vissza a cimoldalra
2020-09-24
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11553)
A csapos közbeszól (95)

Eiffel Műhelyház (287)
Hozzászólások a Momus írásaihoz (7370)
Pantheon (2729)
Régizene (4401)
Operett a magyar rádióban (1949-től napjainkig) (4107)
Társművészetek (2074)
Momus-játék (5890)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4932)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4746)
Kimernya? (3771)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (2059)
Franz Schmidt (3690)
Zenetörténet (294)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (62448)
Rost Andrea (2053)
Opernglas, avagy operai távcső... (20654)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Lucia ragyogása a felkelő nap országában
-beatrice-, 2017-11-17 [ Külföldön ]
nyomtatóbarát változat

right 2017. november 12.
Osaka Festival Hall

Donizetti: Lucia di Lammermoor
A Magyar Állami Operaház vendégjátéka

Lucia: Edita Gruberova
Edgardo: Balczó Péter
Enrico: Kelemen Zoltán
Raimondo: Kovács István
Arturo: Megyesi Zoltán
Alisa: Várhelyi Éva
Normanno: Újvári Gergely

a Magyar Állami Operaház Ének- és Zenekara
vez.Peter Valentovič

A világhírű szoprán, Edita Gruberova a Magyar Állami Operaház társulatával közös színpadi produkcióban most lépett először közönség elé. Három Lucia-előadást énekelt Japánban (Tokió, Osaka, Nagoya) Szabó Máté rendezésében.

A Pesten bemutatott új produkciót tavaly érte néhány kritika, elsősorban az ideiglenes, nem túl esztétikus "csővázas" díszlet miatt (az eredetileg tervezett díszlet ugyanis nem készült el a bemutatóra, egy gyorsan összerakott renoválási állványzat vette át a helyét). Amikor kiderült, hogy a MÁO japán Lucia-vendégjátékának egyik Luciája a Japánban igen nagy népszerűségnek örvendő Gruberova lesz, Pesten megindultak a találgatások, hogy fog-e a hetvenéves díva az állványzaton mászkálni (illetve mi lesz az állványzat helyett), fog-e "tusolni" a forrást jelképező, bőven ömlő, a színpadot csúszóssá tevő szárazjégben, fog-e a duettben a tenorral a színpadon fekve ölelkezni, a tervezett házasság elhálását mímelve.

Nos, mindezeket nem tette, sikerült a rendezést a művésznő számára egy kissé tradicionálisabb irányba módosítani, ami szerintem egyáltalán nem vált kárára a produkciónak. Az új díszlet jól sikerült, kétoldalt két sötét, szögletes építmény, ami egyszerre modern is, meg fel is idézi a történelmi várakat, kastélyokat. Középen nincs díszlet, az üres hátteret különféle fények világítják meg a különböző jelenetekben. A díszletrészekben lépcsők vannak, a jobb oldali díszletben tíz lépcsőfokkal, ezeken a primadonna az őrülési jelenetben lassan lejön. Szárazjég nem volt. Lucia ezúttal a feldöntött asztalra se ült rá, minthogy Enrico fel se döntötte az asztalt.

Mint ismeretes, a Lucia név fényt jelent, és Gruberova sugárzó, fénylő hangjával és színpadi kisugárzásával is megfelelt ennek a névnek. Sok Lucia-előadást láttam már vele, színpadon legutóbb 2009-ben Bécsben, azóta egyetlen alkalommal énekelte a szerepet: Pesten, koncertszerűen, 2014-ben. A mostani osakai előadással megint meglepett és ámulatba ejtett. Mindig dolgozik a szerepein, akárhány évtizede is énekli őket (Luciát éppenséggel 42 éve). Most több helyütt is a fülembe berögzülthöz képest legömbölyítettebb, lágyabb, még gyönyörködtetőbb megoldásokat alkalmazott, mint korábban, és ezek nem leegyszerűsítések voltak egyik esetben sem. A jól bevált kunsztjait pedig most is megcsinálta, a számomra legszebb az őrülési jelenet második felében a da capo résznél az "io pregherò per te... al giunger", amikor trillából lágyan átmegy glisszandóba, és ez ugyanolyan tökéletes volt, mint évtizedekkel ezelőtt.

A hang talán picit kevésbé ragyog, mint 20 évvel ezelőtt, de még most is úgy ragyog, mint senki másé. A legmagasabb, opcionális csúcshangok szólnak kicsit keményebben, mint hajdanán. Nemcsak a voce, de az énekesnő mozgása is úgy hatott, mintha fiatal lány lenne, a paróka meg a maszk is jó volt, legfeljebb közelről lehetett látni, hogy a művésznő már nem húszéves.

A zenekar, élén Peter Valentovičcsal, szépen, kifejezően kísért, és a kórus is kitett magáért. Az összes magyar közreműködő a tőle telhető legjobbat nyújtotta. Balczó Pétert jó ideje nem hallottam ennyire jó formában, szép ércesen szólt a hangja. Falzettben csak egyetlen magas hangot énekelt, a zárójelenetben - ez a hang persze nem szólt olyan erővel, mint a többi. Lehet, hogy ezért, de egyvalaki a végén kibúzta szerintem érdemtelenül, és a közönség többsége is tetszéssel fogadta a produkcióját. Kelemen Zoltán hozta a tőle már régóta megszokott profi színvonalat. Kovács István, mint általában, nem dörgő-zengő gigahanggal, hanem stílusos énekléssel vétette észre magát. Megyesi Zoltán és Újvári Gergely is a szokásos jó formáját hozta, Várhelyi Éva pedig a tavalyi Alisához képest határozottan nyeresége a produkciónak.

A tavalyi pesti előadásoktól eltérően most a partitúrának nem az eredeti (magasabb), hanem a hagyományos verziója szólalt meg. Nagy örömömre szerepelt a Lucia-Raimondo duett is, amit korábban Gruberovával színpadon sosem, csak egyszer, egy 2002-es koncerten hallottam élőben.

A japán közönség lelkes volt, a végén sokan állva fejezték ki tetszésüket.

Sajnos az előadás után nem volt autogram-osztás, így az utcán a művészbejárónál rengeteg japán rajongó gyűlt össze, hogy legalább egy pillantást vethessen a dívára. A színház személyzete igyekezett az emberáradatot kulturáltan kordában tartani (rajongótársak elbeszélése szerint az előző, tokiói előadás után sokkal durvább volt a helyzet). Nehéz volt a művésznőhöz közel férni egy köszöntés erejéig is, aztán elvitte az autó, a rajongók integetésétől kísérve.

right
fotó:©Farkas Péter

Hírek
• Elmarad a Nemzeti Filharmonikusok szeptember 25-re tervezett évadnyitó hangversenye
Műsorajánló
Mai ajánlat:
17:00 : Budapest
Régi Zeneakadémia, Kamaraterem

Alszászy Gábor (zongora)
A kiállítást megnyitja: Eckhardt Mária
"Vendégségben Liszt Sugár úti otthonában"
Az időszaki kiállításhoz kapcsolódó koncert
Gobbi: Hat magyar modorú kis jellemrajz, op. 19 – 1. A sétányon, 5. Az erdőben, 4. A horgászatnál, 3. Éji hangok
Gobbi: 7. keringő, op. 10
Gobbi: 8. keringő, op. 22
Zichy–Liszt: Valse D’Adèle
Ábrányi: 3. ábránd – részletek
Liszt: 16. magyar rapszódia
Liszt: 18. magyar rapszódia
Liszt: 19. magyar rapszódia

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Kirill Troussov (hegedű)
MÁV Szimfonikus Zenekar
Vezényel: Daniel Boico
Barber: A rágalom iskolája – nyitány, op. 5
Bruch: 1. (g-moll) hegedűverseny, op. 26
Holst: Planéták, op. 32

19:45 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Andrew Staples (tenor)
Szőke Zoltán (kürt, Báll Dávid (zongora)
Budapesti Fesztiválzenekar
Vezényel: Fischer Iván
"Európai hidak 2020 - Egyesült Királyság"
Haydn: Induló a walesi herceg tiszteletére, Hob. VIII:3
Britten: Simple Symphony
Britten: Szerenád tenor hangra, kürtre és vonósokra, op. 31
James MacMillan: Cumnock Fair
A mai nap
történt:
1922 • Cornell MacNeil, énekes († 2011)
született:
1922 • Ettore Bastianini, operaénekes († 1967)
1927 • Alfredo Kraus, énekes († 1999)
elhunyt:
1960 • Seiber Mátyás, zeneszerző (sz. 1905)
2014 • Christopher Hogwood, karmester (sz. 1941)