Bejelentkezés Regisztráció

Opera

Lamentálás a magyar operai hangarchívumokról - V. (Sába királynője)

2011-05-19 09:42:20 - zéta -

Sába királynője GOLDMARK: Die Königin von Saba

Leo Slezak, Elise Elizza, Wilhelm Hesch, Elsa Bland, Grete Forst, Friedrich Wiedemann etc.

Pannon Classic
PCL 8053

*

Hosszabb kalandozásaink eddigi tapasztalataként leszűrhetjük, hogy operaarchívumok feldolgozása terén kis hazánkban az a bevett gyakorlat, hogy a halódó nemzeti lemeztársaság (vajh, nem kéne neki inkább nevet váltani?) lendületesen megfuttatja a témát, majd betömi a szánkat valami százszor lerágott csonttal, majd a Pannon Classic minden előzetes értesítés nélkül piacra küld egy valódi unikumot. Így jártunk Erkel kapcsán, gyaníthatóan ilyen sors vár Lisztre is. Most pedig e trendet erősíti Pannonék legújabb CD-je is.

Mert mi más lenne egy ritkaságok után kutakodó lemezcég dolga, mint a rég elfeledett lemezek előbányászása és közzététele? A Pannon Classic ezt teszi, immár hosszú évek óta, kitartóan. Legújabb felfedezésük azonban több mint váratlan. Goldmark Károly világsikert befutott operájának legelső lemezfelvételeiből csemegéztek össze egy afféle highlights válogatást. Áriák, kettősök, operarészletek 1903 és 1919 közöttről. Továbbá a kiadó javára legyen írva, hogy a felvételek kizárólag Bécsben készültek, így úgy szemlélhetjük Goldmark legelső operáját, mintha egy korabeli zenészműhelybe tekintenénk bele.

A Sába királynője ugyanis 1875-ben, Bécsben került közönség elé. Nem volt könnyű szülés, előbb a szakma tett meg mindent, hogy ellehetetlenítse a premiert, utána a szakkritika dolgozott meg az opera sárba tiprásáért. Mind hiába, a közönség rendületlenül kitartott, s a siker végül nagy sokára a szakmai elismerést is magával hozta. A finnyásságáról közismert Eduard Hanslick a mű századik előadása után már olyan lelkes hozsannát csapott, mintha mindezt előre megjósolta volna, pedig dehogy. S a végén a korábban utálkozó bécsi szakkritika még büszke is lett arra, hogy ez a remekmű náluk került először színpadra.

Hogy a mű Bécsben igazán nagy sikert aratott, arra a legeklatánsabb példa e kiadvány. A lemezipar XX. század eleji üstökösszerű felfutásának első másfél évtizedében gyakorlatilag a mű összes valamirevaló részletét fölvették a helyi osztrák lemezcégek. Nem is akármilyen színvonalon. Rálátva a korszak lemezrögzítéseinek minőségére, nyugodt lélekkel megállapíthatjuk, hogy Goldmark operájának részletei messze a kor lemezeinek szintje fölött szólalnak meg.

A felvétel nagy erőssége Leo Slezak, aki Asszád egyszerre heroikus és lírai szólamát a legtöbb részleten énekli. A híresen szálfa termetű (a feljegyzések szerint 195 cm magas és cirka 150 kg súlyú) tenorista legnagyobb meglepetésre nemcsak a hősi hangvétellel birkózik meg könnyedén, hanem olvadóan lágy pianókat is tud énekelni. A híres, "Magische Töne" kezdetű ária szinte elénekelhetetlenül nehéz záró frázisában olyan leheletfinom h-t, illetve c-t énekel, amilyenre azóta sem sokan képesek. (Amúgy összehasonlításképpen a CD bonus trackjei között ugyanezen áriát hallhatjuk nem kisebb névvel, mint Enrico Carusóval. Nos, a zászló Slezaknak áll.) Ráadásul a legendás cseh-osztrák-magyar Heldentenor éneklésének intonációs pontosságához logarlécet lehet igazítani. Mondanám, hogy "megtaláltam a tenort"...

Sulamith szólamát Elise Elizza lírai szopránján csodálhatjuk. Az ő esetében tapasztalhatunk némi ízlésbeli zavart, de ezt az azóta eltelt évszázad rovására lehet írni. Ugyanakkor a figura tisztaságával jól ellensúlyozza a komponista által kicsit sablonosan kezelt szólamot.
Sába királynőjének vérbő személyisége, jellemének ellentmondásos pontjai remekül érvényesülnek Elsa Bland súlyosabb hanganyagán.

A két mélyebb férfiszólamban lenyűgözően teljesít Wilhelm Hesch (Főpap) és Friedrich Wiedemann (Salomon). Előbbi erőssége az egy tömbből faragott hangadás és a tömör mélység, utóbbinál leginkább a kifejezés nemességét és hajlékonyságát csodálhatjuk.

A 17 részlet után még maradt annyi hely a CD-n, hogy a mű öt jelenetén keresztül megismerhetjük, hogyan énekelték ugyanezen időben a Sába királynőjét New Yorkban, Budapesten, vagy Berlinben. Úgy érzem, Goldmark operája újrafelfedezés után kiált.






A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.