vissza a cimoldalra
2019-03-26
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11326)
A csapos közbeszól (95)

Momus-játék (5618)
Kimernya? (2987)
Balett-, és Táncművészet (5756)
Milyen zenét hallgatsz most? (25010)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (3189)
Társművészetek (1298)
Erkel Színház (9809)
Bartók Béla szellemisége (278)
Bartók Béla (1881-1945) (209)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4466)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1618)
Franz Schmidt (3297)
Fiatal művészeink hazai és nemzetközi sikerei (329)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (61589)
Pitti Katalin (824)
Melis György (254)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Negyedszcenír, vagy amit akarunk? – Az operaházi Simon Boccanegra a MÜPÁ-ban
- zéta -, 2019-01-13 [ Operabemutatók ]
nyomtatóbarát változat

Az operaházi Simon Boccanegra a MÜPÁ-ban 2019. január 10.
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Verdi: Simon Boccanegra

Simon Boccanegra - Alberto Gazale
Amelia Grimaldi - Miksch Adrienn
Jacopo Fiesco - Szabó Bálint
Gabriele Adorno - Brickner Szabolcs
Paolo Albiani - Kelemen Zoltán
Pietro - Bakonyi Marcell
Az íjászok kapitánya - Roska Dániel
Amelia komornája - Szepessy Beáta

A Magyar Állami Operaház Ének- és Zenekara
vez. Kocsár Balázs

Az Operaház – nyilván az Andrássy úti épülete bezárását ellensúlyozva – már tavaly is koncertszerűnek nevezett produkciókkal jelent meg a Művészetek Palotájában. Az akkori három előadást sikerként könyvelhették el, ha a sorozat az idén folytatódott. A Simon Boccanegra 2011-es produkció, mely a tavalyi évadban már az Erkel Színházban is sorra került (cikkünk: momus.hu/article.php?artid=7125), viszont ezúttal – a dirigens Kocsár Balázson kívül – teljesen új gárda vitte színre Giuseppe Verdi dalművét.

A színrevitel ellentmondásosságára sajnos kicsit hosszabban ki kell térnünk. Az Operaház honlapján koncertszerűnek hirdetik a MÜPÁ-s előadásokat. Nem is lenne ezzel semmi gond, a zenekar a színpadon, a szólisták az előtérben, a kórus a karzaton, ez a helyszín bevált receptje erre a változatra. Igen ám, de a honlapon ott a jelmeztervező neve is, s itt kap gellert először a koncepció. A főszereplők ruházatát – kiragadva az eredeti környezetből – láthatjuk tehát, Ivan Stefanutti jelmezei viszont nem igazán életképesek a szintén általa tervezett jellegzetes díszletek nélkül.

Tovább árnyalja a helyzetet, hogy Valaki úgy döntött, hogy azért mégis legyen valamiféle szcenírozás, ezért a zenekar mögött (!!!), közvetlenül az orgonaülés elé építettek egy kisebb járást, ahol a szereplők mégiscsak eljátsszák a történetet. Negyedszcenír, vagy amit akarunk?

A döntésben, hogy a zenekar mögé kerüljenek a szólisták, nyilván nem vett részt valódi zenei szakember, vagy, ha igen, akkor most mondjon le: a zenekar kb. harmadát kitakarta, elfedte az énekhangoknak. Az énekkar fent ül (koncertöltözetben) a karzaton, de olykor lejön egészen a zenekar mellé két oldalt. A hírek szerint a tavalyi megoldások is hasonlóak voltak, az ember azt gondolná, leszűrték a tapasztalatokat, de nem. És még mindig nincs vége!

Ezen az előadáson két főszereplő (az ötből) kottából énekelt. Csak hogy értsük: voltak hárman, akik jelmezben a szerepet eljátszva énekeltek és voltak ketten, akik jelmezben álltak a kottatartó előtt. A valóságban ez úgy nézett ki, hogy a címszereplő a szívszorító duett végén, amikor felismeri sok éve eltűnt lányát, szenvedélyesen a karjaiba zárná őt, de amaz inkább a kottájába temetkezve továbblapozott. Vajon ennek így mi értelme volt? Nem volt egy döntéshozó, aki azt mondja a próbán, hogy ne csináljunk már magunkból bohócot?

Az operaházi Simon Boccanegra a MÜPÁ-ban

Az előadás az újabb szereplők miatt volt előzetesen izgalmas. A címszerepben Alberto Gazale-t láthattuk, aki nem teljesen ismeretlen idehaza, majd kilenc évvel ezelőtt a Nabucco címszerepében mutatkozott be az Operaházban. A Café Momus akkori recenziója szerint „súlytalan volt, csekély vivőerejű, fakó hanggal”. A helyzet nem változott sokat. Gazale az első részben még koncentrált néhány jelentős frázisra, de utána már arra sem maradt ereje. A darab zárójelenetében már gikszerek tarkították az amúgy is zenekar által elnyomott hangot. Az énekes így kétségbeesve próbálta meg eljátszani azt, amit elénekelni alig tudott.

Szabó Bálint Fiesco szerepében továbbra is talány. A német színházakban működő énekes a szerep tökéletes ismeretével érkezett, érezhető rutinnal oldotta meg a feladatot, de mégis olyan „se hús, se hal” érzés maradt utána. A voce színe megfelelő, de ereje kevésnek tűnik egy ekkora házban egy Verdi-főszerephez. Csak találgatni tudok, nem lehet, hogy az igazi fachja basszbariton, s ezért nem szólalt meg igazán?

Az előadás legbiztosabb pontja Kelemen Zoltán Paolója volt, s érdekes módon az Ő hangja jött át legátütőbben a „hangfüggöny” mögül. Kelemen nem bonyolította túl a figurát, hozta a szimpla negatív alakot, amolyan „Jago kistestvérét” és pontosan annyira, ahogyan ezt Verdi elképzelhette.

Miksch Adrienn utolsó pillanatban történő beugrása és helytállása egy hat éve (máshol) énekelt szerepében feltétlenül dicséretet és köszönetet érdemel. Maga a szólam ma már idegen Miksch hangadásától, akinek igazából a jugendlisch-dramatisch szerepkör lenne az ideális.

(Egy zárójeles bekezdést azért a lemondás önmagában is ér: A krónikás számára egyaránt érthetetlen a szerepet utolsó pillanatban ismét visszaadó kollegina felelőtlensége és az Operaház már-már nevetséges hiszékenysége, amiért újra kitűzték. Ugyanakkor a helyszínen a szereplő-változásról a nagyérdemű nem értesült kellőképpen, be nem mondták, s az ajtóknál osztogatott – mérsékelten ízléses – műsorlap sem tartalmazta.)

Határozottan ígéretesnek mutatkozott Gabriele Adorno szerepében Brickner Szabolcs. A szólam ugyan egyfajta távolságtartással szólalt meg, de láthatóan Brickner is tanulószakaszban van a szereppel. A figura éthoszát viszont határozottan tudta megjeleníteni, mind erőben, mind színben kifejezetten hatásosnak mutatkozott. A dallamíveket nemes formálással mutatta be, még némi szenvedély szükségeltetne az ideálishoz.

Kocsár Balázst legalább húsz éve hallottam (még Debrecenben) először Boccanegrát vezényelni. Az eltelt idő alatt az opera egyértelműen a sajátjává vált, érezhetően neki is szívügye a darab. Sajnos a körülmények most ellene dolgoztak, de Kocsárnak is tennie kéne azért, hogy ilyesfajta zenei körülmények ne hátráltathassák a remekművek színrevitelét.

Az operaházi Simon Boccanegra a MÜPÁ-ban
fotó:© Berecz Valter

Hírek
• A Bartók-Pásztory Díj idei kitüntetettjei
Műsorajánló
Mai ajánlat:
19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Erlendsdóttir Audur Edda (klarinét)
Hoang Ho Khanh Van, Ke Li (hegedű), Szűcs Boglárka (brácsa), Kristina Vocetková (cselló), Mali Emese (zongora)
A hallgató barátaiból alakult kamarazenekar
Vezényel: Shoji Haraguchi
Erlendsdóttir Audur Edda diplomakoncertje
MOZART: A-dúr klarinétverseny, K. 622
POULENC: Klarinét-zongora szonáta
BRAHMS: h-moll klarinétötös, op. 115
GELLÉRI ANDRÁS: Burst of Evidence kontrabasszus klarinétra és magas hangra

19:30 : Budapest
BMC, Koncertterem

A Hunyadi János Általános Iskola Nagykórusa vez.: Igalyné Büttner Hedvig, zongorán km.: Elmauer József
A Bartók Konzi volt növendékeiből és tanáraiból alakult kamarazenekar
A Bartók Konzi és a Zeneakadémia volt növendékeiből álló kórus
Dubóczky Gergely – karmester
Héja Domonkos – karmester
Strausz Kálmán – karnagy
Tóth Árpád – karnagy
házigazda: Bősze Ádám
"Epifónium - Szabó Tibor emlékére"
KODÁLY: Nagyszalontai köszöntő
BARTÓK: Levél az otthoniakhoz
SZABÓ TIBOR: Március
Hunyadi János Általános Iskola Nagykórusa
vez.: Igaliné Büttner Hedvig, zongorán km.: Elmauer József
SCHUBERT: Állj! (A szép molnárlány D795 - részlet)
SCHUBERT: A muzsikához D547
Mukk József – tenor, Réti Balázs – zongora
KOVÁCS ZOLTÁN: Fuvolaötös I. tétel
Menyhárt Zsuzsa – fuvola
Soltész Ágnes – hegedű, Fejérvári János – brácsa, Magyar Gábor – cselló, Lukácsházi István – nagybőgő
HAYDN: C-dúr fantázia zongorára Hob XVII:4
Fejérvári Zoltán – zongora
IAN CLARKE: Touching the Ether
Vámosi-Nagy Zsuzsanna – fuvola, Bizják Dóra – zongora
LISZT: Erdőzsongás (Két hangversenyetűd S. 145 - részlet)
Fülei Balázs – zongora
VIVALDI: Qui sedes ad dexteram patris (Gloria RV 589. - részlet)
Heim Mercédesz – mezzoszoprán
WIENIAWSKI: Polonaise de concert Op. 4
Oláh Vilmos – hegedű
MOZART: Sinfonia concertante K 364, III. tétel
Soltész Ágnes – hegedű, Fejérvári János – mélyhegedű
MOZART: Az Éj királynőjének d-moll áriája (A varázsfuvola K 620)
Miklósa Erika – szoprán
MOZART: Sarastro F-dúr áriája (A varázsfuvola K 620)
Bretz Gábor – basszus
MOZART: B-dúr fagottverseny K 191 III. tétel
Mohai Bálint – fagott
MOZART: L’amerò sarò costante (A pásztorkirály K 208 - részlet)
Kertesi Ingrid – szoprán
J.S. BACH: Laudamus te (H-moll mise BWV 232 - részlet)
Szabóki Tünde – szoprán, Soltész Anikó – continuo
J.S. BACH: D-dúr csellószvit BWV 1012 Gavotte 1, 2, Gigue
Varga Tamás – cselló
J.S. BACH: „Von den Stricken meiner Sünden" (János-passió BWV 245 - részlet)
Németh Judit – mezzoszoprán, Elekes Zsuzsa – continuo
J.S. BACH: „Ach Herr, laß dein lieb Engelein” (János-passió BWV 245 - részlet)
A Bartók Konzi és a Zeneakadémia volt növendékeiből álló kórus, vezényel Strausz Kálmán
Elekes Zsuzsa – continuo
GYÖNGYÖSI LEVENTE: Kánon Szabó Tibor emlékére
19:30 : Debrecen
Kölcsey Központ

Balog József (zongora)
Miskolci Szimfonikus Zenekar
Vezényel: Vajda Gergely
"S határtalan az élet"
BRAHMS: I. (d-moll) zongoraverseny, Op. 15.
STRAVINSKY: Tavaszi áldozat (Le Sacre du Printemps)
A mai nap
született:
1925 • Pierre Boulez, zeneszerző, karmester († 2016)
elhunyt:
1517 • Heinrich Isaac, zeneszerző (sz. kb. 1450-55)
1827 • Ludwig van Beethoven, zeneszerző (sz. 1770)
1918 • Cezar Antonovics Kjui, zeneszerző (sz. 1835)
1987 • Eugen Jochum, karmester (sz. 1902)