vissza a cimoldalra
2018-09-19
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4057)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (61041)
Haladjunk tovább... (214)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2283)
Társművészetek (1268)
Momus társalgó (6348)
Milyen zenét hallgatsz most? (24997)
Kedvenc előadók (2821)
Kedvenc művek (143)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11288)
A csapos közbeszól (95)

Lisztről emelkedetten (917)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (1060)
Pantheon (2259)
Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. (774)
Simándy József - az örök tenor (550)
A nap képe (2093)
Élő közvetítések (7395)
Operett, mint színpadi műfaj (3699)
Jonas Kaufmann (2273)
Help me! (1091)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1478)
Franz Schmidt (3180)
Balett-, és Táncművészet (5548)
Opernglas, avagy operai távcső... (20136)
Momus-játék (5512)
Kimernya? (2746)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

"A Norma egy pattanásig feszülő pszichodráma" - Interjú Szabó Sípos Mátéval, a Norma karmesterével
- zéta -, 2018-01-25 [ Interjúk ]
nyomtatóbarát változat

   - Ha az elmúlt évszázad színházi krónikáit végiglapozzuk, azt olvashatjuk, hogy a bel canto csúcsának nevezett operát, a Normát egyetlen kivétellel csak és kizárólag Budapesten játszották. Az egyetlen kivétel sem mostanában történt, Vaszy Viktor 1965-ben mutatta be Szegeden. Most pedig Debrecenben a Csokonai Színház eredt Vaszyék nyomába. Az előadás karmesterével, Szabó Sípos Mátéval beszélgettünk.

   - Mi alapján döntöttetek úgy, hogy színre viszitek a Normát?

Szabó Sipos Máté    - A legerősebb tényező a két évvel ezelőtti fergeteges sikerű Traviatánk volt Kolonits Klárival, s már azt az előadást is Nadine Duffaut rendezte. Az a produkció minden szempontból kiemelkedő együttműködés eredménye volt. Amikor a mostani évadot terveztük, már előzetesen is felmerült valami bel canto darab igénye. Ehhez tudni kell, hogy a Csokonai Színház az elmúlt évtizedekben a legnépszerűbb operákat végigjátszotta, a nemzeti műveket éppúgy, mint az ismertebb Mozart-, Verdi- és Puccini-alkotásokat, vagy a szláv szerzők darabjait. A bel canto irány viszont kevéssé volt erős, s amikor Klári felvetette, hogy nagy örömmel énekelné a Norma címszerepét, elég hamar egyezségre jutottunk.

   - Nadine Duffaut is visszatérő vendég Debrecenben, magam a Traviata előtt még a Bohémélet rendezését láttam, de korábban más műveket is színre vitt már a cívis városban.

   - Sokszor dolgozott már Debrecenben, igazán példás kapcsolatot sikerült vele kialakítanunk. Az operarendezés nagyon kényes feladat, de ennyire szenzibilis, felkészült alkotóval ritkán találkoztam mostanában. A Csokonai Színházban mindenki nagyon akceptálja a munkáját, már szinte állandó munkatársnak számít. Én másodszor dolgozom vele együtt. A Traviatában, ami egy kegyetlen női sorsot bemutató opera, már megismerhettem Nadin különös érzékenységét e téma iránt. A Normában, amiben két nő sorsa is kockán forog, talán még aprólékosabban bontotta ki ezt a pszichodrámát. Már maguk a próbák is egy pszichoanalízis mélységével zajlottak. Ebben bizonyára nagy előnyt jelent, hogy Nadine nem csak kiváló rendező, de empatikus nő is egyben.

   - Mit tud a XXI. századnak mondani ez a majd kétszáz éves remekmű?

   - Különös opera. A bel canto stílus az énekhang egyeduralkodó szépségére és virtuozitására épült, az énekesek hatalmas sztárok voltak és mindent - a zenét, a színpadot - az énekhangnak rendeltek alá. Ez a felfogás mára már idejétmúlt lett, hiszen ma a műfaj összművészeti élményként működik, melyben a dramaturgia és annak színpadi megjelenítése legalább annyira fontos része lett az előadásnak, mint a zene. A Norma azért különleges, mert egyrészt ízig-vérig bel canto, a maga csodálatos dallamaival, virtuóz koloratúráival, az előadókra bízott díszítési hagyományokkal, és formai sémákkal, másrészt egy olyan pattanásig feszülő pszichodráma, ami a korabeli alkotások közül messze kiemeli. Freud működése idején (a Norma után 70-80 évvel) találkozunk csak ehhez hasonló darabokkal ismét, de ma is nagyon időszerű.

   - Mondjunk erre a pszichodrámára néhány példát!

   - A mű tele van hirtelen és meglepő fordulatokkal. Nem lehet tudni, hogy a következő pillanatban mi fog történni. De az első perctől kezdve jól érzékeltető az a kettősség, amit a szituációk rejtenek. Kimondatlan titkokat, a lelkekben zajló vívódásokat sejtünk minden helyzet mögött. A darab során a főbb karakterek folyamatosan változnak, de címszereplő jellemfejlődése a legerőteljesebb. A gyermekeit feláldozni akaró, majd szerelmi féltékenység és bosszúállás minden válfaját végigjáró elkeseredett düh a végén egy józan önfeláldozássá transzformálódik. Nem üres frázis, hogy óriási utat jár be ez a lélek. De Adalgisa személye is nagy változáson megy keresztül. A tiszta, egyszerű, őszinte szerelembe esett lány, Norma sorsába keveredve éli át a kiszolgáltatottságot, a megalázottságot, a beteljesülhetetlen szerelmet, de egyben az együttérzést és rendíthetetlen kiállást egy másik ember mellett.

- Különös és operai viszonylatban egyedi kettejük kapcsolata is...

   - A két nő végzetesen összekapcsolódik ebben a darabban, fölé- és alárendeltből, sorstársakká, majd vetélytársakká, végül együttérző barátokká válnak. Mindez egy közösen szeretett férfi miatt történik, akiben mindketten csalódnak és végül mindannyian „feláldozódnak” ebben a szerelemben.

   - Lehet úgy fogalmazni, hogy annak ellenére, hogy a bel canto csúcsának a Normát mondják, ez a darab egy nem tipikus bel canto megközelítésű opera?

   - Ha ezt a kifinomult pszichodráma jellegére értjük, akkor mindenképpen. Hogy a szélsőséges érzelmek ilyen váratlansággal és sűrűn váltakoznak, ráadásul a recitatívókban is, az mindenképpen egyedi. A férfi szereplőknek szűkebb ívet járnak be. Pollione-t, nem egy nagy hatalmú proconsulnak látjuk, mint híre járja, hanem egy csélcsap hódítónak, aki eldobva első szerelmét és gyerekeit, újabb szerelembe esik. Végzetét ő sem kerülheti el, de erénye csupán az, hogy a végső pillanatban Norma emberi nagyságát újból felismerve, önként vállalja a halált. Oroveso a druidák erejének és elszánt indulatának megtestesítője. Egy maroknyi vérszomjas sereg a római túlerővel szemben, aminek nem lenne semmi esélye, még ha Norma meg is adná a jelet a harcra. Az idő azonban csak nem érkezik el, bár háromszor kondul meg a harcba hívó gong. A dráma különös fordulata, hogy ez a tömeg, amely értetlenül áll az események fordulataiban, majd végül fájdalommal és rezignáltan döbben rá a csalárd igazságra, végül Norma áldozatán keresztül mégis halálba küldi a római helytartót. Orovesonak sem lehet más választása, mint lesújtva végignéznie saját lánya feláldozását. Ilyen összetett dramaturgia azért meglehetősen ritka más korabeli művekben.

   - Mennyiben látunk majd klasszikus, avagy mennyiben modern felfogású rendezést?

Szabó Sipos Máté    - Egy abszolút klasszikus rendezés lesz, amennyiben ezalatt azt értjük, hogy nem helyezzük a mai korba a történetet, vagy nem akarunk látványvilágában sem elrugaszkodni az eredeti koncepciótól, Ebben az esetben ezzel én maximálisan egyet is értek. A Norma, mint az előbb elmondottakból ís kitűnt, egy nagyon erős és időtlen, minden korban jelenlévő emberi dráma, egy szerelmi háromszög érzelemgazdag kibontása. Az opera erről a három emberről szól, sorsukról, viszonyaikról, játszmáikról és végzetükről. A kerettörténet, a kor amelyben játszódik, nem annyira lényeges, csupán egy egzotikus, misztikus atmoszférába helyezi ezt a nagyon is valóságos konfliktust. Ezért teljesen felesleges lenne erre bármilyen más szituációt ráerőltetni, vagy más környezetbe helyezni. Ez nem adna többet a lényeg megértéséhez. Azért ebben a rendezésben is lesz egy kis allegorikus csavar, de legyen ez meglepetés.....
A színpadi szituációk elsősorban a lelki folyamatok bemutatásáról szólnak.

   - Akárcsak a zene, nem?

   - Pontosan, hiszen rettentően sokat mond Bellini muzsikája. Csak egy példa erre: a recitativók, amelyek a korabeli operákban a történet fordulatait hordozzák, itt a psziché változásait is megelőlegezik és a zenekari kíséret, ami néha csak pár akkord, nagyon pontosan reagál ezekre a lelki változásokra, hangulatváltásokra és segítik azok megértését. Egyáltalán nem mindegy, hogy egy akkord egy mondat kezdetét, vagy végét jelzi és azt milyen dinamikával teszi. Ebben is különleges ez az opera.

   - Beszéljünk még a szereposztásról!

   - Kolonits Klárát már említettem, az Ő közreműködése ebben a darabban evidencia, különösen az elmúlt produkció, s annak sikere fényében. Oroveso szerepében Wagner Lajos a társulat több évtizedes múlttal rendező tagja lép színre. A társulat fiatalabb tagjai közül választottuk Clotilde és Flavio megszemélyesítőjét, Rendes Ágnest és Biri Gergelyt, mindketten komoly szerepeket tudhatnak már hátuk mögött.

   - Adalgisa szerepében örömmel fedeztem fel Balga Gabriellát…

   - A darabnak kétféle változata is van, mely elsősorban Adalgisa szólamán múlik, az egyikben egyértelműen mezzókra számítanak, de mi nem a transzponált, hanem az eredeti, a szopránverzióhoz kerestünk énekesnőt. Balga Gabriella mezzó létére nagyszerűen győzi a koloratúrás szoprán magasságot is. Figurában nagyszerűen megfelel ennek a tiszta, őszinte fiatal lány karakternek, de az ő valójában erősebb személyiségét is meg tudja használni ebben a darabban, Norma ellenpárjaként és a Pollione-val való konfliktusukban.

   - Pollione szerepében egy számunkra ismeretlen tenorista lép fel Debrecenben. Mit lehet róla tudni?

   - Calin Bratescu Bukarestben él, de nagyon sokat énekel Németországban. Súlyosabb, de mégis hajlékony tenorhang birtokosa, figurában pedig egy jóvágású fiatalember. Ideális erre a szerepre.

   - Egy utolsó kérdés: a Te személyes pályádhoz mennyit tesz hozzá ez a produkció?

   - Nagyon szerettem ezt a darabot már régebben is, de csak most lett módom dirigálnom a művet. Élvezem ennek a stílusnak őszinte gesztusrendszerét, zenei finomságait, de még a jól bevált sémáit is. Az a mód, ahogy Nadine-nal és ezekkel a remek énekesekkel dolgoztunk az elmúlt hetekben nagyon sokat jelent számomra. Szeretem az ilyen mélységű munkát. Remélem a közönség is sokat megérez majd ebből.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
17:00 : Budapest
Müpa, Üvegterem

Farkas Judit, Molnár Tímea (ének)
Németh Zoltán, Harazdy Miklós (zongora)
"Hangulatkoncert"
WEBER: A bűvös vadász - Agathe áriája
DONIZETTI: Don Pasquale - Norina áriája
MOZART: Cosí fan tutte - Fiordiligi áriája ('Per pieta...')
PUCCINI: Bohémélet - Musette áriája
LISZT: 7. transzcendens etűd
PUCCINI: Turandot - Liu halála
DEBUSSY: A tékozló fiú - Lia áriája
GOUNOD: Faust - Margit ékszeráriája
CHOPIN: Valse Brillante, op. 34, No. 1
DVOŘÁK: Ruszalka - Holdária
MENOTTI: A médium - Monica keringője

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Yang Sung-Won (cselló), Enrico Pace (zongora)
LISZT: 1. elégia (cselló-zongora átirat)
LISZT: 1. (E-dúr) consolation (cselló-zongora változat)
LISZT: 4. (Desz-dúr) consolation (cselló-zongora változat)
LISZT: Elfelejtett románc (cselló-zongora változat)
LISZT: 6. (E-dúr) consolation
LISZT: Gyászgondola (cselló-zongora változat)
LISZT: 3. (E-dúr) consolation (cselló-zongora változat)
LISZT: Die Zelle in Nonnenwerth (cselló-zongora változat)
LISZT: Cantique d'Amour
CHOPIN: g-moll cselló-zongora szonáta, op. 65
CHOPIN: C-dúr polonaise bevezetéssel, op. 3
19:00 : Szombathely
Bartók Terem

Kauten Andrea (zongora)
Savaria Szimfonikus zenekar
Vezényel: Medveczky Ádám


WEBER: A bűvös vadász – nyitány
GOETZ: Zongoraverseny
BRAHMS: I. (d-moll) zongoraverseny, op. 15
A mai nap
történt:
1908 • Mahler VII. szimfóniájának bemutatója (Prága)
született:
1912 • Kurt Sanderling, karmester († 2011)
elhunyt:
1972 • Robert Casadesus, zongorista (sz. 1899)
2010 • Polgár László, énekes (sz. 1947)