Bejelentkezés Regisztráció

Külföldön

Salzburgi impressziók - 2013

2013-08-26 09:43:08 Heiner Lajos

Domingo, Carignani, Netrebko, Meli
Placido Domingo, Paolo Carignani, Anna Netrebko, Francesco Meli
©Silvia Lelli
Budapest-Kelenföldről bő öt és fél óra alatt kiér a vonat Salzburgba, százágra süt a nap. Lecuccolok a szállodában, s megkérdem a tulajdonos-házigazdát, végre hol ehetnék-ihatnék egyet.

Készségesen visz el autójával az Urban-Kellerbe, ezt ajánlja.

Én pedig Önöknek ajánlom! Az étel rendben volt, ha nem is tartozott életem nagy kulináris élményei közé, a sörök kiválóak, a kiszolgálás elsőrendű. No és egy ötszáz éves boltíves helyiségben ücsörögni, ahol korábban jeget tároltak, hát az is élmény.

S a nap még jobban folytatódott. Este a Felsenreitschuleban a Giovanna d’Arco koncertszerű előadása.

A mű Verdi legkevésbé ismert darabjai közé tartozik, de ő maga többre tartotta, mint bármelyik korábbi operáját, beleértve a Nabuccót is. Anna Netrebko szerint pedig „A zene csodálatos – ez egy fantasztikus opera.”

Máig előttem az 1979 május 4-i magyarországi bemutató próbái, Johanna címen, Dalos László kissé sete-suta fordításában. Barátommal figyelmeztettük, VII. Károly kavatinájában a „Tisztemnek súlya trónom” szöveg nem a legszerencsésebb. Lett belőle „Trónomnak súlya koronám”…

És aztán a premier, Horváth Zoltán rendezésében, Csikós Attila jelmezeivel, a főbb szerepekben Bajtay Horváth Ágota, Juhász József, Gyimesi Kálmán, Gregor József. Hogy mennyire nem szokványos zene ez, bizonyítja, hogy, noha Pál Tamásnál biztosabb kezű dirigens kevés akadhat („Ha cigánygyerek potyognak az égből, akkor is biztosan tudjuk követni”, mondta egy sajnos, már régen a Mennyországban játszó hegedűse), s mégis, sikerült a nyitány végét csúnyán elrontani.

Most Salzburgban Netrebko énekli a címszerepet. Nem tudom, korpusza avagy hangja válik egyre gyorsabban súlyosabbá, a tavalyi Mimihez képest jóval sötétebb, drámaibb, kevésbé mozgékony a voce. Sokkal jobb benyomást keltett azonban, mint azon a néhány részleten, amit új CD-jéről hallottam. Azt hiszem, nagyon rövid időn belül eldől, hogy a következő évtized nagy drámai szopránjává válik, avagy vége lesz a karriernek.

Francesco Meli beugrással énekelte a Király szerepét. Bevallom, korábban sem „élőben”, sem lemezen nem hallottam. Nagyon jó benyomást keltett.
A harmincas évei elején járó művész pár éve még bel canto szerepeket énekelt.
A hang színe nem különösen egyéni, de nagy volumenű és kiegyenlített. A tenorista muzikális, érezhetően intelligens, 2020 potenciális Otellója lehet.

Netrebko és Meli bejöttek. Domingo viszont bevonult. Hajlott hátú, ősz öregember, de éneklésén ez nem hallatszik. Olvastam-olvasom a polémiákat a Momus fórumain is, biztos, hogy véleményemért most is kapok majd hideget-meleget – de ez az ember baritonként is nagy művész. S ha valaki tenornak tartja, akkor Hampson koloratúrszoprán.

Számomra Domingo nem csak a hangrögzítés feltalálása óta eltelt időszak legnagyobb operaénekese, hanem egy természeti csoda is. A pálya lassan hat évtizedes. Amikor először énekelte Otellót, sokan mondták, mindjárt vége lesz a karriernek. Nos, ennek van lassan négy évtizede.

A kilencvenes évek közepén pont a Mór szerepével nagyot bukott Salzburgban. Jöttek a „jóakarói” megjegyzések, kész a pálya. Utána egy bécsi hangversenyére annyira nem fogytak a jegyek, hogy egy bulvárlap felvásárolta a zömét, és jelképes, 100-200 Schillinges áron kínálta, így telt meg a csarnok.

Domingo jött, énekelt és győzött, őrjöngött a publikum, állva, lábával dobogott.

Mindig felteszem magamnak a kérdést, mi hajtja ezt az embert? Hogy tud mindig főnixként újjászületni, felállni a padlóról? 45 nappal vastagbélrák műtétje után ismét színpadra állni? Egy hónappal tüdőembóliáját követően egy újabb szerepet elénekelni, amúgy a száznegyvenkettediket – példátlan az operaéneklés történetében. Hányszor lépett fel, mennyi lemezt készített? Van még ahhoz hasonló, hogy a római „élő” Toscát, lásd –zéta- írását, több, mint egymilliárdan (!) látták. Amikor 2006-ban bejelentette, hogy 2009-ben a Boccanegra címszerepével búcsúzik a színpadtól, sokan nem hitték el. Nos, Láttam Dózseként Berlinben, New Yorkban, Milanóban, Londonban, Bécsben, és még mindig nincs szó visszavonulásról, újabb és újabb kihívásokat keres.

A teljesség kedvéért: Paolo Carignani csépelte a zenekart. Ami érthetetlen, hiszen ott lehetett volna a dirigensi pulpituson Pál Tamás.

Domingo, Netrebko
©Silvia Lelli






A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.