Bejelentkezés Regisztráció

Vokális művek

Charpentier: Messe

2003-06-20 11:47:00 Dauner Nagy István

\"Charpentier: Charpentier: MESSE a 8 voix et 8 violins et flutes; MOTET \'Miseremini mei\'
Orfeo Zenekar
Purcell Kórus
Mária Zádori, Gabriella Jani, Péter Bárány, Zoltán Gavodi, Rezső Kutik, András Regenhart, István Kovács, Máté Sólyom-Nagy (ének)
Vez.: Vashegyi György
Hungaroton - HCD 32146
2003

Amikor először hallgattam ezt a lemezt, az volt az érzésem, hogy \"eeeekkora\" halat fogtam! Aztán a további meghallgatások némiképpen - mondjuk úgy - árnyalták a kialakult képet.
Igazán nem rossz ez a hanglemez, de erények és hibák egyformán jellemzik, és nem alakul ki közöttük az az egyensúly, ami oly gyakran teszi az előadásokat egyöntetűen középszerűvé.

Először a kiadvány \"repertoárértéke\" keltette fel figyelmemet. A Hungaroton gyakran válogat a világpiacon könnyebben értékesíthető, másod- vagy harmadvonalbéli szerzők műveiből. Marc-Antoine Charpentier sem tagja a legszűkebb válogatott keretnek, de talán ő a legnépszerűbb a névtelenek közül. A Te Deum mindenkinek ismerős - ha máshonnan nem, hát a néhai Intervízió szignáljából. Igényes és szellemes zene az ővé, és igazán nem tehet arról, hogy Lully fölékerekedett - nem feltétlenül minőségben. Lullynek, mint királyi komponistának az adminisztratív lehetősége is megvolt arra, hogy riválisait árnyékban tartsa.

A lemezen hallható mise nem egyszerűen szép, hanem helyenként meglepően egyéni, izgalmas és drámai is tud lenni (Qui tollis peccata mundi - tétel!) Viszont az igazi nagysághoz nem elég \"erős\". Önálló zeneműként nincs sodrása, így a liturgikus közegből kiszakítva kissé terjedelmesnek - és fárasztónak - tűnik.

Az igazi attrakció a korhű hangszereken játszó Orfeo Zenekar, és persze Vashegyi György. Tudnak valamit, ami miatt megérdemlik kiemelt figyelmünket. Zenéjük lélegzik, formálásuk beszél, márpedig számomra ez a legfontosabb szempont. Jó lenne, ha ők is elhinnék, hogy a nehezén már túl vannak, és mernének kissé bátrabbak, helyenként \"karcosabbak\" lenni. Az együttes hangja most talán túlontúl is finom, képlékeny, a nagyobb formákhoz nincs benne elegendő csont. Elhiszem, hogy egy misében nem kinálkozik annyi lehetőség a \"harapós\" megszólalásra, mint mondjuk egy szvitben, de talán ezt sem kellene végig kivett protézissel énekelni.

Jut eszembe, ezen a felvételen énekelnek is...

Nos, a kialakult kép itt szintén elég felemás. A Purcellről elnevezett kislétszámú kórus szólisztikus hangszínű tagjait hallás után is meg lehetne számolni. Ez persze nem baj, ez is egyfajta hangzás-ideál (ráadásul valószínűleg közelebb áll a korabeli eszményhez, mintha a szólók valódi szólistaként állnának szemben az együttesekkel) - de így biztosan kevésbé \"izgalmas\".

A hölgyek nagyon szépen énekelnek. Biztosan illetlenség lenne elárulnom, hogy milyen régóta vagyok nagy tisztelője Zádori Máriának - de Jani Gabriella is igen meggyőző. Hanem hát az Urak! Maradjunk abban, hogy bizony a férfi szólisták teljesítménye nem elég a nemzetközi élvonalhoz.

Mint a bevezetőben már utaltam rá, ez a felvétel nem középszerű - messze a fölött van. Vannak olyan értékei, melyek egyértelműen jelzik, hogy készítői többre hivatottak. Tudnak olyasmit, amit sokan soha nem képesek megtanulni. Mi pedig - éppen ezért - még többet várunk tőlük.






A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.