vissza a cimoldalra
2017-11-19
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Momus társalgó (6264)
Milyen zenét hallgatsz most? (24979)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (60134)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2276)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (3855)
Társművészetek (1217)
Kedvenc művek (142)
Kedvenc előadók (2813)
Haladjunk tovább... (205)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11196)
A csapos közbeszól (94)

Hozzászólások a Momus írásaihoz (6427)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2415)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1176)
Franz Schmidt (2954)
Erkel Színház (8509)
Kedvenc magyar operaelőadók (1010)
Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. (561)
Operett, mint színpadi műfaj (3347)
Kodály Zoltán (347)
Élő közvetítések (6681)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (364)
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? (2410)
Kolonits Klára (1015)
Bartók Béla szellemisége (233)
Verdi-felvételek (530)
Kocsis Zoltán (640)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Gondolatok a Bánk bánról a második szereposztás ürügyén I.
- zéta -, 2017-09-19 [ Operabemutatók ]
nyomtatóbarát változat

Erkel Bánk bánja az Erkel Színházban 2017. szeptember 14.

Erkel Színház

II. Endre - Káldi Kiss András
Gertrud - Németh Judit
Ottó - Horváth István
Bánk bán - Molnár Levente
Melinda - Rőser Orsolya Hajnalka
Tiborc - Rácz István
Petur bán - Kelemen Zoltán
Biberach - Cseh Antal
Királyi tiszt - Irlanda Gergely

a Magyar Állami Operaház Ének- és Zenekara
vez. Kocsár Balázs

Ami a kudarcokat illeti, a múlt felidézésével próbálkozni olyan, mintha a létezés jelentését akarnánk megragadni. Mindkettőtől kosárlabdát markolászó kisbabának érzi magát az ember: folyton lecsúszik róla a tenyere.” – kezdte híres esszéjét a Nobel-díjas Joszif Brodszkij. (Embernél kevesebb – New York, 1986) A Bánk bán volt a második opera, amit élőben láthattam. Természetesen, a kornak megfelelően a Rékai-Nádasdy féle változat ment az Erkel Színházban (a sztárszereposztással nem is szomorítom az Olvasót), pont tíz esztendővel korábban, mint amikor Brodszkij írása napvilágot látott.

Azóta számtalan Bánk bán-előadáson ültem ugyanitt (meg másutt is, de sokkal kevesebbszer), átlagban talán évente kétszer. Az összegyűlt élmények nehezen megfogható képek és hangi foszlányok formájában peregnek az ember agyában ilyenkor, különösen, amikor valami merőben ellentétessel szembesül. Azt hiszem, ha máshogy nem, a Bánk bán kapcsán pontosan értem, mit gondolt az író a múlt felidézéséről.

Az Operaház honlapján, a produkcióról az alábbi mondatot találja az érdeklődő: „…a sikerét mindig őrző Bánk bán újra a Palló Imre alakjára és hangjára készült baritonváltozatban kerül színre, amely verzió létrehozását anno Kodály Zoltán is támogatta.” Praktikus dolog egy Kodály-emlékévben a Mesterre hivatkozni, de korszakon kívül talán Palló Imre helyzetét is érdemes lenne külön megvizsgálni.

1930-at követően nem ment sokat a Bánk bán, a legsűrűbb évben (1937-ben) is csak ötször, de volt, amikor csak egyszer került színre. A Nagyúr jelmezét Halmos János, Laczó István, Pataky Kálmán, Pilinszky Zsigmond és dr. Székelyhidy Ferenc felváltva öltötte magára. Közülük Pataky az 30-as évek végére visszatért az eredendően rá jellemző lírai fachhoz (Bánk nem is volt igazán sikeres szerepe), míg az idősebb generációt képviselő Székelyhidy és Pilinszky szép fokozatosan visszavonultak. Nem teljesen igaz tehát az az elterjedt városi legenda, hogy az akut énekeshiány indokolta a tenorszólam „baritonítását”, hiszen Halmos János és Laczó István hosszú évtizedekig biztos oszlopai voltak az intézménynek, az utóbbi még az 50-es évek legvégén is sorozatban keltette életre a Nagyurat.

A baritonváltozat felmerülése egyértelműen Palló Imre egyedi énekesi adottságai és a színházban kialakult nimbusza folytán merülhetett fel. A művész akkor már több mint két évtizede volt a színház vezető énekese. Az első magyar Falstaff és Simon Boccanegra elsősorban vivőerős drámai baritonjával tűnt ki, melyet jellegzetesen ízes magyar szövegmondásával közvetített. Ez utóbbinak köszönhette, hogy Bartók egyetlen operájának ősbemutatóján rábízták a Prológ szövegének elmondását, s azt is, hogy fokozatosan a magyar dalművek vitán felül legelismertebb férfi előadójává avanzsált. 1940-re már a nagy népszerűséget biztosító Erkel-hősök (Gara nádor, Petur bán, Tiborc) és - cseppet sem mellékesen - Kukorica Jancsi szerepe mellé két ősbemutató társult (s itt jön be a képbe Kodály), a Háry János (1926-ban) és a Székelyfonó (1932-ben).

Erkel Bánk bánja az Erkel Színházban Kapóra jött még a váltás is, hiszen 1940-ben egy nagy tudású és megkérdőjelezhetetlennek tartott csapat (Rékai Nándor, Oláh Gusztáv és Nádasdy Kálmán) nekifutott és átdolgozta az alapművet, kétségkívül ügyesen kigyomlálva belőle a dramaturgiai egyenetlenségeket, gyakorlatilag teljesen új szöveggel látta el azt. (Munkájuk minőségét elismerve teszem hozzá, hogy szerintem etikai szempontból nem jártak el helyesen, de ezen most lépjünk túl.) Az új bemutató rendezője egyébként maga Nádasdy volt.

Innentől kicsit át kell ugranunk a fikciók világába, hogy a feltűnően nagy nyilvánosságot kapott produkciót és a Horthy Miklós tiszteletére rendezett díszelőadást megidézzük. Azt gondolom, hogy az 1940. március 15-i, ünnepi bemutatóhoz szükség volt a vitathatatlan nevekre, akikkel el lehetett, el tudták adni a változást. Ehhez a dirigensi szerepet ellátó Ferencsik Jánoson, a főszerepeket éneklő Osváth Júlián, Rősler Endrén, Losonczy Györgyön és Koréh Endrén kívül nagyon jól jött a pályája és személyes népszerűsége csúcsán álló Palló Imre. Ez utóbbinak olyannyira, hogy bár a partnerek a világ rendje szerint cserélődtek az évek során, de a baritonváltozat 1952. május 1-i utolsó előadásáig eltelt 63 alkalom során más nem is énekelte rajta kívül a Nagyúr szólamát. (Az meg külön történelmi pikantéria, hogy Horthy díszelőadásától hogy vezetett az út Rákosi Mátyás május elsejééig, de most ebbe se merüljünk el.)

Az Erkel Színházban viszont ezúttal nem a Palló Imre „alakjára és hangjára készült” változat hangzott el, hiába szerepel ez a produkció adatlapján. Ez a kijelentés annyira meghökkentőnek tűnik, hogy meg kell ismételjük: bár ezt olvashatjuk a színház honlapján, az előadás messze nem ugyanaz a mű, mint amiben Pallóék szerepeltek. (A következtetést mindenki szűrje le maga.)

Ugyanezen oldal tetején viszont ott díszeleg még egy vastag betűs mondat, idézem: „A produkció szövege és zenei anyaga a mű ős- és a baritonváltozatának felhasználásával jött létre.” Márpedig a kettő nem ugyanaz, nagyon nem. Írtam hát gyorsan egy levelet a sajtós kollégának, hogy vajon ki(k) végezté(k) el ezt a munkát, azaz kinek (kiknek) a nevéhez köthető? Mert erről egy betű sincs a honlapon. A válasz hamar megérkezett: „A jelenlegi változat Vidnyánszky Attila és Kocsár Balázs együttműködéséből született, a zenei részeket elsősorban főzeneigazgató úr válogatta. Már a korábbi, közös debreceni produkciójuk is az ősváltozatból Biberach erősebb intrikusi karakterét, a darab bosszúdráma jellegét kívánta nyomatékosítani, ezt a gondolatiságot követte most az Erkel színházi változat is.”

Ezen ellentmondások birtokában mentem hát el a szeptember 14-i előadásra. Vidnyánszky Attila és Kocsár Balázs említett debreceni együttműködéséhez a Bánk bán kapcsán már volt (jó)szerencsém (sőt írtam is róla elég pozitívan itt: http://momus.hu/article.php?artid=5514), így a vészjósló előzmények ellenére némileg bizakodva vártam az estét. Kár volt!

Sajnos osztanom kell annak a kedves fórumozónak a véleményét, aki azt találta mondani, hogy már nemcsak Erkel (és Egressy), hanem Rékai, Oláh és Nádasdy is forog a sírjában. Az új változat csak igen távoli köszönőviszonyban van mind az ősBánkkal, mind az 1940-es átdolgozással. Az elhangzott változat ugyanis a kettő igen különös és egyedi keveréke. Megpróbálom higgadtan leírni elképedésem okát.

A zenét és a dramaturgiai felállást illetően nagy vonalakban az ősBánkból megmaradt elég sok minden. Szinte végig az első felvonás, csonkítatlanul a hosszadalmas Melinda-Ottó kettős, de a Bánk-Biberach duettből már jócskán húztak. A második felvonás első, második és harmadik képe többnyire az 1940-es változat szerint alakult, majd visszatér az ősverzió. Mondom, nagy vonalakban, mert menetközben számtalan húzás miatt a nézőnek visszatérően „ugrálásos” érzete támad. Olykor fontos frázisok, mondatok maradnak ki, vagy – ami még elképesztőbb – kerülnek át másik szereplő szájába. Miért? Bánk sorsfordító mondatát Biberach mondja, Gertrudisét Bánk és fordítva. Miért vajon?

Döbbenettel tapasztaltam, hogy a vágások számos alkalommal – hogy is mondjam udvariasan – nincsenek rendesen „összefércelve”. Abbamarad egy frázis egy hangnemben, majd a következő pillanatban, minden átmenet nélkül egy másik, az előbbivel ellentétes hangnemben vagyunk. Volt persze ezek között olyan, ami nyilván már az „alkotóknak” is sok volt, de ekkor ahhoz a megoldáshoz folyamodtak, hogy egy taktusnyi szünetet hagytak és úgy folytatják – teljesen máshol. Elkezdtem számolni, hányszor is éreztem, hogy a zene folyamatát megakasztja egy-egy ilyen hangnemi ugrálás, de tíz után abbahagytam.

Még ennél is nagyobb problémának érzem, hogy a két, egymástól évszázadnyira lévő szöveget az "alkotók" gátlástalanul összekeverték. Van úgy, hogy a mondat eleje Egressyé, a folytatása Nádasdy szövege, majd vissza megint. Van, hogy egy kettősben az egymással feleselők közül egyik szereplő az egyik, a neki válaszoló partner a másik szöveget mondja. Mindez kiszámíthatatlanul hektikusan és orvul, sűrű anakronisztikus szituációkat okozva. Miért mindez?

Azt értem, hogy valamiért Biberach tevékenysége fontossá vált a rendező és a karmester számára (bár az ősBánkban ez elég rendesen ki lett bontva), de ilyen alapon (és ily módon) bárki bármely operát átszabhatna kénye és kedve szerint. (Mondjuk, nekem mindig gyanús volt ez a Ruiz A trubadúrban, nosza, adunk neki lehetőséget: Manrico a gyöngéd f-moll ária után félrevonul kedvesével, jön Ruiz a rossz hírrel, fellármázza a csapatot, elénekli a Strettát [C-s Ruizok előnyben!], majd bőszen elrohannak a csatába. Hát nem hihetőbb így?)

Szóval, csak állok tétován és egyszerűen nem értem, hogy két elismert művész, Kocsár és Vidnyánszky a debreceni sikeres és szakmailag kiemelkedő (ős)Bánk után miért adták nevüket ehhez a legjobb indulattal is fércműnek nevezhető változathoz? Ha nem ők találták ki, ez akkor is menthetetlenül rájuk fog ragadni. A privát kesergésem ehhez még annyi, hogy egy ország első színháza miért pont a nemzeti operával kísérletezik ily sarlatán módon?

És akkor még nem beszéltünk magáról az előadásról. (Folytatjuk!)

Erkel Bánk bánja az Erkel Színházban
fotó:© Nagy Attila

Műsorajánló
Mai ajánlat:
10:00 : Budapest
MOM Kulturális Központ

"A hangszerek világa" – MVM Koncertek
Vigh Andrea hangszerbemutató koncertje gyerekeknek

11:00 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Nyíregyházi Cantemus Vegyeskar (karigazgató: Szabó Soma)
Budafoki Dohnányi Zenekar
Előad és vezényel: Hollerung Gábor
"Vokális univerzum"
KODÁLY: Liszt Ferenchez
KODÁLY: Akik mindig elkésnek
KODÁLY: Öregek
KODÁLY: Jézus és a kufárok
KODÁLY: Mátrai képek

11:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Várjon Dénes, Roman Rabinovich (zongora)
Veronika Eberle (hegedű), Perényi Miklós, Marie-Elisabeth Hecker (cselló)
Escher Vonósnégyes:
Adam Barnett-Hart, Danbi Um (hegedű), Pierre Lapointe (brácsa), Brook Speltz (cselló)
"kamara.hu/4"
A Zeneakadémia Kamarazenei Fesztiválja
SCHUMANN: Fantáziadarabok, Op.88
SOSZTAKOVICS: 9. (Esz-dúr) vonósnégyes, Op. 117
SCHUMANN: Meseképek, Op.113
SMETANA: g-moll zongoratrió, Op.15

11:00 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

"Énekeljen mindenki!"
KODÁLY: Háry János

11:00 : Budapest
Erkel Színház

MOZART: Parázsfuvolácska

17:00 : Budapest
BFZ Székház

Bodó Antónia, Illési Erika, Molnár Noémi, Nagy Gabriella (hegedű),
Gálfi Csaba, Juhász Barna, Yamamoto Nao (brácsa), Kertész György,
Mód Orsolya (cselló), Jóföldi Anett (fuvola), Szitka Rudolf (klarinét),
Polónyi Ágnes (hárfa), Teraszova Brigitta (zongora)
"Vasárnapi Kamarazene"
ENESCU: F-dúr hangversenydarab brácsára és zongorára
MOZART: A-dúr klarinétkvintett, K.581
BAC: Elegiac Trio
DVOŘÁK: Esz-dúr vonósnégyes, Op.51, No.10

18:00 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Juhász István (tenorharsona), Veér Mátyás (basszusharsona)
Kodály Filharmonikusok Debrecen
Vezényel: Dobszay-Meskó Ilona
KODÁLY: Galántai táncok
HIDAS: Florida - kettősverseny
LAJTHA: VI. szimfónia, Op.61

18:00 : Budapest
FUGA Budapesti Építészeti Központ

Környei Miklós (gitár), Pregun Tamás (zongora)
BEETHOVEN: G-dúr szonáta (Op.49, No.2)
TÁRREGA: Traviata fantázia
RODRIGO: Concierto de Aranjuez
RAHMANYINOV: Etudes-Tableaux (Op.33)

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Simon Izabella, Várjon Dénes (zongora)
Megyesi Zoltán (tenor), Muriel Cantoreggi (hegedű), Kim Kashkashian (brácsa), Perényi Miklós (cselló)
Klenyán Csaba (klarinét), Radovan Vlatković (kürt)
Escher Vonósnégyes:
Adam Barnett-Hart, Danbi Um (hegedű), Pierre Lapointe (brácsa), Brook Speltz (cselló)
"kamara.hu/5"
A Zeneakadémia Kamarazenei Fesztiválja
BRAHMS: Változatok egy Schumann-témára, Op.23
SCHUMANN: A költő szerelme, Op.48
WOLF: Olasz szerenád
DOHNÁNYI: C-dúr szextett, Op.37

19:00 : Budapest
Erkel Színház

ROSSINI: Olasz nő Algírban

19:00 : Budapest
MűPa, Fesztivál Színház

"Cimbalom és tárogató, hagyomány és megújulás"

19:00 : Budapest
Marczibányi Téri Művelődési Központ

Kemény Krisztina és tanítványai (gordonka)
Fauré, Glazunov, Popper, Klengel, Csajkovszkij és Dvořák művei

19:00 : Budapest
Nádor Terem

Solymári Tímea (gitár)

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Musica Nostra Nőikar, Szekér Bernadett (zongora)
vez.: Mindszenty Zsuzsánna
Meláth Andrea (mezzoszoprán), Szabó Ferenc János (zongora)
Vass Lajos Kamarakórus, Baja Mónika (zongora)
vez.: Darázsdi Zita és Somos Csaba
Kolonits Klára, Megyesi Schwartz Lúcia (ének)
Budapesti Monteverdi Kórus
Erdődy Kamarazenekar (koncertmester: Szefcsik Zsolt)
vez.: Kollár Éva
"A KÓTA ünnepi hangversenye Orbán György 70. születésnapja alkalmából"
ORBÁN GYÖRGY: Missa sexta
ORBÁN GYÖRGY: Kilenc dal Weöres Sándor verseire
ORBÁN GYÖRGY: Prédikátor-ének
ORBÁN GYÖRGY: Liber scriptus
ORBÁN GYÖRGY: Tószunnyadó
ORBÁN GYÖRGY: Zsoltárváltozat
ORBÁN GYÖRGY: Tavaszi szél
ORBÁN GYÖRGY: Stabat Mater
10:00 : Tatabánya
A Vértes Agorája

Tatai Ütőegyüttes:
Májer Dániel, Wéber Péter, Molnár Szabolcs
Szerkesztő, műsorvezető: Ocskai Gabriella
"Ráhangoló"
A mai nap
született:
1921 • Anda Géza, zongorista († 1976)
1928 • Pernye András, zenetörténész, zenekritikus († 1980)
1944 • Agnes Baltsa, énekes
elhunyt:
1828 • Franz Schubert, zeneszerző (sz. 1797)