vissza a cimoldalra
2019-11-16
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11450)
A csapos közbeszól (95)

Házy Erzsébet művészete és pályája (4608)
Magyar Televízió opera-, balett- és operett közvetítései - hazai produkciók (1362)
Opernglas, avagy operai távcső... (20350)
Erkel Színház (10359)
Palcsó Sándor (268)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (3504)
Magyar Rádió operafelvételei és operaközvetítések – magyar előadóművészekkel (998)
Élő közvetítések (8240)
Kimernya? (3282)
Kedvenc magyar operaelőadók (1148)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1801)
Franz Schmidt (3454)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4457)
Simándy József - az örök tenor (633)
Pantheon (2445)
Szentély az isteni Anna Nyetrebko-nak (2944)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

…és mégis mozog, avagy így lesz a zene mindenkié – a Berkshire Choral International Prágában
- eszbé -, 2019-08-16 [ Külföldön ]
nyomtatóbarát változat

a Berkshire Choral International Prágában 2019. augusztus 10.
Prága, Žofin Palota

Dvořák: Stabat Mater

Katharine Dain – szoprán
Cornelia Sonnleithner – mezzoszoprán
Johannes Bamberger – tenor
Stefan Zenkl – basszus

Prágai Cseh Szimfonikus Zenekar
Berkshire Choral International
vez. Heinz Ferlesch

1982-ben egy Robert Shaw nevű úriember, és ez most nem üres frázis, valóban nevezhetjük így, azzal a szándékkal alapította meg Massachusetts államban a Berkshire Choral Festival nevű szervezetét, hogy ezáltal a kóruséneklést szerető és azt különböző szinten művelő olyan embereket oratórikus művek zenekaros előadásának lehetőségéhez juttasson. Olyanokat, akiknek amúgy erre sose lenne módjuk, s ezen koncerteket olyan karmesterek vezényeljék, akik személyükben hidat tudnak teremteni a profizmus igényessége és a résztvevő amatőr énekesek sokszor igen hézagos zenei ismerete között.

E gondolat mindkét oldalról jó fogadtatásra talált, kórustagnak is jelentkeztek bőségesen, és zenekart, karmestert is mindig sikerült találni. Évről évre növekedett a résztvevők száma, így egyre több előadást sikerült megrendezni, és az érdeklődés olyannyira tartósnak bizonyult, hogy másfél évtizede a szervezetet már Berkshire Choral Internationalnek nevezik, ahol a nemzetköziség nem is feltétlen a résztvevők nemzetiségi összetételére utal, mint az előadások helyszínére: már Európába is szerveznek hangversenyeket.

Ahogy a fogalmazásmódból kiderülhet, ez nem állandó kórus, minden produkcióra külön toboroznak énekeseket, de egyáltalán nem tilos több produkcióban is részt venni, sőt. Érdekességképpen megjegyzem, 2017-ben jártak már Magyarországon is, Brahms Német Requiemjét adták elő a Vigadóban.

Egy ilyen turné a gyakorlatban úgy fest, hogy aki megfelelt az előzetes meghallgatáson (amit természetesen még az előző évben megtartanak, hiszen a helyszínt és az előadó apparátust időben le kell kötni), befizet több ezer dollárt a szállás, ellátás és nem utolsósorban az előadás és az arra való felkészülés profi közreműködői díjának fedezeteként. Mindezeken túl ráadásul az utazást az érkezés repteréig egyénileg kell megoldania, amiért is részt vehet egy 1 hetes eléggé feszített ütemű turnén: érkezés vasárnap, hétfőtől (nesze neked jetlag...) péntekig reggel és este egy-egy háromórás próba, szombaton délelőtt főpróba, este előadás, másnap hazautazás.

Ez már önmagában nézve sem kis teljesítmény, profi együtteseknél ez 6 nap alatt 12 szolgálatot jelent, de a fennmaradó időt sem tölti haszontalanul: délutánonként ugyan felárért, de szervezett formában megnézheti az adott előadás helyszíneként szolgáló város nevezetességeit. Tehát nemcsak impozáns koncerttermekben vehet részt nagyszabású oratórikus művek előadásában, hanem ez még kombinálva is van az adott európai városban töltött 1 hetes városnézéssel. Ha belegondolunk, ki vállalkozhat ilyesmire, bizony arra juthatunk, hogy erre ideje és módja elsősorban olyanoknak van, akik már túl vannak a napi munka kötöttségén, és ez a tény a kórushangzásra nézvést konzekvenciákkal járhat.

Hogy finoman fejezzem ki magam: ha a résztvevők Budapesten tömegközlekednének, nagy részük ingyen utazna. A prágai hangverseny esetében is fennállt ez az életkori összetétel, ráadásul a hangzáskép kialakításában további nehézséget okozott a karmesternek a kórus szólamaránya, az erre a turnéra jelentkezett 163 énekesből majd háromszor volt annyi a hölgy, mint a férfi, ami nem éppen nevezhető ideális rátának.

Az est másik fontos nagy létszámú együttese a 2000-ben alapított prágai Cseh Szimfonikus Zenekar – nem azonos a nevesebb Cseh Nemzeti Szimfonikus Zenekarral – volt. A szórólap szerint profiljuk gazdag: klasszikus zenei hangversenyek mellett közreműködtek már filmzenében, „3 tenor” hangversenyen, sőt nem egyszer rockhangversenyeken is. Az ember ilyenkor rögtön gyanakszik, hogy aki sokat markol, keveset fog, de azt sem szabad elfelejteni, hogy egy alig 20 éves együttesnek a stabil anyagi alapokat megteremtenie igen nehéz, sokszor ezen az áron megy csak. Hogy aztán e sokszínűségnek volt-e köszönhető, vagy inkább a külön zenekari próbák hiánya, esetleg az augusztus közepi időpont, ami azért valljuk be, uborkaszezon, – a zenész is ember, neki is jár valamikor szabadság – éreztette-e hatását, nem tudom, de sajnos végig érezhető volt, mind a csiszolatlan intonációban, mind a mű nem mindig és mindenki általi kellően alapos ismeretében.

A pályájuk elején lévő fiatal szólisták a Hollandiában élő amerikai szopránt leszámítva osztrákok voltak. Közülük kiemelném a „kakukktojást”, Katharine Dain imponáló magabiztossággal és muzikalitással énekelt, különösen szólamának a magas részeinek pianissimói, ösztönösnek ható érzékenységű hangszínváltásai borzongatták meg a félezer főnyi hallgatóságot, remélem, még hallat magáról máskor is. De nem érheti rossz szó Cornelia Sonnleithnert sem, igen karakteresen formálta meg a Dvořák által a mezzoszoprán szólistára osztott zenei anyagot. Johannes Bamberger a műhöz remekül passzoló gyönyörű, bársonyos tenorhang birtokosa, de ezen az estén nem minden esetben volt elég ahhoz, hogy átvigye a nem is mindig masszív zenekari hangzást. Stefan Zenkl hallhatóan nem volt egészségét tekintve száz százalékos állapotban, de minden eszközzel igyekezett ezt kompenzálni, és az ő hangszíne is remekül passzolt a kompozícióhoz.

Az est karmestere, a Bécsben élő és működő Heinz Ferlesch volt. Személye ebben a produkcióban nem korlátozódott a vezénylő karmesterére, rá várt az a feladat, hogy abból a bő másfélszáz emberből, akik mint kórus, itt találkoztak össze először, a koncertet megelőző hat nap alatt nagyszabású oratórikus művet előadni képes együttest kovácsoljon. Ebben mindenképpen segítségére volt az a tény, hogy neki személy szerint van teljesen amatőr, és félprofi kórusa is, így megvan az a nyelvezete és tapasztalata, hogy kevés zenei háttérismerettel, illetve énektechnikai tudással rendelkező emberekből is kihozza a lehetőségek szerinti maximumot. A „félprofi” kifejezés kapcsán muszáj egy kis kitérőt tennem. Ugyanis bármilyen hihetetlen, az osztrák fővárosban nem létezik oratóriumok előadására (is) szakosodott hivatásos énekkar: nincsen Osztrák Nemzeti Kórus, nem tart fönn vokális együttest Bécs városa sem, osztrák nagyvállalatok (ÖMV, Spar, stb.) sem, az ORF-nek is csak zenekara van, kórusa nincs, ellenben létezik öt nagyon jó félamatőr kórus, ezek egyikének, a Konzerthausban helyett kapó Wiener Singakademienek a vezetője már hosszabb ideje Ferlesch. Természetesen a zenés színházaknak (Staatsoper, Volksoper) van saját énekkaruk, de ez a sajátjuk, nem adják kölcsön „házon kívülre”.

A hangverseny programja egyetlen, annál fajsúlyosabb műből állt, Dvořák Stabat Matere szólalt meg. E középkori himnusz évszázadokat átívelő megzenésítései közül talán a leghosszabb, legfajsúlyosabb, de mindenképpen a legszemélyesebb a cseh zeneszerzőé, aminek szomorú oka van, néhány éven belül három gyermekét is elvesztette, mindegyik eset után a komponálásban keresett lelki megnyugvást, így a mű több hullámban, több nekiveselkedés után készült el teljesen. Hogy meglehetősen ritka vendég a koncertpódiumok műsorán, annak hosszán kívül az is oka, hogy a mű tíz tétele közül majd mindegyik lassú, meditatív, szomorú zene, igazi gyors tétele nincs is, kicsit felhőtlenebb karakterű is csak kettő, tehát nem adja könnyen magát a darab.

A műsor ismeretében a helyszín is megérdemel egy-két gondolatot. Prága közepén, a Moldva folyó egyik kis szigetén fellelhető palota a cseh nemzeti romantika fontos helyszíne, mindenképpen inspiráló tudat lehetett az előadóknak, hogy azon falak közt muzsikálhattak, ahol másfél évszázaddal korábban Dvořák és Smetana is rendszeresen jelen voltak. A tárgyhoz szorosan nem tartozik, csak mint érdekesség jegyem meg, hogy annak a nagy 2002-es árvíznek, ami több közép-európai országot is sújtott, Prágát, ebből következően a Žofin Palotát sem kímélte, semmi nyomát nem látni sem az épületen, sem a városon, tökéletesen sikerült helyreállítani.

Hogy milyen volt a hangverseny? Nos, az osztrák dirigens a körülmények ismeretében jól dolgozott augusztus első hetében, mert az énekkar produkálta a tőle elvárhatót, és bírta is hanggal, mi több, az utolsó tétel kifejezetten dinamikusra sikerült, az emberben valóban a mondás igazsága dominált (vége jó, minden jó). Nem azt mondom, hogy életem legnagyobb koncertélménye volt, de nyár van, ilyenkor jobban örülünk mindennek, talán az elvárásaink is kisebbek, a darab is ritkán szólal meg élőben, azt a funkciót teljesen lefedte, hogy ha valaki 2019. augusztus 10-én Prágában épp komolyzenei hangversenyre akart menni, akkor hallhatott egy nagyszabású művet vállalható előadásban.

De itt nem ez volt a lényeg. A jelenségre szeretném felhívni a figyelmet, azt tartom igen szimpatikusnak és követendőnek, hogy valaki létrehoz egy egész apparátust csak azért, hogy sok zeneszerető embernek életre szóló aktív zenei élményt okozzon, és a konstrukció évtizedekben mérhető időtávlaton működőképes, a 2020-as négy hangverseny is már előkészítve: a helyszínek időpontok, műsor, karmester személye eldöntetett, már csak a várják a maguk másfél száz lelkes kórusénekeseit. Azt hiszem, hogy ugyan a kodályi gondolat teljesen más kontextusban született meg, és vált szállóigévé, de a lényege vonatkoztatható ide is: mert így (is) lesz a zene mindenkié!

a Berkshire Choral International Prágában

Műsorajánló
Mai ajánlat:
11:00 : Budapest
Régi Zeneakadémia, Kamaraterem

Novák Anikó (zongora)
LISZT: Resignazione
KODÁLY: Hét zongoradarab, op. 11 – 1. Lento
DEBUSSY: A boldog sziget
LISZT: Zarándokévek, Második év: Itália – 1. Sposalizio
J.S. BACH: e-moll toccata és fúga, BWV 914
LISZT: Költői és vallásos harmóniák – 1. Invocation
LISZT: Elfelejtett románc

11:00 : Budapest
Erkel Színház

MOZART: A varázsfuvola

11:30 : Budapest
BFZ Próbaterem

"Autizmusbarát kakaókoncertek"

14:30 : Budapest
BFZ Próbaterem

"Kakaókoncert"

16:30 : Budapest
BFZ Próbaterem

"Kakaókoncert"

17:00 : Budapest
Zeneakadémia, Kupolaterem

Ib Hausmann, Klenyán Csaba (klarinét), Alasdair Beatson, Várjon Dénes (zongora), Szűcs Máté (brácsa)
A fesztivál művészeti vezetői: Simon Izabella és Várjon Dénes
"kamara.hu – Utas és holdvilág"
kamara.hu/3 – fantázia
A Zeneakadémia kamarazenei fesztiválja
MENDELSSOHN: Koncertdarab, op. 113
SCHUMANN: Fantáziadarabok, op. 73
KURTÁG: Hommage à R. Sch., op. 15d
MENDELSSOHN: Koncertdarab, op. 114

17:00 : Budapest
Müpa, Üvegterem

Tóth Dominika Lujza (klarinét), Tóth Anna (cselló)
Major Edit, Kontra Zoltán (zongora)
"Hangulatkoncert"
Bemutatkoznak a Szegedi Tudományegyetem hallgatói
WEBER: Grand duo concertante, op. 48 - I-II. tétel
BRAHMS: f-moll zongoraszonáta, op. 5 - III-IV. tétel
HONEGGER: Szonatina klarinétra és zongorára
FRÜHLING: a-moll trió, op. 40 - I. tétel
TOMASI: Concerto klarinétra és zenekarra - III. tétel
JOSEPH HOROWITZ: Szonatina klarinétra és zongorára - II-III. tétel

18:00 : Budapest
BMC Koncertterem

Balog Alexandra (zongora)
SCHUBERT: Drei Klavierstücke, D.946
KECSKÉS D. BALÁZS: Partita
BEETHOVEN: f-moll ‘Appassionata’ szonáta, Op. 57

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Elek Szilvia (csembaló)
Posvanecz Éva (hegedű), Szászvárosi Sándor (viola da gamba)
Elek Szilvia csembaló DLA zárókoncertje
BULYOVSZKY: b-moll szvit – ősbemutató
J.S. BACH: Musikalisches Opfer, BWV 1079 – Ricercar a 3
HERMANN: Divertissement pour clavecin – ősbemutató
HUSZÁR LAJOS: Szonáta csembalóra – második változat
RAMEAU: Pièces de clavecin en concert No. 5

19:00 : Budapest
Erkel Színház

VERDI: Rigoletto

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Henning Kraggerud, Keller András, Pilz János (hegedű), Jean-Guihen Queyras, Perényi Miklós (cselló), Szűcs Máté (brácsa), Várjon Dénes, Simon Izabella (zongora), Vigh Andrea (hárfa), Rácz Zoltán, Holló Aurél (ütőhangszerek)
Cantemus Kórus Nyíregyháza (vezényel: Szabó Dénes)
A fesztivál művészeti vezetői: Simon Izabella és Várjon Dénes
"kamara.hu - Utas és holdvilág"
kamara.hu/4 – Bolyongás
A Zeneakadémia kamarazenei fesztiválja
J.S. BACH: A fúga művészete, BWV 1080 – részletek
MENDELSSOHN: 1. (d-moll) zongoratrió, op. 49
KODÁLY: Hegyi éjszakák I.
LISZT: 1. elégia
BARTÓK: 27 két- és háromszólamú kórusmű gyermek- és nőikarra, BB 111 – Ne hagyj itt!, Bolyongás
LISZT: 2. gyászgondola
KODÁLY: Esti dal
BARTÓK: Szonáta két zongorára és ütőhangszerekre, BB 115

19:30 : Budapest
Magyar Tudományos Akadémia

Rajk Judit (alt)
Budapesti Vonósok
"Menny és Pokol"
JAN DISMAS ZELENKA: F-dúr ouverture és suite
JAN DISMAS ZELENKA: O Magnum Mysterium, ZWV 171
Alma redemptoris, ZWV 126
Christe eleison, ZWV 29
JANÁČEK: Idyla és Suite
DVOŘÁK: Bibliai dalok op. 99. No. 1-10.
19:00 : Gödöllő
Művészetek Háza

Eszenyi Zsombor (klarinét)
Gödöllői Szimfonikus Zenekar
Vezényel és a műsort ismerteti: Horváth Gábor
ROSSINI: Tolvaj szarka-nyitány
WEBER: f-moll klarinétverseny op. 73
PROKOFJEV: Rómeó és Júlia-válogatás
A mai nap
született:
1766 • Rodolphe Kreutzer, hegedűs († 1831)
1895 • Paul Hindemith, zeneszerző († 1963)
elhunyt:
1993 • Lucia Popp, énekes (sz. 1939)