Bejelentkezés Regisztráció

Külföldön

Fun, fun, and more fun!

2019-06-25 22:31:29 Heiner Lajos

Oslo - Cenerentola 2019. május 25.
Norvég Nemzeti Opera és Balett
Rossini: La Cenerentola

A nyitány első taktusai alatt Hamupipőkét látjuk, amint a padlót súrolja szürkéskék, vélhetően krepp ruhájában. Az egyetlen díszletelem a munkához szükséges takarító eszközök tára. Vélhetően a Magyar Államvasutak leselejtezett állományából.
Hirtelen egy nagy könyv esik mellé. Felveszi, és elindul a cselekmény.

Az opera utolsó hangjainál a nő ledobja menyasszonyi díszruháját. Ismét a darab elején megismert egyszerű ruhájában áll a színpadon. Hirtelen fentről egy hatalmas partvis puffan mellé. - Függöny.

A közben eltelt bő két órában persze rengeteg minden történik. És mindig történik valami, köszönet Stefan Herheim rendkívül mozgalmas rendezésének.

A könyv után hamarosan, egy kosárban ülve, leereszkedik Sebestyén Miklós. Vagyishogy Don Magnifico. Azazhogy maga Gioacchino Rossini.
Herheim számos nem konvencionális rendezési ötletének egyike, hogy három személyt: a zeneszerzőt, Don Magnifico figuráját és az őt megszemélyesítő énekest ötvözi egybe.

Rossini már megérkezésekor lúdtoll pennát tart a kezében, ez a felvonás során megsokszorozódik, alkalmat adva például arra, hogy a tömegjelenetekben a szereplők egymást püföljék.
Képtelenség a rendezés minden mozzanatáról beszámolni. Remek gagek sorozata? Zseniálisan prezentált közhelyek (a kellő pillanatban kigyúló csillagocskák vagy épp szívecskék) láncolata? Egyfajta Disneyland? Talán mindhárom.

Tény: teljes ház volt, a publikum lelkesen tapsolt, láthatóan-hallhatóan élvezte a produkciót.

Ehhez persze hozzájárult a rendező és Daniel Unger szellemes, könnyen variálható színpadképe, egy adalék utóbbiról később, valamint Esther Bialas tarka, ám nem csiricsáré jelmezei.

Zeneileg is rendben volt az előadás, bár döccenőkkel. Az Opera zenekara messze nem hasonlítható az előző napon hallott Oslói Filharmonikusokhoz. Akadtak lötyögések, kisebb szétesések. Időnként nem tudtam eldönteni, a kürtösök natúrkürtön játszanak, vagy egyszerűen hamisak (másnap megérdeklődtem: utóbbi). A dirigens, Leo Hussain nevét korábban nem ismertem. A negyedik X táján járó maestro tempói, frazeálása, vezénylési technikája szimpatikusnak tűnt. Szeretném egy valóban jó együttes élén hallani (utánanéztem: már fellépett a CG-ben is).

Hamucipőke szerepében Tone Kummervold. Le kell írnom: egy nagy trampli. De hihetetlenül, akrobatikusan mozog, tizenéves tornászlányokat megszégyenítően. Rögtön Cecilia Bartoli jutott az eszembe, pontosabban 2014-es salzburgi Hamucipókája, hát ő sem egy szilfid alkat, de rohangált, sőt, bukfencet vetett a színpadon.

Kummervold technikája is kissé emlékeztetett világhírű pályatársnőjére, a magas tartomány színének elsápadása, a voce elvékonyodása jelezte, hogy itt egy jó művész, de nem világsztár énekel.

Taylor Staytont karrierje a Metropolitanig repítette, érthetően. Flórez (avagy, ha úgy tetszik, Alva) típusú hang, magyarán kicsit nyávogós (a Flórez-fanek haragjától macskás, remélem, megvéd majd). Remek koloratúrkészséggel, nyaktörő magasságokkal.

Átlagon felüli Dandini (Edward Nelson) és Alidoro (Michael Sumuel). Clorinda (Vera Talerko) és Tisbe (Astrid Nordstad) vokálisan korrekt teljesítmény mellett színpadi alakításukkal tűntek ki.

És végül, de nem utolsósorban a brit, norvég, amerikai, litván művészek mellett a magyar vonal, Sebestyén Miklós Don Magnificója. Számomra Gregor József volt, és marad valószínűleg mindig a Don Magnifico, többször láthattam a szerepben Szegeden és Budapesten, sőt, a Flamand Opera előadásán is (utóbbit bizonyos Alberto Zedda dirigálta, előadás után alkalmam volt beszélgetni vele, mosollyal nyugtázta gyér olasz nyelvtudásomat. Akkora emberke volt, mint a palotapincsi guggolva, de szerintem nagyobb Rossini-karmester, mint Abbado&Co.)

Sebestyén hangszíne nem a Gregor, vagy Polgár-féle selymes, puha fajtából való, nyilván ezért tartozik szerepálmai közé Fülöp király vagy Wotan. Technikája példamutató, egyedül második áriája legvégén éreztem, hogy fogyóban a levegő – mentségére, a dirigens nyaktörő tempót vett. Szerepjátékára, komédiázó kedvére a legtalálóbb szó: fenomenális. A nemzetközi operaélet furcsaságai közé tartozik, hogy Salzburgban érdektelen valakit hallottam Magnificoként – de ezt a jelenséget a művész lapunknak adott interjújában finoman maga is érintette.

A tapsvihar elültével úgy éreztem, életem egyik legemlékezetesebb operaelőadását láttam.

A Házat, vezetéssel, már a délelőtt folyamán bejárhattam. A hatalmas, hajóra emlékeztető épület immáron tizenegy éve a norvég főváros szimbóluma. A Norske Opera korábbi épülete egy kétszintes, provinciális kinézetű építmény volt („kis város, kis Opera”, mondták az oslóiak).
A jelenlegi konstrukció száraz paraméterei is impozánsak. 1100 szoba/terem („ezeket fogjuk most bejárni”, így a kedves, fiatalkorában balett táncos idegenvezető hölgy.) Alapterülete közel 40000 négyzetméter, a patkó alakú nézőtéren – melyet hatalmas, 5800 kézi csiszolású kristályból álló csillár világít meg – majd’ 1400 néző foglalhat helyet. Külső burkolása carrarai márvány, kevés fehér alumíniumelemmel kombinálva.

Az építkezéshez apró adalék: a tervezettnél hamarabb készült el, és az eredeti költségvetéshez képest olcsóbban (csak úgy megjegyzem...).

Az új Operának nem csak méretei (a helyiek kedvelt kirándulóhelye az óriási tetőterasz), hanem technikája is bámulatos, csoportunknak megmutatták, hogyan képes Don Magnifico szegényes vidéki kastélya seperc alatt csillogó bálteremmé válni. Megtudhattuk, mit tettek a valóban fantasztikus akusztika érdekében. És amikor, immáron sötétedőben, az előadás után az ember megnézheti a kivilágított épületet, elszorul a szíve a látványon.

Először jártam a norvég fővárosban, először jártam az Oslói Operaházban.
Arra gondoltam, remélem, hogy nem utoljára. És arra, hogy címük nem véletlenül Kirsten Flagstads plass 1.

Oslo - Cenerentola
foto:© Den Norske Opera & Ballett - Erik Berg

Köszönetünket fejezzük ki Camilla Elisabeth Yndestad sajtóreferens Asszonynak a beszámoló létrejöttéhez nyújtott segítségért.






A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.