vissza a cimoldalra
2019-02-20
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Haladjunk tovább... (229)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4237)
Milyen zenét hallgatsz most? (25008)
Társművészetek (1290)
Kedvenc előadók (2833)
Momus társalgó (6353)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (61447)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2285)
Kedvenc felvételek (150)
Kedvenc művek (143)

Olvasói levelek (11312)
A csapos közbeszól (95)

Balett-, és Táncművészet (5624)
Erkel Színház (9698)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (3142)
Udvardy Tibor (202)
Gaetano Donizetti (957)
Edita Gruberova (3075)
A hangszerek csodálatos világa (190)
modern eszement rendezesek (258)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1593)
Franz Schmidt (3279)
Lehár Ferenc (664)
film és zene (195)
Callas (444)
Jonas Kaufmann (2364)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4442)
Momus-játék (5609)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Esszé az operaműfaj mibenlétéről – Operavizsga Szegeden
Operatikus, 2017-05-25 [ Főtéma ]
nyomtatóbarát változat

Operavizsga Szegeden Az opera nehéz műfaj, de legnehezebb talán, amikor fiatal énekesek vizsgáznak. A Szegedi Tudományegyetem Zeneművészeti Karának év végi operavizsgája egyszerre volt költői, hasznos és mélyen elgondolkodtató. Május 7-én este a Kisszínházban két részben mutatták meg a fiatalok mit tudnak.

Az első részben Purcell Dido és Aeneasa került színre, a BA szakosok adták elő. A betanítás a stílus kiváló ismerőjének, Csengery Adrienne tanárnőnek az érdeme, s Toronykőy Attila minimális eszközökkel is teljes értékű előadást rendezett. Néhány fehér oszlop és kocka alkotta a díszletet, a jelmezek is egyszerű földigérő tunikák voltak, többségük fehér, a boszorkányoké vörös. A drámai szituációt pontosan jelezte a szereplők térbeli elrendezése, a tömeg és az egyének viszonyba állítása,

a fönt és a lent jelzése. Fontos megemlíteni fellépőink felkészítő tanárai, Temesi Mária, D. Szécsi Edit és Andrejcsik István nevét.

A szólamok nem jelentettek túlzott megterhelést az ifjú énekeseknek, ezért szabadabban muzsikáltak és játszottak. Ám a stilizált játékmódban is megérezték a köztük lévő feszültségeket, vonzásokat és taszításokat, s ezeknek az energiáknak az áramlását egymás között. A publikumnak mintegy tíz percbe telt, mire belehelyezkedett a muzsika és a történet világába. Ezek után az előadás tovább javult, az énekesek magabiztos, életerős produkciókkal reagálták le a feléjük áradó figyelmet. Egy romantikus, bel canto, netán verista operában mindezt lehetetlen lett volna elérni.

A közönség költői előadást kapott, a növendékek pedig a színpadi előadóművészet lényeges elemeit tapasztalhatták meg a bőrükön. És a siker diadalát. A nyolc szólista és a hallgatókból összeállított kórus kitűnően teljesített. Talán Házenauer Roland (Dido) biztató tenorját és Blaga Krisztina (Főboszorkány) szuggesztív mezzóját lehet kiemelni.

Koczka Ferenc az árokból, zongorán kísérte a Purcell-művet és a második rész számait. Korábban zenekari kísérettel folyt a vizsga, aminek persze szintén megvan a maga értelme, ám most mégsem volt hiányérzetem.

A második részben arra ment föl a függöny, öt énekes áll a színpadon kővé meredve, jelmezbe öltözve: Carmen, Csocsoszán, mondjuk Hamupipőke, Ramiro és Don José jelmezében. Volt egy hatodik is: Gyüdi Eszter Sára farmerben, pólóban énekli Berta dohogó áriáját a Sevillaiból. Közbejárja, megcsinálja, kicsit meg is tapogatja a csodás kövületeket. Aztán egyiküket életre kelti, mint egy varázserejű manó.

Az éledő operahős mondjuk Banai Sára, és rázendít a Hamupipőke nagy Angelina-áriájára. Sötét tónusú lírai mezzó szól, könnyedén pörgeti a futamokat, mosolyogva jár föl és alá (még a ládára is fölszáll, de sohasem kotkodácsol), végül újfent mozdulatlanságba mered, és operamanónk Don Josénak ad elevenséget.

Herczegh Ferenc a Virágáriát próbálja elénekelni váltakozó sikerrel. Szép és férfias a tónus, de a megszólalás gyámoltalan, se férfierő, se szerelemvágy nincs benne. Már a középső magas hang is gikszergyanús, a záró B-nek csak falzettben megy neki. Ez a José semmiféle Carment nem szúrna le!

De különösen Ádám Zsuzsát nem, aki dús, nagyerejű, bizsergető hangon szólal meg. Persze előtte még Gyüdi és Banai elbolondoznak a Kártyatercett elejével, osztogatják a lapokat. Ádám szerencsére nem a slágert, a Habanerát, hanem ezt a bonyolult drámaiságú áriát választotta. Tudatos, kihívó, de ugyanakkor babonásan rettegő. Nyomban halljuk mi a különbség egy lírai és egy drámai mezzoszoprán hangja és lelkülete között.

Bónus Gábor lírai tenorja természetesen Ramiróként illúziókeltőbb, mint Joséként a Seguidillában. Baracskai Judit biztos technikával, átütő magassággal tipeg körbe a színen, mint Pillangó, ám hangszíne nem a távoli láthatáron fölbukkanó hajót idézi. Neki egyelőre nem Puccini a legjobb megnyilatkozási lehetősége. De mégis, mégis! Megszólal a zene Gesz-dúrban, a szoprán csak pár hangot énekel, és már nem is az operavizsgán vagyunk, hanem Nagaszakiban, és nem Baracskait halljuk, hanem azt a szerencsétlenül szerelmes japán lányt.

Jönnek gyöngébb, és tehetségesebb énekesek egymás után, de a jelmezes szobor mindig egy csapásra életre kel, magával ragad. Egyes számokban finom irónia bujkál, mert hát micsoda dolog, hogy annyira énekelnek? Amit látunk, Toronykőy lenyűgöző esszéje az operaműfaj lényegéről: megszólal egy akkord, egy hang, és nyomban egy másik világba kerülünk!

Egyben erőteljes tanári útravaló: ezt kell tudnotok, ez a fegyver van a kezetekben, tessék használni! Hittel, felkészültséggel, szívvel, odaadással.

És ne legyenek illúzióitok: sokszor bele kell halni!

Műsorajánló
Mai ajánlat:
17:00 : Budapest
Müpa, Üvegterem

Central European String Quartet:
Miranda Liu, Soós Máté (hegedű), Haruka Nagao (brácsa), Szabó Judit (gordonka)
Winni Wan-Chun Tsou (zongora)
"Hangulat Extra"
HAYDN: D-dúr („A pacsirta”) vonósnégyes, Op.64, No.5
STRAVINSKY: Három darab vonósnégyesre
BARTÓK: I. hegedű-zongora szonáta, Op.21, BB 84

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Csillag-Szabó Dóra (szoprán)
Bognár Domonkos (cselló), Ács Dávid, Tóka Ágoston (orgona)
Laufer Szilvia, Szabadfi Mónika (zongora)
Angelica Leánykar (karigazgató: Gráf Zsuzsanna)
A Szent István Király Zeneművészeti Szakgimnázium Nőikara
Kaposi Kammerchor
A Karmester és Karvezető Tanszék Diplomakórusa
A Magyar Rádió Énekkara (karigazgató: Pad Zoltán)
Vezényel: Bartal Ágnes, Soós Zsófia, Farkasházi Dávid
Bartal Ágnes, Soós Zsófia, Farkasházi Dávid Karvezetés MA Diplomakoncertje
PURCELL: Raise, Raise the Voice (Ode for St. Cecilia’s Day), Z.334
KOESSLER: Drei ernste Chöre
BÁRDOS: Szeged felől
ORBÁN GYÖRGY: 9. mise – Gloria
SCHÜTZ: Das ist je gewisslich wahr, SWV 338
WEELKES: When David Heard
BOHNER ADRIÁN: Desert Places
WOLF: Der Feuerreiter
POULENC: Un soir de neige
GESUALDO: Gioite voi col canto
FONTANELLI: Colei che già si bella
POULENC: Litanies à la Vierge Noire
BEISCHER-MATYÓ TAMÁS: No Coward Soul is Mine
BRAHMS: Drei Motetten, Op.110
KODÁLY: Jézus és a kufárok

19:30 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Canadian Brass
Bevezetés
MOZART: A varázsfuvola - nyitány (Ken Watkins átdolgozása)
„Jazzed up Bach” - J. S. Bach művei
Latin utazás különféle zeneszerzőkkel (feldolgozások Argentína, Peru és Venezuela zenéjéből)
WALLER: Mostly fats (Wayne Henderson átdolgozása)
FILLMORE: Slim Trombone
Velencei karnevál (Hudson népdalfeldolgozása)
SCHUMANN: Karnevál - részletek
Tisztelgés a jazz és a dixieland előtt (különféle zeneszerzők műveinek feldolgozásai)
BIZET: Carmen - részletek (Mills átdolgozása)

19:30 : Budapest
MOM Kulturális Központ

Cziffra Fesztivál - "Az improvizáció"
Rúzsa Magdolna és Balázs János estje
Dalok, népdalok és zongora átiratok (Bartók, Kodály, Liszt, Brahms…)
A mai nap
történt:
1816 • A sevillai borbély bemutatója (Róma)
született:
1953 • Riccardo Chailly, karmester
elhunyt:
1626 • John Dowland, zeneszerző (sz. 1563)
1961 • Percy Grainger, zeneszerző (sz. 1882)
1963 • Fricsay Ferenc, karmester (sz. 1914)
1969 • Ernest Ansermet, karmester (sz. 1883)
1996 • Toru Takemitsu, zeneszerző (sz. 1930)