Nem túl szórakoztató zene (Albrechtsberger - Music for Entertainment)
Johanna, 2010-08-10
www.momus.hu - komolyzene az interneten
http://www.momus.hu/article.php?artid=5655
 

Albrechtsberger - Music for Entertainment ALBRECHTSBERGER:
Music for Entertainment

Pál Németh - flute
Andrea Vigh - harp
Members of Savaria Baroque Orchestra

Hungaroton
HCD 32647

Bő két esztendő múltán újabb Albrechtsberger-lemezzel lepte meg vásárlóit a Hungaroton. Pedig már a 2008-as kiadvány sem nyerte el maradéktalanul mindenki tetszését. Elég, ha kedves kollégám, BaCi akkori recenzióját olvasgatom. Ő a legnagyobb jóindulattal vette kézbe a szóban forgó szerző vonósnégyeseiből készített felvételt, de sokkal több pozitívumot nem tudott találni benne, minthogy igen kellemes altatómuzsika lehetne.

Nos, ezt az újabb Albrechtsberger-lemezt már altatónak sem merném ajánlani, mert időnként inkább dühítő, mint nyugtató hatással bír. Hat, különféle hangszer-összeállítású kamaradarab hangzik fel, melyek a Szórakoztató zene összefoglaló címet kapták. A szerző Haydn és Mozart kortársa, Bécsben Kappelmeister és udvari orgonista, elismert zeneszerzéstanár és az ellenpont szaktekintélye volt. A felvételen szereplő művei leginkább az asztali zenék hangulatát idézik. Divertimentók, partiták, egy notturno és egy kvintett. Szépek, dallamosak, könnyűek, nagyon kellemesek - és ha egyet hallottunk, mindet hallottuk.

Ezzel együtt úgy gondolom, ahhoz, hogy ez a lemez kevéssé sikerült élvezhetőre, a szerző mellett nagyban hozzájárult az előadói gárda is. Bármilyen triviálisak is a zenei gondolatok, bármilyen gyakori is ezen gondolatok ismétlődése, az előadás milyensége igen sokat javíthatna a helyzeten. De sajnos nem teszi.

A basszus nagyon gyakran hamis, ami alapjaiban elbizonytalanítja a hangzást. Előfordul, hogy már a kezdő akkordok sem tiszták, ami elég kellemetlen érzést kelt a hallgatóban, főként, ha a helyzet esetleg még tovább romlik. A fuvola ugyan végig nagyon kulturáltan, biztonságosan szól, de sajnos Németh Pál sem tudja igazán mondanivalóval megtölteni a hangokat.

A D-dúr partita hangszer-összeállítása sokat ígérő. Fuvola, viola d'amore és nagybőgő. Ez a hangzás akár gyönyörű is lehetne, de sajnos a két vonós hangszer igen megkérdőjelezhető intonációval és elég kevés beleérzéssel van jelen az előadásban. Így inkább csak túlesünk ezen a különleges hangzású darabon, ahelyett, hogy élvezhetnénk azt.

Nem történik tehát ezen a lemezen sokkal több a hangjegyek többé-kevésbé korrekt lejátszásánál. Az időnkénti jól hallható elbizonytalanodás - ismerve a közreműködő muzsikusok rutinosságát - biztos jele a lemez igen gyors elkészültének, a próbák nyilvánvaló hiányának.

Az okokat felesleges volna boncolgatni, nem kell különösebb lángésznek lenni a rejtély megfejtéséhez. A helyzet azonban mégiscsak az, hogy a hallgatónak egyáltalán nincs köze a lemez elkészültének részleteihez. A próbák számához, a ráfordítható idő mennyiségéhez és a honorárium összegéhez sem. Nem "ahhoz képest" hallgatja a lemezt, hanem azért, mert kellemes élményt vár tőle.
Jelen esetben sajnos hiába.


A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.