vissza a cimoldalra
2019-03-26
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11326)
A csapos közbeszól (95)

Balett-, és Táncművészet (5762)
Milyen zenét hallgatsz most? (25013)
Erkel Színház (9811)
Mahler (693)
Momus-játék (5618)
Kimernya? (2987)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (3189)
Társművészetek (1298)
Bartók Béla szellemisége (278)
Bartók Béla (1881-1945) (209)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4466)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1618)
Franz Schmidt (3297)
Fiatal művészeink hazai és nemzetközi sikerei (329)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (61589)
Pitti Katalin (824)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Orfeusz fölészállt – Villazón az Orfeo címszerepében
IVA, 2018-03-21 [ Budapesten ]
nyomtatóbarát változat

Monteverdi: Orfeo 2018. március 10.
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Claudio Monteverdi: Orfeo (koncertszerű előadás)

Orfeo – Rolando Villazón
Euridice, Musica – Baráth Emőke
A nimfák hírnöke – Giuseppina Bridelli
Proserpina – Céline Scheen
Nimfa, Reménység – Benedetta Mazzucato
Pásztor – Vincenzo Capezzuto
Pásztor, Visszhang, Alvilági lélek – Aidan Coburn
Pásztor, Alvilági lélek – Jeffrey Thompson
Apolló, Alvilági lélek – Benoît Arnoult
Kharón, Pásztor, Alvilági lélek – John Taylor Ward
Pluto, Alvilági lélek – Dingle Yandell

Ensemble L'Arpeggiata
vez. Christina Pluhar

Két kedvenc is szólított a Müpába: Claudio Monteverdi és Rolando Villazón.

A pontosság kedvéért hozzáteszem, a Monteverdi-életműből valójában a Poppea megkoronázása az igazi kedvencem, „stílusosabban” a kegyencem, abban az értelemben, hogy tettem érte és költöttem is rá, amennyit csak tudtam.

A budapesti Operaház (hadd mondjam így) szuperprodukcióját az 1968-as premier nyomában láttam, majd 1974-től 1980-ig csaknem valamennyi előadását. (Operaházunk előző felújítása után nem került vissza a repertoárra.) Később megnéztem a Kamaraopera verzióját a Vígszínházban, majd hat alkalommal a Színház- és Filmművészeti Egyetem operainak nem mondható, de a művet egészében megszólaltató és eljátszó előadását. Természetesen a számítógépes megosztók kínálatát is láttam.

Ha ennyi lehetőségem lett volna a szerző (és a műfaj irodalmának) első operája élvezetére is, lehet, hogy az Orfeo-kalandokhoz is hasonló leporellót tudnék mellékelni – a jövőben már hiába is ambicionálnám ennek a gyakorlatát.

Színpadon csak egy találkozásom akadt az Orfeóval: amilyen régen, annyira közvetve. Két Béjart-egyfelvonásos kiegészítő műsorául az Operaház mutatott be egy Fodor Antal-koreográfiát Ovidius Naso költeménye nyomán, Átváltozások címmel, Orfeusz halála alcímmel, az Orfeo hangfelvételről elhangzó részleteire. A felvétel közreműködőiről nem szolgáltattak adatokat, a Hírnök szólamát adó szoprán éneklése azonban máig cseng a fülemben, és most is látom magam előtt az őt látványban kiegészítő Csarnóy Katalin táncosi remeklését, Gombár Judit dióbarna jelmezében. A zene igencsak megfogott – nos, mindössze 43 évet vártam arra, hogy a teljes Orfeót élőben hallgassam meg, még ha csak koncertszerű előadásban is.

Azt nem állítom, hogy ezt az operát akárkinek az előadásában rohantam volna meghallgatni (akárkivel különben is csak kevés művet), de abban biztos voltam, hogy Baráth Emőke Euridice-alakításával csakis nyerhetek: a kevés darabban (Siegfried, Così fan tutte), amelyben láthattam, nagyon tetszett. Tisztán csengő hangjával, kellemes, üde megjelenésével nem is hozott csalódást.

Monteverdi: Orfeo Igazából azonban Rolando Villazón fellépésének alkalmát ragadtam meg. Tisztelem és csodálom a tenoristákat, de (üssenek félholtra az olaszok) nem vagyok a tenorhang feltétlen szerelmese. Kevesen vannak, voltak, akiknek a hallgatásáért vagy életművéért rajongok: Simándy, Bartha Alfonz, Molnár András, Del Monaco, Franco Corelli, Pavarotti, Renato Cioni, értük feltétlenül. De legifjabbjuk is az emlékek tartományába tartozott már, amikor Anna Nyetrebko felvételeire vadászva a YouTube-on, mintegy meglepetés-ráadásként, felfedeztem magamnak Villazónt. Sajnos alig-alig opera-előadások szereplőjeként, hanem leginkább (ó, nem szeretem a műfajt!) nagy gálaműsorok közreműködője- vagy sztárvendégeként.

Az ércesen és kiegyenlítetten zengő, hajlékony hangját, minden maszatolástól tartózkodó, pontos, őszinte átélést tükröző éneklését, mindehhez a szeretetre méltó, lélekvidító egyéniségét. Nem vágytam arra, hogy hősi szerepekben is halljam majd, örültem annak, hogy van olyan tenor, aki számomra a legélvezetesebb Don Ottavio, Nemorino, Rodolfo, Hoffmann. Aztán sajnálatosan kikopott ezekből a koncertekből, Nyetrebko mellől, mígnem érkeztek a szomorú hírek a betegségéről, hangszalag-műtétjéről, ami egy színpadi művész számára az evilági lét végét jelenti – olyan hallgató elképzelésében, aki nem ismeri Villazón életrevaló természetét. Nagyon kívántam, hogy ez a krízis olyan jó fordulatot vegyen, mint a Simándy Józsefé egykor; miért is ne, amikor Villazón fiatal, és segítségére siethet a nagyvilág, a XXI. századi orvostudomány.

A barokk éneklés másmilyen terület, mint a lírai és a spinto szólamoké. De nemcsak ezért nem tudom felmérni (megjósolni) a hallott fellépés után, hogy lesz-e visszatérése Villazónnak abba a szerepkörbe, amelyben világsztár lett. Tudhatnám-e én, hogy a feltöltött–megosztott produkciókon kívül voltak-e rosszul, pontosabban nem hibátlanul sikerült előadásai? Hogyan szólt a hangja, milyen erővel szárnyalt Bécs és Salzburg színpadain vagy a Metropolitanben? A nagyszabású német szabadtéri rendezvények hangszóróiból biztosan nem derül ki. Hadd kérdezzek rá csúnyán: lehet, hogy valójában csak „mikrofonhang” vagy „lemezénekes” volt? Valószínűleg egyik szélsőséges aláminősítés sem állná meg a helyét, de bizonyos, hogy egy barokk darab kamarazenekara előtt állva nem ugyanazok az akusztikai feltételek.

Annyit megfigyelhettem, hogy e körülmények közt jellemzően „nagy hangnak” nem mondható az övé, szép tenor, de ma nem bűvölne el a színével is, mint a felvételekről egykor. Pontossága, hajlékonysága, koloratúrája mintaszerű, és a terjedelmes szólam legfeljebb három alkalommal tette próbára teherbírását egy-egy magasabb fekvésű frázisban.

Villazón a majdnem tisztán koncertszerűségében is gondosan kitalált előadásban sem maradt merev, a kereteken belül minden vizuális lehetőséget természetességgel ragadott meg, még azt is, hogy Euridice halálhírétől feketére váltotta fehér ingét. Ennek is köszönhetően kérlelhetetlenül felidézte ismert önmagát, és nagy sikert aratott, nemcsak nevének és imázsának, hanem arra méltó teljesítményének is köszönhetően. E korántsem könnyű, de mégiscsak más követelményű szerep választásával (vagy elfogadásával) talán bízhatunk abban, hogy jó úton jár a rehabilitációs „terápiában”, és idővel nemcsak elismerhetjük, hanem újból rajonghatunk is érte.

A hangverseny valamennyi közreműködőjét dicséret illeti a Monteverdi-stílusban mutatott otthonosságáért; és teljesítményükért, még ha azt nem állítom is, hogy mindegyiküké lemezfelvétel után kiált. De őszintén: ezen az estén felemelő és üdítő élményt nyújtottak, Christina Pluhar energikus vezényletével.

Monteverdi: Orfeo
fotó: © Pályi Zsófia

Hírek
• A Bartók-Pásztory Díj idei kitüntetettjei
Műsorajánló
Mai ajánlat:
19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Erlendsdóttir Audur Edda (klarinét)
Hoang Ho Khanh Van, Ke Li (hegedű), Szűcs Boglárka (brácsa), Kristina Vocetková (cselló), Mali Emese (zongora)
A hallgató barátaiból alakult kamarazenekar
Vezényel: Shoji Haraguchi
Erlendsdóttir Audur Edda diplomakoncertje
MOZART: A-dúr klarinétverseny, K. 622
POULENC: Klarinét-zongora szonáta
BRAHMS: h-moll klarinétötös, op. 115
GELLÉRI ANDRÁS: Burst of Evidence kontrabasszus klarinétra és magas hangra

19:30 : Budapest
BMC, Koncertterem

A Hunyadi János Általános Iskola Nagykórusa vez.: Igalyné Büttner Hedvig, zongorán km.: Elmauer József
A Bartók Konzi volt növendékeiből és tanáraiból alakult kamarazenekar
A Bartók Konzi és a Zeneakadémia volt növendékeiből álló kórus
Dubóczky Gergely – karmester
Héja Domonkos – karmester
Strausz Kálmán – karnagy
Tóth Árpád – karnagy
házigazda: Bősze Ádám
"Epifónium - Szabó Tibor emlékére"
KODÁLY: Nagyszalontai köszöntő
BARTÓK: Levél az otthoniakhoz
SZABÓ TIBOR: Március
Hunyadi János Általános Iskola Nagykórusa
vez.: Igaliné Büttner Hedvig, zongorán km.: Elmauer József
SCHUBERT: Állj! (A szép molnárlány D795 - részlet)
SCHUBERT: A muzsikához D547
Mukk József – tenor, Réti Balázs – zongora
KOVÁCS ZOLTÁN: Fuvolaötös I. tétel
Menyhárt Zsuzsa – fuvola
Soltész Ágnes – hegedű, Fejérvári János – brácsa, Magyar Gábor – cselló, Lukácsházi István – nagybőgő
HAYDN: C-dúr fantázia zongorára Hob XVII:4
Fejérvári Zoltán – zongora
IAN CLARKE: Touching the Ether
Vámosi-Nagy Zsuzsanna – fuvola, Bizják Dóra – zongora
LISZT: Erdőzsongás (Két hangversenyetűd S. 145 - részlet)
Fülei Balázs – zongora
VIVALDI: Qui sedes ad dexteram patris (Gloria RV 589. - részlet)
Heim Mercédesz – mezzoszoprán
WIENIAWSKI: Polonaise de concert Op. 4
Oláh Vilmos – hegedű
MOZART: Sinfonia concertante K 364, III. tétel
Soltész Ágnes – hegedű, Fejérvári János – mélyhegedű
MOZART: Az Éj királynőjének d-moll áriája (A varázsfuvola K 620)
Miklósa Erika – szoprán
MOZART: Sarastro F-dúr áriája (A varázsfuvola K 620)
Bretz Gábor – basszus
MOZART: B-dúr fagottverseny K 191 III. tétel
Mohai Bálint – fagott
MOZART: L’amerò sarò costante (A pásztorkirály K 208 - részlet)
Kertesi Ingrid – szoprán
J.S. BACH: Laudamus te (H-moll mise BWV 232 - részlet)
Szabóki Tünde – szoprán, Soltész Anikó – continuo
J.S. BACH: D-dúr csellószvit BWV 1012 Gavotte 1, 2, Gigue
Varga Tamás – cselló
J.S. BACH: „Von den Stricken meiner Sünden" (János-passió BWV 245 - részlet)
Németh Judit – mezzoszoprán, Elekes Zsuzsa – continuo
J.S. BACH: „Ach Herr, laß dein lieb Engelein” (János-passió BWV 245 - részlet)
A Bartók Konzi és a Zeneakadémia volt növendékeiből álló kórus, vezényel Strausz Kálmán
Elekes Zsuzsa – continuo
GYÖNGYÖSI LEVENTE: Kánon Szabó Tibor emlékére
19:30 : Debrecen
Kölcsey Központ

Balog József (zongora)
Miskolci Szimfonikus Zenekar
Vezényel: Vajda Gergely
"S határtalan az élet"
BRAHMS: I. (d-moll) zongoraverseny, Op. 15.
STRAVINSKY: Tavaszi áldozat (Le Sacre du Printemps)
A mai nap
született:
1925 • Pierre Boulez, zeneszerző, karmester († 2016)
elhunyt:
1517 • Heinrich Isaac, zeneszerző (sz. kb. 1450-55)
1827 • Ludwig van Beethoven, zeneszerző (sz. 1770)
1918 • Cezar Antonovics Kjui, zeneszerző (sz. 1835)
1987 • Eugen Jochum, karmester (sz. 1902)