A nagyváros, ahol megállt az idő – Az álarcosbál Temesváron

2019. május 5.
Verdi: Az álarcosbál

Temesvári Állami Operaház

Természetesen nem Hrabal-parafrázist gondolnék írni. Ám, követve a Momus-n zajló, időnként ádáz vitát arról, hogy ki milyennek gondol egy jó operarendezést, talán érdemes röviden beszámolnom erről az előadásról.

Klasszikus rendezés, Frans Meewis munkája. Ahol minden úgy néz ki és zajlik, mint gyerekkorom szegedi operaelőadásain. Kórus bejön hátulról, kimegy balra. Amelia nem örömlány, és Oscar sem transzvesztita. Tradicionális operajátszás, a kosztümök szépek, ahogy a díszletek is. Hogy talán unalmas? Napjaink oly sok idióta produkciója után mégis valahogy megnyugvás.

Néhai atyai barátom, Horváth Zoltán emléke villant fel, noha az ő munkáiban azért több invenció volt.

Zeneileg pedig szinte minden remekül működik. Az előadást hölgy vezeti, az egyetlen női dirigens Romániában, Mihaela Silvia Roşca. És nagyon meggyőzően vezeti, láthatóan teljes kontrollja alatt tartja a nagyszerűen játszó zenekart.

Láttam már jópár operaelőadást Temesváron, és szinte mindig akadt egy meglepetés-voce – most a Riccardót éneklő Remus Alăzăroae nevét kell felhoznom. Fiatal, egészséges hang az övé, jó magasságokkal, és zenei intelligenciával. Nehéz megítélni, hogy mekkora tenorjának volumene, hiszen a ház mérete kicsi, mondhatnám, a Szegedi Nemzeti Színház kisöccse (nagy tanulság számomra mennyire lelkendeztem huszonéve Ruben Broitman egy fellépésén egy kisebb német színházban, aztán amikor meghallottam a STOP-ban, elő kellett venni a gukkert, hogy megtaláljam a hangját).

Nemes bariton a Renatót színpadra vivő George Proca is.

Az előadást azonban tönkre tette Lăcrimioara Cristescu szopránja. Gyengén kezdett, de aztán következetesen egyre rosszabbá vált. Bár inkább az elviselhetetlen kifejezést kellene használnom.

Nem jelentett azért ez az este akkora élményt, hogy tovább részletezzem. Egyvalami azért feltűnő volt, a vasárnap esti fél ház. Temesváron is fogy a közönség, és az előadásszám (kamaszként Szegeden hetente ötször-hatszor tudtam elmenni operaelőadásra…)

Pár hete a Bartók Rádióban Gyüdi Sándor beszélt a tőle megszokott intelligens és tapintatos módján arról, miért fogy a publikum. Mert ma már TV-csatornák százait lehet fogni, ott az Internet, a rengeteg új szórakozási lehetőség.

Sajnálatos, de igaza van.

Szeretnénk kifejezni köszönetünket Brinzei Florian-Emilian sajtófőnök úrnak a beszámoló létrejöttéhez nyújtott segítségéért.