vissza a cimoldalra
2019-10-20
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11440)
A csapos közbeszól (95)

Jonas Kaufmann (2418)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4588)
Simándy József - az örök tenor (632)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (3458)
Erkel Színház (10335)
Élő közvetítések (8204)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1781)
Franz Schmidt (3437)
Gioacchino Rossini (1027)
Erkel Ferenc (1066)
Kimernya? (3253)
Lisztről emelkedetten (965)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4401)
Balett-, és Táncművészet (5897)
Amatőrtől a Zenetudósig... (avagy, ki ért jobban a Muzsikához?) (275)
Polgár László (268)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

A boldogtalan fáraólány története – Az Aida a MET-ből
- zéta -, 2018-10-07 [ Közvetítések ]
nyomtatóbarát változat

Netrebko & Rachvelishvili 2018. október 6.
MÜPA-mozi
VERDI: Aida

Aida - Anna Nyetrebko
Amneris - Anita Rachvelishvili
Radames - Alekszandrsz Antonenko
Amonasro - Quinn Kelsey
Ramphis - Dmitrij Beloszelszkij
Egyiptom királya - Ryan Speedo Green
Hírnök - Arseny Jakovlev
Priestess - Gabriella Reyes

a Metropolitan Opera Ének- és Zenekara
vez. Nicola Luisotti

Úgy tűnik, az oroszok végleg bevették a Metropolitan finnyás bástyáit is, az Aida nyolctagú szereplőgárdájából négyen is Moszkvában sajátították el az éneklés alapjait, de idesorolhatnám ötödiknek a grúz mezzoszopránt is, hiszen Ő is az egykori Szovjetunióban látta meg a napvilágot, akár a többiek. Nem is lenne ezzel semmi baj, ha a világ vezető operaházában tényleg minőség alapján állna össze a „világválogatott”. Azután, ahogy nézem/hallgatom az előadást, hát, erősen feslik a szövet, épp a minőség mentén.

Maga a produkció igazán veterán korban van, hiszen még javában állt a Szovjetunió, amikor Sonja Frisell 1988-ban színpadra álmodta New York patinás házában Verdi örökbecsűjét. Most már, 30 esztendővel később, jóval túl a kétszázadik előadáson még mindig tud meglepetést okozni.

Úgy tűnik az angol rendezőnőt ebben a szövevényes történetben leginkább az elátkozott fáraólány reménytelen szerelme kötötte le, legalábbis erre a szálra fűzte fel az előadást. Olyannyira, hogy a néző el is gondolkodik, hogy ennyire esélytelenül miért fut ilyen kitartóan Radames semmivel nem kecsegtető szekere után? Mi hajtja, miért alázkodik meg, s miben bízik egyáltalán?

Amikor Frisell rendezése eredetileg napvilágot látott, Fiorenza Cossotto volt Amneris, Mitchell Aidája, Domingo Radamese és Milnes Amonasrója társaságában. (Szomorú, de jól illusztrálom a különbséget a két előadás között pusztán a szereposztás felsorolásával, de korábbi Metes Aidák között találnánk még olyanabbat is.)

Cossotto annak kapcsán jutott eszembe, mert megpróbáltam ezt az előadást elképzelni az Ő alakításában és határozottan sikerült. A grúz Anita Rachvelishvilinek kevésbé. Nem is annyira a hangi megfogalmazás, az még többé-kevésbé sikeres volt. A fiatal mezzo ígéretes matéria birtokosa, de a hangi és a színpadi kifejezőképesség meglehetősen alacsony szinten áll. Általában kedves bocitekintettel mosolyog bele a világba, ha van annak a pillanatnyi szituációban mondanivalója, ha nincs. (Mondjuk, leginkább nincs.) Amneris végtelen kétségbeesése és tragédiája így csak a felszínen tud mozogni, az énekesnő hiába énekli el korrekt módon a szólam egyik legigényesebb szerepét, a dráma csak nem izzik fel.

Beloszelszkij & Netrebko Aida szólamában a világelső Anna Netrebkót láthattuk/hallhattuk. Másfél évtizede az operai kánon része, azóta mindennapos vendég a MET-ben is. Sokáig a könnyedebb szólamokban szerepelt, még öt-hat évvel ezelőtt az orosz szólamokon túl a Szerelmi bájital, a Manon, a Don Pasquale, a Boleyn Anna főszerepeiben aratott zajos sikert. Ennek vége, mert 2014-ben egy markáns kormánymozdulattal sávot váltott az operai autópályán, azóta a drámai szoprán szerepkörben tarol. Ezidáig óvakodtam közelebbről foglalkozni vele, most viszont nem lehet kikerülni.

Technikai értelemben tökéletesen uralja a szerepet, ez önmagában egy biztos tényező. Számomra ugyanakkor zavaró az a mellezés, ami segítségével a mélyebb hangokat eléri, bár el kell ismerni, az átmeneteket törésmentesen oldja meg minden esetben. Az ’O patria mia’ rettegett felső C-re vezető dallamívét (látszólag) játszi könnyedséggel énekli, mi több, a csúcsponton koronát tart és kulturáltan jön le róla. Igen ám, de az a hang minden, csak nem drámai. Az bizony ugyanaz a hangszín, amivel mondjuk A puritánok hasonló magasságait teljesítette.

Ha mindez pusztán ízlés kérdése lenne, el is intézném, hogy na, bumm, hát másképpen gondolkodunk erről. Ennél viszont sokkal zavaróbb, hogy Netrebko Aidaként számomra túlságosan szimpla, mint jelenség és mint figura. Hiányzik belőle a sugárzás, a szeretet és bántóan hiányzik belőle a lélek. Nem érzem igazán még a szerelmet sem, de ebben a partner is ludas lehet. Az előadás legvégére kristályosodott ki: Netrebko Aidája túlontúl közömbös ahhoz, hogy komolyan vegyük tragédiáját. Csak az énekesnőt látom, aki fogcsikorgatva legyőz minden akadályt, átjut minden csúcson.

Persze lélektelen előadás és lélektelen előadás között lehet különbség. Ehhez elég, ha csak Alekszandrsz Antonenko Radamesét megnézzük. Már az sokat elmond korunkról, hogy Antonenko a világ vezető operaházaiban szerepelhet. Ez az ember maga a két lábon járó ellentmondás. Impozáns hanganyag, csapnivaló muzikalitás. Daliás alkat, leszúrt lábú tenor. Markáns arc, kifejezéstelen tekintet. És még sorolhatnám. Radames összetett problémáit meg sem kísérli hangjegyekbe önteni. Végigharsogja a szólamot, finomságokra nemigen ügyelve. Eleinte vártam, hogy majd később, a darab egynémely pontján esetleg megindul valamilyen úton, de feladtam. Utána már csak az éles, egyenes magasságai zavartak.

Ugyanebbe a sorba illik Quinn Kelsey Amonasrója is. Már az első megszólalásnál trükközik, nehogy túlénekelje magát. Az az énekes, aki minden egyes megszólalásnál ügyel arra, hogy még sokáig tudjon énekelni. A pálya első harmadában külön bája van ennek a hozzáállásnak. De Antonenkóval ellentétben Kelsey legalább hitelesen el tudja játszani, amit szeretne kifejezni. Valami prózai változatban biztosan tökéletes lehetne.

Azt gondolom, nem volt valami sikeres a mély hangokkal a MET ügyeletes szereposztója. Dmitrij Beloszelszkij (Ramfis) és Ryan Speedo Green (Király) szólamuk igényeinél jóval puhább és szerényebb hanggal voltak jelen. Azt hiszem, a hangfajuk inkább basszbariton, abból is a könnyedebb változat. Ilyen körülmények között felborul a mű eredeti, a zeneszerző által gondosan felrakott szerkezete.

Ludas lehet mindebben a máskor oly nagyszerű Nicola Luisotti a karmesteri pultnál. Azt hiszem, Luisottit beszippantotta ez a monstrum operagyár, mert hiába volt a jó tempó és az igényes zenekari építkezés, ha ebből az előadás egészére csak apró nüanszok hatottak. Egy idő után már csak Gianni Quaranta monumentális színpada gyönyörködtetett.

Az Aida a MET-ből

Műsorajánló
Mai ajánlat:
11:00 : Budapest
Térszínház

Búcsúfia - 1956
Bucz Magor szerzői hangversenye a Corvin köz hőseinek emlékére

15:00 : Budapest
Erkel Színház

ERKEL: Hunyadi László

18:00 : Budapest
FUGA

Kéringer László (ének) és Borbély László (zongora)
"Kunst in dem FUGA"
MOZART: Abendempfindung
SCHUBERT: Im Frühling
CSAJKOVSZKIJ: Ily hamar elfeledni...
MAHLER: Kis rajnai legenda
STRAUSS: Halk dalokat éneklek neked
RACHMANINOV: Ne énekelj, kedvesem
BIRTWISTLE: Komachi szomorúsága
Részlet - Ibn Jafaya Alzira „Az elveszett kert” című verséből, andalúz hagyomány alapján
RAVEL: Vocalise-étude Habanera formában
AVINU MALKEINU: zsidó ima isztambuli kántorhagyomány alapján
RAVEL: Kaddisch
Wa habibi - libanoni arab nyelvű keresztény ének
KODÁLY: A virágok vetélkedése
Szépen veri az eső a virágot - válaszúti népdal Kallós Zoltán gyűjtéséből

19:00 : Budapest
Budai kapucinus templom

Elekes Zsuzsa (orgona)

19:00 : Budapest
Nádor Terem

Balogh Eszter (mezzoszoprán), Najbauer Lóránt (bariton)
Savaria Barokk Zenekar
vez.: Németh Pál
H. Purcell és G. F. Händel művek

19:30 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Axel Porath (brácsa), Philip Mayers (zongora, cseleszta), Schlanger Tamás (ütőhangszerek)
RIAS Kammerchor Berlin
Amadinda Ütőegyüttes
Vezényel: James Wood
"Klang der Stille"
CAGE: Imaginary Landscape No. 2
CAGE: Three²
FELDMAN: Rothko Chapel
JAMES WOOD: Khamush

19:30 : Budapest
Pesti Vigadó

Pólus László (gordonka), Varga Gábor (klarinét), Pálfalvi Tamás (trombita),
Varga Zoltán Mihály (vibrafon), Janca Dániel (ütőhangszerek), Szent Efrém Férfikar (karigazgató: Bubnó Tamás)
"Mini-Fesztivál • 4.4"
DUBROVAY LÁSZLÓ: Három tétel trombitára és ütőhangszerekre - magyarországi bemutató
TORNYAI PÉTER: fiori sfiorati (b) - ősbemutató
BÁNKÖVI GYULA: Vízjelek - ősbemutató
EÖTVÖS PÉTER: Sentimental
SZOKOLAY SÁNDOR: Missa Brevis per coro maschile
HOLLÓS MÁTÉ: Szilencium (Áprily Lajos versére)
HORVÁTH MÁRTON LEVENTE: O vos omnes
SZŐNYI ERZSÉBET: Sicut cervus
SZŐNYI ERZSÉBET: Külvárosi elégia - Kassák Lajos versére
CSIKY BOLDIZSÁR: Moxa genezis (Kőrösi Csoma Sándor emlékére)
SÁRY LÁSZLÓ: Zsoltárkánon
17:00 : Békéscsaba
Csabagyöngye Kulturális Központ

Horti Lilla (szoprán), Kálmándi Mihály (bariton), Bándi János (tenor)
Nyíregyházi Cantemus Kórus, karnagy: Szabó Soma
Békés Megyei Szimfonikus Zenekar
vezényel: Gál Tamás
PUCCINI: Lidércek – opera két felvonásban

19:00 : Gödöllő
Gödöllői Királyi Kastély

Weiner - Szász kamarazenekar
vez.: Drahos Béla
"Liszt Fesztivál"
CIMAROSA: G-dúr Versenymű 2 fuvolára km: Drahos Rebeka
MOZART: D-dúr fuvolaverseny kv 314 km: Drahos Béla
MOZART: A-dúr zongoraverseny kv 488 km: Szilasi Alex
MOZART: D-dúr Divertimento km: Weiner - Szász Kamarazenekar
A mai nap
történt:
1842 • A Rienzi bemutatója (Drezda)
1923 • Robert Craft, karmester († 2015)
1973 • Megnyílt a Sydney Opera House
született:
1874 • Charles Ives, zeneszerző († 1954)
1977 • Leila Josefowicz, hegedűs
elhunyt:
1999 • Kistétényi Melinda, orgonista (sz. 1926)