vissza a cimoldalra
2019-03-26
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11326)
A csapos közbeszól (95)

Balett-, és Táncművészet (5763)
Erkel Színház (9812)
Milyen zenét hallgatsz most? (25013)
Mahler (693)
Momus-játék (5618)
Kimernya? (2987)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (3189)
Társművészetek (1298)
Bartók Béla szellemisége (278)
Bartók Béla (1881-1945) (209)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4466)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1618)
Franz Schmidt (3297)
Fiatal művészeink hazai és nemzetközi sikerei (329)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (61589)
Pitti Katalin (824)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Búcsúkoncert – Edita Gruberova a tokiói Suntory Hallban
Beatrice, 2018-11-08 [ Külföldön ]
nyomtatóbarát változat

Edita Gruberova a tokiói Suntory Hallban 2018. október 28.
Suntory Hall, Tokió

Ifj. Johann Strauss: A denevér - nyitány
Ifj. Johann Strauss: Tavaszi hangok
Gioachino Rossini: Tell Vilmos – nyitány
Gioachino Rossini: A sevillai borbély – Rosina kavatinája
Giuseppe Verdi: A végzet hatalma – nyitány
Giuseppe Verdi: Traviata – Violetta áriája az I. felvonásból
Camille Saint-Saëns: A csalogány és a rózsa
Jacques Offenbach: Orfeusz az alvilágban – nyitány
Vincenzo Bellini: Beatrice di Tenda – zárójelenet
Camille Saint-Saëns: Sámson és Delila – Bacchanália
Ambroise Thomas: Hamlet – Ofélia őrülési jelenete

Ráadások:
Giacomo Puccini: Pillangókisasszony – Cso-cso-szán belépője
Léo Delibes: A cadizi lányok
Ifj. Johann Strauss: A denevér – kacagódal

Edita Gruberova – ének
Tokiói Szimfonikus Zenekar
vez. Peter Valentovič

Edita Gruberova az elmúlt harminc-egynéhány évben sokszor fellépett Japánban, koncerten és operaelőadásban is. A fenti, szupernehéz műsor énekszámait (egyetlen kivétellel) bármelyik koncertjén előadhatta volna, de ez az összeállítás a búcsúkoncertjének hirdetett rendezvényen szerepelt, melyet most, 2018. október 28-án, 71 évesen énekelt el Tokióban, a világhíres Suntory Hall nagytermében.

Az egyetlen kivétel pedig a Pillangókisasszony-belépő volt, ezt erre a turnéra tanulta meg, nyilván a japán közönség iránti tiszteletből, mely közönségnél ő évtizedek óta különleges státuszt élvez. Mindkét fél megadta a módját a búcsúnak. A művész a műsorválasztással, pályájának egyfajta keresztmetszetét adta. Debüt-szerepétől (Rosina) a klasszikus koloratúra-darabokon át a tragikus hősnőkig, valamint a nem akármilyen előadási minőséggel.

A közönség meg a hosszas ünnepléssel, álló ovációkkal, számtalan virágcsokor és egyéb ajándék átnyújtásával (ezt a koncertterem szabályai elvileg nem engedik, az alkalmazottak egy darabig próbáltak ennek érvényt szerezni, aztán belátták, hogy hiába), transzparenseket lengettek, az előadás után pedig a művészbejárónál Gruberova arcképével díszített, külön ez alkalomra készített legyezőkkel integettek, és konfettiesővel fogadták a kilépő művésznőt. Japánról lévén szó, a művésznő távozása után a konfettiket össze is söpörték.

Japán specialitás volt még az, hogy az utolsó meghajlások alkalmával az énekesnő kezet fogott a közönség sok-sok előretódult tagjával is.

A Suntory Hall híres a jó akusztikájáról. Ezt az akusztikát én a koncert első felében, amikor a 3. sorban kicsit oldalt ültem, némileg furának tartottam (valahogy a hangszercsoportok túlságosan elkülönültek akusztikailag), majd a szünetben egy rajongótársnővel (aki egy virágcsokrot akart a koncert végén a művésznőnek átadni) helyet cserélve a 4. sor közepére kerültem, ahol sokkal homogénebb volt a zenekari hangzás. Gruberovát viszont mindkét helyen jól hallottam.

A Tavaszi hangok keringőt több mint 20 évvel korábban énekelte utoljára közönség előtt, és erre a turnéra frissítette föl. Egészen elképesztően jók, sőt, tökéletesek voltak a finom trillák, a futamok, a staccatók. A magas regiszter jól szólt, de egyes közép- és mély hangok még kicsit jelzésszerűek voltak, ebben a hangtartományban fokozatosan melegedett be a hang.

Rosinát is kirázta a kisujjából. A szerepben való debütálása óta eltelt 50 év, de mi az neki. (Na jó, F-et most nem énekelt benne.)

Violetta nagyáriájában volt itt-ott egy kis óvatosság, néhány, csak jelzésszerű mély hang, de azért minden megvolt, az Esz is a végén. Egyesek megjegyzik, hogy a művésznő magas hangjai ebben a legmagasabb tartományban már kicsit keményebben szólnak, mint hajdanában, de nekem még mindig élmény Őt hallgatni.

A koncert második felére teljesen felszabadult, lerítt róla, hogy elképesztően élvezi az egészet. Azt csinált a hangjával, amit csak akart, és teljesen magába bolondította a közönség azon részét, amely esetleg még nem volt belebolondulva. (Jó pár "bolond" röppent át Európából a koncertre, és találkoztam kínai és tajvani rajongókkal is.)

Saint-Saëns-Vocalise úgy szólt, ahogy azt csak Ő tudja előadni azzal az éteri hangjával.

A karmester a már Pesten is ismert Peter Valentovič volt, aki mindenben segítette a dívát a Tokiói Szimfonikus Zenekar élén. Japán zenekart most hallottam először élőben. Elképesztően fegyelmezettek. Még sose hallottam úgy az Offenbach-kánkánt, mintha minden szólamot egyetlen hangszer játszott volna. Merész húzás volt ezt a darabot betenni a tragikusan szomorú Beatrice di Tenda fináléja elé, de működött a dolog, a közönség felfokozott lelkiállapotba került. Úgy éreztem, a megrendítő Beatrice-áriában a művésznő nemcsak a japán közönségtől, hanem – jelképesen – két kedves barátjától is búcsúzik, akik szervező munkájukkal sokat segítettek neki pályáján, és akiket ebben az évben veszített el (a szlovák Melanka Kušnírovától és a magyar Sánta Zoltántól).

Az Ofélia-jelenet is mély érzelmekkel volt tele. Úgy vélem, senki se tud annyira fájdalmat kifejezni, mint a művésznő. Valahogy olyan a hangja meg a lelki alkata is. És éppen azáltal, hogy annyira ki tudja fejezni a fájdalmat, segít nekünk túlélni. Meggyőződésem, hogy hangjának, művészetének gyógyhatása van. Szerintem ez a művészet egyik legmagasabb rendű funkciója.

Bőkezűen mérte a ráadásokat, az utolsó után mutatta, hogy nincs több a torkában...

Autogramosztás sajnos nem volt a koncert után, az istennő a konfettieső után barátságosan integetve és búcsúszavakat kiáltozva beszállt egy autóba, és eltűnt a rajongók szeme elől.

Edita Gruberova a tokiói Suntory Hallban

Hírek
• A Bartók-Pásztory Díj idei kitüntetettjei
Műsorajánló
Mai ajánlat:
19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Erlendsdóttir Audur Edda (klarinét)
Hoang Ho Khanh Van, Ke Li (hegedű), Szűcs Boglárka (brácsa), Kristina Vocetková (cselló), Mali Emese (zongora)
A hallgató barátaiból alakult kamarazenekar
Vezényel: Shoji Haraguchi
Erlendsdóttir Audur Edda diplomakoncertje
MOZART: A-dúr klarinétverseny, K. 622
POULENC: Klarinét-zongora szonáta
BRAHMS: h-moll klarinétötös, op. 115
GELLÉRI ANDRÁS: Burst of Evidence kontrabasszus klarinétra és magas hangra

19:30 : Budapest
BMC, Koncertterem

A Hunyadi János Általános Iskola Nagykórusa vez.: Igalyné Büttner Hedvig, zongorán km.: Elmauer József
A Bartók Konzi volt növendékeiből és tanáraiból alakult kamarazenekar
A Bartók Konzi és a Zeneakadémia volt növendékeiből álló kórus
Dubóczky Gergely – karmester
Héja Domonkos – karmester
Strausz Kálmán – karnagy
Tóth Árpád – karnagy
házigazda: Bősze Ádám
"Epifónium - Szabó Tibor emlékére"
KODÁLY: Nagyszalontai köszöntő
BARTÓK: Levél az otthoniakhoz
SZABÓ TIBOR: Március
Hunyadi János Általános Iskola Nagykórusa
vez.: Igaliné Büttner Hedvig, zongorán km.: Elmauer József
SCHUBERT: Állj! (A szép molnárlány D795 - részlet)
SCHUBERT: A muzsikához D547
Mukk József – tenor, Réti Balázs – zongora
KOVÁCS ZOLTÁN: Fuvolaötös I. tétel
Menyhárt Zsuzsa – fuvola
Soltész Ágnes – hegedű, Fejérvári János – brácsa, Magyar Gábor – cselló, Lukácsházi István – nagybőgő
HAYDN: C-dúr fantázia zongorára Hob XVII:4
Fejérvári Zoltán – zongora
IAN CLARKE: Touching the Ether
Vámosi-Nagy Zsuzsanna – fuvola, Bizják Dóra – zongora
LISZT: Erdőzsongás (Két hangversenyetűd S. 145 - részlet)
Fülei Balázs – zongora
VIVALDI: Qui sedes ad dexteram patris (Gloria RV 589. - részlet)
Heim Mercédesz – mezzoszoprán
WIENIAWSKI: Polonaise de concert Op. 4
Oláh Vilmos – hegedű
MOZART: Sinfonia concertante K 364, III. tétel
Soltész Ágnes – hegedű, Fejérvári János – mélyhegedű
MOZART: Az Éj királynőjének d-moll áriája (A varázsfuvola K 620)
Miklósa Erika – szoprán
MOZART: Sarastro F-dúr áriája (A varázsfuvola K 620)
Bretz Gábor – basszus
MOZART: B-dúr fagottverseny K 191 III. tétel
Mohai Bálint – fagott
MOZART: L’amerò sarò costante (A pásztorkirály K 208 - részlet)
Kertesi Ingrid – szoprán
J.S. BACH: Laudamus te (H-moll mise BWV 232 - részlet)
Szabóki Tünde – szoprán, Soltész Anikó – continuo
J.S. BACH: D-dúr csellószvit BWV 1012 Gavotte 1, 2, Gigue
Varga Tamás – cselló
J.S. BACH: „Von den Stricken meiner Sünden" (János-passió BWV 245 - részlet)
Németh Judit – mezzoszoprán, Elekes Zsuzsa – continuo
J.S. BACH: „Ach Herr, laß dein lieb Engelein” (János-passió BWV 245 - részlet)
A Bartók Konzi és a Zeneakadémia volt növendékeiből álló kórus, vezényel Strausz Kálmán
Elekes Zsuzsa – continuo
GYÖNGYÖSI LEVENTE: Kánon Szabó Tibor emlékére
19:30 : Debrecen
Kölcsey Központ

Balog József (zongora)
Miskolci Szimfonikus Zenekar
Vezényel: Vajda Gergely
"S határtalan az élet"
BRAHMS: I. (d-moll) zongoraverseny, Op. 15.
STRAVINSKY: Tavaszi áldozat (Le Sacre du Printemps)
A mai nap
született:
1925 • Pierre Boulez, zeneszerző, karmester († 2016)
elhunyt:
1517 • Heinrich Isaac, zeneszerző (sz. kb. 1450-55)
1827 • Ludwig van Beethoven, zeneszerző (sz. 1770)
1918 • Cezar Antonovics Kjui, zeneszerző (sz. 1835)
1987 • Eugen Jochum, karmester (sz. 1902)