Hangverseny nem lehet ennél több (Concerto Budapest & Gidon Kremer)
- dni -, 2013-05-16
www.momus.hu - komolyzene az interneten
http://www.momus.hu/article.php?artid=6560
 

Gidon Kremer 2013. május 8.
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Concerto Budapest
Gidon Kremer – hegedű
Vez.: Keller András

GUBAJDULINA: Impromptu
SCHNITTKE: IV. hegedűverseny
SOSZTAKOVICS: XI. (g-moll, „Az 1905-ös év”) szimfónia, op. 103

Sajnos nagyon kevés háttérinformációnk van ahhoz, hogy mélyebben foglalkozzunk zenepolitikai ügyekkel, és hogy elmélyedhessünk az egyes zenekarok finanszírozási problémáiban. Az is valószínű, hogy ha volna alkalmunk rá, akkor sem egy hangverseny-beszámoló keretei között kellene ilyesmikről írnunk.

Egyetlen kijelentést viszont mindenképp meg kell tennem: annak a zenekarnak, amelyik ilyen hangversenyt tud adni, kell hogy helye legyen a koncertéletben!

Tudom, hogy a Concerto Budapest nem mindig képes ugyanazon a színvonalon teljesíteni, vannak jobb és kevésbé jó fellépéseik, de ez nem csoda, ha a társulat egyik hónapról a másikra vegetál. Ha nagy a fluktuáció, akkor az alkalmi kisegítők is lehetnek egyszer világsztárok, másszor pedig kutyaütők.
Én az utóbbi időkben több remek koncertjüket is hallottam, de úgy értesültem, nem mindenkinek volt ilyen szerencséje. Az tény, hogy a mostani zenekari hangzásra megint nincs okom panaszkodni, sőt! Talán a legelső megszólalás „sound”-ján érzékeltem, hogy nem egy végtelenségig összeszokott és -csiszolt zenekart hallunk, de minderről nagyon hamar megfeledkezhettem. Nagyot is szóltak, szépen is szóltak, és az egyes hangszeres szólókkal is kifejezetten meg voltam elégedve.

Még valami: mifelénk még mindig divat leszólni a hangszeresből karmesterré előlépő muzsikusokat, megfeledkezve a csellista Toscaniniről, az orgonistából lett Ferencsikről és az összes nagynevű elődről. Keller Andrásnak nem kell rájuk hivatkoznia, nem kell magyarázkodnia sem, teljességgel elegendő egy ilyen produkciót felmutatnia. Egy ilyen Sosztakovics-szimfóniát a maga egészében értelmezni, összerakni és felépíteni nem kis feladat, nem elég csak ütemezni hozzá. Keller egy következetes és érett karmester benyomását keltette.

Azt hiszem, ha csak az imént említett szimfóniát hallottuk volna, akkor is kellemes emlékeink lennének erről az estéről. Meggyőző és élvezetes előadásban volt részünk.

Volt viszont egy első félidő, amitől egészen más dimenziók nyíltak meg. Olyan művek és olyan közreműködők, akik az egyébként is jó hangversenyt örökre emlékezetessé tették.

Gubajdulina Schubert előtt tisztelgő műve teljes motívumokat idéz fuvolán a címadó Asz-dúr impromptuból, de folyamatosan kommentálja, idézőjelbe teszi, és kiegészíti azt. Ehhez azért kell bátorság, de Gubajdulina tényleg hozzá tud tenni Schuberthez úgy, hogy közben nem tiszteletlen vele szemben. Nem akar az ő hátán felkapaszkodni, nem rajzol bajuszt Mona Lisának. Inkább fölemeli azzal, hogy betoldja mögé az időközben eltelt kétszáz évet, mintegy köré rajzolja az egész világot. Szép volt Kaczander Orsolya fuvolaszólója és Gidon Kremer hegedülése. A szó klasszikus értelmében volt szép az egész darab.

Schnittke hegedűversenye is szép, de közben brutálisan erős is. Erre mondják, hogy „üt”! Mindenesetre nem nagyon tudok elhajolni előle. Utolér, megállít és hat rám, akár hagyom, akár nem.

Nem tudok róla, hogy létezne „totális zeneszerzés” nevű stílus, mindenesetre ez a szó jutott eszembe. A dodekafon szerzőkhöz hasonlóan használja az összes hangot, mégis tonális. Köze nincs a klasszikus dúr–moll alapú hangrendszerekhez, mégis vannak határozott modulációk, hangnemi irányok. Még zenén kívüli eszközöket is bevet, ilyen például a húrok érintése nélkül, némán hegedülő szólista. De aztán amikor a szem és a fül közötti félreértést próbálja az ember hirtelen élesedő érzékei és ébredő figyelme megmagyarázni, azonnal bebizonyosodik, hogy Schnittke még ezt a hatást is a zene érdekében veti be.
Gidon Kremer itt már nem hegedűs, hanem muzsikus-sámán. A legtöbb hangszeres virtuóz tudja, „hogyan” kell egy művet eljátszani. Kremer azt tudja, hogy „miért”. Ez hatalmas különbség.

Az eredmény uralkodik rajtam, azóta is hatása alatt vagyok, más ember lettem. Hangverseny nem lehet ennél több, ennél jobb.

Ez volt a Concerto Budapest Richter bérletének negyedik koncertje.


A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.