vissza a cimoldalra
2018-01-18
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (3885)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (60388)
Társművészetek (1227)
Milyen zenét hallgatsz most? (24992)
Kedvenc előadók (2815)
Haladjunk tovább... (207)
Momus társalgó (6308)
Kedvenc művek (143)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2276)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11213)
A csapos közbeszól (95)

Erkel Színház (8767)
Opernglas, avagy operai távcső... (19924)
musical (170)
Élő közvetítések (6843)
A Porgy és Bess Magyarországon (209)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4146)
Ilosfalvy Róbert (778)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2558)
Ferencsik János (82)
Kimernya? (2633)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (528)
Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. (605)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1281)
Franz Schmidt (3021)
Luciano Pavarotti (80)
Zenei témájú könyvek (93)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Csak a szépség - Radovan Vlatković és a Nemzeti Filharmonikusok a MűPában
- dni -, 2017-11-03 [ Budapesten ]
nyomtatóbarát változat

Bertrand de Billy 2017. október 26.
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

WAGNER: Siegfried-idill
MOZART: Esz-dúr kürtverseny, K.447
R. STRAUSS: Imígyen szóla Zarathustra - szimfonikus költemény, Op.30

Radovan Vlatković (kürt)
Nemzeti Filharmonikusok
vez.: Bertrand de Billy

Az ember csak a műsorlapon végignéz, már tudja, hogy szép lesz. Ha van valamilyen kétség, akkor esetleg az, hogy a Siegfried-idillt egy alkalmatlan karmester el tudja rontani, a Zarathustrát pedig egy rossz zenekar teheti tönkre.

Most ilyesmi nem fenyeget: az NFZ-t ismerjük, és ha a karmestert én nem is hallottam még élőben, szavahihető fültanúk szerint elég jó. (Meg kell jegyeznem, kb 2 éve Bertrand de Billy már vezényelte a Nemzeti Filharmonikusokat itt a MűPában, sajnos azon nem voltam ott...)

De hogy végül is milyen, azt nagyon hamar megtudjuk. A Wagner részlet első néhány üteme alapján nyilvánvaló, hogy Bertrand de Billy nem éri be egyszerű ütemezéssel. Beszédesek a hangsúlyok, Rugalmas és élő az agogika. Végül is nem csinál semmi feltűnőt, az első műsorszámot ráadásul pálca nélkül, igazán takarékos mozdulatokkal dirigálja.
Maga a zenekar ijeszt meg az első másodpercekben, a vonósok hangja az érdesség határán még innen, de érzékelhetően matt. Talán csak nem voltak még teljesen összeszedettek a kezdéshez, mindenesetre mire igazán odafigyelhettem volna arra, hogy mi is a probléma, az már meg is szűnt.

Egyszóval a Siegfried idill igazán illúziókeltő, finom és szép volt.

Ahogy azután a Mozart is, bár azt én már nem éreztem annyira indokoltnak.
Tudom, ez inkább az én személyes problémám, de meggyőződésem, hogy Mozart esetében nem feltétlenül jó, ha csak a gemütlich bécsi finomságot látjuk benne. Vlatković mindent megtett, szép, szárnyaló hangszínnel és puhán játszott – még akkor és ott is, amikor én szívesen hallottam volna valami rusztikusabb karaktert, merthogy Mozart gyakran igenis gyakran szellemes, humoros, drámai, vagy akár harsány. Szinte tolakodó az emlék, hogy ugyanitt, a legelső nyilvános hangversenyen – Istenem, már tizenkét éve – milyen táncos, vidám és lendületes menüettet hallottunk a „kis g-moll” szimfóniában. Igen, olyat, ahol a tánc közben a lányok és legények leteszik a sarkukat, vagy akár dobbantanak és nem pedig lebegve úszkálnak a levegőben! Tudom, azt még Kocsis vezényelte…

A Zarathustra nagyon érdekes darab. Olyan, amilyenbe a nagyon fiatal zeneszerző ablaktól zsiráfig lelkesen mindent belerak, de aztán zenei minőségben-mélységben nem tud versenyre kelni saját céljaival. Egyetlen dolog menti meg attól, hogy Nietzsche filozófiája helyett csak felületes csacsogás, egyfajta filmzene legyen belőle: ebben a tálalásban elképesztően tud szólni a teljes szimfonikus zenekar.

Szinte látom-hallom, amikor anno a puritán zenekritikus elővéve a partitúrát leütötte a zongorán azt a bizonyos kontra c-t, és vállat vont. Azóta se érti szegény...

Nos, azért, amikor nyolc nagybőgőn szól, orgonán szól az a bizonyos c – az nem ugyanaz. És a Nemzeti Filharmonikusok gondoskodtak róla, hogy ez a hangélmény ne csupán a hangerőről szóljon. Ragyogtak a fafúvós szólók, a magas trombita hangok, a koncertmester szóló-hegedűje – és úgy általában az egész.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Jerusalem Academy of Music and Dance
"Operavizsga-Fesztivál"
MENOTTI: A médium

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Sofja Gülbadamova (zongora)
MÁV Szimfonikus Zenekar
Vezényel: Dimitrij Jurovszkij
DOHNÁNYI: 1. (e-moll) zongoraverseny, Op.5
RACHMANINOV: Szimfonikus táncok, Op.45

19:00 : Budapest
Erkel Színház

PUCCINI: Tosca

19:30 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Berecz Mihály (zongora)
Concerto Budapest
Vezényel: Rácz Zoltán
BERNSTEIN: Candide - nyitány
GERSHWIN: F-dúr zongoraverseny
STRAVINSKY: Gyászének - magyarországi bemutató
STRAVINSKY: Tűzmadár-szvit (1945)
19:00 : Szombathely
Bartók Terem

Csáki András (gitár)
Savaria Szimfonikus Zenekar
Vezényel: Madaras Gergely
"Spanyol-est"
BIZET: Carmen 1. szvit és Habanera a 2. szvitből
RODRIGO: Concierto de Aranjuez – gitárverseny
DE FALLA: A háromszögletű kalap – szvit
RAVEL: Bolero
A mai nap
született:
1835 • Cezar Antonovics Kjui, zeneszerző († 1918)
1841 • Emmanuel Chabrier, zeneszerző († 1894)
1907 • Ferencsik János, karmester († 1984)
1943 • Lencsés Lajos oboaművész