Dalolj nekem! - CCLVI / XII.
Kerékgyártó György - Szűcs József, 2006-06-17
www.momus.hu - komolyzene az interneten
http://www.momus.hu/article.php?artid=3544
 

Bevezető Ki kicsoda? Az előző részek tartalma Az előző részek

Dalolj nekem! Délelőtt, a Santo Quasimodói városi kórház elitül luxus folyosója. Egy luxusul elit kávéautomatával szemben nyílik Gloria szobája. Az automatából csak olyan kávét kapni, amilyen a jelenetet követő reklámban is szerepel.
    Alejandro jelenik meg egy hatalmas csokor virággal, az automata ciszre hangolt zümmögésétől kísérve belép az ajtón.

    - Oh, Gloria! - mondja.
    - Oh, Alejandro! - feleli Gloria.
    Alejandro ekkor figyel fel arra, hogy az ágy mellett malomkeréknyi csokor áll, az oldalt függő üdvözlőkártyán pedig csak ennyi: El Fanatico. Alejandro semmit sem kérdez, leteszi a saját csokrát.
    - Ön tartja a szavát, és kitűnően alakít - mondja Alejandro mosolyogva.
    - Alejandro, én meg fogok halni - pihegi egészen kimerülten Gloria.
    - Persze, persze - bólint Alejandro nevetve. - Sajnálom, hogy önnek kellett feláldoznia magát. Pedig délután évadzáró társulati ülés, és a fogadáson mindig szokott lenni túrótorta.
    Gloria elitül, luxusul, de azért észrevehetően öklendezni kezd.
    - Miért? - csodálkozik Alejandro. - Narancsdzsemmel. Nagyon finom.
    Gloria igyekszik, de hiába: egy kis adaggal beszennyezi vánkosát. Közben reszkető kezével a nővérhívót nyomja.
    - Csak nincs rosszul? - értetlenkedik Alejandro.

    A nővér beront a szobába, az ajtónyitáskor egy pillanatra beszökik a szobába a folyosót betöltő halk, tiszta cisz.
    - Istenem, már megint! - kiáltja, azzal rögtön az ágyhoz veti magát. Közben Alejandróhoz fordul. - Maga meg mit tátog ott, mint a partra vetett pirana?
    - Az nálunk nem is honos - jegyzi meg Alejandro.
    - Nem látja, milyen beteg? - ripakodik rá a nővér, mintha az ellenvetést nem is hallotta volna. - Ha erre nincs tekintettel, legalább arra legyen, hogy nő. Kifelé!

    - (Reklám) -

A Teatro Palazzo tágas, középütt szökőkúttal díszített, pompás zöld növényekkel körbeültetett, elitül luxus patiója. Délután van, a társulat az évadzáró társulati ülésre ült össze. A déli oldalon hosszú terített svédasztal, nem messze tőle, a sarokban ökör sül a nyárson. Az északi oldal árkádja alatt összerakott kis pódiumon Esteban Fuentes igazgató olvassa fel beszédét:

    -…Éppen ezért - mondja egy kisebb tapsot követően - összegzőlegesen mintegy, szem előtt tartva a közönség igényeinek szem előtt tartását, de mindazonáltal odahajazva a tulajdonosi tanács bírálatának dicséretére - heves taps -, elmondhatjuk, hogy összegzőlegesen így foglalhatjuk össze az évet. Új nóvum, ami eddig nem volt, éppen ezért újdonság, hogy szub róza alatt a testület úgy döntött, a lemezfelvételt a nyári fesztivál alatt pótoljuk, miáltal is Francisco Ferrer veszi át Sánhez szerepeit. - Szórványos taps. - A másik új nóvum, hogy fenntartók ez évben adtak pénzt - erősödő taps - az ünneplés céljából, úgyhogy az évadot megsültnek tekintem. Fogyasszatok a lezárt ökörből! - Szórványos taps, heves csörtetés.

    A pódiumról lekászálódó Fuentes odahajol a büszke testtartásban álló Yolanda Martinezhez, és a fülébe súg.
    - Ezt kivel írattad, te pirana?
    - Az nálunk nem honos, édesem - feleli Yolanda, miközben látványosan körülmosolyog. - Amúgy pedig tanulj meg olvasni!

    - (Reklám) -

A társulati ülést követő parti. Az elitül luxus ökröt már darabokra szedték, a társaság kisebb csoportokban eszik, iszik, mulat. Alejandro épp sajtsalátáért tülekedik, amikor Beatriz Valente egy kis adag lazaccal a kezében rámosolyog, és azt mondja:
    - "S ha az acélgyártók tüzei kialszanak,
    a sülő ökrök elfogyatkozandanak,
    mint Göteborg
    felett a kerge Hold."

    Alejandro megkövülten tekint Beatrizre, majd elmosolyodik, és titokzatosan így felel:
    - "Nemzetünk gyászban
    tunkol a pácban.
    Mert nem sejtheti finn, se norvég,
    Miért oly bús e torvég."

    Alejandro és Beatriz összenevet.
    - A kortárs svéd népköltészet* nekem is a kedvencem - mondja Alejandro.
    - Micsoda véletlen! - mosolyog Beatriz is. - Nem láttalak a múlt héten azon a felolvasóesten, amit a Svéd Kultúra Háza éttermében tartottak.
    - Nem, nem is tudtam róla - hűl el Alejandro. - Pedig oda járok spenótot enni, ott a legjobb a városban. - Mi volt?
    - Hozzál két pezsgőt, elmesélem.

Ezalatt a patio egy csöndes szegletében az ifjú Francisco Ferrer merengve nézi a romantikusan felkelő holdat. Mit neki svéd népköltészet, mit neki svédasztal! Mit neki a karrier kezdete. Csak egyvalaki jár eszében: Gloria!

A svédasztal másik végében Dolores Gutiérrez észrevétlenül odaáll a kaszinótojások között turkáló Yolanda Martinez mögé. Halkan, de jeges keménységgel súg a fülébe:
    - Nem tudom bizonyítani, de biztos vagyok benne, hogy te mérgezted meg Gloriát, álnok pirana! És nekem ne mondd, hogy az itt nem honos, mert lenyomom a torkodon ezt a túrótortát, a narancsdzsemmel együtt!

Vége a CCLVI / XII. résznek
(Tartsanak velünk a jövő héten is, mert a következő epizódban eddig még soha nem látott jeleneteket olvashatnak!)


     * A szerzők ezúton fejezik ki tiszteletüket a svéd nép és a svéd kultúra iránt. Mindketten nagy ABBA-rajongók, Max von Sydow, Bergman, asztal meg minden.

A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.