vissza a cimoldalra
2018-11-15
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (61317)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4097)
Milyen zenét hallgatsz most? (25002)
Momus társalgó (6349)
Kedvenc felvételek (149)
Társművészetek (1278)
Kedvenc előadók (2824)
Haladjunk tovább... (214)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2283)
Kedvenc művek (143)

Olvasói levelek (11292)
A csapos közbeszól (95)

Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2994)
Élő közvetítések (7512)
Balett-, és Táncművészet (5577)
Opernglas, avagy operai távcső... (20163)
Kimernya? (2837)
Nagy koncertek emlékezete (35)
A nap képe (2107)
Lisztről emelkedetten (932)
Pantheon (2280)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1529)
Franz Schmidt (3222)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (1155)
Miller Lajos (87)
Palcsó Sándor (229)
musical (180)
Gioacchino Rossini (1021)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

"A Norma egy pattanásig feszülő pszichodráma" - Interjú Szabó Sípos Mátéval, a Norma karmesterével
- zéta -, 2018-01-25 [ Interjúk ]
nyomtatóbarát változat

   - Ha az elmúlt évszázad színházi krónikáit végiglapozzuk, azt olvashatjuk, hogy a bel canto csúcsának nevezett operát, a Normát egyetlen kivétellel csak és kizárólag Budapesten játszották. Az egyetlen kivétel sem mostanában történt, Vaszy Viktor 1965-ben mutatta be Szegeden. Most pedig Debrecenben a Csokonai Színház eredt Vaszyék nyomába. Az előadás karmesterével, Szabó Sípos Mátéval beszélgettünk.

   - Mi alapján döntöttetek úgy, hogy színre viszitek a Normát?

Szabó Sipos Máté    - A legerősebb tényező a két évvel ezelőtti fergeteges sikerű Traviatánk volt Kolonits Klárival, s már azt az előadást is Nadine Duffaut rendezte. Az a produkció minden szempontból kiemelkedő együttműködés eredménye volt. Amikor a mostani évadot terveztük, már előzetesen is felmerült valami bel canto darab igénye. Ehhez tudni kell, hogy a Csokonai Színház az elmúlt évtizedekben a legnépszerűbb operákat végigjátszotta, a nemzeti műveket éppúgy, mint az ismertebb Mozart-, Verdi- és Puccini-alkotásokat, vagy a szláv szerzők darabjait. A bel canto irány viszont kevéssé volt erős, s amikor Klári felvetette, hogy nagy örömmel énekelné a Norma címszerepét, elég hamar egyezségre jutottunk.

   - Nadine Duffaut is visszatérő vendég Debrecenben, magam a Traviata előtt még a Bohémélet rendezését láttam, de korábban más műveket is színre vitt már a cívis városban.

   - Sokszor dolgozott már Debrecenben, igazán példás kapcsolatot sikerült vele kialakítanunk. Az operarendezés nagyon kényes feladat, de ennyire szenzibilis, felkészült alkotóval ritkán találkoztam mostanában. A Csokonai Színházban mindenki nagyon akceptálja a munkáját, már szinte állandó munkatársnak számít. Én másodszor dolgozom vele együtt. A Traviatában, ami egy kegyetlen női sorsot bemutató opera, már megismerhettem Nadin különös érzékenységét e téma iránt. A Normában, amiben két nő sorsa is kockán forog, talán még aprólékosabban bontotta ki ezt a pszichodrámát. Már maguk a próbák is egy pszichoanalízis mélységével zajlottak. Ebben bizonyára nagy előnyt jelent, hogy Nadine nem csak kiváló rendező, de empatikus nő is egyben.

   - Mit tud a XXI. századnak mondani ez a majd kétszáz éves remekmű?

   - Különös opera. A bel canto stílus az énekhang egyeduralkodó szépségére és virtuozitására épült, az énekesek hatalmas sztárok voltak és mindent - a zenét, a színpadot - az énekhangnak rendeltek alá. Ez a felfogás mára már idejétmúlt lett, hiszen ma a műfaj összművészeti élményként működik, melyben a dramaturgia és annak színpadi megjelenítése legalább annyira fontos része lett az előadásnak, mint a zene. A Norma azért különleges, mert egyrészt ízig-vérig bel canto, a maga csodálatos dallamaival, virtuóz koloratúráival, az előadókra bízott díszítési hagyományokkal, és formai sémákkal, másrészt egy olyan pattanásig feszülő pszichodráma, ami a korabeli alkotások közül messze kiemeli. Freud működése idején (a Norma után 70-80 évvel) találkozunk csak ehhez hasonló darabokkal ismét, de ma is nagyon időszerű.

   - Mondjunk erre a pszichodrámára néhány példát!

   - A mű tele van hirtelen és meglepő fordulatokkal. Nem lehet tudni, hogy a következő pillanatban mi fog történni. De az első perctől kezdve jól érzékeltető az a kettősség, amit a szituációk rejtenek. Kimondatlan titkokat, a lelkekben zajló vívódásokat sejtünk minden helyzet mögött. A darab során a főbb karakterek folyamatosan változnak, de címszereplő jellemfejlődése a legerőteljesebb. A gyermekeit feláldozni akaró, majd szerelmi féltékenység és bosszúállás minden válfaját végigjáró elkeseredett düh a végén egy józan önfeláldozássá transzformálódik. Nem üres frázis, hogy óriási utat jár be ez a lélek. De Adalgisa személye is nagy változáson megy keresztül. A tiszta, egyszerű, őszinte szerelembe esett lány, Norma sorsába keveredve éli át a kiszolgáltatottságot, a megalázottságot, a beteljesülhetetlen szerelmet, de egyben az együttérzést és rendíthetetlen kiállást egy másik ember mellett.

- Különös és operai viszonylatban egyedi kettejük kapcsolata is...

   - A két nő végzetesen összekapcsolódik ebben a darabban, fölé- és alárendeltből, sorstársakká, majd vetélytársakká, végül együttérző barátokká válnak. Mindez egy közösen szeretett férfi miatt történik, akiben mindketten csalódnak és végül mindannyian „feláldozódnak” ebben a szerelemben.

   - Lehet úgy fogalmazni, hogy annak ellenére, hogy a bel canto csúcsának a Normát mondják, ez a darab egy nem tipikus bel canto megközelítésű opera?

   - Ha ezt a kifinomult pszichodráma jellegére értjük, akkor mindenképpen. Hogy a szélsőséges érzelmek ilyen váratlansággal és sűrűn váltakoznak, ráadásul a recitatívókban is, az mindenképpen egyedi. A férfi szereplőknek szűkebb ívet járnak be. Pollione-t, nem egy nagy hatalmú proconsulnak látjuk, mint híre járja, hanem egy csélcsap hódítónak, aki eldobva első szerelmét és gyerekeit, újabb szerelembe esik. Végzetét ő sem kerülheti el, de erénye csupán az, hogy a végső pillanatban Norma emberi nagyságát újból felismerve, önként vállalja a halált. Oroveso a druidák erejének és elszánt indulatának megtestesítője. Egy maroknyi vérszomjas sereg a római túlerővel szemben, aminek nem lenne semmi esélye, még ha Norma meg is adná a jelet a harcra. Az idő azonban csak nem érkezik el, bár háromszor kondul meg a harcba hívó gong. A dráma különös fordulata, hogy ez a tömeg, amely értetlenül áll az események fordulataiban, majd végül fájdalommal és rezignáltan döbben rá a csalárd igazságra, végül Norma áldozatán keresztül mégis halálba küldi a római helytartót. Orovesonak sem lehet más választása, mint lesújtva végignéznie saját lánya feláldozását. Ilyen összetett dramaturgia azért meglehetősen ritka más korabeli művekben.

   - Mennyiben látunk majd klasszikus, avagy mennyiben modern felfogású rendezést?

Szabó Sipos Máté    - Egy abszolút klasszikus rendezés lesz, amennyiben ezalatt azt értjük, hogy nem helyezzük a mai korba a történetet, vagy nem akarunk látványvilágában sem elrugaszkodni az eredeti koncepciótól, Ebben az esetben ezzel én maximálisan egyet is értek. A Norma, mint az előbb elmondottakból ís kitűnt, egy nagyon erős és időtlen, minden korban jelenlévő emberi dráma, egy szerelmi háromszög érzelemgazdag kibontása. Az opera erről a három emberről szól, sorsukról, viszonyaikról, játszmáikról és végzetükről. A kerettörténet, a kor amelyben játszódik, nem annyira lényeges, csupán egy egzotikus, misztikus atmoszférába helyezi ezt a nagyon is valóságos konfliktust. Ezért teljesen felesleges lenne erre bármilyen más szituációt ráerőltetni, vagy más környezetbe helyezni. Ez nem adna többet a lényeg megértéséhez. Azért ebben a rendezésben is lesz egy kis allegorikus csavar, de legyen ez meglepetés.....
A színpadi szituációk elsősorban a lelki folyamatok bemutatásáról szólnak.

   - Akárcsak a zene, nem?

   - Pontosan, hiszen rettentően sokat mond Bellini muzsikája. Csak egy példa erre: a recitativók, amelyek a korabeli operákban a történet fordulatait hordozzák, itt a psziché változásait is megelőlegezik és a zenekari kíséret, ami néha csak pár akkord, nagyon pontosan reagál ezekre a lelki változásokra, hangulatváltásokra és segítik azok megértését. Egyáltalán nem mindegy, hogy egy akkord egy mondat kezdetét, vagy végét jelzi és azt milyen dinamikával teszi. Ebben is különleges ez az opera.

   - Beszéljünk még a szereposztásról!

   - Kolonits Klárát már említettem, az Ő közreműködése ebben a darabban evidencia, különösen az elmúlt produkció, s annak sikere fényében. Oroveso szerepében Wagner Lajos a társulat több évtizedes múlttal rendező tagja lép színre. A társulat fiatalabb tagjai közül választottuk Clotilde és Flavio megszemélyesítőjét, Rendes Ágnest és Biri Gergelyt, mindketten komoly szerepeket tudhatnak már hátuk mögött.

   - Adalgisa szerepében örömmel fedeztem fel Balga Gabriellát…

   - A darabnak kétféle változata is van, mely elsősorban Adalgisa szólamán múlik, az egyikben egyértelműen mezzókra számítanak, de mi nem a transzponált, hanem az eredeti, a szopránverzióhoz kerestünk énekesnőt. Balga Gabriella mezzó létére nagyszerűen győzi a koloratúrás szoprán magasságot is. Figurában nagyszerűen megfelel ennek a tiszta, őszinte fiatal lány karakternek, de az ő valójában erősebb személyiségét is meg tudja használni ebben a darabban, Norma ellenpárjaként és a Pollione-val való konfliktusukban.

   - Pollione szerepében egy számunkra ismeretlen tenorista lép fel Debrecenben. Mit lehet róla tudni?

   - Calin Bratescu Bukarestben él, de nagyon sokat énekel Németországban. Súlyosabb, de mégis hajlékony tenorhang birtokosa, figurában pedig egy jóvágású fiatalember. Ideális erre a szerepre.

   - Egy utolsó kérdés: a Te személyes pályádhoz mennyit tesz hozzá ez a produkció?

   - Nagyon szerettem ezt a darabot már régebben is, de csak most lett módom dirigálnom a művet. Élvezem ennek a stílusnak őszinte gesztusrendszerét, zenei finomságait, de még a jól bevált sémáit is. Az a mód, ahogy Nadine-nal és ezekkel a remek énekesekkel dolgoztunk az elmúlt hetekben nagyon sokat jelent számomra. Szeretem az ilyen mélységű munkát. Remélem a közönség is sokat megérez majd ebből.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
16:00 : Budapest
Belvárosi Nagyboldogasszony Főplébánia-templom

"Orgonahangverseny"

18:00 : Budapest
Corvin Művelődési Ház - Erzsébetligeti Színház

Adventre hangolva
Ünnepi koncert a Honvéd Férfikarral

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Megyesi Zoltán (tenor), Viviane Hagner, Alexander Janiczek (hegedű), Rafael Rosenfeld (cselló), Pivon Gabriella (fuvola), Heinz Holliger (oboa), Reto Bieri, Klenyán Csaba (klarinét), Lakatos György (fagott), Szőke Zoltán (kürt), Simon Izabella, Várjon Dénes (zongora)
A Zeneakadémia Vonószenekara
Vezényel: Heinz Holliger
kamara.hu – a Zeneakadémia kamarazenei fesztiválja
Üveggyöngyjáték
LIGETI: Hat bagatell
BEETHOVEN: B-dúr klarinéttrió, op. 11
HAYDN: 25. (G-dúr) zongoratrió, Hob. XV:25
HEINZ HOLLIGER: Rechant
BARTÓK: Divertimento, BB 118

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Vigh Andrea (hárfa), Klukon Edit, Ránki Dezső (zongora), Drahos Béla (fuvola), Szatmári Zsolt (klarinét)
Accord Quartet
Debussy-est a szerző halálának 100. évfordulójára
DEBUSSY: Egy faun délutánja
DEBUSSY: Szonáta fuvolára, brácsára és hárfára
DEBUSSY: Két tánc
DEBUSSY: Fehéren és feketén
DEBUSSY: Lindaraja
DEBUSSY: Hat antik felirat
DEBUSSY: Kis szvit

19:30 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Baráth Emőke, Szutrély Katalin, Megyesi Zoltán, Najbauer Lóránt
Purcell Kórus
Orfeo Zenekar
koncertmester: Simon Standage
Vezényel: Vashegyi György
MOZART: C-dúr („Jupiter”) szimfónia K. 551
MOZART: c-moll mise, K. 427
19:00 : Pécs
Kodály Központ

Giovanni Guzzo (hegedű)
Pannon Filharmonikusok
Vezényel: Howard Williams
BERNSTEIN: Candide − nyitány
BERNSTEIN: Szerenád – Platón: A lakoma című műve nyomán
ELGAR: II. szimfónia
A mai nap
született:
1942 • Daniel Barenboim, karmester, zongorista
elhunyt:
1787 • Christoph Willibald Gluck, zeneszerző (sz. 1714)
1963 • Reiner Frigyes, karmester (sz. 1888)