vissza a cimoldalra
2020-03-31
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11475)
A csapos közbeszól (95)

Opernglas, avagy operai távcső... (20438)
Hozzászólások a Momus írásaihoz (7340)
Operett a magyar rádióban (1949-től napjainkig) (3764)
Verdi-felvételek (566)
Kimernya? (3513)
Momus-játék (5814)
Pantheon (2577)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4730)
Wagner-felvételek (282)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1904)
Franz Schmidt (3567)
Lehár Ferenc (685)
A MET felvételei (129)
Plácido Domingo (925)
Zenetörténet (279)
Magyar Televízió opera-, balett- és operett közvetítései - hazai produkciók (1402)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Hangsúlyeltolódás a szürkeségben – Tosca bemutató Debrecenben
- baljos -, 2020-02-27 [ Operabemutatók ]
nyomtatóbarát változat

Tosca bemutató Debrecenben 2020. február 21.
Debrecen, Csokonai Színház

PUCCINI: Tosca

Tosca - Miksch Adrienn
Cavaradossi - Călin Brătescu
Scarpia - Cseh Antal
Angelotti - Ürmössy Imre
Sekrestyés - Donkó Imre
Sciarrone - Udvarhelyi Péter
Spoletta - Böjte Sándor
Börtönőr - Antóni Norbert

Csokonai Színház Énekkara
Kodály Filharmonikusok Debrecen
Lautitia Gyermekkar

vez. Szabó Sípos Máté

Nem is olyan régen az operabarátok - a darab és a szerző mellett - még elsősorban egy-egy kiváló énekes, vagy esetleg a karmester személye miatt váltottak jegyet a színházba. Ma már ez ritkán fordul elő, az igazi figyelem és várakozás inkább a rendezőt és koncepcióját övezi. A legendás, nagy magyar operarendezők többsége már eltávozott körünkből, így megnyílt a terep az önmegvalósító, mindent átértelmező, gátlástalan „porondmesterek“ számára is.

A Debreceni Csokonai Színház nézői szerencsére többnyire tehetséges és gondolatébresztő operarendezésekkel találkozhattak az elmúlt évek során, elég, ha csak a Vidnyánszky, Purcarete, Nadine Duffaut által jegyzett kiemelkedő produkciókra gondolunk.

Puccini - Sardou drámája nyomán komponált - Toscája egyike a világszerte gyakran játszott operáknak. Véres, kegyetlen zenedráma, melynek során néhány óra leforgása alatt négy főhős is életét veszti. Az elsősorban külföldi tapasztalatokat szerzett rendező, Gábor Sylvie az opera cselekményét 1800 helyett, az 1930-as évekbe helyezi át. Ez talán elfogadható, mert a darab alapkérdései (a politikai elkötelezettség, egyház és állam viszonya, a féltékenység, a szerelmi vágy, az erőszak) máig érvényesek, és Puccini ízig-vérig XX. századi, expresszív zenéjének hatása sem csorbul ezáltal.

Sajnos azonban lehetetlen minden szálat elvarrni, ezért a történet napóleoni ütközetekre utaló fontos mondatai erősen anakronisztikusak. A rendezőnő - bevallása szerint - női szemszögből igyekszik Tosca sorsát megjeleníteni. Ennél hangsúlyosabbnak érzem azonban azt a megoldását, mely a harmadik felvonás hosszú bevezetőjét Scarpia víziójává változtatja, melynek során a rettegett rendőrfőnök nehéz gyermekkorába nyerhetünk betekintést. (Nem feltételezem, hogy ez az ötlet elnyerte volna Puccini jóváhagyását, mert így az ébredező Róma harangjairól és a pásztorfiú énekéről elterelődik a figyelem.) Biztos vagyok azonban benne, hogy hozzám hasonlóan más nézőket is elgondolkoztatott ez a jelenet, mert ebben a megközelítésben Scarpia karaktere kétségtelenül új vonásokkal gazdagodott. Egyébként a rendezés legsikerültebb részének épp az utolsó felvonást érzem. Realisztikus, hogy kivégzésére készülődő politikai fogoly, Cavaradossi nem egyedül búsul a színpadon, hanem rabtársai is részesei szenvedésének. Az is helyénvaló ötlet, hogy fináléban Tosca nem az Angyalvár fokáról veti magát a mélybe, hanem a rendőrfőnök asztaláról korábban elcsent pisztollyal vet véget életének.

Puccini partitúrája hihetetlenül összetett, karakterekben, tempóváltásokban és hangszínekben gazdag, ezért az előadást irányító karmester számára is igazi erőpróba. Szabó-Sipos Máté – akinek nevéhez a közelmúlt emlékezetes Traviata bemutatója is fűződik - azonban alapvetően intellektuális, lírai alkatú muzsikus. Ez a fajta zenei brutál-naturalizmus szerintem nem igazán az ő terepe. Tempóit szinte végig lassúnak éreztem, és hiányoltam belőle azt az elsöprő lendületet és kontrasztálást, ami ezt a rémdrámát igazán átélhetővé tehetné. Talán a szólista gárda és a zenekar is több dirigensi vehemenciát ígényelt volna ezúttal.

Tosca bemutató Debrecenben A címszerepet Miksch Adrienn énekli, akit pályakezdőként már láthatott a debreceni közönség. Mostani alakítása több, mint ígéretes, rövid időn belül nemzetközi rangú Tosca válhat belőle. Hangja drámai tónusú, magasságai probléma mentesek, játéka és vonzó megjelenése több, mint illúziót keltő. Nem hervadófélben lévő, hisztis nehézbombázót alakít, hanem egy izgalmas, önfeláldozó, szerelemre vágyó, öntudatos nőt, aki saját normái szerint éli életét. Meglepő volt ugyanakkor számomra, hogy a premieren a szerep egyik csúcspontját, Tosca-imáját (Vissi d’arte) meglehetősen visszafogottan szólaltatta meg, noha benne volt a katartikus pillanatok létrejöttének lehetősége.

A partnereként Cavaradossi szerepében fellépő román művész Calin Bratescu ugyancsak szerepelt már nálunk. Tapasztalt, hősies karakterű tenor, akinek hangja igazán a forte dinamikánál kezd kinyílni. Ennek ellenére a Levéláriában és a Toscával énekelt kettősökben líraibb megoldásokkal is próbálkozott. A szélesebb dallamívek megformálása helyett, inkább szólamának deklamáló részeiben győzött meg. Szereptudása és játéka azt sejtette, hogy nem először találkozik a tragikus festő-forradalmár figurájával.

Cseh Antal már alkatilag is szerencsés választásnak ígérkezett Scarpia szerepére. Érzésem szerint azonban nem tett jót neki az utóbbi idők szólam ingázása, azaz, hogy hol bariton, hol mélybasszus szerepet osztanak rá. Most időnként egy-egy frázisánál még tenorális színt is véltem a hangjában felfedezni. Persze lehet, hogy az én fülem csal, és csupán az irónia és a gúny kifejezésére használt ilyen eszközöket. Ezért aztán az első felvonást záró grandiózus Te Deum jelenet is némileg „fékezett habzású“ volt, pedig még felsőruházatától is megszabadult az énekes.

A történet szempontjából fontos, ám kisebb terjedelmű szerepek általában hiteles előadókra találtak. Ürmössy Imre kellőképp zaklatott és űzött Angelotti volt, Donkó Imre házsártos - a szokásosnál ifjabb - sekrestyése pedig jól ellenpontozta a kibontakozó cselekmény tragikumát. A tenyérbemászó, aljas Spoletta megformálásával Böjte Sándor ismét gazdagította nagyszerű karakteralakításainak számát. Udvarhelyi Péter verőlegénye, Sciarrone hangban megfelelő, de színészileg túljátszott. A harmadik felvonás kezdetén a pásztorfiú éneke általában a színfalak mögül szólal meg. Gábor Sylvie koncepciójában dramaturgiailag fontossá válik ez a figura, melyet most a Lautitia Gyermekkar kis énekese ügyesen formál meg.

A kulisszák szürke sötétségébe (tervező: Árva Nóra) a Kodály Filharmonikusok muzsikusai valamint a színházi kórus és a Lautita Gyermekkar hoznak fényt (karigazgatók: Gyülvészi Péter és Nemes József). Lehet, hogy ez az előadás nem teljesíti be sok néző előzetes várakozását, de mégis figyelemre méltó és elgondolkoztató. Aki Debrecenbe veszi az irányt és megnézi a Toscát, bizonyára még jó ideig tanakodni fog a látottakon.

Tosca bemutató Debrecenben
fotó:© Máthé András

Hírek
• ELMARAD A TAVASZI FESZTIVÁL - sajtóközlemény
Műsorajánló
Mai ajánlat:
Nincs mai ajánlat
A mai nap
született:
1732 • Joseph Haydn, zeneszerző († 1809)
1893 • Clemens Krauss, karmester († 1954)
1932 • Karikó Teréz, énekművész
1954 • Gulyás Dénes, énekes