vissza a cimoldalra
2019-12-15
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11457)
A csapos közbeszól (95)

Pantheon (2463)
Operett, mint színpadi műfaj (4183)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (3539)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (62029)
Kórusok, kórusművek, karéneklés (115)
Társművészetek (1537)
Élő közvetítések (8279)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1823)
Szentély az isteni Anna Nyetrebko-nak (2999)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4628)
musical (189)
Franz Schmidt (3480)
Kimernya? (3376)
Balett-, és Táncművészet (5940)
Belcanto (933)
Fanyalgások és Nyavalygások… avagy virtuális siránkozó elégedetleneknek (194)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Aida vízen jár – Verdi operája a Szegedi Szabadtéri Játékokon
- zéta -, 2019-07-30 [ Operabemutatók ]
nyomtatóbarát változat

Verdi Aida a Szegedi Szabadtéri Játékokon 2019. július 26.
Szeged, Dóm Tér

VERDI: Aida

Aida, etióp hercegnő - Ádám Zsuzsanna
Radames, ifjú hadvezér - László Boldizsár
Amonasro, Etiópia királya - Kálmándy Mihály
Egyiptom Királya - Kovács István
Amneris, a lánya - Gál Erika
Ramfis, főpap - Kiss András
Főpapnő - Kálnay Zsófia
Hírnök - Szerekován János

Szegedi Szimfonikus Zenekar,
Honvéd Férfikar, a Szegedi Szabadtéri Játékok énekkara
vez. Pál Tamás

Talán nem is létezik látványosabb opera az Aidánál. Giuseppe Verdi remeke egyenesen tálcán kínálja a mutatósabbnál mutatósabb díszletlehetőségeket, a piramisok, díszes egyiptomi paloták, templomok és sírkamrák színrevitelére. A két hatalmas kórusjelenet, melyeket a Maestro fantasztikus színpadi érzékkel zenésített meg, grandiózus bevonulásokra, egzotikus állatok tömegeinek szerepeltetésére ad lehetőséget. A Templomkép, a szerecsen gyerekek tánca, a bevonulási induló, az Ítélkezési jelenet valamint a Zárókép pedig nem véletlenül a misztikumra hajló publikum kedvence. Nem csoda hát, hogy az Aidát a nagy befogadóképességű szabadtéri helyszínek is előszeretettel tűzik műsorra.

Ezt tette 1939 óta számos alkalommal és most az idei nyáron is a Szegedi Szabadtéri Játékok, de a fentebb felsorolt látványelemekből ezúttal szinte semmi nem jelent meg a Dóm tér hatalmas színpadán. Kesselyák Gergely rendező – rendes (?) szokása szerint – mintha viszolyogna attól, hogy valami olyan előadást tálaljon a nagyérdemű elé, ami bármiben emlékeztet bármely korábbi Aida-előadásra. Nagy jóindulattal a színpad közepén felépített jókora emelvényt képzelhetjük (lépcsős) piramisnak, de más egyéb aligha felel meg a lassan másfél évszázados konvencióknak.

A piramis-emelvény előtt lévő viszonylag keskeny sáv maradt meg elsősorban a színpadi játék részére. A terület a harmadik felvonásban váratlanul átalakul Nílussá, amin hőseink csónakkal közlekednek, s Aida, saruját megoldva még lábat is áztat áriája során, míg várja Radamest. A hadvezér kisvártatva meg is jelenik ladikján, de pár perccel később, a vita hevében erről már mindketten elfeledkezve járnak a vízen. Még mondják, hogy nem csodálatos műfaj az opera!

Persze, Kesselyák nem akart elvonatkoztatni a kortól és a helyszíntől, rendezett egy olyan kamara-előadást, aminek díszlete (tervezője: Zeke Edit) tán egy szerényebb anyagi lehetőségekkel bíró színház költségvetésébe is kényelmesen beleférne. Azt gondolom, makettként nyilván jól mutatott ez a díszlet, s mire a főpróbákra összerakták (s ráébredtek arra, hogy mily kevéssé mutatós), már késő volt változtatni. A vizuális megjelenés fő attrakciójának – azt gyanítom – az emelvény felett kialakított hatalmas LED-falat szánták a tervezők. Ez lehetett volna jó is, de sajnos a grafikai kivitelezés minősége alig-alig haladta meg egy harminc évvel ezelőtti Commodore64-es gép színvonalát. Némely effekt vetítése bántóan zavarta a néző szemét, de a fő problémát inkább az ábrázolás primitív volta jelentette.

A látványosságról jut eszembe: Verdi messze legismertebb operai balett-betétje pont az Aidában van. Most a lépcső és az előtte lévő igen szűk terület nem tett lehetővé mutatósabb mozgást, gyakorlatilag elsikkadt a híres bevonulási jelenet, s az etióp foglyok bejövetele is rettenetesen jellegtelenre sikeredett. Mindez annak ellenére, hogy az ország legnagyobb színpada állt (volna) rendelkezésre.

A darab egyetlen „igazi” látványossága a záróképre maradt. Ugye ez az a jelenet, amikor a sírkamrába zárt szerelmesek búcsúznak az élettől, s a távolból papok-papnők éneke kíséri őket, s az örökre magányos Amneris hangja. Ezúttal a földön heverők (a sírkamrába korábban bezártak szellemei?) egy-egy léggömböt szorongattak a kezükben, amit egyesével elengedtek, utolsó három lufi Aidáé, Radamesé és Amnerisé, akiknek tán a lelke (?) távozik el így a Dóm tornyai fölött. A megoldás olcsóságán (és a nyilvánvaló környezetszennyezésen) túl a fő problémám ezzel a megoldással, hogy elvonja a nézők figyelmét a finálé páratlan intimitásától, a publikum hunyorogva az eget kémleli, míg a lélek ott marad a földön.

Ami a díszleteknél lemaradt, a jelmezeknél (tervezőjük: Velich Rita) megvalósulhatott: káprázatos ruhák, pazar kosztümök jelentek meg, egyedi színvilággal. Némely kacifántos ruhát csak a meghajláskor tudtunk igazán szemrevételezni, mert akkor volt legtovább a színpadon. Sajnos a tér méreteinél fogva nem igazán segítette a kidolgozott finomságok megjelenését, így az igényes sminket is csak az előadásról készült fotókon csodálhatjuk – utóbb.

Az operaprodukciók zeneiségét hagyományosan a zeneszerző és a karmester, mint a produkció két leginkább meghatározó muzsikus személyisége szokta megjeleníteni, ezen az estén sajnos kéretlenül felzárkózott melléjük az ismeretlen hangmérnök is. Sok éve járok szabadtéri előadásokra (Szegedre pont 1979 óta), de sajnos az idei hangosítás minden korábbi élményemet alulmúlta.

A zenekar szinte végig zavaróan halk volt (legalábbis a tribün közepének felső harmadában). Ezzel szemben egyes hangszercsoportok (főleg a fafúvósok) időnként váratlanul szólisztikus szerepet kaptak, míg a vonóskar végig alulvezérelt volt. Az egyes énekesek mikroportjai nemcsak egymástól eltérően működtek, de az előadáson belül önmagukhoz képest is. Legrosszabbul közülük László Boldizsár járt, a bevezető jelenetek (a híres románc, az azt követő hármas és az első nagy együttes) a tenor részéről végig egyenetlen hangadással szóltak, s aligha az énekes hibájából. A mélyebb hangok egyáltalán nem (vagy csak akusztikusan) jutottak el hozzánk, míg a felső oktáv rendesen szólt. A ’Celeste Aida’ egyre ismétlődő emelkedő frázisaiból a záróhang mindig hangsúlyosan szólt, a megelőző hangok meg csak alig-alig.

Ilyen technikai körülmények között merészség korrekt beszámolót írni, ezért inkább csak a pillanatnyi személyes benyomásaimat rögzíteném.

Verdi Aida a Szegedi Szabadtéri Játékokon Meggyőződésem, hogy Ádám Zsuzsanna korán kapta meg az Aidát. Akkor is, ha a tehetséges fiatal énekesnő korrekt zeneiséggel, tisztességesen oldotta meg a feladatot. De a figura iskolásan jelent meg, egy-egy frázis megoldásában jó lett volna sokkal több költőiséget felfedezni. A szólam legnehezebb részein biztonsági kűrt futott, de ez a körülmények ismeretében érthető volt. Szurkoljunk neki (és magunknak is), legyen idő és hely kifutnia ezt a szép, de rögös pályát.

Tévedésnek éreztem Ádám Zsuzsanna partnereként Gál Erikát szerződtetni Amneris szerepére, mert a két teljesen azonos hangszín időnként (elsősorban a kettősükben) kioltotta egymást. De ez nem Gál Erika hibája, ugyanakkor a szólam igazi drámai csúcspontjai előadásában – érzésem szerint – még mindig nem szólaltak meg kellő átütő erővel.

László Boldizsár meggyőző Radames volt, biztos és csengő magasságokkal. Örömmel rögzítem, hogy színpadi mozgásában egyre biztosabb és kifejezőbb. Alakításában mégis hiányoltam a figura nemességét és nagyságát, de lehet, hogy ez csak az akusztikai tér alkalmatlansága miatt tűnt így.

Kálmándy Mihály régi szerepe Amonasro, ez látszik és halljuk is. Ritka stabilitás áradt belőle, talán az egyetlen szólista, akit a körülmények, díszlet, jelmez és hangosítás hidegen hagytak. Kiss András (Ramfis) sziklakeménységű és kérlelhetetlen főpapja egyedül a Nílus-part kezdetén bicsaklott meg, akkor is csak a hangosítás jóvoltából. Kovács István (Király) is régi szerepét vette elő, sajnos éppúgy súlytalan volt, mint régen.

Az énekkarok összességében jól és hatásosan teljesítettek, a Honvéd Férfikar komor színei különösen jól passzoltak a kérlelhetetlen egyiptomi papsághoz az Ítélkezési jelenetben. Pál Tamás 1977-ben vezényelte először a Szegedi Szabadtérin az Aidát, most egy életpálya tapasztalatával bölcsebben és letisztultabban fogalmazta újra Verdi örökbecsű melódiáit.

Verdi Aida a Szegedi Szabadtéri Játékokon
©fotó: Szegedi Szabadtéri Játékok

Műsorajánló
Mai ajánlat:
11:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

"Liszt-kukacok Akadémiája"

11:00 : Budapest
Müpa, Fesztivál Színház

Máv Szimfonikus Zenekar
vezényel: Cser Ádám
műsorvezető: Molnár Szabolcs
BEETHOVEN: Egmont-nyitány, op. 84
BEETHOVEN: III. (Esz-dúr, „Eroica”) szimfónia, op. 55 - I. és IV. tétel

11:00 : Budapest
Erkel Színház

CSAJKOVSZKIJ: A diótörő
Mesebalett három felvonásban

11:00 : Budapest
Festetics Palota Tükörterme

Balázs János (zongora)
CHOPIN est: 4 keringő, 4 mazurka, 4 impromptu, 2 noktürn, 2 polonéz

15:30 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Vilde Frang (hegedű), Truls Mørk (cselló)
Budapesti Fesztiválzenekar
Vezényel: Sir Mark Elder
FINZI: Levélhullás, op. 20
BRAHMS: a-moll kettősverseny, op. 102
BERLIOZ: Fantasztikus szimfónia, op. 14

16:00 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

A Magyar Rádió Gyermekkórusának ünnepi hangversenye alapításának 65. évfordulóján

18:00 : Budapest
Erkel Színház

CSAJKOVSZKIJ: A diótörő
Mesebalett három felvonásban

18:00 : Budapest
Bartók Emlékház

Borbély László (zongora)
Classicus Quartet
Kiss Péter (zongora), Rajk Judit (mezzoszoprán), Szűcs Péter (klarinét)
"Mestereink, Eötvös Péter, Jeney Zoltán és Vidovszky László estje"
EÖTVÖS PÉTER: Kosmos
JENEY ZOLTÁN: Három dal Apollinaire verseire
JENEY ZOLTÁN: Unisono
VIDOVSZKY: Reverb
JENEY ZOLTÁN: Két gyászének
JENEY ZOLTÁN: Ezerév ‒ hangszalagra
EÖTVÖS PÉTER: Joyce ‒ klarinétra és vonósnégyesre

18:00 : Budapest
Budai Ciszterci Szent Imre Gimnázium Díszterme

Budapesti Vonósok és a
Weiner Leó Konzervatórium ifjú szólistái
"Weiner koncert"
MARCELLO: d-moll Concerto II-I. tétel
Holes Éva (oboa)
MOZART: A-dúr hegedűverseny K. 219, I.tétel
Réthy Lilla (hegedű)
MARIO CASTELNUOVO TEDESCO: D-dúr Cocerto op.99, III. tétel
Csíki Janka (gitár)
HIDAS FRIGYES: Florida Concerto I-II. tétel, Versenymű két harsonára
Ruzsányi István, Nok Roland (harsona)
HAYDN: C-dúr oboaverseny Hob.VIIg:C1 I. tétel
Ozsváth Dorottya (oboa)
MANUEL MARIA PONCE: Concerto del Sur III. tétel
Riesz Péter (gitár)
WIENIAWSKI: D - dúr Polonéz op. 4, I. tétel
Szabó Gergely (hegedű)
TELEMANN: D-dúr szonáta -koncert
Pusztaszegi Ákos, Huszti Boldizsár (trombita)
Felkészítő tanárok: Kerényi Judit, Fejérváriné Németh Zsuzsa, Kató Árpád, Foltyn Péter, Monoki Attila, Kis András

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Nagy Péter (zongora)
MENDELSSOHN: Dalok szöveg nélkül (részletek)
SCHUMANN: B-dúr humoreszk, op. 20
SCHUMANN: Gesänge der Frühe, op. 133

19:00 : Budapest
Festetics Palota Tükörterme

Lantos István (zongora)
Válogatás Haydn és Schubert műveiből

19:00 : Budapest
Festetics Palota Tükörterme

Nagy Péter (zongora)
SCHUBERT: 11. (f-moll) zongoraszonáta, D. 625
BARTÓK: Táncszvit, BB 86
SCHUBERT: 21. (B-dúr) zongoraszonáta, D. 960

19:30 : Budapest
Pesti Vigadó

Koppándi Vonósnégyes:
Koppándi Jenő, Hutás Erzsébet (hegedű), Ludmány Dénes (brácsa), Kántor Balázs (cselló)
Nemzeti Filharmonikus Zenekar
Vezényel: Dobszay Péter
"...mint húrnak pendülése Lukács bérlet 2."
SMETANA: Moldva
MARTINŮ: Concerto vonósnégyesre és zenekarra
DVOŘÁK: VIII. (G-dúr) szimfónia, op. 88
17:00 : Gödöllő
Gödöllői Királyi Kastély

"Arpeggio Gitárzenekar ünnepi koncert"
A mai nap
történt:
1917 • Hilde Zadek, énekesnő († 2019)
született:
1873 • Kacsóh Pongrác, zeneszerző († 1923)
1905 • Farkas Ferenc, zeneszerző († 2000)
1939 • Andor Éva, énekművész († 2014)
1943 • Perényi Eszter, hegedűs
elhunyt:
1792 • Joseph Martin Kraus, zeneszerző (sz. 1756)
1909 • Francisco Tárrega, zeneszerző, gitáros (sz. 1852)
1984 • Jan Peerce, énekes (sz. 1904)