gruberova Varsóban énekelte Normát februárban, a lengyel mezzo és tenor egyetlen estéért megtanulta kotta nélkül Adalgisát és Pollionét HIBÁTLANUL, pedig sose énekelték előtte, és nem is volt rá semmi ajánlatuk későbbre se. László Boldizsár nem látta meg ebben az estében élete nagy eseményét, hogy micsoda megtiszteltetés a világ egyik legnagyobb énekesnőjének partnere lenni, és annak ellenére, hogy egy éve tudta, hogy énekelni fogja, helyette énekelt mindent össze-vissza, haknikat és egyebeket. Most kamaraénekes lett, megérdemelte, mert a hangjával fizet érte. De még felvételről is rossz volt nézni, hogy mennyire botrányosan nem tudja a szerepet. Nem a belcanto stílust: a szerepet. Nagy különbség. Gruberova oldalán ezt tenni: botrány és szégyen. A stílus ismeretének általános hiányát illetően egyetértek veled, de egyetértek azzal is, amit Zéta írt László Boldizsárról és Szegedi Csaba attitűdjéről is, hasonló jelenségeket korábban szóvá tettem velük kapcsolataban én is. Hogy milyen volt Gruberova, arról nem nyilatkoznék, mert csak felvételek alapján nem lenne helyes, és ellenkezne elveimmel is. 150 előadás és kb 30 Devereux előadás+20 koncerten énekelt finálé után a felvételek alapján mondhatom, hogy a második felvonástól tökéletesen hozta csúcsformáját. Alakítása teljes egészében külön dimenziót képviselt, mondhatni, egy másik bolygóról érkezett ebbe a pesti előadásba. Nekem a mögötte ülő kórustag hölgyek megrendülése és látható könnyei többet mondtak, mint egy hatoldalas elemzés. Akár Gruberova hibáiról, akár erényeiről. Mert a lényeg szavakkal úgyse fejezhető ki. (Aki pedig egy 70 éves koloratúrszoprán hangi hibáin akar rugózni, hallgassa meg Sills 1977-es Luciáját a MET-ből, pedig ő nem volt 70 éves.)
Bocsánat, a "Mi újság az Államim Operaház" topicba írtam, de itt is megismételném: Na, kijavították a hibát. Gruberovával kapcsolatban maximálisan egyetértek (amint azt le is írtam, az előadással kapcsolatos első bejegyzésben). Minden pálya - legyen az bármilyen hosszú és diadalmas - véget ér egyszer. Lehetséges, hogy most hallottuk itthon utoljára Gruberovát teljes operában, és ha ez esetleg tényleg így van, akkor ez egy hozzá méltó és frappáns befejezés volt, egy olyan élmény, amelyre mindnyájan emlékezni fogunk. A hosszas ováció nem volt véletlen és egyáltalán nem volt túlzó. És persze, az est csillaga Gruberova volt, - ki is lehetett volna más - ez így volt rendjén. Gruberova jött, Gruberova szerepet választott, a többiek pedig ebben közreműködtek - énekesek, zenekar, karmester. Ez az este eleve erről szólt és minden a papírforma szerint zajlott. Amiben nem értek egyet Zétával, az, hogy a szereplőktől számon kéri azt, hogy miért nem nőttek fel Gruberovához. Miért nem voltak éppen úgy birtokosai a szerepüknek, miért nem játszottak úgy, mint Gruberova, miért vették elő az olvasószemüvegüket, miért volt bennük kevesebb átélés, stb. Számon lehet ezt kérni egy eleve "hangversenyszerű előadás"-ként hirdetett produkciónál? Amikor Gruberova az egyik nagy szerepét énekli, a többi szereplő viszont egy olyan operát, amelyet sohasem énekelt, és amelynek újbóli előadására kevés az esély? Én úgy gondolom, hogy ezt nem lehet számon kérni. Minden énekes tisztességesen felkészült erre az egyszeri előadásra, alázattal és odaadással asszisztált Gruberovának és mindenki hozzájárult az előadás sikeréhez. Ezen felül én örültem, hogy újra megcsodálhattam Shöck Atala szépséges hangját és élveztem László Boldizsárt vagy Fried Pétert is - nyúlfarknyi szerepében. Gruberova szerepformálása megindító volt, de bármelyik más szereplőtől egy hasonló színpadi produkció nevetséges lett volna.
Én annyit fűznék csak hozzá, a magyar művészek (többségének) védelmében, hogy valóban problémás egy koncertre megtanulni egy szerepet, amit utána nem biztos, hogy hasznosítani tudnak. Schöck Atalát én sokkal pozitívabban ítéltem meg, ő hozta az én fülemnek azt a belcanto stílust, ami másoknál fájón hiányzott. Nem tudják nálunk ezt a stílust, sokszor meg kell állapítanom. Mikor hallottuk a Puritánokban Demurot, akkor tudatosodik, hogy ez nálunk mennyire nem működik. Egy vonalban tartani a hangokat, ami a pozíciót illeti, levegőzés, legato, frazírozás, dinamika és akkor még ott van a dallamok érzelmekkel való megtöltése. Nincs meg a zenei életünkben ennek a kultúrája, sajnos. És ma már nincs Gardelli és Patané, még Morandi se -bár ő elvileg jön majd Requiemre -, akik legalább egy-egy produkció erejéig beleverték az énekesekbe a belcanto alapokat.
Bocsánat, javítottam!
Jó lenne végigolvasni Zéta legújabb írását, de valami hiba miatt csak Shöck Ataláig lehet a szöveget betölteni.
Attól tartok, időnként mindkét funkciót ellátja.
Hatos számú kórterem lenne?:) Mindent nem tudhatok:)
Sajnos már elfelejtettem ;-) és mi is az a 6-os stúdió? És ugye az Offenbach Kékszakáll(ú)hoz írta Vajda Gergely a Barbie Blue-t?
Még a zenekarral és a karmesterrel tartozol:)
Jól járt szerintem, aki egyben = (csúcs)bérletben megvette a Kaufmann-Damrau dalestet, Flórez áriaestjét és a Bartók-Eötvös koncertet. Például én :-) Labda mostantól a vendég énekeseknél van = mind "ideérnek"-e..
Rend kedvéért: Érsek Dóra partnere a szellemes, kedves Barbie Blue-ban Rezsnyák Róbert.
Köszönöm, ezt nem tudtam. A MÁO „tégla-műsorkalendáriuma” szerint 2018. május 27., június 1. és 8. napokon adják az Operaházban.
A Kékszakállú és a Senza sanque a Müpában lesz jövő februárban, egyáltalán nem drágán.
Vajda Gergelynek van egy remek egyfelvonásosa, Barbie Blue, amit éppen a Kékszakállú társításához írt. Lemezen is megjelent, és volt egy 6-os stúdióbeli koncert 2009-ben, ahol Érsek Dóra remek volt (a lemezen is).
Szerintem szinte ugyanazt írjuk, csak én az utolsó bekezdésemben hossza(sa)bban, te frappánsan, egy szóval összefoglalva: "széttartott". Én is nagyon várom a Bartók-Eötvös "csúcstalálkozót" :-)
Köszönöm a pontosítást. Lényegen valószínűleg nem változtat, sőt talán még rá is erősít látatlanban (mert nem láttam a produkciót) a véleményemre: Frenák Pál(ék) nem "való(k)" az Operaházba. Nem rosszabbak: mások.
