Bejelentkezés Regisztráció

Vidéken

Figyelem és érdeklődés - Arcus Temporum X, Pannonhalmi Művészeti Fesztivál

2013-09-05 10:30:14 - dni -

Arcus Temporum 2013. augusztus 23.
Pannonhalma, Bencés Gimnázium

Arcus Ensemble,
Milan Pala, Marian Svetlik (hegedű), Peter Vrbinčik (brácsa), Jozef Luptak (cselló), Skuta Nóra (zongora)

Jeppe Just Christensen: 'Movin'
Robert Schumann: A-dúr vonósnégyes
Sergej Newski: Alles
Maksym Kolomiiets: Wer hat dies Liedlein erdacht
Robert Schumann: Esz-dúr zongoraötös Op. 44

„...Itt minden egyes koncert maga egy önálló kompozíció.”

Úgy gondoltam, értem az Arcus Temporum fesztiváligazgatójának, Varga Mátyásnak idézett szavait.
Persze, a művek válogatásában általában mások is kialakítanak valamilyen koncepciót, vagy legalábbis „harmóniát”, de találkoztam ennél sokkal összetettebb hatással is.

Szerintem semmi meglepő nincs abban, hogy a legszebb példám korábban is kortárs-zenei rendezvény volt. Kurtág György születésnapi fesztiválján hallottunk a Váci utcai templomban egy Obrecht misét, a tételek között pedig mai „kommentárokat” adtak elő, sokkal nagyobb és felemelőbb hatással, mintha bármelyik művet külön-külön hallottuk volna.

Erre a jelenségre számítottam, de Pannonhalmán, a Bencés Gimnázium termében ennél is több, valami egészen felemelő hatással találkoztunk.

Azóta gondolkodom, hogy vajon mitől volt ennyire különleges ez a hangverseny, mitől volt több, mint amiről az elhangzó művek szóltak.

Nem könnyű kérdés, mert a most megismert új művek jók és érdekesek voltak, de nem helyezték új alapokra mindazt, amit a kortárs zenéről eddig is tudtam. Jeppe Just Christensen 'Movin' című műve valahol a „minimal art” kompozíciókkal tart rokonságot. A preparált zongora és a kamaraegyüttes izgalmas hatásokat produkált, de a zenének mégiscsak volnának ezen kívül is fontos aspektusai.

Ezekből sokkal több jutott Sergej Newski darabjába. Az „Alles” egyszerre volt elgondolkodtató és szórakoztató. Külön szeretnék itt tisztelegni Bubnó Tamás - hogy is mondjam - alakítása előtt. Azt hiszem itt ez a helyes kifejezés. Az ő német nyelvű szólama nem ének, de nem is sprechgesang. Inkább versmondás, vagy még inkább valami parodisztikusan patetikus próza. Nagyszerű volt.

Maksym Kolomiiets „Wer hat dies Liedlein erdacht című triója viszont a szó eredeti értelmében véve volt szép. Szokatlan hangszerhasználat, mégis egy klasszikus trió.

Ha nem az elhangzott műveket, hanem az előadókat próbáljuk minden mástól elkülönítve értékelni, hasonló a kép. Nagyon jó – de nem különleges.
A hangszeres játék ugyanis nem makulátlan, a vonósnégyes tagjai nem is mindig tiszták, viszont megvan bennük az az elhivatott lelkesedés, sőt elszántság, ami minden technikai tökéletességnél többet ér. Fiatalosan, rokonszenvesen muzsikáltak.

De a kérdés még mindig nyitott: miért és mitől volt ekkora élmény ott lenni?

Talán azért, mert szinte sehol nem éreztem ilyen őszinte érdeklődést és figyelmet.
Ugyanazt az őszinte érdeklődést és figyelmet mutatták a közönség és az előadók is. A művek iránt, a zene iránt – és egymás iránt!

Mintha először hallottam volna – nem csak az új, kortárs darabokat – hanem általában zenét. A program Schumann Esz-dúr zongoraötösével végződött. Régóta kedvencem. (Kicsiny szülővárosom kultúrházában hallottam először élőben, az Éder vonósnégyes és Gulyás Márta előadásában, úgy negyven évvel ezelőtt...) Mondhatni, kívülről ismerem, most teljesen újként hatott, és felkavart. Mondhatná bárki is ezek után, hogy „Schumann is modern volt a maga korában”? Nem kérem, Schumann itt és most modern. Ugyanazok a feszültségek, disszonanciák és drámák. Jelentőségteljes volt és friss.

Nekem ez volt az Arcus Temporum Művészeti Fesztivál tanulsága.

Az őszinte érdeklődésből és figyelemből fakad a megismerés, abból pedig az öröm.






A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.