Beatissima Beatrix (A Voces Aequales lemeze)
Varga Péter, 2008-09-15
www.momus.hu - komolyzene az interneten
http://www.momus.hu/article.php?artid=4841
 

Beatissima Beatrix Beatissima Beatrix 1508–2008
JOHANNES TINCTORIS és JOHANNES DE STOKEM művei
Voces Aequales énekegyüttes
Hungaroton
HCD 32583

1458-ban koronázták meg Mátyást, 1508-ban halt meg második felesége, Aragóniai Beatrix. 2008-ban kettős az alkalom, hogy emlékezzünk arra a királyra (és feleségére), kinek uralkodása idején a magyar udvar zenei élete is nemzetközi jelentőségű volt.

A nápolyi királylány, Betrice zenei nevelője az a Tinctoris volt, akit a kor egyik legnagyobb zeneírójaként tartanak számon, és ebbéli minőségében jelentősebb is volt, mint zeneszerzőként. A németalföldi Stokem valószínűleg az ő ajánlására lett az udvari kápolna karmestere, és Budán jobb énekkart nevelt ki, mint amilyen a Vatikánban volt. Így nem csoda tán, hogy Magyarországot elhagyva a pápai kórusban kötött ki.

Tinctoris maga azonban soha nem járt Magyarországon, kötődése ide csak közvetett, de hatása tanítványán, a királynén keresztül így is jelentős volt. Joggal kaptak hát a két zeneszerző eddig lemezre nem vett kompozíciói helyet egy Hungaroton-kiadványon. A művekből megtudhatjuk – ha csak részlegesen is –, milyen lehetett a zenei élet a királyi udvarban Budán, a 15. század második felében. És ez még akkor is fontos, ha azok a jelentős zeneszerzők, akiknek művei megszólaltak, nem itt születtek, nem itt tanultak.

Érdemes megemlíteni, hogy a felvételek autentikus helyszínen, a várkápolna gótikus altemplomában készültek (bár olyanfajta eredetiségre való törekvés, ami a barokk művek esetében még elfogadható, a reneszánsz zene terén értelmetlen).

A Voces Aequales csak férfiakból áll, ez kiegyenlített hangzást eredményez, és a tizenöt éve alakult együttes tagjai vannak már annyira összeszokottak, hogy ez természetesnek hasson. Itt-ott hallani azért némi elnagyoltságot a hangképzés, a frázisok formálása terén, de a legnehezebb sikerül nekik: nem valamiféle tiszteletreméltó, sőt tiszteletet parancsoló zenetörténeti relikviákat szólaltatnak meg, hanem élő zenét. Amelyek közül az egyik, a nagyszabású mű a lemezen Tinctoris négyszólamú Missa L’Homme arméja. Ez a mise úgy hangzik el, hogy hallani, az együttes tagjai nem egy polifonikus mutatványt igyekeznek hangzó mivoltában bemutatni, hanem olyan zenét, amely mindenféle „érdekesség” mivoltán túl, önmagában figyelemreméltó.

Elzarándokolhatunk a hazánkban csak romokban fennmaradt, Mátyás korabeli reneszánsz építészeti emlékekhez, hogy lássuk, mi volt itt akkor, s a töredékekből megsejtsünk egy keveset arról a korról, amikor valamiről nem késtünk le. Aki érti, ilyen zeneművek hallgatásakor arról is képet kaphat, mi történt errefelé akkoriban a muzsika terén.


A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.