vissza a cimoldalra
2018-06-23
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (60902)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4041)
Momus társalgó (6335)
Milyen zenét hallgatsz most? (24997)
Társművészetek (1255)
Haladjunk tovább... (213)
Kedvenc előadók (2821)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2277)
Kedvenc művek (143)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11279)
A csapos közbeszól (95)

Élő közvetítések (7252)
Erkel Színház (9356)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4285)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (895)
Operett, mint színpadi műfaj (3618)
Rost Andrea (2027)
Palcsó Sándor (216)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2770)
Edita Gruberova (3058)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1425)
Franz Schmidt (3142)
Kinek tetszik Rimszkij-Korszakov ? (47)
Pantheon (2237)
Erkel Ferenc (1046)
Wagner (2594)
Opernglas, avagy operai távcső... (20100)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Szerepgondolatok: Santuzza álma és a többiek
Operatikus, 2017-04-21 [ Operabemutatók ]
nyomtatóbarát változat

Santuzza álma és a többiek 2017. április 16.
Magyar Állami Operaház

Mascagni: A parasztbecsület

Turiddu - László Boldizsár
Santuzza - Komlósi Ildikó
Lucia - Németh Judit
Alfio - Kelemen Zoltán
Lola - Heiter Melinda

Mascagni: Messa di Gloria

László Boldizsár – tenor
Kelemen Zoltán – bariton

a Magyar Állami Operaház Ének- és Zenekara
vez. Kesselyák Gergely

A 80-as évek egyik legnagyobb hatású operaelőadása A bolygó Hollandi volt Bayreuth-ban. Harry Kupfer rendezésében az egész történet Senta álmában játszódott. Ennek megfelelően a lányt alakító énekesnő mindvégig a színpadon volt.

Ugyanezen elképzelés jegyében énekelte Santuzzát Komlósi Ildikó az Operaházban, A parasztbecsület ünnepi, Húsvét vasárnapi, majdnem előadásszerű koncertelőadásán. Elsőre magam is meglepődtem a gondolattól, az asszociáció elsőre elkapkodottnak tűnt épp egy pódiumelőadás kapcsán. Azután egyre inkább meggyőzettem arról, hogy a képzettársítás helyes.

A Parasztbecsületben eleve erős a szertartásjelleg és a visszatekintés. Még a primer drámai jeleneteket is megállítja a szerző hosszabb-rövidebb időre, hogy múltat idézzen, s hogy némely hősét – ha csak pillanatokra is – az álmok világába menekítse ki a köznapi események könyörtelen sodrából. Leginkább Santuzza menekül a válóságtól, és Komlósi ezeket a pillanatokat fűzte össze kizárólag vokális eszközökkel álommá. Sok pianóval, finom hajlékonysággal, nagy lélekkel dalolt alig engedett meg magának erős érzelmi affektusokat. Nem fújt borzongató mély hangokat, nem akart lehengerelni a magasakkal, egyáltalán alig használta hangjának szélsőségeit. Még átkát is inkább fájdalmasan, semmint megsemmisítően mondta ki Turiddura. Csak néhány kifejezetten drámai pillanatban, elsősorban a két duettben váltott hagyományosan operás tónusra.

Kesselyák Gergely a verista muzsika hatásait igyekezett maximalizálni. Én jobban szeretem, ha a karmester bűnbánóan vezet végig életének tévútjain, ha mardosó önvádját tárja föl, szívfájdítón emlékeztet nagy szerelmeink ellentmondásos boldogságára, de Kesselyák látványos szenvedélyét, megbízható zenekormányzását értékeltem. Komlósival érdekes közös nevezőjük a lelki fedettség, a reflektáltság lett. Ez a szerencsétlen szicíliai parasztlány voltaképpen titkos hercegnő, aki magas artisztikumba, kifinomult zenei megformálásba menekül szerelmi életének kudarca elől.

Santuzza álma és a többiek Az erőteljes Santuzza-alakítás egyik következménye, hogy a többi főszereplőt is mintha az ő szemével látnánk. Nem, mintha halványak lennének! A koncertszerű előadásban a kórus a színpadon ült, előttük a szólisták, a zenekar a fölemelt árokban. A hangzásarányok kitűnően érvényesültek. A kezdetekben csak egy szék volt üres, Turiddué. Indokoltan, hisz a nyitányba komponált szerenádja a színfalak mögött hangzik föl.

László Boldizsár hangja az árokból, az őt kísérő hárfa mellől szólalt meg. Személyesen csak a Santuzzával énekelt kettősben jelent meg a jobboldali ajtó keresztül. A fölényes szólamtudás, a magabiztos éneklés, az öltönyös Turiddu takarékos, néhol feszengő színjátéka mind erőteljesebben rajzolták ki a fiú portréját. A darab középpontjába komponált nagy duettben először könnyelmű, csélcsap fiatalembernek látszik, ám hamar előtűnnek a férfilét kínos elhallgatásai, a tarthatatlan öntudat, amibe gyötrődéseink sodornak. Még Santuzza szeme is kénytelen meglátni, hogy a szörnyű helyzet nem gonoszságból ered, hanem a másik ember ugyanúgy vágyainak, csalódásainak és elpusztíthatatlan álmainak hálójában vergődik, mint ő. László könnyed formálásában, hangszínében van valami fiús, s ettől Turidduja a bravúros éneklés mellett is kiszolgáltatott marad.

Kelemen Zoltán hősi baritonja azonban hatalmasat szól. A kirobbanó hangadás könnyedsége és artisztikuma lenyűgözött, s a vokális térben nyilvánvalóvá tette, miért is választotta Lola ezt a férfit: mert erőt, elszántságot sugároz. A zeneileg egyébként nem túl izgalmas Santuzza-Alfio kettő hangzuhataga után ezen az estén nem véletlenül csattant föl a taps.

A két kisebb szereplő nem győzött meg. A parasztbecsület három női szólama ugyanabban a hangfekvésben íródott, az operaszínpad szabályai szerint viszont különbséget kellene tenni közöttük. Lucia mamára kifejezetten altot ajánl a szerző. Németh Judit a lényegesen magasabb fekvésű Kundryval egyidőben tolmácsolta a szólamot. Amelyet korrektül leénekelt, ám hangszíne világosabb az ideálisnál. Heiter Melindánál nagyobb a hiány. Sem személyiségében, sem hangadásában nyoma nincs annak az elsöprő női vonzerőnek, ami a tragédiát előidézi.

A koncertszerűnek induló előadás a Santuzza-Turiddu kettős után visszafogott játékkal gazdagodott, amely soha ne lépte túl az estélyis-szmokingos-öltönyös határokat, ám rendkívül kifejező volt. Az Erkel kórusa becsvágyó elszánással énekelt az Operában, csak dicsérni lehet a zenekart is.

A fináléban – hosszabb szünet után – Santuzza-Komlósi megrendülten zengő magas c-vel zárta ezt a nagyszerű operai estét.

Legutóbb épp Kelemen Lunája kapcsán élénk vita bontakozott ki a fórumon a világszínvonal kérdésében. Hadd foglaljak most határozott állást oldalágon: ez a három énekes a világ bármelyik színpadán a Parasztbecsület díszére válna! Elsősorban a hangminőség, az operai karakterek megragadása és az éneklés fölényes biztonsága miatt.

P.s. A koncert második felében Pietro Mascagni ritkán hallható Messa di gloriája csendült föl. Kellemes muzsika, amelyben bőven volt időnk kiélvezni László és Kelemen gyönyörű hangszínét, elegáns technikai megoldásait, s néha boldogan ismertünk rá a Parasztbecsület egy-egy dallamfordulatára. Figyelmünket nem terhelte meg túlságosan.

De hát volt mit emészteni.

Santuzza álma és a többiek
©fotó: Pályi Zsófia

Műsorajánló
Mai ajánlat:
16:00 : Budapest
Régi Zeneakadémia

"A Múzeumok Éjszakája - A Liszt Múzeum programjai"
16.00: A Zeneakadémia Rendkívüli Tehetségek Képzőjének növendékei
A koncerten a jövő zongora-, hegedű- és csellóművészei mutatkoznak be
17.15: Tárlatvezetés a Múzeumban, hangszerbemutatóval
18.00: Palojtay János zongorahangversenye
BRAHMS: Hat zongoradarab, op.118
LISZT: Költői és vallásos harmóniák – 3. Bénédiction de Dieu dans la solitude (Isten áldása a magányban)
DEBUSSY: Képek, 1. kötet
RACHMANINOV: esz-moll etűd, op. 39/5
20.00: Hutás Erzsébet (hegedű) és Andrea Fernandes (zongora) hangversenye
LISZT: 2. elégia hegedűre és zongorára
KREISLER: Liebesgruss (Szerelmi üzenet), Liebesleid (Szerelmi bánat), Schön Rosmarin (Szép rozmaring)
CSAJKOVSZKIJ: Melódia, Keringő, Scherzo
RACHMANINOV: Vocalise
PAGNINI: Cantabile
ELGAR: Salut d'amour (Szerelmi üdvözlet)
LISZT: A három cigány
21.15: Tárlatvezetés a Múzeumban
22.00: az In Medias Brass rézfúvós kvintett hangversenye
SCHEIDT: Canzone Aethiopicae
CORELLI: Karácsonyi (g-moll) concerto grosso, op. 6/8 („Fatto per la Notte di Natale”)
FAURÉ: Pavane

18:00 : Budapest
BMC, Koncertterem

Fabrice Millischer, Jacques Mauger, Kiss Zoltán (harsona)
Veér Mátyás (basszusharsona)
HIDAS FRIGYES: Kettősverseny
JEAN-FRANCOIS MICHEL: Trilogy
ALEXANDRE GUILMANT: Morceau symphonique
DEBUSSY: A la maniére
SZENTPÁLI ROLAND: Allegro Fuoco
HIDAS FRIGYES: Movement

20:00 : Budapest
Mátyás-templom

Solti Kamarazenekar
19:00 : Gyula
Gyulai Várszínház, Kamaraszínpad

Kelemen Quartet:
Kelemen Barnabás, Kokas Katalin (hegedű), Homoki Gábor (brácsa),
Fenyő László (cselló)
A mai nap
született:
1935 • Sári József, zeneszerző
1943 • James Levine, karmester
1956 • Sylvia McNair, énekes