Bejelentkezés Regisztráció

Interjúk

„Ha az adaptáció izgalmasnak ígérkezik, jöhet a klasszikus is” (Havas Ágnes, az Armel Operafesztivál igazgatója)

2012-09-28 09:00:00 SzJ

Októberben immár ötödik alkalommal rendezik meg Szegeden az Armel Operafesztivált. A nemzetközi esemény igazgatóját az idei rendezvényt megelőző sajtótájékoztatón az eddigi tapasztalatokról és a folytatásról kérdeztük.

Havas Ágnes
(Fotó: Armel Operafesztivál)
 
   – Szegedi, plzeňi, újvidéki, pozsonyi és New York-i társulatok vesznek részt az idei fesztiválon. Ha a tengerentúli várost figyelmen kívül hagyjuk, akkor azt látjuk, térségi jellege lett a rendezvénynek. Ez véletlen, vagy tudatos?

   – Soha nem tudjuk előre, kik vesznek majd részt, nincsenek földrajzi szempontok, megkötések, hiszen darab alapján válogatunk, így a végleges mezőny rendre elég változatos képet mutat. Most úgy alakult, hogy sok a szomszéd. Mindig örülünk, ha vannak debütáló társulatok, márpedig folyamatosan jelentkeznek, dacára annak, hogy egy új partner számára elsőre rettenetesen nehéz, bonyolult a részvétel megszervezése. Meg kell tanulniuk a versenyszabályokat, a válogatás menetét, hogy mikor, mit és hogyan kell csinálni.

   – Ezek kőbe vésett szabályok?

   – A rendszeren csak akkor változtatunk, ha valamiért javítást igényel, ha valami nem jól működik, vagy egyszerűbben is megoldható. De egyébként nem nyúlunk hozzá. A szerkezet ugyanolyan az első perctől kezdve, ehhez mindenkinek alkalmazkodnia kell, ami az újoncoknak sokszor nehéz, főleg, ha nagy intézményről van szó, mint például most a Szlovák Nemzeti Színház és a Szerb Nemzeti Színház esetében. Aki már többször vett részt a fesztiválon, azoknak természetesen már könnyebb a dolguk.

   – Logisztikailag mindenképp, ugyanakkor művészileg minden évben bizonyítaniuk kell, ráadásul nem egy jól ismert, sokszor játszott, hanem egy kortárs opera előadásával. Továbbra is marad az a koncepció, hogy négy kortárs és csak egy klasszikus darab szerepel a fesztiválon?

   – Ez nem koncepció. Az persze igen, hogy összesen öt produkcióról (és így természetesen öt társulatról) lehet szó. Mi jobban szeretnénk, ha az összes előadás kortárs opera lenne, de ha az adaptáció izgalmasnak ígérkezik, akkor jöhet a klasszikus is.

   – Az egyik tavalyi produkciót (Dellaira: A titkos ügynök) idén áprilisban bemutatták Avignonban, amely nem versenyrésztvevő város. Úgy tudom, ugyanez megismétlődik majd, és jövőre a mostani fesztivál egyik előadása kerül színpadra ott.

   – Sőt, 2014-től kezdve Avignonban is lemegy az egész fesztivál, mind az öt produkció, 2015-től pedig már egy mostani résztvevő, Plzeň (akkor éppen Európa Kulturális Fővárosa) is házigazda lesz. Nem tervezzük, hogy itt hagyjuk Szegedet, csupán arról van szó, hogy három helyszínen is látható lesz a teljes program.

   – Ez a terjeszkedés tudatos, vagy egész egyszerűen híre ment a fesztiválnak, és ráharaptak mások?

   – Nem volt tervbe véve. Az első évben örültünk, hogy éltünk, és végigcsináltuk a projektet a tévés közvetítéssel együtt. A harmadik évben történt, hogy egy francia partner révén kapcsolatba kerültünk az Avignoni Opera művészeti vezetőjével (nem mellesleg a legnagyobb francia operafesztivál igazgatójával), akinek nagyon megtetszett a koncepció, a verseny és a fesztivál kombinációja. Először csak ötlet szintjén merült fel a kooperáció, de nagyon hamar kiderült, hogy ennek van realitása, és akkor elkezdődtek az egyeztetések, tárgyalások. Most áprilisban akkora sikerrel ment le Avignonban az első előadás, hogy úgy tűnik, már sima az út. Persze egyetlen előadás még nem ugyanaz, mint egy komplett fesztivál, és kicsit még félünk, de nem írnánk alá a szerződést, ha nem hinnénk abban, hogy eredményes lesz az együttműködés.

   – Avignon lényegében egy franchise-t vesz át, vagy ők már változtatnak, változtathatnak valamin?

   – Nem változtatnak semmin, és ez egyébként nagyon furcsa, mert ez a művészeti vezető nem arról híres, hogy ne szólna bele abba, amivel kapcsolatba kerül. Neki mindig saját elképzelése van a produkciók művészi részéről, ennek ellenére az Armel Fesztivált egy az egyben veszi át, a koncepcióba meg pláne nem szól bele, mert pont az volt, ami megtetszett neki. Ráadásul övé az „elsőbbség”, mert logisztikailag az a legkönnyebb, ha ott kezdünk és Szegeden zárunk.

   – 2015-ben pedig a turnébusz Avignonból jövet megáll Plzeňben?

   – Körülbelül erről van szó. Mindenképpen Szegeden lesz a végállomás.

   – Egy fesztiválra támogatókat szerezni nem könnyű dolog. Avignon maga állja a számlát, vagy valami más konstrukcióról beszélhetünk?

   – Az Armel anyagi része eleve nagyon bonyolult, ugyanis mindenhol koprodukcióban, társfinanszírozásban zajlanak a bemutatók. Gyakorlatilag tételenként le van vezetve, hogy ki mit fizet. Az minden esetben biztos és evidens, ahogy ami a konkrét előadással kapcsolatos, tehát az utaztatás, a szállítás, a szállás, az étkezés biztosítása és a honoráriumok kifizetése az Armel feladata. A darabok létrehozásában koprodukciós partnerek vagyunk, ott már szétoszlik centire, fillére, hogy ki mit fizet. Avignon esetében most folynak a megbeszélések. Plzennel talán egy kicsit egyszerűbb lesz, mert ők már harmadszor vesznek részt a fesztiválon, belülről látják, milyen ez a rendezvénysorozat.

   – Az idei nyertesek jutalma lemezfelvétel is lesz. Ők dönthetik el, mit szeretnének felvenni, vagy a hanganyag kapcsolódni fog a versenyszerepükhöz?

   – Szívesen mondanám, hogy a szólista maga dönt, de azt hiszem, egy énekes számára hasznos, ha konzultál egy szakemberrel, jelen esetben az adott produkció karmesterével. Nyilván szempont az is, hogy a kész anyag tükrözze a repertoárját, az egyéniségét, a preferenciáit, hiszen ez neki demóanyagként szolgál majd. Persze az sem baj, ha a piacon is megtalálja a helyét.

   – A fesztivál elég szép lendületet adhat az énekeseknek, de mi a helyzet a produkciókkal? Volt-e már rá példa, hogy egy itt debütáló darab máshol is színre került?

   – Nem tudok róla. De ahhoz képest, hogy ősbemutatókról van szó, szép publicitást kapnak, hiszen a fesztivál előadásán túl színre kerülnek az eredeti helyszínen (tehát abban a színházban is, amelynek a társulata az adott művel vesz részt a versenyben), és az európai kulturális tévéadók közvetítései, beszámolói is sokat segítenek a népszerűsítésben. Mi ezzel tudjuk segíteni az új darabokat, hiszen a célunk nem a menedzselés, hanem a felfedezés.






A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.