vissza a cimoldalra
2020-08-09
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11552)
A csapos közbeszól (95)

Eiffel Műhelyház – Bánffy terem (155)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4887)
Operett a magyar rádióban (1949-től napjainkig) (4029)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4694)
A MET felvételei (937)
Régizene (3627)
Hozzászólások a Momus írásaihoz (7364)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (62199)
La Voix humaine - avagy az énekhang varázsa (177)
Társművészetek (1829)
Opernglas, avagy operai távcső... (20585)
Operett, mint színpadi műfaj (4422)
Verdi-felvételek (576)
Franz Schmidt (3658)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (2010)
Pantheon (2713)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Fórum - Operett, mint színpadi műfaj (Búbánat, 2003-08-26 13:49:49)
 Búbánat üzenete:
Péntek este [b] A víg özvegy premierjére [/b] nagy várakozásokkal mentem el a Budapesti Operettszínházba, remélve, hogy [b] Szabó Máté rendező [/b] legalább olyan nívójú produkciót hoz tető alá, mint amilyen a bemutatkozó, sikeres rendezése volt az előző színházi évadból, Jacobi Sybill-jének adaptációja a fővárosi zenés teátrumban.

Most, túl a [i] Lehár-bemutatón,[/i] az egyik szemem nevet, a másik sír.
A fiatal rendező alkotókedve és elmélyülése ebből, az operettirodalom egyik legnépszerűbb remekének színpadi ábrázolásából is kétségtelenül kitűnik, hiszen van mondanivalója, koncepciója és világos, következetes színészvezetése – helyzetét megkönnyítik a kiváló, tehetséges színész-énekművészei, akikre nyugodtan építhetett; ugyanakkor megalkudnia kellett a művészeti vezetéssel, nemcsak a költségvetés tekintetében: ők hozták az új szüzsét, a dramaturgiát, az újrafordított szövegkönyvet, verseket ([i] Baranyi Ferenc [/i] ), és ott volt a zenei vezető-karmester ([i] Makláry László [/i] ) is a maga igényeivel. Mindehhez/mindenkihez alkalmazkodnia kellett Szabó Máténak, együtt gondolkodnia a díszletért, jelmezért a koreográfiáért, a világításért és a műszakért felelősökkel is, de leginkább a színház direktorainak ([i] Lőrinczi György és Kerényi Miklós Gábor - KERO [/i] ) elképzeléseit kellett magáévá tennie. Fegyelem is van a világon… Szerintem ez utóbbi „nyomás” miatt lett olyan ez a Víg özvegy, amilyen; hiányzott valami eredetiség, hiányzott valami költőiség, hiányzott valami, ami magával ragadóvá, igazán élvezetessé, emlékezetessé tette volna számomra ezt a nagyon várt operettbemutatót.

Kérdéseim – melyekre nincsenek válaszok?

1.) Miért kell az eredeti, kifejező magyar dalszövegeket (Mérei Adolf munkája) minden egyes alkalommal újrafordítani; utoljára 2005-ben hozták színre az operettet, ahogyan akkor, úgy most is jelentős „belenyúlással” a korabeli librettóba és versekbe?

2.) Ha aktualizálunk is, feltétlenül a nyelvezetben kell hogy ez megmutatkozzék – olykor egészen közönséges, mondhatni alpári színezetet kapva: pl. Raoul Saint Briosche ([i] Magócs Ottó [/i] ) és Olga ([i] Oszvald Marika [/i] ) közös jeleneteiben?

3.) Oszvald Marikát tisztelet illeti, hogy még ma is milyen kedvvel, kedéllyel játszik a színpadon( lásd előadásában a Grisette-dalt a második részből), milyen temperamentummal van jelen jeleneteiben és táncol-énekel-„szövegel” meg cigánykerekezik; a művészeti vezetés miért nem látja be, hogy A víg özvegy mégsem Olgáról, azaz Oszvald Marikáról szól? - megjegyzem, a közönség igénytelenségét jól jellemzi, hogy a legnagyobb tapsokat Ő kapta - Fischl Mónika Vilja-dalát nem számítva - a szabados, altesti „mutatványaiért” s a prűdtől igazán távol eső, humorosnak szánt „beköpéseiért” is. (Szövegíró: [i] Lőrinczy Attila [/i] ) Úgy gondolják, eladni egy immár klasszikussá vált operettet csak így felhígítva lehet?

4.) Mert a zene is fel van hígítva, de miért? Betettek három olyan kettőst, zeneszámot, ami más Lehár-operettekből való (Hanna-Daniló; Olga-Saint Briosche; Sylviane; Nyegus) – miközben kihagytak két eredeti dalbetétet A víg özvegyből – számomra érthetetlenül. Miért?

Ez a két ismert szám, amit vártam, de kimaradt.
Ideírom az első versükkel (Mérei Adolf fordításában):

[i] „Az otthon édes varázsa leng körül” [/i] - Valencienne és Camille de Rosillon kettőse, I. felv. (No.5.)

Az otthon édes varázsa leng körül.
Ne félj a tűztől, a szívem üdvözül!
Mint két lángon bolyong a nagyvilág,
Nekünk e kis világ nyugalmat ád!

[i] „Bamba, bamba gyászvitéz…[/i] - Hanna és Daniló kettőse, II. felv.

I. vers
Hanna:
Figyelj, lányom, kedveském,
Jönnek a vitézek,
Lesz-e köztük vőlegény?
Vagy itt hagynak téged.
Figyelj, mert a szemfüles
Férjet kaphat rögtön,
Régi csáb: légy ügyes,
Hagyd a puskát szemben.

Danilo:
Víg mosollyal ajakán csalogatja őt a lány…

Hanna:
Tetszik neki a huszár,
Ezt a vak is látja már!…

Bamba-bamba gyászvitéz,
Ki a lányra rá se néz.
Nem kell neki angyal,
Lova tova nyargal.
Bamba-bamba gyászvitéz.
Hoppla, hoppla, hoppla-hó!
Hoppla, hoppla, hoppla-hó!
Felsír a kis angyal,
Lova tovanyargal,
Bamba-bamba gyászvitéz!

5.) Színpadi átdolgozás: remekül ki van találva, hogy a három felvonás csaknem azonos díszletek között zajlik; két részben, mert a második és a harmadik felvonást összevonták; az Orfeum-jelenetet is beleszőtték a II. felvonásba, Hanna házának báltermébe – de különben felcserélődik több szám elhangzásának darabbeli helye vagy felszabdalnak egy összetartozó jelenetet. Miért? Például a II. felvonás elején elhangzó Vilja-dal a felvonás végére került, miközben a partitúra szerint a dalt megelőző táncot (kolo) az I. felvonást bevezető nyitány utánra helyezték át. Vagy a „Pavillon-kettős” sem ott van, ahol kellene, ahogy a híres szeptett („Hogy a nőkkel hogy kell bánni”, asszony-dal; az induló ismétléséhez további, öt „asszony” csatlakozik), és folytathatnám a sort, de nem teszem.

[i] Hagyomány, hogy Danilót bariton vagy baritonális színezetű tenor énekli. [/i] Gondoljunk például Udvardy Tiborra és Bende Zsoltra, akik milyen nagyszerűek voltak bonviván szerepükben! Még Melis György is egy rádiófelvételen énekelte Danilo dalát az „Orfeum tanyá”-ról… Most igen kellemetlen volt hallanom a premier-előadáson [i] Homonnay Zsolt [/i] igen nyers, éles, magas tenorját – bármilyen jól is játssza szerepét.

[i] Fischl Mónika [/i] kifogástalan teljesítményt nyújtott a címszerepben. Őérte megérte az operettet újra elővenni.

Nem sorolom fel az összes közreműködő művészt, akikre különben semmi panaszom nem lehet, mindegyikük mindent megtett a sikerért; a szerepeket korrektül eljátszották, énekszámaikat hibátlanul elénekelték, még az igen nehéz, operai igényeket támasztó részek, nagyobb jelenetek, együttesek, finálék (az énekkarral kiegészülve) is magával ragadóak voltak interpretálásukban.

Tetszetős színpadképeket (Párizs sziluettje az Eiffel toronnyal és a Sacré-Coeur de Montmart-tal), jól koreografált táncokat láthattunk; nem emelhető kifogás a párizsi pontevedrói követség termét, Glavary Hanna palotája kertjét, házának báltermét illusztráló, hangulatteremtő „couleur local” megvalósításáért sem.

Összességében felemás produkciót hozott ez az új Víg özvegy, amit minden fenntartásom mellett, mégis ajánlok megtekintésre. Még az sem tudta elrontani a kedvem, hogy az előadás végeztével, a tapsrend létrejötte után [b] Kerényi Miklós Gábor, [/b] aki nemcsak sorra a színpadra szólította az alkotó csapat tagjait és megnevezte a közreműködött művészeket, hanem egy kissé pejoratív szövegkörnyezetbe helyezte Lehár Ferenc világhírű művét, mintegy kissé „lesajnálva”, hogy nekik most ezt az „elcsépelt”, „rossz” operettet kellett tíz év után újra elővenniük, de azért fogadják csak szeretettel ezt a művet. Olyan lekicsinylő, lefitymáló szavak kíséretében tette. Hogy is van ez? Egy bemutató-előadást ilyen szavak, kifejezések tálalásával kell a közönségnek „utó”vezetni. Teszi mindezt KERO – mert számára csak Kálmán Imre létezik az Operettben és az operettben egyaránt: a 110 éves Víg özvegyről egy árva szó nem esett az elmúlt években, de a 100 éves Csárdáskirálynő plakátjaival, színlapjaival, előadások-jelenetképek sokaságával mondhatni ki van tapétázva, dekorálva a színház földszintje és emeleti falai körbe; az elmúlt évadok jószerivel csak Kálmán Imre operettjeinek jegyében fogantak, ma is három darabja van repertoáron, a színház előtt, a Nagymező utcai bejárattal szemben, Kálmán Imre bronzba vésett ülőalakja található, és most húsvétkor nyílik meg az Operettszínház Kálmán Imréről elnevezett kamaraszínháza, a volt Moulin Rouge – természetesen a komponista egy ritkán játszott darabjának változatával.

Úgy gondolom, ha Kerényi Miklós Gábornak csak ennyit jelent Lehár és negligált remekműve, akkor ne álljon ki a színpad szélére és a Víg özvegy-bemutatón megjelent közönségnek olyasmit beadagolni, ami nem méltó egy mégoly elfogult direktorhoz sem.

Azért kíváncsian várom a második, harmadik szereposztást is…
 Kérjük, üzenete elküldése előtt vegye figyelembe a
"Tudnivalók a fórumozáshoz"-ban foglaltakat!
üzenet:
 
Műsorajánló
Mai ajánlat:
20:00 : Budapest
Margitszigeti Szabadtéri Színpad

ROSSINI: A sevillai borbély
A mai nap
született:
1914 • Fricsay Ferenc, karmester († 1963)
1928 • Lukács Ervin, karmester († 2011)
elhunyt:
1919 • Ruggiero Leoncavallo, zeneszerző (sz. 1857)
1975 • Dmitrij Dmitrijevics Sosztakovics, zeneszerző (sz. 1906)