vissza a cimoldalra
2019-05-20
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11348)
A csapos közbeszól (95)

Hozzászólások a Momus írásaihoz (6710)
Kimernya? (3033)
Erkel Színház (10060)
Franz Schmidt (3331)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (3246)
Ilosfalvy Róbert (843)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4489)
László Margit (199)
Radnai György művészete (53)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1661)
Magyar Televízió opera-, balett- és operett közvetítései - hazai produkciók (1316)
Élő közvetítések (7868)
Magyar Rádió operafelvételei és operaközvetítések – magyar előadóművészekkel (977)
Zenetörténet (254)
Kedvenc magyar operaelőadók (1109)
Jacques Offenbach (474)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Mindenkinek a maga Zenéje - Az LSO és Simon Rattle a Müpában
- dni -, 2019-01-18 [ Budapesten ]
nyomtatóbarát változat

Mindenkinek a maga Zenéje 2019. január 14.
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

BARTÓK: Zene húros hangszerekre, ütőkre és cselesztára, Sz. 106, BB 114
BRUCKNER: VI. (A-dúr) szimfónia, WAB 106

Londoni Szimfonikus Zenekar
vez.: Sir Simon Rattle

Telt ház, és a diákjegyeket kiadó pultnál is hosszú sorok. Patinás együttesnek és legendás karmesternek jár a kiemelt érdeklődés…

De van még valami: a műsor is jelentős. Nem tudom mi az oka, de éppen a „Zenét” elég ritkán lehet hallani itthon, s Brucknert is csak elvétve játszanak hazai együttesek.

A „Zene húros hangszerekre, ütőkre és cselesztára” fontos mindannyiunknak, de zeneszerzés-szakos nebulóként valamelyest kivételezett helyzetben voltunk. Sólyom György nem csak a hozzáférhető felvételeket ismertette meg velünk, de olyan dolgokra hívta fel a figyelmünket, amiket nem biztos, hogy magunktól észreveszünk. Valójában elméleti szinten szerettük meg Bartókot - partitúrából. Ott nem zavartak a rettenetesen szóló kórusok, a torzító fortisszimók, és általában a hatvanas-hetvenes évek szörnyű hanglemezgyári technikája.

Azért is volt akkora „durranás” Bernstein 1983 novemberi hangversenye az Erkel Színházban (igaz, én csak a főpróbára fértem be…). Kritikátlanul imádtuk. Lenyűgöző volt, hogy ez a zene nem csak jó, hanem még meg is szólal. Hogy milyen lehetett az az előadás valamiféle objektív mérték szerint? Ki tudja, van-e ilyen egyáltalán, de nem is fontos. Így utólag már biztos vagyok benne, hogy egy bizonyos technikai szint fölött a mű minden előadásának őszintén lehet örülni. Persze, általában csak egy emlékeztetőt hallunk, a „Zene” mindenkinek a saját agyában, belül szólal meg…
És ahogy már a koncert szünetében hallom is a kommentárokat - biztosan nem egyformán.

A Londoni Szimfonikusok és Simon Rattle is tudják olyan szinten és olyan minőségben prezentálni a partitúrába jegyzetteket, hogy az esetleges problémák ne rontsák le a belső élményt. Különös, hogy most pontosan olyan apróságok szegik a kedvem, amik egyébként az előadás erényei szoktak lenni. Rattle kívülről vezényel, beszédszerű az agogika, kifejezően hangsúlyoz – éppen ezért kicsit sokallom az ő jelenlétét. Bartók mérnöki pontossággal fogalmaz, és én beérném magával a zenével, a tisztaságával, egyszerűségével és áttekinthetőségével.

A Bruckner viszont – legalábbis nekem - nagyon másról szól. Eleve sokkal később szerettem meg, nem volt hozzá olyan kalauzom, mint Bartókhoz. Celibidache lett azzá, mikor végre a halála után megjelentek a felvételei. Igaz, Celibidache csak érthetővé tette számomra ezeket a szimfónia-szörnyeket, de később az ő szertelen lassúsága helyett egyre gyakrabban választottam például Eugen Jochum felvételeit.

Azt hiszem, csak nagyon kevés karmester képes Brucknert „értelmesen” előadni. Rattle sem csinál semmi feltűnőt, de az a beszédszerűség, amit a Bartókban sokalltam, most nagyon is működik. De ami igazán lenyűgöz, az a zenekar hangzása, pedig szó sincs hatalmas, posztromantikus apparátusról. Nincs olyan ütő-arzenál, mint amit Richard Straussnál megszoktunk, egyetlen timpanis tevékenykedik. Persze hárfa sincs, és a kürtösök is csak négyen vannak (szemben a Mahlernél szokásos kilenccel), három trombita, három harsona stb. Egy szolid szimfonikus zenekar. És akkorát szól, amilyet ritkán hallunk a Müpában.

Nem varázslat, csak éppen a vonósok rendkívül együtt és tömören szólnak, a rézfúvósok pedig annyira tiszták, hogy sokkal több felhang szólal meg a szokásosnál. A hangzás csillogó és telt, nekem pedig ez ma estére tökéletesen elégnek tűnt.

Utóirat:

Ezen a koncerten a feleségem nem lehetett ott, de eléggé foglalkoztatta (szerintem titokban szerelmes Rattle-be). A fórumokban kibontakozott vitákban ovasta a „bezzeg Currentzis” stb. hozzászólásokat, és természetesen én is elmeséltem, hogy mit tapasztaltam. És megint sikerült nagyon tömören összefoglalnia mindent. „Szóval az a baj, hogy Mahler jobb, mint Bruckner, a Bartókot meg jobban csinálta a Kocsis?”

Mindenkinek a maga Zenéje
fotó:© Posztós János - Müpa

Műsorajánló
Mai ajánlat:
16:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Asuka Kawamura (zongora)
Haruka Iwashita (fuvola), Aya Shirai (cselló)
Asuka Kawamura zongora diplomakoncertje
HAYDN: 47. (h-moll) zongoraszonáta, Hob. XVI:32
PROKOFJEV: Szarkazmusok, op. 17
HUMMEL: Adagio, variációk és rondó egy orosz témára, op. 78
LISZT: h-moll szonáta

17:00 : Budapest
Szent István Bazilika

Virágh András (orgona)

18:00 : Budapest
Zeneakadémia, XXIII. Terem

Házimuzsika a Zeneakadémián
Falvay Attila tanítványai
MOZART: G-dúr hegedű-brácsa duó, K. 423
Székely Anna Lilla (hegedű), Borka Ráhel (cselló)
HAYDN: 38. (D-dúr) zongoratrió, Hob. XV:24
Rebecca Lopez Mena (hegedű), Blaskovics Bence (cselló), Giorgia Fabro (zongora)
HAAS: Szvit oboára és zongorára, op. 17
Bálint Dóra (oboa), Máté Emese (zongora)
SCHUMANN: 3. (A-dúr) vonósnégyes, op. 41/3
Durst-Gál Márta, Orgován Csenge (hegedű), Zsótér Zita (brácsa), Márkus Ágnes (cselló)
SCHUMANN: Fantáziadarabok, op. 73
Saki Kono (zongora), Blaskovics Bence (cselló)
Felkészítő tanárok: Falvay Attila (1, 2, 4), Botvay Károly (3), Kiss Péter (5)

18:00 : Budapest
Zeneakadémia, X. Terem

Házimuzsika a Zeneakadémián
Csalog Gábor tanítványai

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Horváth Benjámin cselló diplomakoncertje
J. S. BACH: 3. (C-dúr) csellószvit, BWV 1009
BEETHOVEN: 4. (c-moll) vonósnégyes, op. 18/4
Szentimrei Noémi, Doffkay Eszter (hegedű), Papp Nóra (brácsa), Horváth Benjámin (cselló)
DVOŘÁK: h-moll csellóverseny, op. 104
a diplomázó barátaiból alakult zenekar
Vezényel: Ménesi Gergely

19:00 : Budapest
Erkel Színház

PUCCINI: Messa di Gloria / Lidércek

19:00 : Budapest
BMC, Koncertterem

Alexander Sitkovetsky (hegedű)
Anima Musicae Kamarazenekar
Művészeti vezető: G. Horváth László
HÄNDEL: Concerto Grosso
ANDRZEJ PANUFNIK: Hegedűverseny
HOLST: Szent Pál szvit Op. 29, No. 2
BRITTEN: Variációk egy Frank Bridge-témára, Op. 10

19:30 : Budapest
Nádor Terem

Granik Anna (zongora), Balogh Ferenc, Detvay M. Marcella (hegedű), Kiss Alexandra Enikő, Rudolf András (brácsa), Újházi Gyöngyi (csello)
TÓTH ARMAND: Duo Concertant
TÓTH ARMAND: Brácsa-szerenád
TÓTH ARMAND: III. vonósnégyes
TÓTH ARMAND: Eszterlánc
DOHNÁNYI: c-moll zongoraötös Op.1.
18:00 : Balatonfüred
Kisfaludy Színház

Baráti Kristóf Kossuth-díjas hegedűművész
Mendelssohn Kamarazenekar
Művészeti vezető: Kováts Péter
MOZART hegedűversenyek és szimfóniák
A mai nap
elhunyt:
1896 • Clara Schumann, zongorista, zeneszerző (sz. 1819)
2000 • Jean Pierre Rampal, fuvolista (sz. 1922)
2002 • Kónya Sándor, operaénekes (sz. 1923)