vissza a cimoldalra
2017-12-17
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (60222)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (3861)
Társművészetek (1222)
Momus társalgó (6308)
Milyen zenét hallgatsz most? (24990)
Kedvenc előadók (2814)
Kedvenc művek (143)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2276)
Haladjunk tovább... (205)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11198)
A csapos közbeszól (95)

Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1207)
Franz Schmidt (2979)
Beethovenről - mélyebben (679)
Operett, mint színpadi műfaj (3414)
Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. (584)
Verdi-felvételek (533)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2457)
Kodály Zoltán (358)
Szentély az isteni Anna Nyetrebko-nak (2878)
Erkel Színház (8620)
Hozzászólások a Momus írásaihoz (6452)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (426)
Élő közvetítések (6758)
film és zene (187)
A nap képe (2010)
Jonas Kaufmann (2151)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

A Hugenották második szereposztása (néhány reflexióval, párhuzamban az elsővel)
- ppp -, 2017-11-15 [ Operabemutatók ]
nyomtatóbarát változat

A Hugenották második szereposztása 2017. október 31. / november 5,9.

Erkel Színház

Valois Margit, Navarra királynője - Kolonits Klára / Rőser Orsolya Hajnalka
Urbain, a királynő apródja - Balga Gabriella / Heiter Melinda
Saint-Bris gróf - Cseh Antal / Busa Tamás
Valentine, Saint-Bris gróf lánya - Létay Kiss Gabriella / Kriszta Kinga
Raoul de Nangis, protestáns úr - Boncsér Gergely / László Boldizsár
Marcel, Raoul szolgája - Bretz Gábor / Gábor Géza
Nevers grófja - Haja Zsolt /Sándor Csaba
Cossé, katolikus úr - Kiss Tivadar / Mukk József
Tavannes, katolikus úr - Dékán Jenő / Turpinszky Gippert Béla
Thoré, katolikus úr - Cserhalmi Ferenc / Kőrösi András
De Retz, katolikus úr - Fülep Máté / Gradsach Zoltán
Méru, katolikus úr - Laborfalvi Soós Béla / Erdős Attila
Maurevert, katolikus úr - Kiss András / Molnár Zsolt
Bois-Rosé, hugenotta katona - Kristofori Ferenc / Beöthy-Kiss László
Inas - Roska Dániel
1. udvarhölgy - Kerék Judit
2. udvarhölgy - Németh Mónika
Egy íjász - Búra Attila

a Magyar Állami Operaház Ének- és Zenekara
vez. Oliver von Dohnanyi

Az Operaház új produkciójáról, amely a reformáció 500. évfordulójának köszöntésére született, oldalunkon már olvasható részletes kritika, így az előadást rendezői és szcenikai értelemben már nem tartom szükségesnek tüzetesen vizsgálni. Mindössze annyit szögeznék le, nem elsőként, valószínűleg nem is utolsóként, hogy az Erkel Színház közönsége minden este kitörő lelkesedéssel fogadta magát a tényt, a műtől és annak zenei értékeitől, zenetörténeti helyétől és jelentőségétől függetlenül, hogy végre egy olyan operaelőadást láthat, amely úgy néz ki…, mint egy operaelőadás. Szikora János lényegre szorítkozó rendezése és a pompás jelmezkollekció önmagában a siker garanciájának tekinthető.

Meyerbeer műve nem tartozik az alaprepertoárba, ami magyarázható egyrészt a közönség zenei ízlésének és időérzékelésének változásával. Húzások nélkül eléri a rövidebb Wagner-operák hosszúságát, és valljuk be azt is, hogy Meyerbeer nem volt a színpadnak, néhány ismertebb árián és duetten kívül a dallamnak olyan mestere, mint Bellini, Donizetti, és főleg néhány évtizeddel később Verdi. Gyakran gondoltam arra, hogy egy-egy drámai helyzetet mennyivel tömörebben, feszesebben és fantáziadúsabban komponáltak volna meg ők.

A bemutatóra készülve megnéztem és meghallgattam egyébként is kedvenc felvételemen (Bécs, 1971.) kívül néhány CD- és videó-verziót, és titkon azt reméltem, hogy a pesti bemutatóra nagyobb „ollóval” készülnek majd, minek által az előadás a még jól elviselhető időkereten belül marad. Nem így történt: maradt még üresjárati rész bőven, viszont számomra teljesen érthetetlenül és elfogadhatatlanul kihúzták a mű talán legnépszerűbb zeneszámát, Urbain apród rondóját, amely a második felvonásban megelőzi Raoul bekötött szemű érkezését.

A mű másik problémája, mely miatt igen nehéz folyamatosan repertoáron tartani, de még csak bemutatni is, hogy főszerepei elképesztő vokális igényeket támasztanak megszólaltatói iránt. Jó szopránokat még lehet találni, de olyan tenort és basszust, aki megfelel Raoul és Marcel követelményeinek, egy színházban, két szereposztásban már sokkal nehezebb, szinte a lehetetlennel határos. Épp itt látom a pesti előadások másik gyenge pontját: a szerepek énekesi megvalósítását.

Nem kérdés, nem lehet az, hogy a két este csillaga Kolonits Klára volt Valois Margit szerepében. Még fel se megy a függöny áriája előtt, a nézőtéren már szinte tapintható a várakozás feszültsége. Mindenki a csodára vár! És a csoda nem marad el: egy nagy énekesnő, valószínűleg pályája csúcsán, olyan színvonalon tolmácsolja a szólamot, ami nemzetközi mércével is a legmagasabbnak tekinthető. Teljesen homogén hang, minden fekvésben azonos szín, a szinte semmiről nem szóló szöveg érzelmekben gazdag előadása, a koloratúréneklés valószínűtlen bravúrja kápráztat el, és arat méltán viharos sikert.

Rőser Orsolya Hajnalka a második szereposztásban szintén kiváló produkciót nyújt. A matéria nem olyan attraktív, mint Kolonitsé, problémáját, ha van, a regiszterek színének különbözőségében hallom. Rőser hangja a C’ körüli tartományig megőrzi teltségét, fényét és színét, de felette, a legfelső tartományban gyakran beszűkül, éles lesz és karcosodik. Ebben a fekvésben is tökéletesen biztos és bravúros, szórja a magasabbnál magasabb hangokat, közöttük tartott F’-et is, csak éppen a hangzás élménye a fülnek nem ugyanaz, mint az egy szinttel alacsonyabb regiszterben. Ennek ellenére alakítása a mostani Hugenották vitathatatlanul nagy értéke.

A szoprán triász, ahogy magamban elneveztem a három kiválóságot, harmadik tagja Kriszta Kinga. Egy ígéretes Gara Mária és egy nagyszerű Melinda után már nem meglepetés ez a Valentine, de önmagában öröm és meglepetés a színpadon egy ilyen fényes, a magas regiszterben ilyen biztos, nagyszerű volumennel és gyönyörű színnel szárnyaló szopránhangot hallani. Nem titkolom véleményemet, hogy az utóbbi évek legjobb lírai szopránját hallom benne. Szerepe, nehézségét tekintve eléri, hosszúsága miatt még talán túl is szárnyalja a Királynő szólamát, legfeljebb a koloratúrkészséget és az extrém magasságokat nem teszi próbára. Kriszta Kinga fáradhatatlanul és meggyőző erővel énekelt, bírta végig az igen magas lágét — nagy kár, hogy a mai operaházi futószalagon nincs idő, nincs lehetőség a vokális megvalósítással azonos szintre hozni színészi alakítását is. Ehhez ma már sajnos hiányoznak azok a kiváló rendező pedagógusok is, akiktől a korábbi korosztályok még megtanulhatták a színpad fortélyait is. Így Kriszta Kinga mozgásából, színpadi reflektálásából még hiányzik az, ami alakításának hangi részében hibátlanul megvan. (Egyetlen tanácsom számára: vigyázzon magára, hangjára, ne engedjen semmiféle csábításnak és kísértésnek! Ha esetleg egy szép napon valaki Abigéllel vagy majd egyszer Turandottal kecsegtetné… Mert egy ekkora volumen a csúcshangokon veszélyes ám... könnyen megtéveszthet másokat, de magát az énekest is.)

A Hugenották legfontosabb szerepe, mint annyi más operában is: a tenor. Raoul szólamára az Operaház két olyan tenoristát állított ki, akiknek hangjából összegyúrva jöhetne ki egy, az ideálist megközelítő megoldás. Boncsér Gergely üzembiztos magas regisztere alól hiányzik a középfekvés ereje; László Boldizsár középregisztere közelebb állna ugyan az elvárhatóhoz, de csúnya falzettel megoldott csúcshangjai mellett ott is kissé erőltetve és sápadtan szól. Sajnos mindkettejük énekéből hiányolnom kellett a francia operákhoz elengedhetetlen elegáns formálást. Alakításban Boncsér a hitelesebb, tudván, hogy számíthat magas hangjaira, oldottabb és fesztelenebb a színpadon; László Boldizsárt mintha jobban megülné az előtte tornyosuló akadályoktól való félelem.

A Hugenották második szereposztása

Urbain apród szerepét általában koloratúr mezzókra szokták kiosztani, bár az első felvonás cavatináját szopránok is éneklik olykor koncertszámként. A mű hangi egyensúlya azonban túlságosan egy irányba billen még egy szopránnal. Most ennek ellenére két, mezzo szerepeket éneklő, annak elkönyvelt, valójában lírai szoprán kapta a feladatot. (Hát, igen, ma nincs sem egy fiatal Pánczél Évánk, se Komlósi Ildikónk, sem Ulbrich Andreánk…) Balga Gabriella nagyon kedves figurát teremt, magasan ülő, karcsú hangjának nem okoznak gondot a magasságok. Róla feltételezem, hogy technikailag el tudta volna énekelni a kihúzott Rondót is. Heiter Melinda annyi hangtalan Lola és Bervoix Flóra után már önmagában azzal meglepett, hogy a szerepet lényegében egyáltalán meg tudta csinálni. Éneke nem briliáns, de legalább korrekt, viszont egyértelmű, hogy a Rondót, annak gyakran igen mély fekvése miatt nem lett volna képes megszólaltatni.

A két szereposztás leggyengébb pontja a kifejezetten mély basszust kívánó Marcel. Az utolsó előadást leszámítva minden este Bretz Gábort hallottam, aki eggyel szaporította — vagy ő, vagy a színház vezetése — szereposztási tévedéseinek számát. A belépőjének mondható korálban hangja egyáltalán nem szól az alsó, a hugenotta harci dalban pedig csak erőtlenül a felső regiszterben. Alkatilag sem felel meg a műben Raoul öreg szolgájaként megjelölt szerepre. Gábor Géza pár éve még sokkal közelebb állt volna hangilag az elvárásokhoz, szomorúan kellett tapasztalnom azonban, hogy súlyos technikai válságba került. Nem szól egyetlen regiszterben se, képtelen a folyamatos dallamformálásra, éneke gyakran prózára emlékeztetett. Jelen állapotában sajnos csak comprimario feladatokra alkalmas, Marcel pedig nem az. (Újra és újra, ha kell, ezerszer is szóvá kötelező tenni, hogy a színház vezetése megengedhetetlenül mellőzi a vezető basszus szólamokban Rácz Istvánt és Fried Pétert. A szereposztáskor nem lehet ill. nem lehetne szempont az, hogy a színház vezetői milyen emberi viszonyban vannak ezzel vagy azzal az énekessel. Csak a szakmai szempontok számíthatnak!)

A mellékszereplők végtelen felsorolásától most eltekintek. Csak azt jegyezném meg, hogy Busa Tamás továbbra is őrzi a korábbi évekhez képest jobb hangi állapotát, amellyel tavasszal Tiborcot énekelte. Haja Zsolt és Sándor Csaba is kellemes színpadi jelenség, de a szerephez az övékénél erőteljesebb bariton orgánumot képzelnék. A katolikus urak ötöséből jobbnak, meggyőzőbbnek hallottam a második estén szereplőket.

Az előadások szoprán triászán kívül legelégedettebb az énekkar teljesítményével voltam. (Betanító: Csiki Gábor) Ha valakinek volt alkalma különböző közösségi oldalakon figyelemmel kísérni az Operaház őszi programját, tudhatja, hogy a felkészülés igen zsúfolt menetrend közepette, erősen behatárolt időkeretben zajlott, ami egy olyan nagy és összetett mű esetében, mint a Hugenották, egyáltalán nem lehetett könnyű feladat. Sokféle szerepcsoport, hol protestánsnak öltözve, hol katolikusnak, hol kis csoportban, hol nagy tablóban… és az a rengeteg francia szöveg a véget nem érő recitativókban! Hogy mindez ilyen kiválóan sikerült, azért nagy tapsot és elismerést érdemel az összes közreműködő.

Az idő rövidsége bizonyára kellemetlen körülményt jelentett a vendégkarmesternek, Oliver von Dohnányinak is. Lehet, hogy egy alaposabb és elmélyültebb próbafolyamattal több színt hozott volna ki zenekarából, amely a drámai részekben számomra megfelelő erővel szólt, legfeljebb a franciásan elegáns részekben hiányoltam egy kis könnyedséget. Az aprómunkához mindig több idő kell. Hiába: fát gyalulni könnyebb, mint gyémántot csiszolni. Talán majd jövőre — ha a Hugenották műsoron marad. Amíg ez a három nagyszerű szoprán rendelkezésre áll, feltétlenül érdemes ott tartani. Legfeljebb tenorban és basszusban kelne el egy kis erősítés.

A Hugenották második szereposztása
fotó:© Nagy Attila

Műsorajánló
Mai ajánlat:
11:00 : Budapest
Erkel Színház

CSAJKOVSZKIJ: A diótörő

17:00 : Budapest
BFZ Próbaterme

Bíró Ágnes, Tuska Zoltán (hegedű), Kostyál Péter, Sipos Gábor (brácsa),
Kertész György, Sovány Rita (cselló), Jóföldi Anett (altfuvola), Bazsinka József (tuba), Polónyi Ágnes (hárfa), Ivanyickaja Irina (zongora)
"Vasárnapi kamarazene"
SOSZTAKOVICS: Adagio (A tiszta csermely című balettből)
LAURENT BOUTROS: Amasia
TORU TAKEMITSU: Toward the Sea (I. The Night, II. Moby Dick, III. Cape Cod)
ANDY EMLER: Tuba Stone
CSAJKOVSZKIJ: d-moll vonósszextett („Firenzei emlék”), Op.70

18:00 : Budapest
Zeneakadémia, X. terem

"Házimuzsika a Zeneakadémián"
Fejérvári Zoltán tanítványai
ELMARAD

18:00 : Budapest
Zeneakadémia, XXIII. terem

"Házimuzsika a Zeneakadémián" Botvay Károly tanítványai

18:00 : Budapest
Régi Zeneakadémia

Gaál Dániel, Pelle Fanni, Hadobás Gergely, Madarasi Szabolcs, Kóta Donát, Blaskovics Bence (cselló)
Taraszova Brigitta (zongora)
"Kertész Ottó növendékeinek cselló tanszaki koncertje"
POPPER: 22. etűd
J.S. BACH: 3. (C-dúr) csellószvit, BWV 1009 – Gigue
DAVIDOV: 2. (a-moll) csellóverseny, op. 14 – 1. tétel
POPPER: 10. etűd
J.S. BACH: 3. (C-dúr) csellószvit, BWV 1009 – Courante
LALO: d-moll csellóverseny – 1. tétel
POPPER: 20. etűd
CRUMB: Csellószonáta – 1. tétel
SCHUMANN: a-moll csellóverseny, op. 129 – 1. tétel
POPPER: 20. etűd
LUTOSŁAWSKI: Sacher-variációk
HAYDN: 1. (C-dúr) csellóverseny, Hob. VIIb:1 – 3. tétel
J.S. BACH: 6. (D-dúr) csellószvit, BWV 1012 – Prélude
BUKINYIK: f-moll etűd
POPPER: 12. etűd
J.S. BACH: 6. (D-dúr) csellószvit, BWV 1012 – Prélude
KABALEVSZKIJ: 1. (g-moll) csellóverseny, op. 49 – 1. tétel

18:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Perényi Miklós (cselló), Spányi Miklós (csembaló)
J.S. BACH: 1. (G-dúr) csellószvit, BWV 1007
g-moll prelúdium és fúga, BWV 885
g-moll szonáta viola da gambára és csembalóra, BWV 1029
G-dúr szonáta viola da gambára és csembalóra, BWV 1027
D-dúr prelúdium és fúga, BWV 874
D-dúr szonáta viola da gambára és csembalóra, BWV 1028

18:00 : Budapest
FUGA Budapesti Építészeti Központ

Zétényi Tamás (cselló)
J.S. BACH: Szóló szvitek BWV 817, 997, 1002, 1013 (ZÉTÉNYI Tamás átiratában)

19:00 : Budapest
Erkel Színház

PUCCINI: Bohémélet

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Jevgenyij Koroljov, Anna Vinnitskaya, Ljupka Hadzigeorgieva (zongora)
Concerto Budapest
Vezényel: Keller András
J.S. BACH: Karácsonyi oratórium, BWV 248 – Pastorale
J.S. BACH: d-moll háromzongorás verseny, BWV 1063
J.S. BACH: A-dúr zongoraverseny, BWV 1055
J.S. BACH: c-moll kétzongorás verseny, BWV 1060
J.S. BACH: c-moll kétzongorás verseny, BWV 1062
J.S. BACH: f-moll zongoraverseny, BWV 1056
J.S. BACH: C-dúr háromzongorás verseny, BWV 1064

19:30 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Kristóf Réka, Mester Viktória, Kovácsházi István, Sebestyén Miklós, (ének)
Kántor Balázs (cselló), Bizják Dóra (zongora)
Nemzeti Énekkar (karigazgató: Somos Csaba)
Nemzeti Filharmonikus Zenekar
Vezényel: Hamar Zsolt
KODÁLY: Két ének - mély férfihangra zenekarral
KODÁLY: Fölszállott a páva - változatok egy magyar népdalra
KODÁLY: Jézus és a kufárok - vegyeskarra
KODÁLY: Békesség-óhajtás - vegyeskarra
KODÁLY: Szonatina csellóra és zongorára
KODÁLY: Budavári Te Deum

19:30 : Budapest
Pesti Vigadó

Kiss-B. Atilla, Beéri Benjámin, Ninh Duc Hoang Long, Patak Zita (ének)
Dóczi Áron
Symphonia Fantasia
Vezényel: Ménesi Gergely
CORELLI: g-moll (Karácsonyi) Concerto grosso Op. 6 No.8
HÄNDEL: Messiás - He shall feed his flock
CSAJKOVSZKIJ: Diótörő - szvit
FRANCK: Panis Angelicus
BIZET: Agnus Dei
SCHUBERT: Ave Maria
DONIZETTI: Szerelmi bájital - Nemorino románca
ADAM: Cantique de Noël
19:00 : Győr
Evangélikus Öregtemplom

Joanna Kamenarska (hegedű)
Akadémia Klasszika Salzburg
Művészeti vezető: Bényi Tibor (gordonka)
GEMINIANI-CORELLI: d-moll “La Folia” Concerto grosso No. 12
HÄNDEL-HALVORSEN: g-moll Passacaglia
J.S. BACH: E-dúr hegedűverseny, BWV 1042
MOZART: G-dúr “Milánói” szimfónia, KV 156
Tobi Reiser - népzenei gyűjtése
A mai nap
történt:
1865 • Schubert "Befejezetlen" szimfóniájának bemutatója (Bécs)
született:
1749 • Domenico Cimarosa, zeneszerző († 1801)