Bejelentkezés Regisztráció

Operabemutatók

Alf layla wa-layla - A Bűvös szekrény az Erkelben

2017-05-15 23:55:52 - dni -

A Bűvös szekrény az Erkelben 2017. május 11.
Erkel színház; „KamRaktár”

Zulejka - Töreky Katalin
Hasszán - Roska Dániel
Kádi - Bakó Antal
Vezír - Zsigmond Géza
Mufti - Fenyvesi Attila
Asztalosmester - Csiki Gábor
Három odaliszk - Kozári Andrea / Avedikian Viktória / Kristóf Szabina

vezényel: Strausz Kálmán
rendezte: Aczél András

Emlékszem az operának egy régi felvételére, amiben olyan legendás nevek énekeltek, mint Réti József, Gregor József, vagy Radnai György.

Amikor eszembe jutott néha (néhány héttel ezelőtt a kimernyában is közreadtam) mindig az járt a fejemben, hogy ma azért sem valószínű a darab új színrevitele, mert egyszerűen nincs négy olyan kaliberű férfiénekes, akikre a szekrénybe zárt udvarlók négyesét kioszthatnák.

Aztán a hozzáértésem – vagy inkább tudálékosságom – megint kapott egy fricskát az élettől.

Ugyanis ezt a tüneményes kis vígoperát mégiscsak elővette a ház, és pimaszul egyszerűen oldották meg a nagy-nagy problémát. Nem kerestek szólistákat, nem szerződtettek sztárvendéget, hanem az egészet rábízták az operaház kórusára - és jól tették…

Még semmi mást nem tudtam erről a produkcióról, de rögtön nyilvánvaló volt, hogy ezzel az egyetlen húzással egész más miliőbe helyezték át a művet. Nem tudom, hogy ez volt-e a szándék, de az opera így zenedráma helyett zenés színpadi játékká lett. Összművészet, de a „gesamtkunstwerk” kifejezés túl nagyképű lenne. Inkább vásári mutatvány, középkori tréfás moralitás, szórakoztató, közös hancúrozás.

Erről szólt az ügyes helyszín választás is. „KamRaktár”, azaz a díszletraktár egy része az alagsorban! Itt még nem voltam eddig, de az gyanítható volt, hogy ezzel is két legyet üthetnek egy csapásra. Egy ilyen kamaradarab talán nem vonz akkora közönséget, mint az ismert nagy operák. Jobb, ha a jelenlévő mintegy 120-150 vendég nem „lötyög” az Erkel hatalmas nézőterén, másrészt mindenki közelebb van a cselekményhez, közvetlen tanúja, sőt résztvevője játéknak.

Mindez nagyon tetszett, de az extrém körülmények okoztak néhány – alapvetően lényegtelen - kellemetlenséget is. Jobb, ha ezeket is felsorolom…

Zenekari árok nem lévén a muzsikusok a közönség lelátó lépcsősora mellett, egy paraván mögött foglaltak helyet. Túlságosan közel, így a kamara-létszám ellenére gyakran voltak túl hangosak az énekesek rovására. Az elhelyezés okozta további gond, hogy a karmester (Strausz Kálmán) ezúttal vagy a zenekarnak, vagy az énekeseknek volt kénytelen hátat fordítani. Bonyolultabb ritmikájú szituációkban elég gyakori volt a pontatlanság, lötyögés, ráadásul az is határozottan hallatszott, hogy a zenekar ezzel művel nem találkozott annyit, mint egy sokat játszott repertoár-darabbal.

A kórusból előlépett szólóénekesek viszont mind nagyon kellemes meglepetést okoztak.

Elsősorban a Zulejkát éneklő Töreky Katalin volt kifogástalan. Szép hang, valószínűleg nagyobb térben is elegendő volumen, színpadi játék, egyszóval minden szempontból meggyőző volt.

Férfi énekesekkel – ahogy a bevezetőben írtam – már nem vagyunk olyan gazdagon ellátva, mégsem volt hiányérzetem. Bakó Antalnak talán a hangszíne nem olyan szép, Fenyvesi Attilának és Csiki Gábornak pedig talán a vivőereje lenne kevés egy nagyobb térben a szólózáshoz.

Viszont – és szerintem ez a legfontosabb - a karakterek tökéletesek voltak.

A Kádi valójában nem kívánja Zulejkát. Túlmozgásos, görcsös, komplexusos politikus, aki uralkodni akar, és ezért mindig bizonyítania kell. Nem nagyon hiszem, hogy Bakó Antal hétköznapokon is ilyen szögletesen mozogna, inkább karikíroz, szerepet játszik – nagyszerűen.

A Vezír viszont valódi „bájgúnár”. A nő neki is közömbös, csak skalpokat gyűjt. Tökéletesre csiszolt, begyakorolt gesztusokkal udvarol, mintha közben folyamatosan ellenőrizné magát egy képzelt tükörből… Zsigmond Géza azt játssza, hogy szerepet játszik – ez azért nagy művészet!

A Bűvös szekrény az Erkelben A Mufti „kenetessége” is ismerős. Minden megnyilvánulása az önmagát kényeztető hedonistáé. (Nagyszerű rendezői ötlet, hogy jelenete elején éppen fürdővízbe ereszkedik.) Alázatról beszél, de az ő ajánlata sem őszinte. Úgy hiszi, hogy az asszonyt ő kiérdemli „példamutató” életével. Zulejka neki egyszerűen „jár”. Fenyvesi Attila egyébként szép hangú mély basszus, de nála is végig éreztem, nagyobb térben alighanem kevés lenne.

Az asztalosmester nagyon más típus. Lírai tenor – ennek megfelelően Farkas Ferenc is másfajta dalt komponált neki, amit Csiki Gábor nagyon szépen el is énekelt. Egyértelmű, hogy neki tényleg hiányzik az asszonyi gyengédség, ő az egyetlen, aki igazán vágyik Zulejkára.

A szellemes rendezést már említettem, de tetszett az is, ahogy a raktár berendezését is bevonták a játékba – például a nagyobb függönyöket, drapériákat tartó hatalmas polcok jelképezték magát a bűvös szekrényt. A szereplők csak felmásztak a nekik osztott szintre…

Talán baki, talán csak én nem értettem, de a végszóra megérkező Hasszán nem csatlakozott a társasághoz, hanem kivonult a színről „balra el”. (Egyébként is hálátlan szerep, Roska Dániel kiszabadulván egyetlen rövid strófát énekelhetett!)

A végére kaptuk a zárókórust, vagyis a Magyar Állami Operaház Kórusát. Slusszpoénként egy vokálisan és zeneileg is nagyszerű jelenet szólalt meg, amiben demonstrálták, hogy saját terepen még az eddigieknél is sokkal jobbak.

Különös élmény volt. Farkas Ferenc zenéje kellemes, (az udvarlók négyese kifejezetten szép) de biztosan nem tartozik kora abszolút élvonalába. Valószínűleg éppen ezért kevéssé ismert, nem tudjuk kívülről, és egyáltalán nem unjuk. Ha egy ilyen operát adnak elő ilyen figyelemmel, játékossággal és színvonalon, akkor azért az nagy élmény tud lenni.
Mi pedig pontosan az ilyen élményekért szeretünk operába menni.

A Bűvös szekrény az Erkelben
©fotó: Rákossy Péter






A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.