vissza a cimoldalra
2018-10-20
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (61159)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4071)
Társművészetek (1278)
Kedvenc előadók (2824)
Milyen zenét hallgatsz most? (24998)
Haladjunk tovább... (214)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2283)
Momus társalgó (6348)
Kedvenc művek (143)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11291)
A csapos közbeszól (95)

Opernglas, avagy operai távcső... (20149)
Kiss B. Atilla (185)
Operett, mint színpadi műfaj (3727)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2934)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (1120)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4357)
Lisztről emelkedetten (921)
Élő közvetítések (7459)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1506)
Franz Schmidt (3199)
Zenetörténet (239)
Zenei események (993)
Opera, operett, dalciklus, librettók, szövegkönyvek, versek (592)
Charles Gounod (220)
A hangszerek csodálatos világa (182)
Gioacchino Rossini (1019)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

„És mindég is éjjel lesz már…” – A Prológ és A kékszakállú herceg vára az Erkel Színházban
- zéta -, 2018-06-11 [ Operabemutatók ]
nyomtatóbarát változat

A Prológ és A kékszakállú herceg vára az Erkel Színházban 2018. június 4. Erkel Színház

Madarász Iván: Prológ

Kékszakállú herceg - Kovács István
Judit - Miksch Adrienn
Prológ - Balczó Péter

Bartók Béla: A kékszakállú herceg vára

Judit - Lukács Gyöngyi
Kékszakállú - Palerdi András

a Magyar Állami Operaház Zenekara vez. Medveczky Ádám

Alig pár napja, hogy 100 éve került bemutatásra Bartók egyetlen dalműve, A kékszakállú herceg vára, amit nyugodt lélekkel nevezhetünk legismertebb magyar operának. A Magyar Állami Operaház – érthető módon – komoly fesztivált szervezett a jubileumra, melynek egyik fejezete zajlott ezen a kora júniusi estén.

Mivel a Kékszakállú egyfelvonásos opera, a szervezőket mindig nyomasztja a feladat, mivel társítsák Bartók művét. Idehaza a legáltalánosabban (de nem egyedüliként) elterjedt gyakorlat az elmúlt évtizedekben a két másik Bartók-színpadi művel, A fából faragott királyfival és A csodálatos mandarinnal egészítette ki az estét. A nemzetközi helyszíneken inkább valamely másik egyfelvonásossal szeretik együttjátszani a Kékszakállút, legutóbb az Erwartung, másutt meg a Jolanta szerepelt kényszerű társként, de elvétve nálunk is előfordult már hasonló megoldás. A kérdés azért kényes, mert nem könnyen dönthető el, mennyire erősíti vagy gyengíti az a bizonyos másik szuverén mű Bartók zseniális opuszát? Ha átlagot kéne vonnunk, bizony azt hiszem, az inkább gyengíti állítás nyerne.

A Magyar Állami Operaház merészen átvágta volna a gordiuszi csomót. Felkért kortárs komponistákat, hogy alkossanak A kékszakállú herceg vára elé olyan cirka felvonásnyi darabot, aminek szellemisége Bartókból indul ki. Magyarán: alkossunk olyan műveket, melyek nem szuverén mivoltukkal jelennek meg, hanem mintegy kiegészítik Bartók darabját. Könnyen meglehet, hogy az ötlet Eötvös Pétertől ered, aki – már a színházat megelőzve – magától is létrehozott egy ilyen művet, mely egyébként jelen sorozatban is elhangzott pár nappal korábban: Vértelenül (Senza sangue). Az Eötvös-darabról és a Kékszakállú-kapcsolódásról egyébként nemrégiben –dni– írt hosszabban (link: http://momus.hu/article.php?artid=7126).

Most már csak egy probléma merülhet fel: ki mit ért Bartók szellemisége alatt? Mert bizony lehet, hogy – a példánál maradva – nem ugyanazt gondolja erről Eötvös vagy esténk másik komponistája, Madarász Iván.

Madarász igen jó dramaturgiai érzékkel Kékszakállú egy olyan pontjára tapintott, ami meglepő módon a mai napig kibontatlan maradt a dalmű évszázados történetében, a Prológra. Arra a darabkezdő harminckét sorra, mely zavarba ejtően áll ott, még a zene kezdetén (illetve az utolsó nyolc sor alatt már éppen megszólalnak a mélyvonósok). Esztéták, karmesterek és operarendezők egész sora nem tudott mit kezdeni ezzel az atipikus kezdéssel és persze azért néhányan így vagy úgy megoldották a dilemmát. Madarász nagy ötlete az volt, hogy „Bartók szellemiségében” megkomponálta ezt a viszonylag rövid prózai részletet.

A prológ elmondását ezúttal tenorra bízta, de úgy érezhette, egy hang önmagában talán kicsit sovány, ezért néhány idézet és a vokális kisegítés érdekében megszólaltatta Kékszakállút és Juditot is. Így a tenorhangon kívül szoprán és basszbariton szólam is megszólal a műben, ami a Prológ nevet viseli. Ez utóbbiak tehát néha „vokáloztak”, de leginkább Bartók művéből idéztek olykor-olykor néhány fontos és ikonikus mondatot.

Madarász alkotása ily módon nem tekinthető teljesen önállónak, de annyira nem is szerves része Bartók művének. Ezt a szervezők is így gondolhatták, mert a két színre kerülő mű szólistái nem ugyanazok voltak, bár a Madarász-műben megszólaló Kékszakállú és Judit is énekelte már Bartók szólamát. Ráadásul az a faramuci helyzet jött létre, hogy a darab végével kitört a taps, a főszereplők és maga a komponista is kijött fogadni az ovációt, majd visszasötétedtünk és jött a Kékszakállú, immár prológ nélkül. (Ókovács Szilveszter a bevezetőjében ugyan még szünetet említett, de tényleg jobb volt ez így.)

A Prológ és A kékszakállú herceg vára az Erkel Színházban

Madarász Bartók szellemiségét leginkább az éjszaka-zene felidézésével próbálta megteremteni, nem is teljesen sikertelenül. Az ismerősen hömpölygő dallamfolyamok viszont el-elnyomhatták a próbákon az énekeseket, ezért az előadásra a mikroport átkos eszközéhez nyúltak, ami sajnálatos módon felborította a hangzásarányt. (Csak regisztrálni szeretném szomorúan, hogy ez ebben az évadban immár másodszor fordult elő.) A dobozhang elidegenített, s még a Kékszakállú bevezető ütemeiben (amely akusztikusan szólt) is zavaróan hatott, nem tudott a fülünk olyan gyorsan „átállni”.

Ennek folyományaként a Prológ szólistáit nem is lehet igazán értékelni, mindössze rögzíteni, hogy Balczó Péter (Prológ), Miksch Adrienn (Judit) és Kovács István (Kékszakállú) korrekt produkciót nyújtottak az oratorikus formában előadott produkcióban. Balczó korszerű regősként iPad-ről énekelt, az nem derült ki, hogy ez az énekes magánakciója volt, vagy a darab része, de talán nem is lényeges.

A Madarász-mű ugyanabban a környezetben szólalt meg, mint a Kékszakállú, de mégsem teljesen. A szervezők egy negyedszázaddal ezelőtti Kékszakállú-előadást szerettek volna felidézni. Az a bizonyos három-negyed évszázados Kékszakállú nem ment sokáig, alig két esztendeig, pont azért, amiért most szerették volna felidézni. Makovecz Imre tervezte az igazán impozáns díszletet, s talán nem kegyeletsértés arra emlékezni, hogy a hatalmas kapukkal-tornyokkal csak a baj volt. Nem lehetett felállítani normál színházi rendszerben, hogy előtte-utána bő napot vett igénybe az építése-bontása. A világkiállítás idején Sevillában vendégszerepelt is az Operaház együttese a darabbal, de a hatalmas díszlet nem fért be a vendéglátó színház kapuján sem, így nagy rohanás után előkapták Mikó András korábbi, vetítéses Kékszakállúját (ami utóbb Pesten is újra előkerült).

Azért is meséltem ezt a szomorkásan magyar sztorit, mert a történelem egy fanyar fricskát produkált megint. A jeles építész valahai díszlete azóta nyilván réges rég az enyészeté lett, így most nekünk megint a vetítés jutott, persze azért a mai, korszerűbb technika jótékonyan tudott közreműködni. Rendezőként pedig Nagy Viktor, az 1993-as bemutató színpadra álmodója igyekezett felidézni egykori munkáját.

Nagy Viktor szép, ihletett és statikus Kékszakállút rendezett. A címszereplő szinte mindvégig ül a trónusában, körülötte Judit, mint a bolygók a Nap körül, szakadatlan rója a kirótt pályáját. Közben lassan kivilágosodik a vár, majd újra elsötétül. A gesztusrendszer inkább filmes, de két szereplő esetén a távolabbi nézők sem maradnak le semmiről (annak idején az Operaházban ment).

Sajnos a vetítés a maga egysíkúságával egy idő után zavaró lett. A kapuk-tornyok világát a közelítéssel-távolodással együtt is az első negyedórában bejártuk, utána már csak ismétlésként éltük meg a háttér folyamatos változásait.

Az előadás kitűnő zenei megvalósításban jött létre. Judit szólamát finom lírával közelítette Lukács Gyöngyi. A darab elején még inkább használta a mellregisztert, de jól döntött, hogy az első percek után elhagyta. Ez a Judit ártatlan fiatal lányként csöppen be a párkapcsolatba, s tényleg lassan nyílik ki, végigjárva az összes stációt. Lukács a rá jellemző drámaiságot nagyon jól beosztva csak az utolsó ajtóknál vette igénybe – igazán hatásosan is szólt. Az ötödik ajtó híres-hírhedt C’-je ilyen előzmények után érthetően hatalmasat szólt.

Palerdi András pályáját bő másfél évtizede követem figyelemmel, talán még egyetlen főszerepben sem győzött meg ennyire. A szólam kivételesen biztosan feküdt neki, jó szövegmondással, kiegyenlített előadásmóddal tette emlékezetessé produkcióját. Talán a statikus rendezés tette, hogy neki semmi más eszköze nem maradt, mint énekhanggal megmutatni Kékszakállú hangi és lelki mélységeit.

A Magyar Állami Operaház Zenekarát ezen az estén Medveczky Ádám irányította, avatott kézzel. Tempói talán a megszokottnál lassabbak voltak, de lehet, hogy pont énekeseiben bízva választotta ezt a töprengőbb megoldást. Ritkán érezni ennyire visszavonhatatlannak Kékszakállú utolsó mondatait: „És mindég is éjjel lesz már...”

A Prológ és A kékszakállú herceg vára az Erkel Színházban
fotó:© Rákossy Péter

Műsorajánló
Mai ajánlat:
11:00 : Budapest
Régi Zeneakadémia, Kamaraterem

Kiss Péter (zongora)
Liszt születésnap - matinékoncert
LISZT: Három koncertetűd
LISZT: Két legenda
LISZT: Költői és vallásos harmóniák – 6. Hymne de l’enfant à son réveil (Az ébredő gyermek himnusza)
LISZT: 2. (h-moll) ballada

16:00 : Budapest
Régi Zeneakadémia, Kamaraterem

Bokor Jutta (ének), Király Csaba (zongora)
Liszt születésnap - délutáni koncert
LISZT: Liebesträume (Szerelmi álmok) – 1. Hohe Liebe; 3. Oh Lieb, so lang du lieben kannst
LISZT: Freudvoll und leidvoll
LISZT: Oh! quand je dors
LISZT: Du bist wie eine Blume
LISZT: Im Rhein, im schönen Strome
LISZT: Négy elfelejtett keringő
LISZT: 4. Mefisztó-keringő
LISZT: Consolations

17:00 : Budapest
Müpa, Üvegterem

Gaál Eszter, Miklós Annamária (hegedű), Vitályos Bence (brácsa), Pelle Fanni, Petruska Emma (gordonka)
Juhász Eszter (zongora)
Hangulatkoncert
BEETHOVEN: D-dúr vonósnégyes, Op.18, No. 3
SCHUMANN: Öt darab népies stílusban, Op.102

17:00 : Budapest
BFZ Próbaterem

Tatai Nóra (szoprán),
Lesták Bedő Eszter, Mózes Anikó, Szefcsik Zsolt (barokk hegedű), Polónyi István (barokk brácsa), Sovány Rita (viola da gamba), Kertész György (barokk cselló), Sipos Csaba (barokk bőgő), Kőházi Edit, Nagy Csaba (barokk oboa), Győri István (barokk gitár, lant),
Dinyés Soma, Szokos Augusztin (csembaló)
Homolya Dávid (orgona)
Vissza a természethez - kamarazene korhű hangszereken
EVARISTO FELICE DALL'ABACO: Concerto a quattro da chiesa, Op. 2, No. 5
NICOLA PORPORA: „Alto giove” (ária a Polifemo című operából)
HÄNDEL: F-dúr orgonaverseny, HWV 292
EVARISTO FELICE DALL'ABACO: Concerto à più istrumenti, Op. 6, No. 5
JEAN-PHILIPPE RAMEAU: Pièces de clavecin en concerts, No. 5
JOSEPH BODIN DE BOISMORTIER: g-moll szonáta, Op. 10, No. 3
GEORG PHILIPP TELEMANN: e-moll ("Párizsi") kvartett, TWV 43:e4

18:55 : Budapest
Müpa, Fesztiválszínház

Metropolitan-operaközvetítések a Müpában
SAINT-SAËNS: Sámson és Delila

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

CAFe Budapest
BERNSTEIN: Trouble in Tahiti
Bakonyi Marcell, Dinah: Meláth Andrea
Estefanía Avilés, Erdős Róbert, Erdős Attila (ének)
Vezényel: Dobszay Péter
FEKETE GYULA: Római láz
Meláth Andrea / Makiko Yoshida, Szabóki Tünde / Imai Ayane
Vezényel: Serei Zsolt
Budapesti Vonósok (koncertmester: Pilz János)

19:00 : Budapest
Régi Zeneakadémia, Kamaraterem

Borbély László (zongora)
Liszt születésnap - esti koncert
LISZT: 3. Mefisztó-keringő
LISZT: Impromptu
LISZT: Sancta Dorothea
LISZT: Schlaflos! Frage und Antwort
LISZT: 4. Mefisztó-keringő
LISZT: Resignazione
LISZT: Két Csárdás – 1. Csárdás, 2. Csárdás obstinée
LISZT: Romance oubliée
LISZT: 4. elfelejtett keringő
LISZT: Trübe Wolken – Nuages gris
LISZT: Öt zongoradarab – 5. Sospiri!
LISZT: Hangnem nélküli bagatell
LISZT: Carrousel de Madame P-N
LISZT: Zarándokévek, 3. év – 5. Sunt lacrymae rerum, en mode hongrois
LISZT: Wiegenlied (Chant du berceau)
LISZT: Unstern! Sinistre, disastro
LISZT: En rêve (Nocturne)
LISZT: Zarándokévek, 3. év – 7. Sursum corda

19:00 : Budapest
Belvárosi Szent Mihály Templom

Organ & Choir

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Baráth Emőke (szoprán), Eva Zaïcik (mezzo), Maximilian Schmitt (tenor), Florian Boesch (basszus)
Collegium Vocale Gent
Orchestre des Champs-Elysées
Vezényel: Philippe Herreweghe
MOZART: 41. (C-dúr) szimfónia, K. 551 („Jupiter”)
MOZART: Requiem, K. 626

19:30 : Budapest
Pesti Vigadó

Sebestyén Márta (ének)
Jazzical Trio
CAFe 2018
17:00 : Martonvásár
Beethoven Múzeum

Az Operaház rézfúvós kvintettje
Bach, Telemann, Händel, Gershwin, Grieg művei

19:00 : Gödöllő
Gödöllői Királyi Kastély

Kocsis Krisztián (zongora)
AUBER-LISZT: Tarantelle di bravura d’après la tarantelle de La muette de Portici S. 386 - 9'
LISZT: Vallée d’Obermann S. 160 13'
BELLINI-LISZT: Reminiscènes de Norma de Bellini S. 394 - 15’
A mai nap
történt:
1842 • A Rienzi bemutatója (Drezda)
1923 • Robert Craft, karmester († 2015)
1973 • Megnyílt a Sydney Opera House
született:
1874 • Charles Ives, zeneszerző († 1954)
1977 • Leila Josefowicz, hegedűs
elhunyt:
1999 • Kistétényi Melinda, orgonista (sz. 1926)