vissza a cimoldalra
2019-03-22
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (61587)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2320)
Társművészetek (1297)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4257)
Milyen zenét hallgatsz most? (25009)
Haladjunk tovább... (230)
Kedvenc előadók (2833)
Momus társalgó (6353)
Kedvenc felvételek (150)
Kedvenc művek (143)

Olvasói levelek (11323)
A csapos közbeszól (95)

Balett-, és Táncművészet (5738)
Szentély az isteni Anna Nyetrebko-nak (2933)
Jonas Kaufmann (2368)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1617)
Franz Schmidt (3296)
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? (2655)
Kossuth-díj (1429)
La Voix humaine - avagy az énekhang varázsa (138)
Élő közvetítések (7780)
Operett, mint színpadi műfaj (3873)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (3181)
Simándy József - az örök tenor (590)
Edita Gruberova (3078)
musical (185)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4463)
Opera, operett, dalciklus, librettók, szövegkönyvek, versek (596)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Jó-e, ha a Don Giovannit rockosítják? - 3 (Déri András levele - Adalékok a hazai operajátszás legutóbbi 33 évéhez)
Déri András, 2018-08-10 [ Kommentár ]
nyomtatóbarát változat

1980-as évek

1985 őszén Kórodi András – az Operaház akkori első karmestere – meghívására nyertünk felvételt Török Géza kollégámmal az Operaház korrepetítorai közé.

Kórodi karnagy úr ugyanis némileg értetlenkedve vette tudomásul, hogy a meghirdetett korrepetítori próbajátékokra senki nem jelentkezett a karmesterképzősök közül (ekkor már 3 év óta Lukács Ervin volt a tanszakvezető tanár).
Ennek oka pedig az volt, hogy tanulótársaink (a korábban bekerült Csányi Valéria és a későbben bekerült Doman Katalin kivételével) zongoratudásának szintje nem ütötte meg azt a mércét, ami az operaházi korrepetítorsághoz szükséges lett volna.
Engem személy szerint telefonon hívott fel Kórodi András (2 évig tanultam nála, úgy emlékezett, hogy elég jól zongorázom) és szabályosan rábeszélt, hogy jelentkezzek, mondván, majd - csak nekem – rendeznek egy külön meghallgatást Mihály András igazgató úrral.

Így is lett, megfeleltem, megkezdtem szolgálatomat a szent falak között, a legendás művésznagyságok körében.

Az 1980-as években – évtizedes hagyományokra alapozva – még elképzelhetetlen volt, hogy bárki, aki karmesteri ambíciókkal rendelkezett, megfelelő zongoratudás és korrepetitori ’előélet’ nélkül bekerülhessen a Magyar Állami Operaházba. Egyetlen kivételről tudok: Ligeti Andrásról, ő viszont koncertmesterként pótolta műfaji ismereteinek esetleges hiányosságait.
A társulat egységes volt és ennek megvoltak a sajátos működési szabályai, feltételei. Kiváló korrepetítorok – Patkó József, Pethő Zsolt, Szűcs Lóránt, Salgó Tamás, Váradi Emőke és mások végezték maximális alázattal, tudásuk legjavát nyújtva munkájukat. Nagyon sokat tanultam tőlük.

Másfél év elteltével már előadást is vezényelhettem, a János vitézt, Dénes István mellett. Ezt számos további vezénylés követett: Anna Bolena (Békés András rendezése) Erdélyi Miklós másodkarmestereként, Nabucco (Mikó András felújítása) Nagy Ferenc famulusaként és ami miatt ezt a hosszú bevezetőt írtam: Kovács János mellett a 2. szereposztás betanítója és karnagya lehettem az Albert Herring Fehér András rendezte produkciójában.

Bekerülésem első percétől kezdve Kovács János volt az, aki felkarolt és kivételes művésznagyság feleségével Sudlik Máriával együtt barátságukba fogadtak és jobbnál jobb tanácsokkal láttak el, segítették engem, a zöldfülűt. Fiatal ember létére János kivételesen már karmesteri státusszal bírt, de előtte neki is végig kellett járnia a jól bevált utat.
Kinevezett karmesterként is minden általa vezényelt darab betanításában részt vett továbbra is és számos próbát úgy dirigált, hogy közben remekül zongorázott – ez így van mind a mai napig.

A lényeg a lényeg: nem létezett más út, csak a ranglétra végigmászása.

Akkoriban még nem volt ennyi karmesterverseny, mint napjainkban. Ugyanakkor János számára az, hogy több nyáron át Bayreuthban korrepetítorkodhatott – többet ért egy első díjnál.
Nekem még megadatott jó néhány további darab vezénylése, több-kevesebb sikerrel. Elbizonytalanodásom miatt 1991-ben kiléptem az Operaházból és számos vargabetű után 1997-ben tértem vissza, de ez már egy másik történet.

Közelmúlt

A ranglétra végigmászásának főszabálya érthetetlen módon háttérbe szorult a 90-es évektől kezdve.
Kezdték ellepni a pályát olyan karmesterek, akik semmit, vagy alig tudtak zongorázni, nem tanultak az idősebb kollégáktól, mesterektől, nem járták végig a műfaj elsajátításának rögös útját.
Ugyancsak jöttek olyan rendezők is, akik például egyáltalán nem tudnak kottát olvasni.
Szélsőséges esetként említek egy olyan Erkel Színház-beli Hunyadi felújítást, amelynek rendezője, a lemezborító szövegkönyvét olvasva adta instrukcióit.

Az utóbbi években az Opera felelős irányítói, zeneigazgatói, első karmesterei és rendezői között – tehát a műfaj jövőjének szempontjából döntő fontosságú pozíciókban – a társulat leépítése előtti és utáni időszakban több olyat is találunk, akik alapfokon is alig tudnak zongorázni, a legbonyolultabb partitúrákat is megkérdőjelezhető belső hallással (vagy felvételek segítségével) sajátítják el.
Soha nem korrepetáltak, nem vezényeltek színpadi zenét. Soha nem voltak operai segédrendezők. Ezeket a fokozatokat elegánsan átlépték, kihagyták. Viszont nagyon ügyesek a vezénylés terén, jól ’adják el’ magukat és elhitetik magukkal és a közönséggel, hogy ez így van rendjén, teljesen felesleges az az idejétmúlt ’céhes’ rendszer, a ranglétra.

Jelen

Nem tudom, külföldön hogy van, nálunk évtizedek óta kimarad egy fontos láncszem a ma operát vezénylő karmesterek felkészítéséből. Nem előfeltétel a magas szintű zongoratudás és az operai munkába korrepetitori szolgálattal történő bekapcsolódás.

A ma (hála Istennek) még élő nagy öregek:

Pál Tamás, Medveczky Ádám (ütőhangszeres létére tanult meg kiválóan zongorázni az opera műfaja iránt érzett szeretetéből), Dénes István, Kovács László (harsonásként kezdte), Török Géza sokat tudnának mesélni a magasra helyezett mércéről, a meghatározó követelményekről.

Nem tudom, hogy ők, János és mi mindannyian, akik még a régiektől örököltük az opera (és a balett...) szeretetét, tiszteletét – mennyiben vagyunk hibásak abban, hogy ez így alakult.

Nagyon sok, túlontúl is sok körülmény játszik közre napjainkban a művészet művelőinek sorsának alakulásában, egyáltalán a művészet létjogosultságának kérdése is felmerül komoly formában.
Sokak számára vonzó pálya, különösen az előadóművészet – elég csak a televíziós sztárkereső műsorok virágzására gondolni.
Az interneten hozzáférhető felvételek milliói, CD-k, DVD-k sokasága a csömör érzésével fenyegetnek. Ki az igazi tehetség? Ki a hiteles előadóművész? Ki jogosult eldönteni, megnyílvánulni alapvetően fontos kérdésekben?

Nos, ezzel Kovács János soha nem törődött – törődik. Rövid operaházi zeneigazgatói hónapjai alatt rádöbbent arra, hogy ez nem az ő szerepköre. Az ő igazi területe a partitúrák és szólamkották birodalma, a szövegelemzés, a mű keletkezési körülményeinek vizsgálata. Mindez pedig a számára legfontosabb: a zeneszerző alázatos tisztelete és mindenek előtti elsőbbsége jegyében.

János (és nem Janó) nem bratyizik, nem tud mindent jobban, nem mondja meg a ’tutit’. Nem állítja, hogy tisztában van az illető zeneszerző erényeivel, vagy hibáival.
A kotta azonban szent és sérthetetlen számára. Hosszas tanulmányozások, búvárkodások által (rendkívül időigényes elfoglaltság !) nyílik meg előtte a feladat és világosodik meg a partitúrában foglaltak képe.

Hogy például a 2. fagott miért játssza halkabban az illető hangot, a brácsások miért így és miért ne úgy frazeáljanak és sorolhatnám hozzáállásának időtálló jellemzőit. Nem véletlen, hogy Kocsis Zoltán is olyan elismerőleg nyilatkozott róla, számos alkalommal hívta vendégkarmesternek.

Olvastam Kesselyák Gergely 7 pontját. Tiszteletre méltó, körültekintő és gondos írásnak tartom, amelynek megírását a legjobb szándék vezette. Egész fesztiváligazgatói működését őszintén nagyra értékelem, de most mintha túllőtt volna a célon, alkotótársaival együtt.

Nem láttam a RockGiovanni-t, csak azt a húszperces, elég szerencsétlenül vágott valamit, amit Szűts Apor tett közzé. Biztosan úgy van, ahogy a csodálatra méltó küldetéstudatát fáradhatatlanul megélő fesztivál-igazgató mondja: rendkívül sok és nehéz munka fekszik a létrehozásában.

Nekem egyetlen bajom van a 20 perces vágolmány alapján ítélve az új művel kapcsolatban: minden újdonsága, mássága ellenére nem új, nem igazán újszerű.
Egy zavarba ejtő műfaji keveredés végterméke: se nem igazán rock, se nem igazán szimfonikus. Se nem igazán Mozart, se nem igazán Szűts Apor. Sok tehetséges ember ötletparádéja, kontroll nélkül. Egy nagy ömlesztés. Van egyáltalán az előadásban valami szépség, katarktikus pillanat?

Remek énekművészek olaszul énekelve és színészileg is kíválóan alakítják szerepüket, de miért? Mindent összevetve még nem sikerült megértenem, miért nem csak rockzenekar játszik, miért nem rock énekesek éneklik Szűts Apor saját zenéjét (akár Mozart-i áthallásokkal, ízléses arányban). Miért kellett ebbe Mozartot, a szimfonikus zenekart és operaénekeseket belekeverni?

Ez humoros lenne valóban? A Don Juan téma lehet humoros egyáltalán?

Befejezésül még 2 dolog:

1 - Ismert Jézus-i mondás: az új bor új tömlőkbe való és senki sem varr új foltot a régi ruhára, mert ez is, az is kiszakítja a régit

2 - A cipész mesterség nehéz és kényes dolog. Csak a megalapozott felkészültségű, alapos tudással rendelkező, az inas-segéd-mesterjelölt-mester utat bejárt, a mestervizsgát letett és továbbképzéseken újból és újból bizonytani tudó cipészek készítsenek cipőket. Ha nem ilyenek, akkor teljesen mindegy, hogy a kaptafánál maradnak-e vagy sem.

Üdvözlettel: Déri András

Hírek
• A Budapesti Filharmonikus Hangversenybarátok Alapítványa (BFHA) pályázatot hirdet „A Kárpát-medence zenekultúrája a XIX-XX. század fordulóján” címmel
Műsorajánló
Mai ajánlat:
18:00 : Budapest
Régi Zeneakadémia, Kamaraterem

Zeneakadémia karvezetés szakos hallgatóiból alakult kórus
"Karvezetés vizsgakoncert"
VIADANA: Exultate justi (örvendező zsoltár)
TILLAI: Magányban (Weöres Sándor versére)
Tolnay Melinda (ének-zene – zeneelmélet OT IV.)
ALAIN: Messe de Requiem – Sanctus
CLEMENS NON PAPA: Missa defunctorum – Agnus Dei, Communio
Enyedi Mózes (egyházzene-orgona – ének-zene OT IV.)
BECKER: Herr, erbarme dich
SCHEIN: Freue dich des Weibes deiner Jugend
Bokros Virág (egyházzene-orgona – ének-zene OT IV.)
Közreműködik: Balaska Rebeka (csembaló), Márkus Ágnes (cselló)
TOMKINS: How great delight
SCHMITT: À contre-voix, op. 104 – 5. Pour vous de peine
Velki Luca (ének-zene – zeneelmélet OT IV.)
GUERRERO: Sanctus, Benedictus
Bolyos Balázs Koppány (egyházzene-karvezetés – ének-zene OT IV.)
GASTOLDI: Cantiam lieti cantiamo
BRITTEN: Öt virágének, op. 47 – 2. The Succession of the Four Sweet Months, 3. Marsh Flowers
MOSONYI: Libera me
Szarka Tamás (kóruskarnagy MA I.)
GESUALDO: Non mai, non cangero
MENDELSSOHN: Három motetta, op. 69 – 1. Herr, nun lässest du deinen Diener in Frieden fahren
BRUNNER: Konfirmation
Márkus István (kóruskarnagy – zeneelmélet OT IV.)

18:00 : Budapest
Müpa, Üvegterem

Faragó Laura (ének), Varga Petra (orgona)
"Bach Mindenkinek Fesztivál"
Énekek és áriák Anna Magdalena Bach Daloskönyvéből (BWV 508 - 518.)

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Luka Okros (zongora)
CHOPIN: 1. (g-moll) ballada, op. 23
CHOPIN: 2. (F-dúr) ballada, op. 38
CHOPIN: 3. (Asz-dúr) ballada, op. 47
CHOPIN: 4. (f-moll) ballada, op. 52
LISZT: h-moll szonáta

19:00 : Budapest
BMC, Koncertterem

Balga Gabriella, Bakonyi Marcell (ének)
Óbudai Danubia Zenekar
Vezényel: Hámori Máté
Házigazda: Eckhardt Gábor
"Salon de Musiqze 2. - Casanova"
RAMEAU: Zoroastre – nyitány
VIVALDI: Griselda – Ombre vane
BEETHOVEN: Nyolc variáció egy Waldstein témára
MOZART: Don Giovanni – nyitány
MOZART: Madamina, il catalogo
MOZART: La ci darem la mano

19:00 : Budapest
Nádor Terem

Trio Energico:
Ilosfai Csenge (hegedű), Mády-Szabó Eszter (gordonka)
Vida Mónika Ruth (zongora)
SCHUBERT: Adagio D.897 "Notturno"
SOSZTAKOVICS: c-moll trio op.8. no.1.
RAVEL: a-moll trio

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Emanuel Abbühl, Seung Eun Lee (oboa)
Spányi Miklós (orgona)
Concerto Armonico Budapest (koncertmester: Homoki Gábor, művészeti vezető: Spányi Miklós)
"Velence és London, oboák és orgonasípok…"
ALBINONI: F-dúr oboa-kettősverseny, op. 9/3
ALBINONI: g-moll szonáta, op. 2/11
ALBINONI: e-moll hegedűverseny, op. 2/2
ALBINONI: d-moll oboaverseny, op. 9/2
HÄNDEL: 3. (g-moll) oboaverseny, HWV 287
HÄNDEL: h-moll concerto grosso, HWV 330
HÄNDEL: 13. (F-dúr) orgonaverseny, HWV 295 („A kakukk és a csalogány”)

19:30 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Jan Vogler (gordonka)
Nemzeti Filharmonikus Zenekar
Vezényel: Hamar Zsolt
RAMEAU: A gáláns indiák - szvit
SAINT-SAËNS: I. (a-moll) gordonkaverseny, op. 33
BRUCKNER: IV. (Esz-dúr) szimfónia
19:00 : Nagyvárad
Szigligeti Színház

Operát az Operából! – Turné
PUCCINI: Bohémélet

19:00 : Szombathely
Bartók Terem

Chisa Kitagawa (hegedű)
Savaria Szimfonikus Zenekar
Vezényel: Izaki Masahiro
SIBELIUS: d-moll hegedűverseny, op. 47
SOSZTAKOVICS: 12., d-moll szimfónia, „Az 1917-es év”

19:00 : Siófok
Kálmán Imre Kulturális Központ

Teleki Miklós (zongora)
Duna Szimfonikus Zenekar
Vezényel: Deák András
MOZART: Figaro házassága – nyitány, K.492
GRIEG: a-moll zongoraverseny
MOZART: 40. (g-moll) szimfónia, K.550

19:00 : Sopron
Liszt Ferenc Konferencia és Kulturális Központ

Jasminka Stančul (zongora)
Győri Filharmonikus Zenekar
Vezényel: Berkes Kálmán
BEETHOVEN: I. (C-dúr) zongoraverseny, op. 15
SCHUBERT: II. (B-dúr) szimfónia, D 125
A mai nap
született:
1930 • Stephen Sondheim, zeneszerző
elhunyt:
1687 • Jean Baptiste Lully, zeneszerző (sz. 1632)
1963 • Székely Mihály, énekes (sz. 1901)