vissza a cimoldalra
2019-11-18
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11450)
A csapos közbeszól (95)

Hozzászólások a Momus írásaihoz (7227)
Erkel Színház (10362)
Opernglas, avagy operai távcső... (20352)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1802)
Franz Schmidt (3455)
Vincenzo Bellini (478)
Élő közvetítések (8243)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4608)
Magyar Televízió opera-, balett- és operett közvetítései - hazai produkciók (1362)
Palcsó Sándor (268)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (3504)
Magyar Rádió operafelvételei és operaközvetítések – magyar előadóművészekkel (998)
Kimernya? (3282)
Kedvenc magyar operaelőadók (1148)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4457)
Simándy József - az örök tenor (633)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Rendezői színház a legjobb értelemben – Don Giovanni a Fesztiválszínházban
- zéta -, 2019-07-09 [ Operabemutatók ]
nyomtatóbarát változat

2019. július 6.
Fesztiválszínház

MOZART: Don Giovanni

a Don Giovanni a Fesztiválszínházban Don Giovanni - Alex Rodriguez
Donna Elvira - Vanesa Regalado
Donna Anna - Katharine Dain
Leporello - Ricardo Panela
Don Ottavio - Mark Van Arsdale
Masetto/Commendatore - Hyalmar Mitrotti
Zerlina - Vanessa Freire

a MusArtEH Énekkara
Pannon Filharmonikusok
vez. Bogányi Tibor

A rendezői színházról a legtöbb operabarátnak akadhat jócskán olyan kellemetlen élménye, amikor a rendező túlnőtt magán a zeneszerzőn. Ilyenkor fordul elő, hogy a helyszín, az időpont, sőt olykor a cselekmény erőszakos megváltoztatásával, a szerző és a szöveg ellenében jön létre az opera. Ez számomra még akkor is visszatetsző, ha a rendező konzekvens munkával tényleg létrehoz valami mondanivalót is tartalmazó produktumot. 

A rendezői operajátszás hazai elrettentő példájaként Alföldi Róbert szegedi Varázsfuvola-rendezését mondanám. A darab a rendező olvasatában egy elmegyógyintézetben játszódik, ahol az igazgató (Sarastro) és a főorvosnő (Éj királynője) közti szakmai ellentét jelenti a konfliktus magvát. Nem is folytatom, mindenesetre Alföldi akkori rendezése idehaza is megszemélyesítette azt az egyre erősödő nemzetközi tendenciát, ami a zeneszerzőt háttérbe szorítva a darab egyedüli letéteményeseként a rendezőt emeli ki.

Mindannyiunknak vannak ilyen élményei, de szerencsére a rendezői színház kifejezéshez nemcsak negatív élmények kapcsolódnak. Jómagam az operai rendezői színház pozitív mintapéldányának Peter Brook az 1998-as Aix-en-Provance-i fesztiválon rendezett Don Giovanniját szoktam például hozni. Egy igazán takarékos előadás (a legfőbb díszlet két támla nélküli pad), ám mindent sikerült benne megmutatni, ami ebben a darabban megtalálható.

Azt hiszem, a fentiek alapján érthető, hogy némi szkepszissel, de a javíthatatlan optimisták lelkesedésével ültem be az Armel Fesztivál idei záróeseményére, a Don Giovannira, Alföldi Róbert rendezésében. És csoda történt, mert egy végtelenül letisztult és kidolgozott produkció került bemutatásra a Fesztiválszínházban.

A produkció egyébként a különös nevű Ecuadori-magyar Zeneművészeti Alapítvány (MusArtEH) és az Armel Operafesztivál együttműködéséből született. Megpróbáltam utánakeresni a neten és azt találtam, hogy a MusArtEH elnöke maga Donna Elvira, alelnöke pedig Don Giovanni, helyesebben az őket megszemélyesítő művészek. Ennek végül is nincs nagy jelentősége, mert az előadás igazi ensemble színház volt, ami elsősorban a rendező érdeme lehet.

A Don Giovanni igazán kortalan történet, Alföldi ennek megfelelően kellően semleges díszletet (tervező: Tihanyi Ildi) képzelt a háttérbe, ami a pontosan segítette az egyetlen rendezői cél kibontását, a főhősök egymás közti viszonyainak feltárását. Nincs túlhangsúlyozva, de Don Giovanni és Leporello kapcsolata mintha a commedia dell’arte alapjain nyugodna. A Leporellót alakító énekes-színész, Ricardo Panela clownszerű létezése egyébként az egész darab vonulatát meghatározta, nyilván ezért is nyerte el a fesztiválon a legjobb előadó díját.  

A rendezői színházak oly sokszor tetten érhető általános jelenségét is Panela kapcsán tudom leglátványosabban illusztrálni: a fiatal énekes a tökéletesen elsajátított szólamot hangban csak jóval szerényebb eszközökkel mutatta meg, mint színpadi játékban. 

Az előadás további szólistái közül kiemelkedik a Donna Annát éneklő Katharine Dain alakítása. A mozgalmas rendezés minden elemét lelkesen tette magáévá, s muzikalitásával, színpadi sugárzásával számomra az előadás legjobbja volt. Telitalálatnak érzem Mark Van Arsdale kiválasztását is Don Ottavio szerepére. Szép lírai tenor hangján illúziókeltően tolmácsolta Mozart muzsikáját. A pályakezdő tenor suta, de energikus mozgásáról az előadás végéig nem tudtam eldönteni, hogy zseniális rendezői húzás, vagy az énekes saját közlekedése, mindenesetre hatásosan közvetítette a tétova, de akarnok fiatalember összetett figuráját. Végre egyszer nem színpadidegen jelenség volt Ottavio!

A címszerepben Alex Rodriguez az igazán biztos szereptudás ellenére véleményem szerint elmaradt a szólam nagy idoljaitól szerényebb hangi kvalitásai miatt, az ideális feladat számára Masetto lehetett volna. Donna Elvira szólamát karakteresen és telt hangon, szép színekkel tolmácsolta Vanesa Regalado.

A Kormányzó és Masetto szólamát egyaránt Hyalmar Mitrotti énekelte, az előbbit némileg súlytalanul, míg a parasztlegény szólamában igazán magára talált. Zerlinát szép, kicsit gyerekes hangon keltette életre Vanessa Freire. A MusArtEH Énekkara, csupa fiatal énekes igazán nagy lelkesedéssel vett részt a produkcióban.

Az előadás kicsit fésületlenül szólalt meg Bogányi Tibor pálcája nyomán, talán a budapesti előadásra már kevesebb zenei próba jutott. Összeségében az előadás legfőbb értéke az igazán magvas és a zeneszerzőével tökéletesen egyező rendezői koncepció volt.

a Don Giovanni a Fesztiválszínházban
fotó: © Kállai-Tóth Anett

Műsorajánló
Mai ajánlat:
17:00 : Budapest
Szent István Bazilika

Virágh András (orgona)

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

"Doktorandusz koncertek 2."
HAYDN: 44. (E-dúr) zongoratrió, Hob. XV:28
DVOŘÁK: 4. (e-moll) zongoratrió, op. 90 („Dumky”)
Varga Oszkár (hegedű) Matuska Flóra (cselló) Dani Imre (zongora)
DEBUSSY: Romance
FAURÉ: Après un rêve
RAVEL: Öt görög népdal
Bódi Zsófia (szoprán) Farkas Mira (hárfa)
D. SCARLATTI: f-moll szonáta, K. 46
PAGANINI: 2. (h-moll) hegedűverseny, op. 7 – 3. Rondo à la clochette („La campanella”)
Farkas Eszter (cimbalom) Farkas Mira (hárfa)
CSAJKOVSZKIJ: Melankolikus szerenád, op. 26
Kondorosi Karolina (hegedű) Taraszova Brigitta (zongora)
MOZART: 4. (D-dúr) hegedűverseny, K. 218 – 1. Allegro, 2. Andante cantabile
J.S. BACH: 1. (g-moll) hegedűszonáta, BWV 1001 – 3. Siciliana
Osztrosits Eszter (hegedű) Dani Imre (zongora)

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Hegedűs Endre (zongora)
"Az örökifjú Chopin"
CHOPIN: E-dúr etűd, op. 10/3
CHOPIN: cisz-moll etűd, op. 10/4
CHOPIN: f-moll etűd, op. 25/2
CHOPIN: c-moll („Forradalmi”) etűd, op. 10/12
CHOPIN: 5. (fisz-moll) polonéz, op. 44
CHOPIN: c-moll mazurka, op. 30/1
CHOPIN: h-moll mazurka, op. 30/2
CHOPIN: Desz-dúr mazurka, op. 30/3
CHOPIN: cisz-moll mazurka, op. 30/4
CHOPIN: 6. (Asz-dúr) polonéz, op. 53
CHOPIN: 1. (Esz-dúr) keringő, op. 18
CHOPIN: 2. (F-dúr) ballada, op. 38
CHOPIN: Barcarolle, op. 60
CHOPIN: 3. (Asz-dúr) ballada, op. 47
CHOPIN: Andante spianato és nagy polonéz, op. 22
19:00 : Veszprém
Hangvilla

Henrik Wiese (fuvola)
Győri Filharmonikus Zenekar
Vezényel: Bényi Tibor
HAYDN: g-moll szimfónia No. 39, Hob I:39
REINECKE: D-dúr fuvolaverseny, op. 283
MOZART: C-dúr “Linzi” szimfónia, No. 36, KV 425
A mai nap
született:
1786 • Carl Maria von Weber, zeneszerző († 1826)
1899 • Ormándy Jenő, karmester († 1985)
elhunyt:
1986 • Bárdos Lajos, zeneszerző, karnagy (sz. 1899)