ÓBUDAI ANZIX  Harmadik Kerületi Kulturális Magazin 

OPERA - 2023 TÉL

Várkonyi Judit: A Házy-legenda

Óbudán is emléktábla őrzi a ragyogó szoprán, az 50-es, 60-as, 70-es évek állócsillagának emlékét. A III. kerületben is élt egy darabig Házy Erzsébet, aki Oscartól Örzséig hitelesen énekelt el megannyi szerepet, Manon Lescaut-alakítását pedig ma is az évszázad Manonjaként emlegeti a szakma. Életét a szélsőségek jellemezték – a színpadon siker, a magánéletben csalódások szegélyezték az útját.

A varázsfuvola, 1960

Házy Erzsébetről egyszerre könnyű és nehéz írni. Nehéz, hiszen már a mai középkorúak is csak archív anyagokra hagyatkozhatnak vele kapcsolatban, élő, személyes emlékeink nincsenek róla. És nehéz azért is, mert a kevés hozzáférhető cikk mint forrás szinte szóról szóra egyforma. S hogy miért könnyű mégis? Mert a sok hiátus ellenére még mindig elér minket a híre, mert a neve ma is egyet jelent a misztikummal, legendás tehetség, legendás hang, legendás szépség. Ha valakire túlzás nélkül illik a legenda kifejezés, akkor az Házy Erzsébet.
Könnyű és nehéz… Ugyanez igaz Házy életére is. Páratlan karriert futott be, viharos magánéletet élt és fiatalon, mindössze ötvenhárom évesen elment. Pályája során elénekelte a legjelentősebb szoprán főszerepeket, a kortárs szerzők a tenyerükön hordták, a zenés műfajok bármelyikében képes volt varázsolni, és filmes feladatokat is játszi könnyedséggel abszolvált. 

Karczag Mártonnal, az Opera Emléktárának vezetőjével beszélgettünk a Házy-jelenségről. 

Házynak az volt a tragédiája, hogy túl tehetséges volt – mondja. És túl szép, teszem hozzá. 

Igen. Ne felejtsük el, hogy az ő karrierje az 1950-es évek elején indult és a 80-as évek elején ér véget, sajnos romjaiban. Fénykorában olyasmit képviselt abban a lassan olvadó politikai környezetben, azt a fajta szexbombaságot, amit ki lehetett tenni a Füles címlapjára. Mindig jól nézett ki, és őrjöngtek érte, olyan ikon volt, akinek a címét olvasók hada szerette volna megszerezni a szerkesztőségekben. 

Ez az opera műfajban különös jelenség lehetett akkor is.

Persze. Az előző korok ideáljait nem mindig értjük, de Házy olyan mágnes volt, mint Marilyn Monroe. Érdekes egyébként, hogy egyik operai elődje, Gencsy Sári ugyancsak ez a platinaszőke jelenség volt. Házy az örökérvényű szépség, akinek talán az lett a veszte, hogy a szépségét ő nem tudta kezelni, a tehetségét pedig a színház nem tudta kordában tartani. Mivel mindent el tudott énekelni, tele volt feladattal és kitűzésekkel. Kortárs bemutatóktól a Poppea megkoronázásáig mindent elénekelt, és ezek a nehéz szerepek a hangot egy idő után megették. Az adottságai mögött ugyanis nem állt az a technika, ami elégséges muníciót szolgáltatott volna ahhoz, amibe a színház őt belekényszerítette. Ha meg is lett volna az akarata és a belátása, hogy vigyázzon magára, a vezetőség „édes kényszerhelyzetben” tartotta. 

Magyarul kisajtoltak belőle mindent… Ez vezetett a korai szakmai kiégéshez? 

Hogy ő mit érzékelt ebből a folyamatból, nem tudni. Fiatalon halt meg, tehát szinte az utolsó időkig kapta a nagy szerepeket, bár igen nehéz egy ötvenéves szopránnak szerepet találni, aki ráadásul alkoholproblémákkal is küzd…

Egyszer teljesen véletlenül került elém egy régi cikk az Opera Emléktárában, amely arról számolt be, hogy egy soha nem tisztázott autóbaleset következtében Ilosfalvy Róbert került börtönbe. Együtt utaztak, és sosem derült ki, ki vezetett valójában… 

Így volt, és sejthető, hogy Ilosfalvy csak elvitte a balhét. Ezután el is váltak. Gyönyörű love story az övék, ami az operatörténetben ritka. Az ő párosuk előtt nem fordult még elő, hogy egy ilyen színvonalú álompárt együtt lehessen szerepeltetni: dekoratívak voltak és mindkettő klasszis a maga hangfajában. Felrobbant a színpad kettőjük szerelmétől. Főleg Pucciniket játszottak együtt, talán a Bohémélettel kezdték, aztán az 1961-es Manon Lescaut-premier rájuk lett kitalálva, A Nyugat lányát is együtt csinálták. A YouTube őriz egy rossz, talán zsinórpadlásról felvett anyagot – a ’70-es évek végén, Moszkvában hosszú szünet után ismét összeeresztették őket egy Manonra… az a pár perc is lángol. Amit ők egymásból emocionálisan ki tudtak hozni, egészen elképesztő volt. Házy élete gyönyörű, önpusztító sorstörténet és örök kérdés, hogy vajon meg tudjuk-e védeni ezeket a tehetségeket? Tudhatnak-e bárkire hallgatni az ilyen kaliberek ahhoz, hogy épségben maradjanak? Callas, Monroe, és ugyanebbe a sorba illik Házy Erzsébet… Egyáltalán szabad-e őket védeni?

Jobb lett volna, ha nyolcvanévesen mennek el, vagy ez az elrendelés, hogy szükségszerűen el kell égniük?

Érdekes az a párhuzam is, hogy míg szakmájukban üstökösként robbannak be és sikert sikerre halmoznak, a magánéletük boldogtalan vagy csak ideig-óráig tartanak a szebb időszakok. Házynak négy férje volt. 

Gál Gábor, Ilosfalvy Róbert és Ötvös Csaba is énekes volt, és a film hozta össze Darvas Ivánnal. A színésszel kötött házassága állítólag bántalmazó kapcsolat volt, Házy nem egyszer óriási napszemüvegben jelent meg az Operában a közös időszakukban. 

Egy róla szóló interjúból úgy tudom, hogy élete végén depresszió gyötörte.

Az utolsó öt évben már alig ment színpadra, és bizony az akkori fotóin is látszik a változás. Az alkoholprobléma is valószínűleg ebből fakadt. Az ember, ha ilyen fokon ég a színpadon, muszáj előadás után bemenni az OperaKlubba, muszáj kiereszteni a gőzt, inni egy-két pohárral. Ha pedig az ember ekkora primadonna, akkor neki lesz a legnagyobb hangja, ő engedi meg magának a legnagyobb szemtelenségeket, és kialakul körülötte egy sajátos légkör. A Házba épp bekerülő fiatal énekesnők számára a rettegett pillanatok közé tartozott a vele való találkozás: úristen, a Házy mit fog rólam mondani vagy hogy fog hozzám szólni? Hogy épp mit mond, az másoknak egy életre szóló sokkoló élmény maradt. Nekem Házy azt mondta a büfében… és hurcolták tovább, sok esetben egy életen át. 

A keménység talán a túlérzékenység álcája volt. Tudunk olyan karmestert említeni, aki mégis jól értette és érezte őt? 

Ferencsik nyilván vigyázott rá, Lukács Ervin pedig örökölte Ferencsik hagyatékát. Maga a karrier elvben szépen volt felépítve, eleinte nem terhelték agyon, pici szerepeket adtak neki, majd Norina, Mimi – de a hatvanas években jött egy fordulat, amikor vérszemet kaptak, és aztán minden mindegy alapon amit értek, ráosztottak. A kortárs szerzők pedig boldogok voltak, mert egyrészről Házy kegyetlen jó figura volt, másrészt pedig mindent, ami a kottában volt, maradéktalanul le tudott énekelni. Mihály András Együtt és egyedül című operájának ősbemutatóját, Szokolay Vérnászában a Menyasszonyt énekelte, ugyanakkor a Sámsonban Delila, Petrovics Bűn és bűnhődésében Szonja, a nagy klasszikusok egész sora, a teljes szoprán repertoár legkülönfélébb szerepei. Mindent elénekelt, amire ez a hangfaj predesztinálta – sőt háromszor annyit. A kiemelkedően nehéz Salome mellett énekelte A rózsalovag mezzo Octavianját, de a Pikk dáma Lizáját is, amit manapság fajsúlyos drámai hangok énekelnek, de ettől ő még egy Örzsét is oda tudott tenni, amiben viszont bűbájos volt. Az ösztönös nőiességével meg aztán mindent vitt.

Karczag Márton az összegzésben azt is kiemeli, hogy Házynak nehéz volt második szereposztást adni, mert ugyan sokan voltak körülötte, ő valami mást képviselt, mint a többi szoprán. Hiába volt mellette még hat Pillangókisasszony, ő nagyon hamar saját kategória lett.

Az akkori, szürke Magyarországon nem volt operaházi párja ennek a jelenségnek. 

De vajon honnan csöppent ide ez a különös és feledhetetlen jelenség? Egy pozsonyi mészáros lányaként látta meg a napvilágot, és tízéves volt, amikor a család – három lánygyerekkel – áttelepült Budapestre, a negyedik kislány már itt született. Állítólag Újpesten még tíz éve is emlékeztek Házy bácsi lókolbászára. Legkisebb lányuk színésznő lett (Telessy Györgyi, aki édesanyja nevét vette fel), Erzsébet pedig a zenében találta meg az útját, a Magyar Rádió kórusának alapító tagja volt, és huszonkét évesen felvételizett az Operaházba. A folytatást tudjuk. Pályája során sorra kapta a rangos szakmai elismeréseket: Liszt Ferenc-díj, Székely Mihály-emlékplakett, érdemes művész, majd 1970-ben Kossuth-díjas, végül 1976-ban kiváló művész lett.

Egyszer Antal Imre egy televíziós interjúban arra kérte Házyt, hogy fogalmazza meg a művészi ars poeticáját: „Egy szó: ügyszeretet. Soha nem pénzért, lehetőségekért, tapsért, hanem mindent az ügyszeretetért tettem, és azt hiszem, hogy ezért mindent meg is kaptam” – mondta akkor, pedig a műsorban csak az operai pályára szorítkoztak. A már említett Manon Lescaut emblematikus szerepe volt, amit nemcsak hangban, de figurában és érzelmi megformálás terén is egyedi minőségben valósított meg, úgy tartották, ő az évszázad Manonja. Alakításaiért nemcsak a közönség rajongott, a szakmai kritikusok is elismerően írtak róla és külföldön is rendre sikert aratott.

Az 1960-as évektől szerepelt nemzetközi színpadokon. A moszkvai Bolsojban Csajkovszkij Anyeginjének Tatjánáját oroszul énekelte, a helyes kiejtést akkori férjével, Darvas Ivánnal gyakorolta. Óbudai évei egyébként ehhez a házassághoz kötik. S hogy vajon mi lehet igaz abból, ami a bántalmazást illeti? Darvas egyik egykori nyilatkozata árulkodó: „Tekinthetjük ezt szabadosságnak, bűnnek, gusztustalanságnak. Mélyen megvetem magam ezeknek a szabados időknek a magatartása miatt. Mély lelkifurdalások gyötörtek, a tréfás az, hogy közben is.” Egy másik alkalommal azt mondta: „Megittam a magamét. Ártalmasan sokat.” Két művészegyéniség, két vergődő lélek talán nem a legjobb párosítás…

Házy Erzsébet a szocialista országokon túl fellépett német nyelvterületen és a tengerentúlra is eljutott.

Jelentős szerepet vállalt a kortárs külföldi és az új magyar operák bemutatásában, ugyanakkor operett-szerepekben is humorral brillírozott, elképesztő primadonna volt, könnyed műsorokban pedig Fényes Szabolcs és Ábrahám Pál dalaival bűvölte el a közönséget. A Hófehérke és a hét törpe című Disney-rajzfilm első magyar szinkronos verziójában ő kölcsönözte Hófehérke énekhangját, nagy- és kislemezek egész sora őrizte és remélhetőleg őrzi ma is ezt a hangot, és mindemellett több rádiós szerepet és tizenkét filmszerepet is kapott ez a kivételes tehetség. 

Az 1966-os És akkor a pasas… című filmben olyan partnerekkel játszott, mint Sinkovits Imre, Latinovits Zoltán, Major Tamás és Törőcsik Mari. A Gerolsteini kalandban Darvas Iván és Házy mellett szintén feltűnnek a kor emblematikus színészei, és még egy sor további filmmel bizonyította sokrétű talentumát.

Szakmai pályafutásának alapos számbavétele jóval nagyobb teret kívánna – e cikk terjedelme inkább Házy rövid életével korrelál. Az összegzés kinek-kinek érzése szerint alakul majd úgyis. Adhat-e teljességet egy csúcsra járatott művészi pálya – vagy a teljességhez más kell, több kell? 1977-ben Házy Erzsébet így nyilatkozott a Népszavának: „Csak égve tudok élni. Azt persze nem tudom, meddig lehet így élni?

Magyar Katolikus Rádió – „Zeneközelben”

2024. március 3., 17.05 – 18.00

Juhász Előd műsora

Vendég: Pitti Katalin

Házy Erzsébet életének egyik utolsó interjúját a Nők Magazinjának adta.

„Operáról prózában”

Beszélgetés Házy Erzsébettel

(Nők Magazinja, 1980. június 1. – Kemény György)

Házy Erzsébetről, az Operaház Kossuth-díjas kiváló művésznőjéről sok felsőfokú jelzőt leírtak már. Egy operaénekesnő, aki csodálatos szopránhangja mellett vonzó külsejű, és a prózában is otthon van. Két évtizeden keresztül uralta az operaszínpadot. Sorra játszotta a filmfőszerepeket, és nem egy prózai színháztól kapott főszerep-ajánlatot.

Házy Erzsébet igazi sztár lett, a szó jó és rossz értelmében egyaránt. Az Opera egyik fényes csillaga nem nélkülözte a nagy sztárok szokásait. „Hisztériás, fékezhetetlen, goromba” – terjedt el róla.

Valóban könnyen odamondogatott a színházi rendezőknek, kritikusoknak, a riportereknek. Talán ezért is készült vele kevés interjú.

A televízió népszerű riporterének arra a kérdésére, hogy „Mire készül a művésznő?”, a következő meghökkentő választ adta a nagy nyilvánosság előtt: „A halálra. Miért? Talán maga nem arra készül?” Egy másik újságíró megkérdezte tőle: „Gyűjt valamit?” „Igen, anyacsavarokat.” – hangzott a válasz. Utána mindenkinek elmesélte, hogy az a ...........  újságíró komolyan vette és leírta.

Amikor megkértem, hogy fogadjon egy beszélgetésre, nagyot sóhajtott:

- Na, nem bánom! De tudnia kell, hogy három dolgot nagyon nehezen viselek el: az újságírókat, a fodrászokat és a fogorvosokat. Sajnos, az élet úgy hozta, hogy mindháromra szükségem van.

- Miért vonakodik úgy a tollforgató emberektől?

- Soha nem akartam és nem is tudtam magam adminisztrálni. Egész életemet impresszáriók nélkül éltem le. Igazán tehetséges embereknek nincs szükségük a reklámra. A közönség is belefárad a sztárolásba. Pihentetni kell őket, ha újra fel akarunk támadni.

- Úgy tűnik, most ilyen időszakban van. Meglehetősen ritkán láthatjuk az Opera színpadán. Mi lehet az oka?

- Nem vagyok fontos az Opera számára. Hogy mégis kifejezhessem magam, kénytelen vagyok haknizni. Az én múltammal nagyon megalázónak tartom a haknizást, de hát azt hiszem, ezért nem nekem kellene igazán szégyenkeznem.

- Kielégítőnek tartja emberi, művészi kapcsolatait?

- Nem. Az Operaházban kifejezetten idegesít a légkör. Valószínű, hogy ebben én is hibás vagyok, de a mellőzés feszültséget okoz az emberben.

- Érez generációs problémákat?

- Igen, de ez természetes dolog. Generációs problémák mindig is voltak és lesznek is. Sorrendiségi kérdés az egész. A mai húszéves is lesz egyszer ötven, és a mai ötvenéves is volt egyszer fiatal. Talán ezt a kérdést régen nem élezték ki annyira, mint most. Amikor én bekerültem az Operaházba, a régi nagyok valami elérhetetlen piedesztálon álltak felettünk. Tiszteltük és bámultuk őket. Ma másképpen néz ki a helyzet. Egy harmincon túli énekesnőre könnyen kimondják: „Mit akar még ez a vén tyúk?”

- Jó viszonyban van az ifjú kolléganőivel?

- Nem, mert nem mindenki viseli el egyformán a sikert.

- Gondolt arra, hogy külföldre szerződjön?

- Régebben sokszor vendégszerepeltem külföldön. Bécstől New Yorkig sok helyen felléptem, de hosszabb ideig nem tudtam idegenben lenni. Nagyon csodálkozom azokon, akik könnyedén el tudják hagyni a hazájukat.

- Kikapcsolódásként milyen zenét hallgat?

- Bachot és a klasszikusokat. De élvezem a könnyűzenét is.

- Beatet?

- Azt azért nem. Ezek a derék beates fiúk, ha egyszer abbahagyják, maguk fognak a legjobban szégyenkezni a zenéjük miatt.

- Véleménye szerint értők vagy sznobok járnak ma az Operaházba?

- Is-is. A karzaton ülnek az értők, a páholyokban az estélyi ruhások...

- Mi volt élete legnagyobb öröme?

- Amikor vége lett a háborúnak.

- A legnagyobb bánata?

- Lehet, hogy túl érzékeny vagyok, de minden rosszindulatú tekintet, megjegyzés bánt. Ezért aztán sűrűn bánatos vagyok.

- MI tudja felvidítani?

- Maggi kutyám, amelynek hosszú együttlétünk alatt kifinomult hallása lett.

Maggi kutya beszélgetésünk alatt végig ott lapult a szőnyegen. Neve hallatára felkapja a fejét.

- Most figyeljen – mondta a művésznő.

Figyeltem. Házy Erzsébet trillázott. Gyönyörűen. Maggi hegyezte a fülét, és amikor a gazdája abbahagyta, ő lépett a színre. Ha hiszik, ha nem, kinyomta a magas C-t...

Ismét a televízió képernyőjén a Gerolsteini kaland!

Az M5 csatorna ma 14.45 és 16.25 óra között sugározza ezt a fekete-fehér, magyar, romantikus zenés filmvígjátékot, 1957-ből. 

A mozifilmben kitűnő művészek egész sorát láthatjuk viszont: Házy Erzsébet ("Antónia"), aki nemcsak énekel, de mint színésznő a címszerepet is alakítja, továbbá Darvas Iván (énekhangja: Csongor István), Feleki Kamill,  Gózon Gyula, Kiss Manyi, Szemes Mari és sokan mások.  A filmet rendezte: Farkas Zoltán, a forgatókönyvet írták: Kolozsvári Andor és Szirtes György.

Jacques Offenbach műveinek zenei motívumaira Patachich Iván - Szenes Iván készített a filmhez dalbetéteket. A Magyar Állami Színházak Zenekarát Vincze Ottó vezényli.

Kapcs. 5458., 5450., 5449. sorszámok

Lehár: A víg özvegy – Hanna és Danilo szerelmi kettőse, III. felv. „Minden vágyam, súgom lágyan, csak szeress!” (Házy Erzsébet és Udvardy Tibor)

Minden vágyam, súgom lágyan, csak szeress.

Szívem tágul, majd elkábul, csak szeress.

Szép szemedbe nézek, éltet a remény,

Hogy te édes szép szerelmem, légy óh. légy enyém.

Dalod szívemhez szól, jól esik, igen jól

Érted dobog e szív, ez a hű szív csak téged hív.

Némán elhallgat a száj,

Titkolja, hogy szívem mint fáj,

Érted büszke legény, szeretlek én.

Minden vágyam, súgom lágyan, csak szeress.

Szívem tágul, majd elkábul, csak szeress.

Szép szemedbe nézek, éltet a remény,

Hogy te édes szép szerelmem, légy óh. légy enyém

Lehár: A víg özvegy - Hanna belépője, I. felv. „Uraim! Elég! (Házy Erzsébet, km. Kenéz Ernő, Rajna András, Göndöcs József, a Magyar Állami Operaház Énekkara)

Lehár: A víg özvegy – Hanna és Danilo kettőse: „Bamba, bamba gyászvitéz” (Házy Erzsébet és Udvardy Tibor, km. a Magyar Állami Operaház Zenekara)

Lehár Ferenc: A víg özvegy – keresztmetszet-felvétel (1959)

Glavari Hanna: Házy Erzsébet; Mirko Zéta: Maleczky Oszkár; Valencienne: Koltay Valéria; Danilo: Udvardy Tibor; Camille de Rosillon: Kövecses Béla; Vicomte Cascada: Kenéz Ernő; Rauol de St. Brioche: Rajna András; Kromov: Palócz László; Bogdanovics: Göndöcs József; Prisics: Kerekes Gábor; Nyegus: Kishegyi Árpád

Km.  a Magyar Állami Operaház Ének- és Zenekara, vezényel: Kerekes János

Katalógusszám: HLP OK 6516 - QUALITON; Kiadási év: 1960

Megemlítem az operett teljes, rádiófelvételét is:

Lehár Ferenc – Mérei Adolf: A víg özvegy

Szövegét André Meilhac Attasé című darabja alapján Victor Léon és Leo Stein írták, a magyar dalszövegek Mérei Adolf munkája.

 A Rádió Dalszínházának bemutatója - teljes felvétel: 1962. december 8., Kossuth Rádió, 18.55 - 21.27

Rádióra átdolgozta: Kristóf Károly

Vezényel: Sebestyén András
Km.: az MRT Szimfonikus Zenekara és Énekkara (karigazgató: Vajda Cecília)

Zenei rendező: Ruitner Sándor 

Rendező: Rácz György

Glavari Hanna, gazdag özvegy – Házy Erzsébet
Danilovics Danilo, követségi titkár – Udvardy Tibor (Zenthe Ferenc)
Zeta Mirko, nagykövet – Palcsó Sándor (Rajz János)
Valencienne, a felesége – Koltay Valéria (Kállai Ilona)
Camille de Rosillon – Kövecses Béla (Kaló Flórián)
Cascade, vicomte – Kishegyi Árpád (Lázár Gedeon)
Raoul de St. Brioche – Külkey László (Petrik József)
Nyegus, írnok – Bilicsi Tivadar
Bogdanovics, konzul – Nádas Tibor (Nagy István)
Olga, a felesége – Korompay Vali
Kromov – Várhelyi Endre (Szoó György)
Sylviane, a felesége – Magda Gabi
Prisics – Balázs István

  Legfrissebb darabként a napokban jelent meg a kínálatban Ránki György Az ember tragédiája című operája, amit az 1970-es ősbemutatón rögzített a Magyar Rádió az Operaházban. A felvételen a főbb szerepeket Bende Zsolt (Ádám), Házy Erzsébet (Éva), Udvardy Tibor (Lucifer) és Ütő Endre (Az Úr hangja) énekli, a Magyar Állami Operaház Zenekarát és Énekkarát Erdélyi Miklós dirigálja.

Házy Erzsébet és Bende Zsolt

Ránki György: Az ember tragédiája - opera CD-n (2024) - Classical

Házy Erzsébet énekfelvételei közül - a televízió archív zenés filmjeiből válogatva (a YouTube oldaláról) - I.

Csajkovszkij: Anyegin – Tatjana levele (Házy Erzsébet)

Puccini: Manon Lescaut – Act II - „Taci, taci, tu il cor mi frangi!” (Házy Erzsébet és Ilosfalvy Róbert) – 1971. Moszkva, Nagyszínház

– A Magyar Állami Operaház vendégjátéka, vezényel: Erdélyi Miklós

az MTV stúdiója, középen Házy Erzsébet operaénekes és Békés András rendező. 

/Fortepan, 1976/

Kapcs.: 5405., 5358. sorszámok

Farkas Ferenc – Dékány András: Csínom Palkó – Rádiódaljáték teljes stúdiófelvétele!

(1:45:07)   a YouTube-on már elérhető.

Az adatbázisomból néhány információt megosztok erről a csodaszép daljáték rádiófelvételéről, a kor nagyszerű operaénekes-generációjának avatott képviselőivel rögzített dalszámokról is:

 Farkas Ferenc Dékány András szövegére komponált Csínom Palkó című daljátékát a rádió megrendelésére készítette, melynek 1949-ben volt a bemutatója; e rádiófelvétel átdolgozása után, 1951. február 22-én mutatta be a Városi Színház - a mai Erkel Színház - az átdolgozott művet.

A daljáték második, teljes stúdiófelvételére a Rádióban 1962. december 17-én került sor, ugyancsak Lehel György karmester zenei irányításával. Az elkészült felvételt a Rádió Dalszínháza először 1963. május 1-jén sugározta:

Farkas Ferenc – Dékány András: Csínom Palkó

3 felvonásos daljáték

Vezényel: Lehel György

Km.: az MRT Szimfonikus Zenekara és Énekkara (Karigazgató: Vajda Cecília)

Zenei rendező: Ruitner Sándor
Rendező: Mikó András

Szereposztás:

Csínom Palkó – Simándy József
Csínom Jankó – Palócz László
Balogh Ádám, kapitány – Melis György
Zsuzsika – Gyurkovics Mária
Rosta Márton – Szabó Ernő
Éduska, a leánya – Házy Erzsébet
Tyukodi, a strázsamester – Domahidy László
Förgeteg, betyár – Radnay György
Örzse – Komlóssy Erzsébet
Kati – Andor Éva
Koháry gróf – Deák Sándor
Koháry grófné – Neményi Lili

Tájékoztatásul ideírom a stúdiófelvételen található főbb betétszámok megnevezését és előadóit:

- Előjáték és Förgeteg dala (Radnay György)

- Csínom Palkó és Csínom Jankó kettőse: „Jöttünk Edelényből” (Simándy József, Palócz László)

- Kati és Jankó kettőse: „Katinkám, ide gyere!..../Elmondom szemedbe, szívem szerint szeretlek, szemérmes virágom…./Kis Dunaág, nagy Dunaág….” (Andor Éva, Palócz László)

- Palkó és „Tyukodi kettőse: „Te vagy a legény!...” (Simándy József, Domahidy László, énekkar)

- Palkó és Jankó dala (Simándy József, Palócz László)

- Balogh Ádám dala: „Ahol te jársz” (Melis György)

- Örzse dala: „Tányér, bogrács, fakanál, puha ágy és pörkölt-libamáj, ez az asszonynak, ez az asszonynak a dolga; éles kard és buzogány, kanóc, puska és kacagány, ez a férfiaknak, ez a férfiaknak gondja…/ De ha szól a harci riadó…” (Komlóssy Erzsébet, énekkar)

- Jelenet, Éduska és Rosta kettőse, I. felv.: „Jó estét, jó estét, áldás erő békesség” (Házy Erzsébet, Szabó Ernő, énekkar; próza: Radnay György)

- Prózai jelenet, I. felv.: „Mézeskalács, abból ugyan mi nem kérünk” – próza: (Házy Erzsébet,  Radnay György, Szabó Ernő)

- Zsuzsika dala: „Sírva írt levelem” (Gyurkovics Mária)

- Jelenet és Palkó dala, I. felv.: „Jaj, ez a sok kacat”; „Elrepült a szép madárka, messze repültˇ - Próza (Ének és próza: Simándy József, km. Házy Erzsébet).

- Éduska és Palkó kettőse, I. felv.: „Éduska, te volnál”; „jójszakát kis leány, a nevem Csínom Palkó” (Házy Erzsébet, Simándy József – ének és próza)

- I. felvonás fináléja (Házy Erzsébet, Szabó Ernő, Domahidy László, Melis György, Simándy József, Palócz László, énekkar) 

- Palkó dala: „Elrepült a szép madárka, merre repül?ˇ (Simándy József)

- Zsuzsika, Éduska és Rosta jelenete, II. felv.: „Hát itt fogunk mulatni”; „Olvasd: sírva írom levelem” (Próza, ének: Gyurkovics Mária, Házy Erzsébet)

- Zsuzsika és Balogh Ádám kettőse a II. felvonásból: „Hűséges szívemmel” (Gyurkovics Mária, Melis György)

- Zsuzsika és Éduska jelenete, II. felv.: „Ennyire szereted?”; „Hé, emberek, jó egészséget, itt volnánk” (Próza és ének: Gyurkovics Mária, Házy Erzsébet, Simándy József, Melis György)

- Éduska és Balogh Ádám jelenete, III. felv.: „Kapitány uram, szolgálatára” (Próza és ének: Házy Erzsébet, Melis György)

- Jelenet, III.felv. (Házy Erzsébet, Simándy József, Melis György, Domahidy József)

- Koháry grófné és Rosta Márton kettőse: „Ein, zwei, drei, ein, három a tánc…” (Neményi Lili, Szabó Ernő)

- Prózai jelenet és a III. felv. fináléja: „Ide hozzám! Nézzétek, Tyukodi a bakon!....Jól verekedtetek! Az új rangot megérdemlitek!...Csínom Palkó, Csínom Jankó, csontos karabélyom…” ( próza és ének: Házy Erzsébet, Andor Éva, Komlóssy Erzsébet, Gyurkovics Mária, Simándy József, Palócz László, Melis György, Domahidy László, Szabó Ernő, énekkar)

Magyar Katolikus Rádió – „Zenei barangolás”

„Operaelőadások Budapesten a II. világháborút követő évtizedben (1945 – 1955)” (a Rádió havonta jelentkező operatörténeti sorozata)

Szerkesztő-műsorvezető: Boros Attila

A 2023. december 10-én elhangzott műsorban Házy Erzsébet szopránja is felcsendül a Figaro házassága és a Bohémélet c. operákból. Házy énekfelvételei az időskálán 38:10 perctől hallgathatók vissza: itt

Mozart: Figaró házassága – Cherubin áriája - „Csak szerelemről álmodom” (Házy Erzsébet - élő felvétel, 1954)

Puccini: Bohémélet - részletek (a Magyar Állami Operaház Zenekarát Erdélyi Miklós vezényli) – Hungaroton, 1970

– Rodolphe áriája, I. felv. (Ilosfaly Róbert)

– Mimi áriája, I. felv. (Házy Erzsébet)

– Jelenet, Mimi és Rodolphe szerelmi kettőse (az I. felv. zárójelenete) (Házy Erzsébet, Ilosfalvy Róbert, km. Melis György, Várhelyi Endre)

– Rodolphe és Marcel kettőse, III. felv. (Ilosfalvy Róbert, Melis György)

Az Operaház Vörös Szalonjában szeptemberi évadkezdés óta Melis György 100 arca címmel fotókiállítás látható, amely szerepein keresztül megidézi a legendás magyar operaénekesünk hosszantartó, nagyszerű pályafutását.  A művész születésének 100. évfordulója alkalmából a nagy magyar bariton ezer arcából száz portrét idéz meg a Karczag Márton kurátor által jegyzett kiállítás.

Nem állhatom meg, hogy ne hivatkozzam itt arra az egy fotóra - jelenetkép -, melyen Házy Erzsébetet (Nedda) látjuk Melis György (Tonio) „párjaként” a Bajazzók egyik 1967-es előadásán az Erkel Színház színpadán.

A fotókiállítás látogatható az operaházi előadások szünetében.

Lehár Ferenc: A víg özvegy
/Die Lustige Witwe, 1905/

Operett három felvonásban

Szövegét André Meilhac Attasé című darabja alapján Victor Léon és Leo Stein írták, a magyar dalszövegek Mérei Adolf munkája.

I.                 Házy Erzsébet hanglemezen énekel A víg özvegy keresztmetszet felvételén (1959) 

Katalógusszám: HLP OK 6516 - QUALITON; Kiadási év: 1960 – Keresztmetszet.

Glavari Hanna: Házy Erzsébet; Mirko Zéta: Maleczky Oszkár; Valencienne: Koltay Valéria; Danilo: Udvardy Tibor; Camille de Rosillon: Kövecses Béla; Vicomte Cascada: Kenéz Ernő; Rauol de St. Brioche: Rajna András; Kromov: Palócz László; Bogdanovics: Göndöcs József; Prisics: Kerekes Gábor; Nyegus: Kishegyi Árpád

Km.  a Magyar Állami Operaház Ének- és Zenekara, vezényel: Kerekes János

Vilja-dal - Házy Erzsébet (I. szövegváltozat - hanglemezfelvételen)

Ez a Vilja-dal rajta szerepel a „HÁZY ERZSÉBET - operettrészletek” lemezen is: Qualiton - LPX 16573  (1968)

  

 Kapcs: 5284., 5283. és 5377., 5371. sorszámok

Házy Erzsébet archív, fiatalkori televíziós operettfelvételéről – Fekete-fehér filmen részlet (1960-as évek eleje, MTV):

Robert Planquette: A corneville-i harangok – Germaine Harangdala, I. felv. – Házy Erzsébet és az MRT Énekkara

 „Régi hagyomány, hogy bátor jó vitézek laktak hajdanán a várban odafent.... Örömre vagy gyászra, messzi híradásra, meghúzták az ősi vén harangokat...Bim-bam, bim-bam, bim-bam...”

Les cloches de Corneville  (1877) - háromfelvonásos operett („opera comique”)

Librettó: Charles Gabet azonos című színdarabja nyomán Louis-Francois Clairville (eredeti nevén: Nicolaie, 1811-1879) és Charles Gabet

A film ének-zenei hanganyaga az alábbi rádiófelvételről való:

Robert Planquette: A corneville-i harangok (keresztmetszet, 1960. január 13., Petőfi Rádió, 20:30 – 21.45 ) – A Rádió Dalszínházának bemutatója

Vezényel: Erdélyi Miklós -  Házy Erzsébet, Zentay Anna, Bartha Alfonz, Radnay György, Maleczky Oszkár, Rátonyi Róbert, km.  az MRT Énekkara és Szimfonikus Zenekara. 

Zenei rendező: Fejes Cecília. Rendező: Solymosi Ottó. 

Albert István összekötő szövegét Temessy Hédi és Kálmán György mondja el.

Megemlítem, hogy Házy Erzsébet Germaine énekszólamát újra hangszalagra énekelte fel tizenegy évvel később, már az operett teljes rádiófelvételén!

Rádió Dalszínháza teljes felvétele, magyar nyelven

A Rádió Dalszínházának bemutatója: 1971. december 20., Kossuth Rádió, 19.51 – 22.00

Magyar szöveg: Innocent Vincze Ernő

Vezényel: Breitner Tamás

Km.: az MRT Énekkara (Karigazgató: Sapszon Ferenc) és Szimfonikus Zenekara

Zenei rendező: Balassa Sándor

Rendező: Cserés Miklós dr.

Szerkesztő: Bitó Pál

Szereposztás:

Gaspard, a kastély gondnoka „Gáspár apó” – Várhelyi Endre (Balázs Samu)
Germaine, Gaspard unokahúga – Házy Erzsébet
Serpolette, Gaspard szolgálólánya – Kalmár Magda (Lehoczky Zsuzsa)
Henri de Corneville márki – Melis György (Sinkovits Imre)
Jean Grenicheux, parasztlegény – Korondy György (Zenthe Ferenc)
A bíró – Sólyom Nagy Sándor (Kovács Károly)
Kormányos – Szirmay Jenő
Matróz – Hága József
Vásárbiztos – Michels János (Galgóczy Imre)
Corneville-i lányok – Arányi Adrienne, Barlay Vali, Encsi Katalin,
Hódy Gitta, Kéry Edit, Mátrai Zsuzsa, Létay Klári, Takács Judit,
Szatmári Liza, Zsombor Klára

Robert Planquette: A corneville-i harangok - Germaine és Grenischeux kettőse, I. felv.: Házy Erzsébet és Korondy György

 „-... milyen egy férfi? De gyanakszom, a lány szívét megérti. Mert ahogy szól és válaszol, valóban oly könnyelmű... hogy joggal sérti meg,/- De így a helyzet roppant kényes. Egyebet én sem mondhatok. Titok!... - Egy ilyen leány szemérmes, akiről én még sosem álmodom... Nos, megértem: a hagyomány! Erről kérdem, ha meg nem sértem! Mit mond egy lány?... - Szép hableány, te is várod-várod,  meglásd, elindulsz majd egy szép úton. Felfedezed őt! Jó a hagyomány!  S jó az is … Grenischeux a párod!...”

Koppány Zsolt: Morbusz és hungarikum

Esszék (2004-2006)

Napkút Kiadó. Budapest, 2007

„Az örömhír mögötti dráma” 

HÁZY ERZSÉBET

nekem is maga volt a nagybetűs nő. A kisfiúnak, aki álmodozott. Te jóisten! Ha ilyen nő lett volna a nevelőanyám! És persze hittem a felnőtti szónak, néztem a fekete-fehéren hunyorgó tévéképernyőn a démont, az angyalt, hallgattam csillogó áriáit, amelyekből nem értettem semmit, dallamosabb volt nekem a Táncdalfesztivál valahány nótája, de ilyen cicaarcot, ilyen szőkeséget, ilyen tüzet nem láttam akkor sem, és azóta végképp. Aztán ledarált az idő, bejáratos lettem az Operaház klubjába, ahol egy pici nőt láttam szemüvegben, arcot árnyékoló sapkában, és valaki odasúgta. - Ez a Házy. - Hát persze! Micsoda agyalágyult. Hát hogyan lehetne ez a nő Házy Erzsébet? A XX. század legautentikusabb Manonja? Aki elé maga Puccini térdelt volna le, és kereste volna apró kezét, hogy megcsókolhassa. Aki képes lett volna abbahagyni egyetlen elítélendő tevékenységét, csónakból történő kacsavadászatát. Ez a nagy szívember, az operairodalom legtündökletesebb áriáinak költője. Biztos. Hogy ilyennek képzelte Manont, mint amilyen volt Házy Erzsébet. Akit még ma is az idétlen pletykák tartanak életben. Az 1982-ben meghaltat. Nem arcai, nem szerepformálása, nagy színésznősége, zsenialitása. Nem. Mert ezt az országot mindig a botrányok érdekelték. A nagy művészet soha. Mintha olyan természetes lenne a nagy művészet. De a botrány! Krisztus óta tudjuk, hogy a botrány szükségszerű, de jaj a botrányokozónak! Jaj is volt Házynak! Bara Margitnak! És aki még csak nem is volt botrányos, a Sárigyöp írója, a felejthetetlen Horváth Teri. Egyikük sem a Nemzet Színésze. Bármilyen fájdalmas is kimondanunk, Házy Erzsébet időben halt meg. Kit érdekelne ma az öregedő díva? Ki foglalkozott Osváth Júliával? Takács Paulával? Velemkorú híres operaénekesnő odasúgja: - A mai zeneművészetisek azt se tudják, ki volt Házy Erzsébet! - Hát így vagyunk. Nemzet, emlékezet nélkül. Még ország sem. Nemhogy nemzet. És akkor, ott az Opera Klubban. Házy volt, csak az arcának nemes vonásai emlékeztettek, hogy róla beszéltek a tántik és a nagybácsik kanalazván a húslevest. Házy, talán utoljára, ott csattant föl, amikor fiatal kolleginájához? vagy egy balerinához? szólt, kíméletlenül és hangosan, akár egy olasz kofaasszony. De mégse úgy, hanem ahogy a grófnő szól tébláboló férjéhez. Házy persze tegezte az ifjú hölgyet. - Ha odatetted volna a seggedet, aranyom, akkor most nem itt tartanál! - Piruló arcok. Döbbenet. És nagyon kevés, bólogató fej. Mert ő soha nem tette oda. Legföljebb szerelemből. Szerepért azonban? Akkor inkább a vég. Mely le is csapott rá két hónapon belül. Májának teljes szétesése. Persze. Az alkohol is. A pszichés nyomás. Az öregedés beauvoir-i kínja. Pedig ötvenkét év középkorúság. Nem úgy persze egy nőnél. De ott is! Akár. Szemes Mari még ott, a Szent Margit Kórházban is, halála előtt is, kívánatos nő volt! Pedig vesebaja bokát duzzasztott. És ötvenhat éves volt, amikor magunkra hagyott bennünket. A Házy Erzsébet-jelenség teljesen más. Egyedisége Blaha Lujzához, Honthyhoz, Fedák Sárihoz mérhető. És kedvencéhez, Mária Callaséhoz. Be a kazetta a videóba. Archív film. London. Covent Garden. A rendező Franco Zeffirelli. Puccini Toscája. Jobbról fénysáv zuhan a színpadra. Scarpia Tito Gobbi. Szerelemért minden: árulás, gyilkosság, öngyilkosság. Ott: Callas. Aki zseniális színésszé ért egy másik halhatatlan olasz filmes kezei közt. Luchino Visconti varázslata. Hát ilyen volt Házy Erzsébet is. Fiatalon haltak mindketten. Hangjukat ítéljék meg az abszolút hallásúak. A zenetörténészek. Jelenségük azonban egyedi, megismételhetetlen. Callas nem volt szép nő. Házy gyönyörű volt. De egyiküknél sem az arc határozta meg a jelenlét irgalmatlan súlyát. Persze: a botrányok is. A féligazságok. Ki volt a férfi az életükben. Minden, ami nem lényeges. És alig valami a lényegből. Házy nem vacakolt. Benne szimbiózisban élt a nyerseség, a szókimondás, a lírai attitűd, a krisztusi alázat. És mennyire érvényes rá is Márai megjegyzése gróf Lev Nyikolájevics Tolsztojról: "A zseni nem éppen nyájas jelenség; különösen házi használatra nem az. (...) Védelme, mellyel az utókor elé áll, két szó mindössze, de ez a két szó megsemmisítő: Tolsztoj volt." Hát így valahogy Házy Erzsébet is. Tizedannyi bűnnel. Húsz évvel halála után megjelent egy könyv. Vékony. Tele képekkel. 2002-ben megtört a mesterséges hallgatás. A szerző: I. Horváth Ágnes. Vajon egy négygyermekes anya miért adja írásra a fejét? Több könyve is megjelent. Talán ezért: nem olyan, mint a legtöbb nagycsaládos anya. Más. Több? Kevesebb? Talán ki akarja mondani fájdalmát. És örömeit. Meg is teszi. Hobbiíró mondhatnánk. Annál azért több. Hogy "látva lássák". Mert van mit mondania. Nem neki lett volna kötelessége. Hogy írjon Házyról. Talán az Operaháznak. Valamelyik kiadóval összefogva. De nem. Varasdy Frigyesné, aki civil nevével jön elő, amikor "civilben" van, éppen civil kurázsiból vizsgázott jelesre. Nem középiskolás fokon! Saját pénzét sem kímélve estet rendezett 2003. december 9-én a Rátkai Klubban. Bensőséges estet. Oldalán Domahidy Andrással. Sztorizással. Emlékezésekkel. Ki is volt Házy. Alig egy esztendő múltán az Operaház oldalában, a művészbejáró előtti hatalmas ajtó mögött mintha kriptába lépnénk. A falakon emlékek régi nagyokról. 2004. november 19-én, Erzsébet napján megszervezte, hogy Molnár Péter Salamon Házyról készített reliefjét számos közönség előtt leleplezzék. Petrovics Emil emelkedett hangú beszéde. Aki kiemeli Varasdy Frigyesné érdemeit. Hogy nemcsak az állam. De valaki a saját pénzéből! Legyen hát követendő példa. Nem lesz. Ahhoz olyan rajongó kell, mint Varasdy Frigyesné, aki valaha az Operaházban statisztált. És az író I. Horváth Ágnes. Nem a tapadó, levakarhatatlan rajongó ő, hanem a nemes. Aki tenni akar. És tesz is. Tűzön-vízen keresztül. Aki leírja könyvében, hogy "Valamikor kislány koromban így képzeltem el a mesebeli tündéreket. Ilyen virágszirom arccal, ilyen sugárzó szőkén, ilyen csilingelő hanggal. És egyszer csak ott állt előttem élő valóságában az Operaház színpadán... a gyönyörű Manon, a szende Mimi, a vágyódó Salome, a bűbájos Cherubin, a légies Melisande, és így tovább. Megannyi csodálatos szerep megtestesítője: Házy Erzsébet. A rajongója lettem..." Hát valahogy így. Az utolsó est, Házy-emlékezés a Fészek Művészklubban volt idén, január 14-én. És kiderült, Szokolay Sándor világhírű Vérnász című zenedrámájában is magasan szárnyalt Házy Erzsébet. A szerző személyesen tisztelte meg jelenlétével az estet, és elmesélte, miket mondott szerepére Házy. A klasszikusokhoz szokott énekes. Nagy derültséget keltve. És mégis. Egyik legnagyobb szerepévé érett. I. Horváth Ágnes könyve immár a második, bővített kiadását érte meg. Ott a helye minden könyvespolcon. Olyan helyeken, olyan szívekben, ahol a föltámadás nem is olyan nagy csoda. A mindennapok isteni velejárója.

*Forrás: https://mek.oszk.hu/10200/10259/10259.htm#17

Felkerült a YouTube-ra két Lehár-operett egy-egy részlete is Házy Erzsébet ihletett, szép tolmácsolásában - viszonylag kései rádiófelvételéről valók (a legutolsó operettfelvétele két évvel később Offenbach Kékszakáll c. dalművének Clementina királyné szerepe volt a rádió stúdiójában):

Lehár Ferenc - Kulinyi Ernő: Paganini – „Szép álom, szállj a szívembe”– Házy Erzsébet

Maria Anna-Elisa dala: „Csak nem lesz már hozzám az élet oly kegyetlen és csalárd....A boldogság nékem is szent jogom, a szerelmem engedni nem fogom, nem térít el utamból száz veszély, mert e szív, érte él. /Szép álom, szállj a szívembe, szent égi tűz! Szép álom, utánad vágyom, ó, el ne űzz! Légy üdvöm vagy átkom, még csók ég a szánkon, a  szív mindent felejt, könnyet sem ejt.…” (Házy Erzsébet, km. a Magyar Állami Operaház Zenekara, vezényel: Bródy Tamás)

Lehár Ferenc – Gábor Andor: Luxemburg grófja – Angèle belépője – Házy Erzsébet

Angèle dala: „Vőlegényre várok én, kit nem ismerek, ki házasságot köt velem, látnom sosem lehet.../Boldogság, ki tudja, mi a boldogság, aki nem volt szerelmes még…” (Házy Erzsébet, km. a Magyar Állami Operaház Zenekara, vezényel: Bródy Tamás)

Házy Erzsébet 1976-ban a Magyar Állami Operaház Zenekarával, Bródy Tamás vezényletével, hat operettdalt énekelt fel a rádióban stúdiószalagra.

Ezek a többségében ritkán hallható operettmelódiák  Házy szopránjával először a Bemutatjuk új felvételünket című rádióműsorban kerültek adásba (1976. december 26., Petőfi Rádió,15.44 – 16.06 óra):
1. Planquette: Rip van Winkle - Levél-ária – Alice-dala 
2. Csajkovszkij - Klein: A diadalmas asszony – Mártha /a későbbi Katalin cárnő/ románca
3. Oscar Straus: Búcsúkeringő – Rózsadal (a II. felvonásban énekli Vera Lisaweta Opalinski grófnő) 
4. Lehár: Hercegkisasszony - Mary-Ann dala  + Közzene
5. Lehár: Paganini – Maria Anna-Elisa dala: „Szép álom, szállj a szívembe”
6. Lehár: Luxemburg grófja - Angèle belépője: „… Boldogság, ki tudja, mi a boldogság, aki nem volt szerelmes még…” 

Néhány napja került fel a YouTube-ra Házy Erzsébet és Melis György kettőse a Viktóriából,  egy szép részlet, ami az utóbbi tíz évben rendszeresen felhangzik a Dankó Rádió operett-adásaiban. 

Ábrahám Pál – Földes Imre- Harmath Imre: Viktória – „Nem történt semmi (Good night) – Házy Erzsébet – Melis György

Km. a Harmónia Vokál és a Magyar Rádió Esztrádzenekara, vezényel: Bródy Tamás

Viktória és Koltay kettőse – dalszöveg:

„- Kérem, maradjon szép emlékem, vonuljon vissza kérem, csendben, szépen.

 - Kérem, ha kéri, megígérem, de érzem, túl nem élem, nékem végem.

Refrén: - Nem történt semmi, csak elválunk csendben, good night, good night, good night. 

- Így kellett lenni, majd elfelejt engem, good night, good night, good night.

- A vérző szív bár sok fájdalmat rejt, ma könnyet ejt, holnap felejt.

-  Nem történt semmi, csak elválunk csendben, good night, good night, good night. Mért nem hullat egy könnyet értem, úgy hittem, úgy reméltem, bús lesz értem.

- Hát csak azért, hátha látnak, legyünk nagyon vidámak, erre kérem.

Refrén: - Nem történt semmi, csak elválunk csendben… stb.

 A rádiófelvétel bemutatója, egyúttal részletek Ábrahám Pál operettjeiből először 1963. május 5-én, a Kossuth Rádióban hangzott el (17.10 – 17.40), a műsorban Házy és Melis mellett, Petress Zsuzsa és Radnay György énekelnek, km. az MRT Énekkara és Szimfonikus Zenekara, vezényel: Bródy Tamás. 

Hanglemezre is rákerült ez a duett: „Részletek Ábrahám Pál operettjeiből - Bál a Savoyban, Hawaii rózsája, Viktória” ; Részletek HCD 16886; „Bál a Savoyban – egyveleg Ábrahám Pál műveiből, LPX 65520”

(Megjegyzem, Baksay Árpád énekhangja pedig  Házy Erzsébetével együtt - a  „Sevilla-duettben” csendül fel a Bál a Savoyban-ból, de csak a rádiófelvételen található, az LP-re és CD-re ez a szám nem került rá.)

Itt egy emlékező cikk Házy Erzsébetre, születésének évfordulóján. (Mult-kor.hu – 2023.09.30): „Nehezen viselte élete végén a mellőzöttséget a korábbi végzet asszonya, Házy Erzsébet”

Megjegyzem, megint téves adat szerepel Házy Erzsébet családi állapotáról; évek óta olvasni a médiában ezt (az interneten kering, nem javítják, így ezt veszik át/alapul): ugyanis, Ilosfalvy Róbert nem házastársa, hanem élettársa volt Házynak.  

Első férje Gál Gábor, a Honvéd együttes szólistája volt. Második férje Ilosfalvy Róbert (tenor) operaénekes, harmadik férje Darvas Iván színművész.  Élete utolsó esztendeiben Ötvös Csaba (az idén 80 éves bariton) operaénekes volt Házy Erzsébet férje.

Adalék egykori operacsillagunk, Házy Erzsébet kevéssé ismert oldalához: az énekművészetén túl, amint alább kitűnik, a „konyhaművészet” terén is kivételes képességei voltak, amelyben kibontakoztathatta ilyen irányú tehetségét:   

 Az alábbi cikk Házy Erzsébet szakácstudományát osztja meg az olvasóval: három receptjét írja le részletesen. Nincs bennük semmi, ami a zenéhez kötheti, de azért itt, kuriózumként, kimásoltam ide – akit érdekel, maga is megpróbálhatja Házy receptjei után elkészíteni ezeket az ismertetett ételkülönlegességeket...

·        Ez a divat, 1958-07-01 / 7. szám

Egyik este Zsuzsika a „Farsangi lakodalom”-ban, másik este Antónia a „Hoffmann meséi”-ben – annyi bizonyos, hogy Házy Erzsébet az Operaház legelfoglaltabb fiatal művésznője. Ha próbája s az előadás engedi, a rádióban lép fel, vagy hangversenypódiumon. Így aztán kevés ideje van a háziasszonykodásra, pedig szeret és tud is főzni. Csengő szoprán hangján még a recepteket is „énekli”...

- Ilyenkor nagyon szeretem a rizskrémmel töltött csirkét – kezdi. A szokásos módon elkészített töltenivaló csirkét a következő töltelékkel telítem. Négy evőkanál rizst puhára főzök, vagdalt gombát bő zsírban, petrezselyem zöldjével, borssal megpirítok (mintegy tizenöt dekát). Ehhez hozzáadom a sűrű mártást: kis tojásnagyságú vajat, két kávéskanál lisztet felhevítek s feleresztek másfél deci édes tejjel. Gyorsan behabarok egy egész tojást és egy másiknak a sárgáját. A csirke máját apró kockára vágom, miután előzőleg pároltam. Egy-két kanál tejfölt használok s megsózom. Ezzel a masszával csak egész lazán töltöm meg a csirkét, mert ha sül, nagyon megduzzad. Sütés közben többször meglocsolom forró zsírral, hogy szép pirosra és ropogósra süljön. Salátával tálalom.

- Az idén kissé későn került a piacra kedvencem, a karalábé. A töltött karalábé elkészítéséhez 50 - 60 deka liszt, 25 deka darált sonka (lehet sovány füstölt hús), 1 tojássárgája, 2 evőkanál tejföl és sárgarépa zöldje szükséges. A karalábét kockára vágom és megfőzöm. Szitán áttöröm, a borsot, két tojást és annyi lisztet adok hozzá, amennyi... [Búbánat: e mondat vége a hozzáférhető, beszkennelt cikkből elolvashatatlan.]  A főtt sonkát ledarálom, tojássárgájával és tejföllel elkeverem s minden tésztakockára egy evőkanálnyit téve, nagy gombócokat formálok belőle. Hirtelen kifőzöm. A kiszedett gombócokat apróra vágott sonkában meghengergetem és kis tányérra halmozott vagdalt sonka közepére helyezek egyet-egyet. A gombóc tetejébe sárgarépa zöldjét tűzöm. A gombócoknak nagyoknak kell lennie, mint egy karalábénak.

- A krémes bélest hogyan készíti?

- Két nagy rétestésztát, ha megszáradt, tepsi nagyságú darabokra vágok, minden lapot hájjal megkenek és két tepsiben megsütök. Ha a két tészta egészen meghűlt, közé kenem az egész krémet, de ennek hidegnek kell lennie. A krém receptje, szerintem, így helyes: 8 tojássárgáját 8 lecsapott kanál cukorral elkeverek két deci habtejszínnel, kevés vaníliával. Folytonos kavarás közben felforralom és ezután is addig keverem, amíg egészen kihűl. Aki nem használ kész réteslapot, annak figyelmét felhívom egy fontos dologra. Hogy a rétestészta sikerüljön, rendszerint felmelegített és ismételten átszitált, tehát száraz lisztet kell használni. A lisztet tálban, meleg, de nem forró helyen szárítják, hogy kellően átmelegedjen és minden nedvességét elveszítse. A szárítással átmelegített lisztet egyszer-kétszer átszitáljuk.

[K-f.]

- Hallo, ich bin Maria! Bist du Julianna? 

-Ja ich bin Julianna!

- Kennst du Házy Erzsébet?

-Ja, ich kenne sie. Házy Erzsébet ist eine Opernsängerin.

- Hat sie schöne lange Haare?

- Ja, sie hat schöne lange Haare, aber sie trägt in ihren Rollen oft eine weiße Perücke.

- Ist sie dick?

- Nein! Sie ist sehr schön und schlank.

- Welche Farbe haben ihre Augen?

- Sie hat hellblaue Augen.

- Was hat sie in ihren Rollen oft an?

- Sie trägt oft weite lange Röcke und eine farbenreiche Bluse mit Perlen und mit einem Band.

- Trägt sie eine Krawatte?

- Nein! Sie trägt nie eine Krawatte. Aber einmal hat sie eine Krawatte getragen. Sie hat eine Herrenrolle gespielt.

- Ich habe keine Zeit mehr. Bis später.

 Ezt a cikket korábban az internetről letöltöttem, de a konkrét forrást sajnos, nem jegyeztem fel. 

Leo Fall: Pompadour

Leo Fall: Pompadour - Női hármas, II. felvonás (Pompadour, Madeleine, Belotte – női kar) – Házy Erzsébet, Szirmay Márta, Koltay Valéria

Leo Fall: Pompadour – René belépője: „Laridi, laridon!...” – Korondy György, km. énekkar

Leo Fall: Pompadour - Pompadour belépője: „Ajh, ha kezembe kapnék egy férfit...” - Házy Erzsébet, km. Koltay Valéria  - videofilm

Leo Fall: Pompadour – Pompadour és Calicot kattőse: „Joseph, ó Joseph, na gyere, ne félj!...” - Házy Erzsébet és Palcsó Sándor

Magyar szöveg: Harsányi Zsolt

A rádióban a teljes operett magyar szövege Innocent -Vincze Ernő átültetésében hallható,  

a Rádió Dalszínházának bemutatója: 1967. szeptember 9., Kossuth Rádió, 20.31 - 22.00. 

Vezényel: Bródy Tamás -

Házy Erzsébet (Pompadour marquise) 

Koltay Valéria (Belotte, Pompadour szobalánya), 

Szirmay Márta (Madeleine, René gróf felesége), 

Korondy György (René d' Estrades gróf), 

Palcsó Sándor (Joseph Calicot, népköltő) , 

Kishegyi Árpád (Collin, Pompadour inasa), 

Külkey László (XV. Lajos király), 

Nádas Tibor (Maurepas, rendőrminiszter), 

Katona Lajos  (Poulard, besúgó, a rendőrminiszter ügynöke),

km. az MRT Énekkara és Szimfonikus Zenekara. 

Zenei rendező: Balassa Sándor. 

Rendező: László Endre. 

Budapest, 1964. január 8. A csapó a táblát tartja a Pénzcsináló című film forgatásán a filmgyár Pasaréti úti műtermében Házy Erzsébet operaénekes elé (k), aki a filmben orfeumi énekesnőt alakít. A háttérben a kánkánlányok. A film rendezője Bán Frigyes.

 Fotó: Bojár Sándor / MTI Nemzeti Fotótár

 A Házy Erzsébettel készített jelenetek tudomásom szerint végül nem kerültek bele az elkészült filmbe:

A film rendezője Bán Frigyes. 

Házy Erzsébet és a "kán-kán" lányok jelenete A pénzcsináló c. filmben (amiből ezt is "kivágták"...)

Kapcs.: 4960., 1936., 1935., 1934., 1931., 1929., 1927., 832., 721. sorszámok

Kiegészítés

Házy Erzsébet és Melis György 1975. február 15-től öthetes ausztráliai koncertkörúton vett részt, több nagy városban adtak ária-és dalestet, aminek egyik állomása Sydney volt.

Sydney új operaházának hangversenytermében 1975. március 8-án Házy és Melis két ausztrál operaénekes - Lauris Elms (alt) és Raymond McDonald (tenor) - társaságában lépett fel,  az énekművészeket zongorán John Camp kísérte.

The Sydney Morning Herald – Mar 10, 1975 „Opera House’s dial-an-aria By Fred Blanks”

„Miss Hazy is a born opera singer, slim of build and stout of voice, able to adapt to the character as readily as a chameleon changes colour, vocally free from vibrato or scooping, firm rather than warm."

*   Délmagyarország, 1975. augusztus16.

Háry Örzséje – Interjú Házy Erzsébettel

Házy Erzsébet nélkül szinte elképzelhetetlen a Szegedi Szabadtéri Játékok programja. Megannyi emlékezetes opera- és daljátékszerep után ma este ismét Kodály Zoltán Háry Jánosának Örzse szerepét alakítja.

- Az Operaházban Kodály Zoltán 80. szőletésnapján, az alkalomra bemutatott Háry Jánosban már megkapta ennek a tisztalelkű lánynak szerepét, Örzsét ám most először énekli szabadtárin.

- Valóban sokszor voltam már a szegedi Dóm tér deszkáin, legtöbbször a János vitéz Iluskáját énekeltem. [Búbánat: Idővel A cigánybáró Szaffijával az Iluskánál is több előadásszámot ér el Szegeden.] Mint ahogy a János vitéz első színpadi ötlete a paródia volt, s ennek ellenére bemutatói – éppen a szegedi szabadtérin – nemzeti üggyé váltak, bízom benne, Kodály daljátéka, a Háry János is nemzeti üggyé válik éppen ezen a színpadon, a szegedi nézők előtt. Csodálatos muzsikája, tisztasága és szépsége, egyszerűsége most is garancia.

- Az új rendezés milyen feladatokat követel Örzsétől?

- Örzse ebben az előadásban szelídebb, meghatóbb népi figura, s nekem ez a rendezői megoldás őszintén tetszik. Alakjában a nép tisztasága, belső érzelmi hőfoka fejeződik ki. Feladatom a zenében levő szépségek kibontása. Örömmel játsszunk együtt prózai színészekkel, s mindent megteszünk a siker érdekében. Hiszek a Háryban!

Kodály Zoltán: Háry János – 1975. augusztus 9., 10., 16., 20. – Örzse: Házy Erzsébet

http://pctrs.network.hu/clubpicture/2/8/_/kodaly_zoltan_hazy_erzsebettel_es_radnai_gyorggyel_karoltve_2080784_3666.jpg

"Kodály Zoltán születésének 80. évfordulója alkalmából az Állami Operaház vasárnap este díszelőadásban újította fel a Háry Jánost. A második felvonást követő szünetben Házy Erzsébet az együttes nevében koszorút nyújtott át Kodály Zoltánnak."  (1962. december 16.)

Bess és Iluska – Házy Erzsébet két szerepe – interjú az Operaház művésznőjével

Tizennégy esztendővel ezelőtt, 1959 júliusában, a felújított Szegedi Szabadtéri Játékokat köszöntötte a Film Színház Muzsika. A címlapon Házy Erzsébetet láthattuk a Dóm téren, az első sikerek kovácsainak egyikét, az első János vitéz első Iluskáját.

A folyóirat múlt heti száma az eltelt másfél évtizedre emlékezik. A címlapról ismét Házy Erzsébet mosolyog ránk, aki a szabadtéri játékok 15 éves történetének egyik leggyakoribb szereplője volt. Szinte minden nyáron találkozhattunk vele. Énekelte a Csínom Palkó Éduskáját, A cigánybáró Szaffiját, láthattuk a Brankovics Györgyben. Idén két főszerepet énekel-játszik: Gershwin Porgy és Bess című operájában a tündöklő szépségű lányt alakítja, akiért élnek-halnak a fekete férfiak, majd Kacsóh Pongrác János vitézében ismét Iluska tündéralakjában lép színpadra.

„ - Tulajdonképpen nem nagyon lelkesedem a szabadtéri előadásokért, ahol elvész, megsemmisül a színház négy fal közötti, semmi máshoz nem hasonlítható, és semmivel nem pótolható varázsa. De ennek a városnak különös hangulata, megejtő szépsége van. Szegeden engem nem a színház, nem a teátrum vonz, hanem maga a város: jellege, hangulatai, szépsége. És ideköt az a nagy lelkesedés, amit a város lakói produkálnak a szabadtéri játékok idején a szabadtéri játékok sikeréért.”

Házy Erzsébet Kossuth-díjas, érdemes művésszel öltözőjében beszélgettünk a főpróba előtt. Az öltöző fogasain a néger lány jelmezei, a nagy tükör előtti sminkasztalon tubusok, festékek, tégelyek.

„- Deréktól fölfelé feketére festenek, koromfeketére, s ezzel már nem én jövök ki a színpadra, hanem a Gershwin által megálmodott néger leány.  Ezt a ’feketeséget’ kellene folytatni az egész előadás folyamán. Igyekszem mindvégig egy más világ, egy idegen temperamentumú nép, az amerikai négerek közül egy lenni a színpadon. A Bess-alakítás egyike legnehezebb szerepeimnek. Nemcsak az ének fontos, de szinte egyenrangú vele a mozgás, a színészi játék. A Gershwin-opera nagy sikere azt hiszem elsősorban abban rejlik, hogy Mikó András ráérzett a mű alapproblémájára, meg tudta teremteni az előadás különös levegőjét, bátran vállalta egy távoli világ követeként megjelenő opera színpadra állítását. Elismeréssel kell szólni minden kollégámról, akik nemcsak nagy lelkesedéssel, de mély meggyőződéssel dolgoznak azon, hogy – bár egyikük sem néger – a színpadon négereknek tűnjenek.”

Az opera után daljáték következik: augusztus 10-én Kacsóh Pongrác János vitézében Iluska lesz. A művésznő elmondta, hogy ezen a színpadon, mely méretei miatt elsősorban a látványosságra épít, kisebb a különbség opera, operett, daljáték és musical között, mint a kőszínházban. Így a színész számára minden produkció egyformán nehéz feladatot jelent.

„- Iluska szerepével tizenöt évvel ezelőtt is zavarban voltam. Most, tizenöt év múltán, hogyne lennék zavarban. Húsz év múlva, ha nekem ajánlják majd a gonosz mostoha szerepét, talán elmúlik...”

/Tandi Lajos/

Gershwin: Porgy és Bess – 1973., július 27., 29., augusztus 1., 4. – Bess: Házy Erzsébet

Kodály Zoltán: Háry János – 1975. augusztus 9., 10., 16., 20. – Örzse: Házy Erzsébet

Kacsóh Pongrác: János vitéz – 1959. július 26-. augusztus 12., 13., 15., 16.; 1973. augusztus 10., 11., 12., 19.  – Iluska: Házy Erzsébet

Farkas Ferenc: Csínom Palkó -1960. július 24., 27., 31., augusztus 2., 3. – Éduska: Házy Erzsébet

Erkel Ferenc: Brankovics György - 1963. július 20., 24., 27. – Az egyik Brankovics-fiú, István: Házy Erzsébet