Bejelentkezés Regisztráció

Főtéma

Értékes új művek (UMZF 2009 zeneszerzőverseny)

2009-01-14 14:23:34 kobzos55

UMZF 2009 zeneszerzőverseny Új Magyar Zenei Fórum 2009
Zeneszerzőverseny – Döntő-gálakoncert
2009. január 12.
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Előszó

Sok-sok évvel ezelőtt egy amerikai atomerőmű-ellenes tüntetésen a vezérszónok a nukleáris biztonsághoz mit sem értő Jane Fonda színművésznő volt. Teller Ede, akit viszont a témakör talán legnagyobb szakértőjeként ismertünk, a következőket mondta: „Egy demokráciában alapkövetelmény, hogy az atomenergiáról Jane Fonda éppúgy elmondhassa a véleményét, mint én. De ha Kormány a két véleményt egyforma súllyal veszi figyelembe – azt kikérem magamnak!”

Az elmúlt hetekben zeneszerzőverseny zajlott Budapesten, amelynek döntőjén – mint az új zene iránt érdeklődő hallgató – részt vettem. Most, a demokratikus alapelveknek megfelelően leírom véleményemet, noha annyit sem értek a zeneszerzéshez, mint a nevezett amerikai filmszínésznő a nukleáris biztonsághoz. Volt azonban a versenynek egy kiváló szakemberekből álló zsűrije is, amely döntésével hivatalosan értékelte az elhangzottakat. A zseniális telleri mondat szellemében kérem a tisztelt Olvasókat, az ő véleményüket sokkal nagyobb súllyal vegyék figyelembe!

I.
Kamarazenekari kategória

DINYÉS DÁNIEL: Játékok haladóknak 9–99
DARGAY MARCELL: An(a)them(a)
SÁRY BÁNK: Mégis
BELLA MÁTÉ: Chuang Tzu’s Dream*

UMZE Kamaraegyüttes
Vez.: Rácz Zoltán
* Szabó Judit – cselló

A kamarazenekari művek kategóriában döntőbe jutott négy mű bemutatását Dinyés Dániel öttételes „játékai” (a cím egy Kassák-vers soraira utal) nyitották meg. Álomszép zenét hallottunk az első tételben, s hasonló hangulatot árasztott a negyedik is. A harmadikban szép brácsaszólót élvezhettünk, s csupán az ötödik, a többinél lényegesen mozgalmasabb, erőteljesebb tétel változtatott az addig többé-kevésbé egységes hangulaton. A rövidke tételek között (összesen kb. 8 perc) az együttes számomra érthetetlenül hosszú szüneteket tartott, s ezzel bizony – az előadás ívét megtörve – rontott az összhatáson. Ez az egyetlen kritikai megjegyzés, amellyel az UMZE kitűnő teljesítményét illetni tudom – s ha netán maga a szerző írta volna elő a hosszabb szüneteket, akkor elnézést kell kérnem a zenekartól és karmesterétől.

Másodikként Dargay Marcell kamarazenekari darabja, az An(a)them(a) hangzott el. A cím a hasonló hangzású angol anthem (himnusz) és a latin anatema (kiátkozó vádirat) egymással szembenálló jelentésével „játszik”. Maga a mű ezt a kettősséget nem tükrözi, engem leginkább a múlt század ötvenes-hatvanas éveinek szigorúan szerkesztett, de nem túl ötletes szeriális kompozícióira emlékeztetett. A négy bemutatott kamarazenekari műből nekem ez tűnt a legkevésbé hatásosnak.

Sáry Bánk Ligeti Györgynek ajánlott, Mégis című darabjának a címét is egy vers részlete ihlette, ezúttal Pilinszky János a költő. Nagyon szép, sok pazar ötletet bemutató kompozíció, bevallom az én tetszésemet leginkább ez a darab nyerte el – nem utolsósorban a zongora semmibe vesző hangjaival előidézett hihetetlenül költői befejezésnek köszönhetően.

Negyedikként Bella Máté Chuang Tzu’s Dream című, gordonkaszólóra és kísérő kamaraegyüttesre írott művével ismerkedhettünk meg. A szerzőt a – legelterjedtebb magyar átírásokban Csang-ce-ként, vagy Csang mesterként megismert – kínai filozófus azt hiszem elsőre mindnyájunkat lenyűgöző gondolata ihlette meg: „Ha éjjel azt álmodtad, hogy pillangó vagy, honnan tudod, hogy ébrenléted nem egy pillangó álma-e?”. A Szabó Judit remek előadásában megismert gordonkaszóló csodálatosan szép, a zenekari kíséretet nem mindig éreztem adekvátnak.

A zsűri értékelése szerint Bella Máté műve kapta az első díjat, Dinyés Dánielé a másodikat, és Sáry Bánk szerzeménye lett a harmadik.

II.
Nagyzenekari kategória

HORVÁTH BALÁZS: Borrowed ideas*
VARGA JUDIT: Le Temps retrouvé
DINYÉS DÁNIEL: L’aria si rinnova
ZOMBOLA PÉTER: Symphony No.1/b

Magyar Telekom Zenekar
Vez.: Keller András
*Horváth Bence – trombita

A döntőbe jutott nagyzenekari művek előadása Horváth Balázs Borrowed ideas (Kölcsönvett ötletek) című trombitaversenyével (?) kezdődött. A szerző saját elmondása szerint Miles Davis egy koncertjéből „vette kölcsön” a trombitaszólam egyes elemeit. Bár Horváth Bence nagyszerű előadásában hallottuk a virtuóz trombitaszólót, s a zenekar is kitett magáért, mégis, az egész este során ez volt a nyolc közül az a darab, amely a legkevésbé nyerte el tetszésemet, öncélú effektusaiban, a trombitás és a karmester happeningjeiben nem sok újdonság akadt, s a szerző nem tudta elég változatos anyaggal kitölteni a közel húsz perces előadási időt.

Varga Judit művének címe (A megtalált idő) ismét irodalmi utalás, ezúttal Proust regényciklusára. Nagyon hatásos, jól felépített alkotás. Legjobban az a rész ragadott meg, amikor a vonósok bevezető „hullámzó” zenéje után a zongora átvezeti a zenekart egy hatalmas induló-szerű téma előadásába. A 12 perces darabban a témák többször ismétlődnek, de egyszer sem a repetitív iskola alkotásaiban megismert – olykor fárasztóan monoton – módon. (A négy nagyzenekari alkotás megismerése után ezúttal jól éreztem rá Varga Judit győzelmére.)

A harmadikként felhangzó újabb Dinyés Dániel-darab, a L’aria si rinnova (kétértelmű cím: lehet Felfrissült levegő, avagy Megújuló ária) értékelése a legnehezebb. Az alig öt perces karakterdarab egyetlen – nagyon szép – dallamra épül, azt bontja ki. Egy zeneszerzői versenyen nehéz a jóval összetettebb kompozíciók sorába illeszteni, de elsőre magával ragadó szépsége vitathatatlan. (Hirtelenjében Sibelius mindmáig népszerű Valse triste-je jutott eszembe: mire jutott volna egy zeneszerzőversenyen?)

A műsort Zombola Péter Szimfóniája zárta. Az est során elhangzott valamennyi alkotás közül ez a leghagyományosabb. A kilenc egybefüggő tételből álló kompozíció világossá tette a szerző hihetetlen felkészültségét, virtuóz hangszerelési tudását. A koncert során írt rövid jegyzeteim közé Zombola művéhez egyetlen szót írtam: „Sosztakovics”. És ez nem holmi epigonizmusra utaló elmarasztaló minősítés, sokkal inkább valamiféle attitűd-béli rokonságra kívántam utalni. Sőt, meg merem kockáztatni, hogy a nagy orosz zeneszerző nevének felidézése még a megvalósítás színvonalának elismerését is jelenti. Azt hiszem, egy hajszálnyival több eredetiség még nagyobb sikerre vitte volna a szimfóniát.

A zsűri értékelése szerint a nagyzenekari művek kategóriában Varga Judit műve kapta az első díjat, Horváth Balázs trombitaversenye a másodikat, és Zombola Péter szimfóniája lett a harmadik.

Néhány záró gondolat

A verseny döntőjébe jutott nyolc mű nagyon sok szép percet szerzett a hallgatóságnak. Ennek már előadás közben érzékelhető jele volt: a MűPa közönsége az utóbbi időben nem egy hangversenyt szinte szétköhögött, a (jóllehet ezúttal speciális összetételű) hallgatóság most feszült figyelemmel követte a műveket.

Nem tudom, hány ország van a világon, ahol ennyi kimagasló kompozíció érkezik be egy 40 éven aluli zeneszerzők számára kiírt versenyre!

Egyetlen apró kérdést szeretnék feltenni, amire nem találtam logikus választ. A díjak a kamarazenekari kategóriákban éppen fele akkora összegűek voltak, mint a nagyzenekari művek esetében. Holott az előbbiek közül bemutatott négy mű legalább annyira értékesnek tűnt, mint nagyzenekari társaik (persze, a beérkezett pályaművek színvonalát a kiíráskor senki sem sejthette). Csak nem azért, mert a kamarazenekari darabokban kevesebb hangszer szerepel? Ez esetben tiszta szerencse, hogy szólódarabokkal nem lehetett pályázni...

Az esemény magas színvonalú megvalósításáért köszönet illeti a verseny kiíróit, a díjak felajánlóit, az elődöntő és a döntő zsűrijének a tagjait, a lelkes előadókat – és természetesen a zeneszerzőket.

UMZF 2009 zeneszerzőverseny - Dinyés Dániel, Dargay Marcell, Sáry Bánk, Bella Máté, Zombola Péter, Varga Judit, Horváth Balázs
Dinyés Dániel, Dargay Marcell, Sáry Bánk, Bella Máté, Zombola Péter, Varga Judit, Horváth Balázs





A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.