Bejelentkezés Regisztráció

Nagy zeneszerzők

De nyomomba lép az erősebb - Keresztelő János

2004-12-24 09:24:00 - kegy -

\"DeA XX. században megszokott, hogy avantgarde szerző is válhat klasszikussá. A zenetörténet korábbi szakaszaiban azonban nehéz volna olyan művészt találni, aki különös alkotásaival és deviáns magatartásával egyaránt felrúgta a korabeli szokásokat, mégis maradandó életművet hozott létre. A kevés kivétel egyike Keresztelő János.

Kései gyerek volt. Idős édesanyja és ugyancsak idős, pap édesapja már nem reménykedett gyermekáldásban, amikor Erzsébet mégis állapotos lett a kicsivel. Születése után némi angyali sugallatra a János (azt jelenti: Jahve kegyes) nevet adták neki, ami bölcs döntés volt, mert a művészi pályán sokkal jobban hangzik, mint például a Szofoniás vagy a Habakuk, bár kétségtelen, hogy könyveket legalábbis ezekkel is lehet publikálni.

Az agg szülők igyekeztek a széltől is óvni egyetlen gyermeküket. Szívesen vették volna, ha valami rendes foglalkozást tanul, mondjuk az apja után pap, esetleg ács lett volna belőle, de János életében két meghatározó esemény is történt, ami a zenészélet felé sodorta.

Az egyik az volt, amikor hatodik hónapos magzat korában édesanyját meglátogatta az ugyancsak várandós Mária, és elénekelte a Magasztalja lelkem az Urat (a latin toplisták nyomán Magnificat) című csodálatos éneket, ami rendkívüli hatással volt János magzati lelkére. A következő a születésekor történt. Ekkor apja, Zakariás gyújtott rá örömében az Áldott az Úr, Izrael Istene (ugyancsak a latin jegyzés szerint Benedictus) című dalra. Jánost ezután már semmi nem tántoríthatta el attól, hogy muzsikus legyen.

Művészi értelemben konzekvens magatartást követett. Nem volt hajlandó semmiféle alkuba belemenni, a kommersz gyanúját is kerülte. Fiatalon a pusztába vonult, ahol elmélkedéssel és komponálással töltötte az időt. A korabeli városi műkedvelőket roppant módon meghökkentette. Nem is zenéje, inkább életformája, hiszen teveszőr ruhát viselt, sáska és vadméz volt az eledele.

A nyitott szívű zenerajongók mégis elkezdtek kijárni a Jordán mellé, ahol esténként a közönségnek is előadta a pusztában megformált műveit. A szakértők szerint János hitelességét - és így sikerét is - annak köszönhette, hogy isteni ihletettségű darabokkal állt a publikum elé. Bár igaz, először sokkolóan hatott a korabeli közönségre A fejsze már a fák gyökerén van című dala, de egy korábbi sláger, Izajás Készítsétek az Úr útját című remekművének remixe oldotta a hangulatot.

Jánost ezután már tömegek keresték fel a Jordán mellett, ő pedig ontotta a remekebbnél remekebb zeneműveket. Pályafutásának csúcsa kétségkívül a De nyomomba lép az erősebb című dal, amely hihetetlenül pontos képet ad a nem sokkal később beigazolódott jövőről.

Mint már említettük, János művészileg teljesen következetes magatartást tanúsított. Kíméletlenül leszámolt minden kicsapongással, gaztettel, erkölcsi vagy esztétikai elhajlással. Szókimondásában odáig merészkedett, hogy megkomponált egy bíráló hangvételű dalt Heródes fejedelem ellen. Heródes börtönbe vetette, később pedig zavaros körülmények között lefejeztette.

János tragikus halála, bár egy további ígéretekkel kecsegetető pályát szakított ketté, nem volt hiábavaló. Az ő művei a mai napig a zenetörténet fontos, inspiráló darabjai. Arról nem is beszélve, hogy a jövendölés pontos volt: János nyomába lépett az Erősebb.






A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.