A jelenkor ítélete (Varnus Xavér tévéműsora)
-krl-, 2003-10-23
www.momus.hu - komolyzene az interneten
http://www.momus.hu/article.php?artid=1355
 

A jelenkor ítélete (Varnus Xavér tévéműsora) 2003. október 21.
22:35
MTV1
Az utókor ítélete / Johann Sebastian Bach
Varnus Xavér műsora

Koncerteket, zenés filmeket időnként el lehet csípni a tévében, de általában verrasztó időben, az éjnek rémjáró szakában. Komolyzenét népszerűsítő műsort azonban csak nagyon ritkán. Utolsó - igaz, viszonylag friss - élményem Simon Rattle a XX. század zenéjét ismertető sorozata volt a Duna TV-n.
És volt persze anno a Bernstein, voltak tévéfilmsorozatok Lisztről, Wagnerről - jajjjjj! -, volt a TV Zenés Színháza, ha jól emlékszem a címére, és volt a Van 5 perce? című intermezzo-sorozat. Persze 5 percem sosem volt, mert annyi időre ember be nem kapcsolja a ládát.

És most jött Xavér, Az utókor ítélete című műsorával. Ami jó ötlet. Nyilatkozta egyszer valahol, hogy leszólított az utcán embereket, elfütyült nekik néhány olyan slágert, amelyek pár éve nagyon népszerűek voltak - egyet sem ismertek fel. Elfütyült pár klasszikus melódiát - mindenki bólogatott.
Mondogatta itt-ott, hogy szeretné szélesebb körben is népszerűsíteni a műfajt, nem csak a koncertjein, könyveiben, tévés villámlátogatásaiban.
Hiánypótlás esete forog fenn, szó se róla.
A kivitelezéssel azonban már bajok vannak.

Kezdjük a beharangozóval.
A tévében egyszer csíptem el az ajánlót - és hát nem amiatt vártam ezt a műsort...
Egy plakát is szembe jött a Múzeum körúton, de totál ugyanolyan volt, mint az eddigi Xavér-koncertplakátok, közelebbről tűnt csak fel, hogy nem hangversenyadatok vannak rajta, hanem a tévéműsorát hirdeti.

Aztán eljövend a kedd este, és "a magyar televíziózás első komolyzenei show-műsora".
Na jó: képileg nekem bejött.
Az viszont már bosszantott, hogy majdhogynem snittenként változott a hangminőség (bocs: a hang), gyakorta egy szövegrészen belül is. Különösen zavaró volt ez annak a tükrében, hogy a műsorvezető nem sok eséllyel indulhatna egy Kazinczy Versenyen. Mire ráálltam, hogy követni tudjam, már hangosíthattam/halkíthattam a tévét.

Az elhangzott szövegekkel, a hosszas, veretes méltatásokkal semmi bajom - feltéve ha olvasva találkozom velük (Xavér könyvei pl. - kövezzenek meg - nekem tetszettek). Ez a szövegmennyiség azonban elmondva (így elmondva) már sok, követhetetlen. Rettenetesen, sőt: megjegyezhetetlenül sok információ zúdul a nézőre, aki - alapesetben - semmit nem tud a témáról, és épp elég zaklatott attól, hogy a tévében megszokottnál merészebb képi világgal találkozik.

Picit még maradnék itt a szövegeknél, mert van ezekkel még egy kis probléma - ha nem épp ezen bukhat el a műsor. Xavérról eddigi szereplései alapján megtudhattuk, hogy frappánsan fogalmaz, szellemesen beszél, a hadarása ellenére is nagyon élvezetesen fejti ki mondandóját - jó a dumája. Valami ilyesmit vártunk itt is. A műsorban viszont súgógépről olvasott, és nagyon rosszul.

A vendégről, Gálvölgyi Jánosról mindent el lehetett hinni, kivéve azt, hogy nagy Bach-rajongó, aki a házikönyvtárából alapos bogarászás után ollózgatott idézetekkel méltatja a zeneszerzőt. Eljátszotta, ahogy kell, korrekten, nagyon szimpatikusan, még az is lehet, hogy minden stimmel - de a körülmények nem tették hitelessé a megszólalásait.

Az jó, hogy a zenei illusztrációk "élőben", meghívott muzsikusok előadásában szólalnak meg. Azon már lehet vitatkozni, hogy ismeretterjesztéshez, "kedvcsinálóhoz" pont ezeket a darabokat kellett-e választani, de nyilván ennek is megvolt az oka. Kérdés, hogy mit jegyzett meg ezek közül egy outsider néző (merthogy a feliratozások is nagyon gyorsan tűntek el). Xavér említette Bach kapcsán a mobiltelefonokat, úgyhogy ha mást nem, a h-moll szvit utolsó tételét, a Badinerie-t biztos mindenki felismerte, még akkor is, ha most extraspeed-változatban ment. (Átlagolt végeredmény: jó volt az a nyomulós Bloody Mary.)

A keretjátékot meg talán hagyjuk. És ha lehet, ne csak mi, hanem Xavér is.
Irreális, erőltetett.
Mondjuk, ha megmarad, arra leszek kíváncsi, kimondják-e bárkiről, hogy "felejtsük el". Ilyesmit ugyanis nyilvánosan nem illik mondani. A hivatalos álláspont szerint minden klasszikus zeneszerző nagyszerű.
Népszerűsíteni kell őket, műveiket.
De a népszerűsítéshez és az "ítélethozatal" megkönnyítéséhez ennél több kell. Nekem így ez a műsor még elég zavaros, kiforratlan.
Ám semmi okom arra, hogy ne adjak további esélyt a stábnak.
Van mit javítani - és van is miért.


A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.