Bejelentkezés Regisztráció

Szimfonikus művek

Metamorfózisok

1999-01-24 00:00:00 Tóth Péter
\"CamearataRichard Strauss: Metamorfózisok
Arthur Honegger: II. szimfónia

Camerata Transsylvanica
művészeti vezető: Selmeczi János
vezényel: Erich Bergel
BMC CD012

A nyolcvanas évek végén új nevet tanult meg a hazai koncertlátogató, rádióhallgató: Camerata Transsylvanica. A nagy áttelepülések idején Magyarországra emigrált, eredetileg marosvásárhelyi vonószenekar rövid időn belül országos ismertségre tett szert. Segítette őket ebben az a nagy össznépi eufória is, ami abban az időben minden, zsarnokság alól kiszabadulót személy szerint is megilletett. Aztán a lelkesedés elmúlt, a menekültek maradtak. S megmaradt a Camerata sikere is. Ez a siker elsősorban a különleges vonóshangzásnak szól azóta is. Annak a hangzásnak, amely egyszerre hordozza a Hubay iskola német-magyar és az Enescu-Thibaud iskola francia-román hagyományait. Dús hangzás, különleges hangszín.

\"Camerata\"

Erich Bergel (1930-1998) munkássága ezer szállal kötődött a Camerata Transsylvanicához. Az erdélyi szász születésű karnagy élő családi hagyományként kapta a kamarazenélés örömét, számos hangszeren (hegedűn, fuvolán, zongorán, orgonán és rézfúvós hangszereken) játszott. Ebből a sokoldalúságból aztán egyszerre származott előnye és hátránya. A hatvanas években orgonistaként rendszeresen közreműködött vallásos témájú zenedarabok előadásában, s miután ezért több mint három évet töltött börtönben és munkatáborban, trombitás lett abban a zenekarban, amelynek azelőtt karnagya volt. Karajan közbenjárására végül 71-ben szabadult az országból, s nemzetközi karrierje hihetetlen (Karajan hatalmát ismerve azonban nem is olyan hihetetlen) gyorsasággal indult meg. A pályafutása során dirigált mintegy 160 zenekar között van a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara is, melynek 89-től 94-ig volt vezetőkarnagya.

\"ErichEzen a lemezen két különleges vonóscsemege hallható. Mindkettő a háború alatt íródott, mindkettő a hazáját, a kultúráját, az emberiséget és az emberiességet siratja. Strauss Németországot, az ő szépséges Drezdáját, Weimarját, Münchenét gyászolja, Honegger, a \"francia hatok svájcija\" a németektől megszállt Párizsban egy fűtetlen szobában írja \"tragikus\" melléknevet viselő második szimfóniáját. Honeggertől eredetileg Paul Sacher rendelt művet - ám az erre az alkalomra komponált lassú tételt Honegger végül is kihagyta a kész szimfóniából -, Strauss alkotását viszont 1946-ban Zürichben ő mutatta be.

Strauss Metamorfózisai végtelen hömpölygésű, újra és újra fel-felbukkanó dallamtöredékekkel, Beethoven utalásokkal telitűzdelt, egyszerre wagneri és mahleri abszolút-zene, míg a \"Tragikus\" szimfónia sokkal szikárabb, helyenként nyersebb, de épp’ oly mélyről fakadó, zsigeri muzsika.

Ha van kétszer huszonhat-huszonhét percük, szánják rá erre a lemezre. Nem fognak csalódni.






A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.