Gruberová
Bőven elég lett volna az utolsó 7 sor megírása.
A többi egy felsorolás semmi egyéb,haszontalan. Miután más is hallott egyet és mást,bizony sok énekes megítélésnek tévútjára tévedt a szerző.Viszonrt egy-két hiányolhatalan varázsszó szerepel még elfogultsággal sem vádolható.
Valahol azt olvastam, hogy Beckmessert Katharina Wagner karmesternek éspedig Hermann Levinek azaz zsidóként jelenítette meg és eköré és a nürnbergi törvények köré építette a "koncepciót". A darab ősbemutatóját mellesleg, mint tudjuk, nem Levi, hanem Bülow vezényelte.
Vitriolos, de gördülékeny "borús gondolatok"-at olvashattunk. Csak épp a legelején téved a szerző egy "aprócskát": nem Beckmesser, hanem Sachs volt Wagnernek maszkírozva. Mondhatnám, mecsoda különbség! De valahogy innen az egész már kevésbé hiteles nekem.
Macht nichts! -:)
Hiába, a sajtóhiba a netet sem kerüli el... ezer bocsánat mindenkitől!!!
Kedves Szerkesztők, legyetek szívesek elűzni a sajtó ördögét, és javítani az Iluska, az Éj királynője és Alfio a XIII. században, avagy Erkel Bánk bánja az Erkel Színházban című kritika szerzőjének nevét. Köszönettel: IVA
Kedves Zsoly, Sok köszönet legutóbbi, "szokásos" nyári beszámolódért! Egyre többször érzem én is, hogy nem nagy operaházak ún. sztárjait kell nézni-hallgatni, hanem olyan kedves előadásokat, amit Te most (is) láthattál.
Érdekes, meghallgattam egy felvételt az Ezred lányából és eltérő volt a véleményem a tenorról. Nekem éppenhogy úgy tűnt, hogy szenvedett a felső váltóhangok területén. Az ária nagy részében konkrétan be volt szorulva, ahogy hallottam. A c-ket persze fölé tudta énekelni, ott nyílt megint, de a passaggioval nincs jóban. Az első részben is feltűnt, hogy elfalzettolgat frázisokat. Aztán lehet, hogy élőben jó volt, ez ugye csak felvétel.
Nagy érdeklődéssel olvastam Zéta igazán alapos elemzését az 1990-es Végzet-premier új cd-kiadásáról. Megállapításaival teljesen egyetértve ajánlom mindenkinek, hogy vegye meg, érdemes.
Mi a legtöbb énekest illetően általában egyet szoktunk érteni, van pár, akiben nagyon nagyon egyet, és sajnos van néhány, akikben nagyon nagyon nem. Ilyen az élet... (László Boldizsár a mi véleményünk ellenére, gondolom, nagyon jól elvan, és nem hinném, hogy különösebben zavartatná magát azzal, amit írunk róla.)
Hűha! Nem irigylem szegény László Boldizsárt! Én ugyan nem hallottam Gruberovával, de nem emlékszem,hogy a momus története során -ppp- és terlamund valamiben teljesen egyetértettek volna...
Kivételesen egyetértek parampampolival, különösen az utolsó mondatot illetően.Zéta kritikájában, Gruberovát illetően van sok igazság,de nem teljesen.Nem hallottam azokat a problémákat,amikről,mint súlyos hiányosságokról ír.De hát vélemény és vélemény nem mindig egyezhet.Csupán Gruberova megítélésében nem egyezik a véleményünk.
Bizony, László Boldizsár ugyancsak a kottához „ragadt”, pedig eleinte még reménykedtem, hogy csak „mankónak” van nála az iPad, és az éneklése mellé valamicske játszani-alakítani akarás társulni fog; amikor az első felvonásban megjelent Gruberova/Erzsébet királynő színe előtt, színpadiasan féltérdre ereszkedve hódolt előtte…, de aztán- csalódásomra - „visszamenekült” a kottához – végérvényesen lehorgonyozva annál…
Én annyit fűznék, hozzá, hogy mikor Gruberova Varsóban énekelte Normát februárban, a lengyel mezzo és tenor egyetlen estéért megtanulta kotta nélkül Adalgisát és Pollionét HIBÁTLANUL, pedig sose énekelték előtte, és nem is volt rá semmi ajánlatuk későbbre se. László Boldizsár nem látta meg ebben az estében élete nagy eseményét, hogy micsoda megtiszteltetés a világ egyik legnagyobb énekesnőjének partnere lenni, és annak ellenére, hogy egy éve tudta, hogy énekelni fogja, helyette énekelt mindent össze-vissza, haknikat és egyebeket. Most kamaraénekes lett, megérdemelte, mert a hangjával fizet érte. De még felvételről is rossz volt nézni, hogy mennyire botrányosan nem tudja a szerepet. Nem a belcanto stílust: a szerepet. Nagy különbség. Gruberova oldalán ezt tenni: botrány és szégyen. A stílus ismeretének általános hiányát illetően egyetértek veled, de egyetértek azzal is, amit Zéta írt László Boldizsárról és Szegedi Csaba attitűdjéről is, hasonló jelenségeket korábban szóvá tettem velük kapcsolataban én is. Hogy milyen volt Gruberova, arról nem nyilatkoznék, mert csak felvételek alapján nem lenne helyes, és ellenkezne elveimmel is. 150 előadás és kb 30 Devereux előadás+20 koncerten énekelt finálé után a felvételek alapján mondhatom, hogy a második felvonástól tökéletesen hozta csúcsformáját. Alakítása teljes egészében külön dimenziót képviselt, mondhatni, egy másik bolygóról érkezett ebbe a pesti előadásba. Nekem a mögötte ülő kórustag hölgyek megrendülése és látható könnyei többet mondtak, mint egy hatoldalas elemzés. Akár Gruberova hibáiról, akár erényeiről. Mert a lényeg szavakkal úgyse fejezhető ki. (Aki pedig egy 70 éves koloratúrszoprán hangi hibáin akar rugózni, hallgassa meg Sills 1977-es Luciáját a MET-ből, pedig ő nem volt 70 éves.)
Bocsánat, a "Mi újság az Államim Operaház" topicba írtam, de itt is megismételném: Na, kijavították a hibát. Gruberovával kapcsolatban maximálisan egyetértek (amint azt le is írtam, az előadással kapcsolatos első bejegyzésben). Minden pálya - legyen az bármilyen hosszú és diadalmas - véget ér egyszer. Lehetséges, hogy most hallottuk itthon utoljára Gruberovát teljes operában, és ha ez esetleg tényleg így van, akkor ez egy hozzá méltó és frappáns befejezés volt, egy olyan élmény, amelyre mindnyájan emlékezni fogunk. A hosszas ováció nem volt véletlen és egyáltalán nem volt túlzó. És persze, az est csillaga Gruberova volt, - ki is lehetett volna más - ez így volt rendjén. Gruberova jött, Gruberova szerepet választott, a többiek pedig ebben közreműködtek - énekesek, zenekar, karmester. Ez az este eleve erről szólt és minden a papírforma szerint zajlott. Amiben nem értek egyet Zétával, az, hogy a szereplőktől számon kéri azt, hogy miért nem nőttek fel Gruberovához. Miért nem voltak éppen úgy birtokosai a szerepüknek, miért nem játszottak úgy, mint Gruberova, miért vették elő az olvasószemüvegüket, miért volt bennük kevesebb átélés, stb. Számon lehet ezt kérni egy eleve "hangversenyszerű előadás"-ként hirdetett produkciónál? Amikor Gruberova az egyik nagy szerepét énekli, a többi szereplő viszont egy olyan operát, amelyet sohasem énekelt, és amelynek újbóli előadására kevés az esély? Én úgy gondolom, hogy ezt nem lehet számon kérni. Minden énekes tisztességesen felkészült erre az egyszeri előadásra, alázattal és odaadással asszisztált Gruberovának és mindenki hozzájárult az előadás sikeréhez. Ezen felül én örültem, hogy újra megcsodálhattam Shöck Atala szépséges hangját és élveztem László Boldizsárt vagy Fried Pétert is - nyúlfarknyi szerepében. Gruberova szerepformálása megindító volt, de bármelyik más szereplőtől egy hasonló színpadi produkció nevetséges lett volna.
Én annyit fűznék csak hozzá, a magyar művészek (többségének) védelmében, hogy valóban problémás egy koncertre megtanulni egy szerepet, amit utána nem biztos, hogy hasznosítani tudnak. Schöck Atalát én sokkal pozitívabban ítéltem meg, ő hozta az én fülemnek azt a belcanto stílust, ami másoknál fájón hiányzott. Nem tudják nálunk ezt a stílust, sokszor meg kell állapítanom. Mikor hallottuk a Puritánokban Demurot, akkor tudatosodik, hogy ez nálunk mennyire nem működik. Egy vonalban tartani a hangokat, ami a pozíciót illeti, levegőzés, legato, frazírozás, dinamika és akkor még ott van a dallamok érzelmekkel való megtöltése. Nincs meg a zenei életünkben ennek a kultúrája, sajnos. És ma már nincs Gardelli és Patané, még Morandi se -bár ő elvileg jön majd Requiemre -, akik legalább egy-egy produkció erejéig beleverték az énekesekbe a belcanto alapokat.
Bocsánat, javítottam!
Jó lenne végigolvasni Zéta legújabb írását, de valami hiba miatt csak Shöck Ataláig lehet a szöveget betölteni.
Attól tartok, időnként mindkét funkciót ellátja.
Hatos számú kórterem lenne?:) Mindent nem tudhatok:)
Sajnos már elfelejtettem ;-) és mi is az a 6-os stúdió? És ugye az Offenbach Kékszakáll(ú)hoz írta Vajda Gergely a Barbie Blue-t?
Még a zenekarral és a karmesterrel tartozol:)
Jól járt szerintem, aki egyben = (csúcs)bérletben megvette a Kaufmann-Damrau dalestet, Flórez áriaestjét és a Bartók-Eötvös koncertet. Például én :-) Labda mostantól a vendég énekeseknél van = mind "ideérnek"-e..
Rend kedvéért: Érsek Dóra partnere a szellemes, kedves Barbie Blue-ban Rezsnyák Róbert.
Köszönöm, ezt nem tudtam. A MÁO „tégla-műsorkalendáriuma” szerint 2018. május 27., június 1. és 8. napokon adják az Operaházban.
A Kékszakállú és a Senza sanque a Müpában lesz jövő februárban, egyáltalán nem drágán.
Vajda Gergelynek van egy remek egyfelvonásosa, Barbie Blue, amit éppen a Kékszakállú társításához írt. Lemezen is megjelent, és volt egy 6-os stúdióbeli koncert 2009-ben, ahol Érsek Dóra remek volt (a lemezen is).
Szerintem szinte ugyanazt írjuk, csak én az utolsó bekezdésemben hossza(sa)bban, te frappánsan, egy szóval összefoglalva: "széttartott". Én is nagyon várom a Bartók-Eötvös "csúcstalálkozót" :-)
Köszönöm a pontosítást. Lényegen valószínűleg nem változtat, sőt talán még rá is erősít látatlanban (mert nem láttam a produkciót) a véleményemre: Frenák Pál(ék) nem "való(k)" az Operaházba. Nem rosszabbak: mások.
Egyetértek a társítási koncepcióddal. Nem láttam azokat a Salome-előadásokat, amelyeket balettekkel „egészítettek ki”, csak színlapokról emlékszem a jelenségre. Amióta leszoktak a kísérődarabokról, nem szoktam kívánni más zenét, más drámát a Salome után. Hogy melyik Bartók-darab képes erősíteni vagy gyengíteni egymás hatását, hogyan működik más zenékkel egy műsorban, az a megvalósítástól is függ. Mindhárom színpadi művét szokás koncertdarabként is adni. Elvileg a Táncszvittől sem vitatható el olyan erős látvány vagy szellemes ötlet, amellyel felépül egy hatásos est. Egy katartikus Mandarin után azonban nehéz lehet a dolga. Kíváncsi vagyok, milyennek találod majd a Kékszakállút a Senza sangue társaságában, mert nem biztos, hogy személyesen is meg akarok győződni róla. Több szempont közt függ ez az újranyíló Opera meglepetés-helyáraitól is.
A pontosság kedvéért: Frenák Pál ezúttal sem az „operabalettel” dolgozott, hanem saját társulatával és két táncossal (Dmitry Timofeev, Ricardo Vila Manzanares) az Operaház balett-társulatából.
A három Bartók mű számomra a férfi-nő kapcsolatok végletességének ábrázolásával alkot egységet, nekem mindegy, hogy a témát eléneklik-e vagy eltáncolják. Sőt, mint mondtam, öreg vagyok, így olyanra is emlékszem, hogy egy időben a Salome ment a Mandarinnal, és az is csattanós párosítás volt. De ez a 3 mű most erősen széttartott, megközelítésben, stílusban, színvonalban egyaránt. A zeneszerző személye egymagában kevés volt összetartásnak. Kíváncsi vagyok, jövőre milyen lesz a Kékszakállú a Senza sanque-vel együtt.
Próbálom megérteni az elvet: három táncjáték egységesebb, koherensebb produkció lehet, egyszerűbben kifejezve: egy (1) db. balett-este, szemben a klasszikus Fából faragott királyfi-Kékszakállú-Mandarin vegyes műfajú kiosztással. Kékszakállúval, ami egyébként nagy kedvencem, az a "baj", hogy rövid = nem áll meg magában és nehéz mással társítani. Pár hete láttam mezzon, hogy pl. MET-ben Csajkovszkij Jolantájával párosították. Finoman fogalmazva nem volt szerencsés ötlet, max. Jolanta örülhetett, hogy nem jutott a régi asszonyok és Judit sorsára :-) Nem tetszett a Vajda-operával (Mario és a varázsló) való párosítás sem, amit valószínűleg Bretz Gábor kedvéért hoztak össze, szerintem ez sem volt szerencsés dolog. És nem tetszett pár évvel korábban az az ötlet sem, amikor egy furcsa "koncepció" (?) mentén egy este kétszer adták a Kékszakállút, valami "oda-vissza" alapon: "Kékszakállú nézőpontjából" és "Judit nézőpontjából". Fischer Ádám zeneileg a tőle szokott igényességgel és színvonalon vezényelt és nekem örömet szerzett a "repeta", de az az este sem volt "közönségbarát". Attól tartok, nincs tökéletes megoldás, aminek az az oka, hogy Bartók (sajnos) nem írt legalább még egy egyfelvonásos operát. Konkrétan (és megnézés nélkül) a Tánctriptichonról: talán önmagában nem a Kékszakállú leválasztása és a Táncszvit beemelése lehet a baj: így legalább létrejött egy egységes Bartók-balettest. A baj az egyes darabok színvonalával és/vagy a három koreográfia eltérő stílusa, kibékíthetetlen ellentéte lehet. Frenák Pál több alkotását láttam már, többnyire tetszettek, de talán nem az Operaházban és talán nem az operabalettel. A harmadik alkotót, Juhász Zsoltot egyáltalán nem ismerem, de belekukkantva eddigi munkásságába, ugyancsak nehezen képzelem el az ő koreográfiáját összebékíthetőnek Seregiével (bár utóbbi is a néptánc felől jött, na de az régen volt és különben is..), még kevésbé Frenákéval.
Sajnos egyetértek a Tánctriptichonról írtakkal. Mindig eltűnődöm, hogy már ilyen öreg vagyok? Igen, az évadnyitó három Bartók mű! Sosem fogom megérteni, kinek a világrengető gondolata volt szétszedni ezeket, és miért? Bár más és más volt a keletkezésük időpontja, körülményei, mégis abszolút egységet alkottak, élmény volt végignézni-hallgatni őket egymás után! Most mással megy a Kékszakállú, és nem tudni, milyen logikát követve megy 3 táncjáték, de minek? Sajnos én is jobbnak tartom a Harangozó-féle Mandarin koreográfiát a mai napig is, igaz, akkor az előadók is különlegesek voltak. (Most úgy érzem magam, mint amikor régi, nagy énekesek emlegetését olvasom - ezek mind halottak, érjük be azzal, ami van!)
OFF: A karaktert meg lehet találni a szövegszerkesztő programok szimbólumkészletében. De egyszerűbb a vágólapra „lopni” valamilyen szövegből, pl. az Operettszínház egyik színlapjáról, vagy az én hozzászólásomból, aztán bemásolni. (A kacifánt szóban mintha lenne némi áthallás.)
Meg kell adni a módját:) Nem mindegy, hogy csak Kero, vagy KERO+ az a kacifánt, amit én nem tudok idetenni.
[url]http://webcache.googleusercontent.com/search?q=cache:4MassZxFFK8J:http://www.wagnertarsasag.hu/doc/hirmondo2012-03.pdf%2Bszeged+h%C3%ADr%C3%B6s+v%C3%A1ros+kocz%C3%B3+endre&client=opera&hs=s6e&channel=suggest&hl=hu&ct=clnk;Itt van még ez is, RWT Hírmondó 2012. tél - 1/7/13; Koczó Endre tollából[/url]. A Maddalenát éneklő tunéz-francia Leila Zlassi még jobban tetszett, különösen a " La mamma morta " ária bensőségesen szomorú előadása. Az operát Pál Sándor szokásos rutinjával vezényelte. A rendezőt Bodolay-nak hívták, csak így: Bodolay, keresztnév nélkül. A program füzet szerint, 22. oldal, idézem: "Főbb díjai: " Aranykecskedíj " - Közönség díj, a legjobb rendezőnek ( 2005. ), etc.." Tőlem semmilyen díjat nem kap. Az biztos. Úgy tűnik, a szerző valóban hadilábon állt a keresztnevekkel. :-)
Én emlékszem: megbecsült színházi kritikus volt, már halott, sajnos; - nem írom ide a nevét. Mezei néző is nehezményezte a névcsonkolást: [url]http://mezeinezo.blog.hu/2017/05/27/szeged_ki_holtig_kuzdve_faradoz_az_megvaltast_remelhet_faust_bodolay_rendezeseben_2017_05#more12544779;...Bodolay (aki egyébként Géza is, bár ezt saját maga szokta lefelejteni a színlapokról)...[/url]
Hogy pontosak legyünk: KERO®.
És a KERO ? Utálatos elnevezés kezdetektől fogva.
Heiner Lajos [url]http://www.momus.hu/article.php?artid=7068;Zeneileg nagyszerű[/url] című kritikájához: Legalább 15 éve annak (Bodolay Géza akkor talán még nem is rendezett operát), amikor egy kritikus (már nem emlékszem, melyik) szintén kifogásolta, hogy a rendező csak a családi nevét tünteti fel, mint valami márkát.
Kedves Zéta! Nagy örömmel olvastam Puritáni írásodat,jómagam belcanto-fan lévén , ráadásul ez a legkedvesebb operám is,boldog vagyok , h láthattam ezt a különleges előadást. Az utolsó mondatoddal is mélységesen egyetértek Idézem:Jelen sorok írója négy évtizede jár operaelőadásokra, s még sosem élt meg ehhez foghatóan egységes bel canto produkciót Magyarországon.
Egyetértésem bizonyítékául idézem a Mi újság a Magyar Állami Operaházban?-topicba 56083. számon bejegyzett hozzászólásom elejét: „Bánk bán (főpróba) – 2016. március 8. Egyre ritkábban fordul elő velem, operaelőadáson annál is ritkábban. Az ember szégyenletesen elérzéktelenedik az évek során, vagy kiszámíthatatlanná válik az érzékenysége. A Bánk bán tegnapi, Medveczky Ádám vezényelte főpróbáján a II. felvonás 1. képének végén kicsordultak a könnyeim. Röviden: a gyönyörűségtől. Mindig is ez a részlet volt a legfőbb kedvencem a darabban. Ahogy Botos Veronika játszotta a viola d'amore-szólót!...” Bizony örülnék annak, ha egyszer Botos Veronika A lombardokban eltáncolná a Jordán-parti jelenetet!
Hát - ez a kedves [url]https://media-cdn.tripadvisor.com/media/photo-s/04/39/e6/9f/parampampoli.jpg;parampampoli[/url] igazán bírja a gyűrődést! :-) Megérdemelten emelte ki [url]https://www.jegymester.hu/images/events/botos_veronika_300.jpg;Botos Veronikát.[/url] Nagy rajongója vagyok régóta. Ráadásul ugyanolyan jól táncol (!), mint amilyen csodálatosan játszik.