vissza a cimoldalra
2019-03-22
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (61585)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2320)
Társművészetek (1297)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4257)
Milyen zenét hallgatsz most? (25009)
Haladjunk tovább... (230)
Kedvenc előadók (2833)
Momus társalgó (6353)
Kedvenc felvételek (150)
Kedvenc művek (143)

Olvasói levelek (11323)
A csapos közbeszól (95)

Balett-, és Táncművészet (5736)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1617)
Franz Schmidt (3296)
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? (2655)
Kossuth-díj (1429)
La Voix humaine - avagy az énekhang varázsa (138)
Élő közvetítések (7780)
Operett, mint színpadi műfaj (3873)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (3181)
Simándy József - az örök tenor (590)
Edita Gruberova (3078)
musical (185)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4463)
Opera, operett, dalciklus, librettók, szövegkönyvek, versek (596)
Belcanto (920)
Jonas Kaufmann (2367)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

A lápvidék diszkrét bája – A rajnai sellők az Erkel Színházban
IVA, 2018-03-02 [ Operabemutatók ]
nyomtatóbarát változat

A rajnai sellők az Erkel Színházban 2018. február 25.

Erkel Színház

Jacques Offenbach: A rajnai sellők

Conrad von Wenckheim – Szegedi Csaba
Franz Waldung – Boncsér Gergely
Gottfried – Gábor Géza
Hedwig – Németh Judit
Armgard – Keszei Bori
Egy földműves – Kristofori Ferenc
Egy zsoldos – Irlanda Gergely

a Magyar Állami Operaház Ének- és Zenekara
vez. Kesselyák Gergely

Nem mondhatnám, hogy az Operaház honlapján olvasható cselekményismertető különös kedvet csinált a darabhoz. Úgy gondoltam, hogy ha egy átlagos terjedelmű cselekményleírás ennyire unalmas és még csak nem is hibátlan, a zavarosságában mára kissé komikus történet színpadi megvalósítása mégiscsak jobban festhet.

Anger Ferenc rendezői művészetében sem bíztam, noha képes ő meglepni a nézőt a Gianni Schicchi és a Traviata trivialitásai után is. Egyébbel is, mint hogy „civilben” lépteti fel a szereplőket: talán nem az utolsó divat szerintiben, mindenesetre már a honlap képgalériáján kínos volt szembesülnöm a Rajna-menti földbirtokosnő erős alkatú előadóin korunk naponta látható politikusnőjének jellegzetes öltözködési stílusával (jelmez: Zöldy Z Gergely). Jelen korunkra és a politikára való utalás (amit végül is elengedett az előadás) persze korántsem lenne idegen az Offenbach-művek előadási hagyományaitól, de ez elsősorban a zseniális szerző szellemes operettjeire jellemző.

Azért szeretem a Hoffmann meséinek olyan előadásait, amelyekben a középső a Giulietta-, majd a harmadik az Antónia-epizód, mert (így ismertem meg a darabot, és) tetszik, hogy a velencei felvonás a Barcarola vokális változatával indul, majd a megunhatatlan melódia szimfonikus ismétlése kellő távolságban köti össze a két felvonást. Pedig minden rendezés szabadon változtathat ezen, hiszen a zeneszámot nem is a velencei lagúnák világa ihlette. Valószínűleg A rajnai sellőké. Mindenesetre az Erkel Színház előadásában felhangzik, legalább öt alkalommal, még ha nem mindannyiszor teljes hosszában illesztve is a darabba. Emiatt (remélem, csak ideiglenesen) visszavonom a megunhatatlan jelzőt.

A Luther pincéjét betöltő (minek nevezzem?) puncs-, bor- vagy sördal itt Conrad von Wenckheim és a zsoldosok sördala, a Luther-kocsmainál katonazenésebb kísérettel. De vajon a partitúrában is kétszer szerepel? Az opera záró együttesének zenéje is erős, szép és hatásos. (A látvány giccsparádéja nélkül is az lenne.) Vajon elegendő-e mindez a mű maradandóságához?

Az Operaház ajánlója szerint A rajnai sellők „méltatlanul merült feledésbe”. Én inkább úgy értékelem, hogy sem a nemzetközi operaélet utóbbi másfél évszázadában, sem a budapesti bemutatóhoz nem kapott a zeneszerző nagyságához méltó megsegítést, szakértő dramaturgiai átdolgozást, amit viszont a vitathatatlanul remekmű Hoffmann meséi megkapott, sőt, nagy rendezői presztízsű műként rendszeresen kap a világ színpadain. Ezért Offenbachnak ezen a jó drámai helyzetekben szegény darabján folyamatosan átüt a cselekmény sekélyessége (dramaturg: Orbán Eszter).

Az 1865-ös bécsi és kölni bemutatók, majd egy 2002. évi felújítás között sehol sem, nálunk pedig még sohasem előadott opera bemutatását művészeti igazgatói presztízsű feladatnak szánták. Amint egykor szintén kiemelt, főrendezői presztízsűnek a Poppea megkoronázása bemutatását az Operaházban – éppen fél évszázaddal ezelőtt!

Vajon mit szóltunk volna (és főleg miket írtak volna a színházi esztéták), ha Mikó András Monteverdi remekét – amelyet nyilván nem akart naturalisztikusan, sem korhűen, sem historikusan megrendezni – nem elvont díszletelemek között és a szín- és formavilág elegáns szigorában játszatja, hanem pl. naiv és olcsó, kétdimenziós papírmasé habkupacok tengerében, amilyenek elnézhetők lennének egy általános iskolai, esetleg bábszínházi előadásban? (Díszlet: Szendrényi Éva.) Ilyenek sorakoznak a rivalda mentén és tornyosulnak a színpadot keretezendő, sőt a háttérben is, ahol leginkább felhők hatását keltik, másutt a Rajna vizét illusztrálnák. A habjait. (Volt szerencsém többször látni a folyót, de valószínűleg nem ökológiai katasztrófa idején: sosem habzott.) Nyilván meg kéne ennünk, hogy ezek a habok és gomolyfelhők nem (csak) konkrétan illusztrálnak, hanem hangulat- és helyzetábrázoló funkcióik is vannak. Persze, erre szolgál a szárazjég és a vörös meg egyéb világítási effektusok közhelye.

A rajnai sellők az Erkel Színházban

Vannak azonban markáns díszletelemek is a színpadon: az események mindvégig egy hídfő torkolatában zajlanak, ahol az úttestet a darab elején lezárták az aratási ünnepséghez – vagy azért, mert a zenekari árokhoz érve vége szakad. (Az előadás előtt nem volt túl szerencsés a kommunizmus áldozatairól való megemlékezés perceihez felvonni a függönyt és feltárni a forgalmat lezáró mobil sorompó nem éppen ünnepélyes látványát.) Nem mintha lenne itt egyéb forgalom, mint a gyalogos énekeseké. Illetve táncosoké: a zűrös cselekményben több szereplőnek van egy-egy sellő-énje, akinek fehér jelmeze és parókája evilági inkarnációjára utal, és akik olykor saját árnyékvilági énjük, máskor vágyott partnerük teste körül tekeregnek, sajnos Venekei Marianna ezúttal is leginkább mozgásszínházi koreográfiai elemei szerint.

A látványt uraló hídfő mellett egy dobogószerű emelkedést látunk. Erre lépve énekel többnyire Armgard, mintegy dalnokversenyen, akit különben sellővé változással fenyeget az éneklés. (Ez a téma Antónia önmagát halálba daloló szenvedélye előképének tűnik, ám a Hoffmann meséiben az operairodalom egyik legdrámaibb jelenetévé fejlődik.) De fellép e dobogóra más szereplő is: itt dalol kettőst Armgarddal Franz. A rendező színészvezetési bravúrjára vall, hogy a fiú határozottan a proszcéniumpáholyra szerelt monitornak, míg a lány, a többi szereplőhöz hasonlóan középre, a karmesternek (Kesselyák Gergelynek) énekel.

Hadd essem túl Armgard jelmezén is: hihetetlenül rondának találtam a fekete ruháját, cipőjét, a frizuráját. Keszei Bori hangjával pedig zavarban vagyok. Magasságbeli problémája mintha nem lenne, csillogó tisztasággal, inkább kicsi, de megfelelő vivőerővel énekelt. Ugyanakkor valamilyen monoton, kemény színezettel, amitől nem volt kellemes hallgatni, és főleg nem bizonyult megindítónak ez a hősnő. (Lehet, hogy kifogásom oka csupán abból ered, hogy a nehéz feladatot az előző esti bemutatón is a művésznőnek kellett abszolválnia.)

Hedwig szerepe és szólama pontosan illik Németh Judit hangjához és előadói formátumához. Ha az ő élvezetes éneklése nem tudja igazi drámaisággal megtölteni a figurát, szerintem a hiba a figurában van. Gábor Gézában minden adottság és kellem megvan ahhoz, hogy Gottfried szerepe legalább olyan rokonszenves legyen, mint amilyennek az ismertetőből tűnik. Ha annál halványabb, az valószínűleg a rendezői beállítás hibája.

Boncsér Gergely egyre ígéretesebb lírai tenorállományunk tán legszebb hangú énekese. Franz Waldung szerepe aligha lesz olyan emlékezetes kiugrás a pályáján, mint amilyent a Hoffmanné jelentett Ilosfalvy Róbertnek. Jó előérzettel nem terveztem mindkét szereposztás mustráját ebben az évadban. A jegyelővétel idején, ha jól emlékszem, Haja Zsolt „kedvéért” választottam a második gárdát. Nos, a kommunizmus áldozataira emlékező percek után közölték, hogy Haja megbetegedése miatt Szegedi Csaba énekli Conrad szerepét. Szegedi alakítása játékban és hangilag is kifogástalannak bizonyult. Haja Zsoltról pedig az jutott eszembe, hogy ha pár nappal korábbi Guglielmo-alakításai óta még én sem keveredtem ki Mozart varázslatából, az énekesnek nálam is nehezebb dolga lehet(ett volna). Igaz, az övé feladat, hivatás, az enyém szórakozás.

A rajnai sellők az Erkel Színházban
fotó: © Berecz Valter

Hírek
• A Budapesti Filharmonikus Hangversenybarátok Alapítványa (BFHA) pályázatot hirdet „A Kárpát-medence zenekultúrája a XIX-XX. század fordulóján” címmel
Műsorajánló
Mai ajánlat:
18:00 : Budapest
Régi Zeneakadémia, Kamaraterem

Zeneakadémia karvezetés szakos hallgatóiból alakult kórus
"Karvezetés vizsgakoncert"
VIADANA: Exultate justi (örvendező zsoltár)
TILLAI: Magányban (Weöres Sándor versére)
Tolnay Melinda (ének-zene – zeneelmélet OT IV.)
ALAIN: Messe de Requiem – Sanctus
CLEMENS NON PAPA: Missa defunctorum – Agnus Dei, Communio
Enyedi Mózes (egyházzene-orgona – ének-zene OT IV.)
BECKER: Herr, erbarme dich
SCHEIN: Freue dich des Weibes deiner Jugend
Bokros Virág (egyházzene-orgona – ének-zene OT IV.)
Közreműködik: Balaska Rebeka (csembaló), Márkus Ágnes (cselló)
TOMKINS: How great delight
SCHMITT: À contre-voix, op. 104 – 5. Pour vous de peine
Velki Luca (ének-zene – zeneelmélet OT IV.)
GUERRERO: Sanctus, Benedictus
Bolyos Balázs Koppány (egyházzene-karvezetés – ének-zene OT IV.)
GASTOLDI: Cantiam lieti cantiamo
BRITTEN: Öt virágének, op. 47 – 2. The Succession of the Four Sweet Months, 3. Marsh Flowers
MOSONYI: Libera me
Szarka Tamás (kóruskarnagy MA I.)
GESUALDO: Non mai, non cangero
MENDELSSOHN: Három motetta, op. 69 – 1. Herr, nun lässest du deinen Diener in Frieden fahren
BRUNNER: Konfirmation
Márkus István (kóruskarnagy – zeneelmélet OT IV.)

18:00 : Budapest
Müpa, Üvegterem

Faragó Laura (ének), Varga Petra (orgona)
"Bach Mindenkinek Fesztivál"
Énekek és áriák Anna Magdalena Bach Daloskönyvéből (BWV 508 - 518.)

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Luka Okros (zongora)
CHOPIN: 1. (g-moll) ballada, op. 23
CHOPIN: 2. (F-dúr) ballada, op. 38
CHOPIN: 3. (Asz-dúr) ballada, op. 47
CHOPIN: 4. (f-moll) ballada, op. 52
LISZT: h-moll szonáta

19:00 : Budapest
BMC, Koncertterem

Balga Gabriella, Bakonyi Marcell (ének)
Óbudai Danubia Zenekar
Vezényel: Hámori Máté
Házigazda: Eckhardt Gábor
"Salon de Musiqze 2. - Casanova"
RAMEAU: Zoroastre – nyitány
VIVALDI: Griselda – Ombre vane
BEETHOVEN: Nyolc variáció egy Waldstein témára
MOZART: Don Giovanni – nyitány
MOZART: Madamina, il catalogo
MOZART: La ci darem la mano

19:00 : Budapest
Nádor Terem

Trio Energico:
Ilosfai Csenge (hegedű), Mády-Szabó Eszter (gordonka)
Vida Mónika Ruth (zongora)
SCHUBERT: Adagio D.897 "Notturno"
SOSZTAKOVICS: c-moll trio op.8. no.1.
RAVEL: a-moll trio

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Emanuel Abbühl, Seung Eun Lee (oboa)
Spányi Miklós (orgona)
Concerto Armonico Budapest (koncertmester: Homoki Gábor, művészeti vezető: Spányi Miklós)
"Velence és London, oboák és orgonasípok…"
ALBINONI: F-dúr oboa-kettősverseny, op. 9/3
ALBINONI: g-moll szonáta, op. 2/11
ALBINONI: e-moll hegedűverseny, op. 2/2
ALBINONI: d-moll oboaverseny, op. 9/2
HÄNDEL: 3. (g-moll) oboaverseny, HWV 287
HÄNDEL: h-moll concerto grosso, HWV 330
HÄNDEL: 13. (F-dúr) orgonaverseny, HWV 295 („A kakukk és a csalogány”)

19:30 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Jan Vogler (gordonka)
Nemzeti Filharmonikus Zenekar
Vezényel: Hamar Zsolt
RAMEAU: A gáláns indiák - szvit
SAINT-SAËNS: I. (a-moll) gordonkaverseny, op. 33
BRUCKNER: IV. (Esz-dúr) szimfónia
19:00 : Nagyvárad
Szigligeti Színház

Operát az Operából! – Turné
PUCCINI: Bohémélet

19:00 : Szombathely
Bartók Terem

Chisa Kitagawa (hegedű)
Savaria Szimfonikus Zenekar
Vezényel: Izaki Masahiro
SIBELIUS: d-moll hegedűverseny, op. 47
SOSZTAKOVICS: 12., d-moll szimfónia, „Az 1917-es év”

19:00 : Siófok
Kálmán Imre Kulturális Központ

Teleki Miklós (zongora)
Duna Szimfonikus Zenekar
Vezényel: Deák András
MOZART: Figaro házassága – nyitány, K.492
GRIEG: a-moll zongoraverseny
MOZART: 40. (g-moll) szimfónia, K.550

19:00 : Sopron
Liszt Ferenc Konferencia és Kulturális Központ

Jasminka Stančul (zongora)
Győri Filharmonikus Zenekar
Vezényel: Berkes Kálmán
BEETHOVEN: I. (C-dúr) zongoraverseny, op. 15
SCHUBERT: II. (B-dúr) szimfónia, D 125
A mai nap
született:
1930 • Stephen Sondheim, zeneszerző
elhunyt:
1687 • Jean Baptiste Lully, zeneszerző (sz. 1632)
1963 • Székely Mihály, énekes (sz. 1901)