vissza a cimoldalra
2017-10-22
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (59906)
Társművészetek (1214)
Kedvenc előadók (2813)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (3847)
Haladjunk tovább... (205)
Momus társalgó (6052)
Milyen zenét hallgatsz most? (24975)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2273)
Kedvenc művek (141)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11180)
A csapos közbeszól (94)

Jonas Kaufmann (2136)
Erkel Színház (8376)
A nap képe (1965)
Lisztről emelkedetten (852)
Franz Schmidt (2924)
High Fidelity - beállt a jégkorszak? (541)
Opernglas, avagy operai távcső... (19853)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (301)
Történelem (473)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2365)
Gioacchino Rossini (987)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1116)
Élő közvetítések (6646)
Magyar Televízió opera-, balett- és operett közvetítései - hazai produkciók (1122)
Udvardy Tibor (167)
Bartók Béla szellemisége (214)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Szerepgondolatok: Santuzza álma és a többiek
Operatikus, 2017-04-21 [ Operabemutatók ]
nyomtatóbarát változat

Santuzza álma és a többiek 2017. április 16.
Magyar Állami Operaház

Mascagni: A parasztbecsület

Turiddu - László Boldizsár
Santuzza - Komlósi Ildikó
Lucia - Németh Judit
Alfio - Kelemen Zoltán
Lola - Heiter Melinda

Mascagni: Messa di Gloria

László Boldizsár – tenor
Kelemen Zoltán – bariton

a Magyar Állami Operaház Ének- és Zenekara
vez. Kesselyák Gergely

A 80-as évek egyik legnagyobb hatású operaelőadása A bolygó Hollandi volt Bayreuth-ban. Harry Kupfer rendezésében az egész történet Senta álmában játszódott. Ennek megfelelően a lányt alakító énekesnő mindvégig a színpadon volt.

Ugyanezen elképzelés jegyében énekelte Santuzzát Komlósi Ildikó az Operaházban, A parasztbecsület ünnepi, Húsvét vasárnapi, majdnem előadásszerű koncertelőadásán. Elsőre magam is meglepődtem a gondolattól, az asszociáció elsőre elkapkodottnak tűnt épp egy pódiumelőadás kapcsán. Azután egyre inkább meggyőzettem arról, hogy a képzettársítás helyes.

A Parasztbecsületben eleve erős a szertartásjelleg és a visszatekintés. Még a primer drámai jeleneteket is megállítja a szerző hosszabb-rövidebb időre, hogy múltat idézzen, s hogy némely hősét – ha csak pillanatokra is – az álmok világába menekítse ki a köznapi események könyörtelen sodrából. Leginkább Santuzza menekül a válóságtól, és Komlósi ezeket a pillanatokat fűzte össze kizárólag vokális eszközökkel álommá. Sok pianóval, finom hajlékonysággal, nagy lélekkel dalolt alig engedett meg magának erős érzelmi affektusokat. Nem fújt borzongató mély hangokat, nem akart lehengerelni a magasakkal, egyáltalán alig használta hangjának szélsőségeit. Még átkát is inkább fájdalmasan, semmint megsemmisítően mondta ki Turiddura. Csak néhány kifejezetten drámai pillanatban, elsősorban a két duettben váltott hagyományosan operás tónusra.

Kesselyák Gergely a verista muzsika hatásait igyekezett maximalizálni. Én jobban szeretem, ha a karmester bűnbánóan vezet végig életének tévútjain, ha mardosó önvádját tárja föl, szívfájdítón emlékeztet nagy szerelmeink ellentmondásos boldogságára, de Kesselyák látványos szenvedélyét, megbízható zenekormányzását értékeltem. Komlósival érdekes közös nevezőjük a lelki fedettség, a reflektáltság lett. Ez a szerencsétlen szicíliai parasztlány voltaképpen titkos hercegnő, aki magas artisztikumba, kifinomult zenei megformálásba menekül szerelmi életének kudarca elől.

Santuzza álma és a többiek Az erőteljes Santuzza-alakítás egyik következménye, hogy a többi főszereplőt is mintha az ő szemével látnánk. Nem, mintha halványak lennének! A koncertszerű előadásban a kórus a színpadon ült, előttük a szólisták, a zenekar a fölemelt árokban. A hangzásarányok kitűnően érvényesültek. A kezdetekben csak egy szék volt üres, Turiddué. Indokoltan, hisz a nyitányba komponált szerenádja a színfalak mögött hangzik föl.

László Boldizsár hangja az árokból, az őt kísérő hárfa mellől szólalt meg. Személyesen csak a Santuzzával énekelt kettősben jelent meg a jobboldali ajtó keresztül. A fölényes szólamtudás, a magabiztos éneklés, az öltönyös Turiddu takarékos, néhol feszengő színjátéka mind erőteljesebben rajzolták ki a fiú portréját. A darab középpontjába komponált nagy duettben először könnyelmű, csélcsap fiatalembernek látszik, ám hamar előtűnnek a férfilét kínos elhallgatásai, a tarthatatlan öntudat, amibe gyötrődéseink sodornak. Még Santuzza szeme is kénytelen meglátni, hogy a szörnyű helyzet nem gonoszságból ered, hanem a másik ember ugyanúgy vágyainak, csalódásainak és elpusztíthatatlan álmainak hálójában vergődik, mint ő. László könnyed formálásában, hangszínében van valami fiús, s ettől Turidduja a bravúros éneklés mellett is kiszolgáltatott marad.

Kelemen Zoltán hősi baritonja azonban hatalmasat szól. A kirobbanó hangadás könnyedsége és artisztikuma lenyűgözött, s a vokális térben nyilvánvalóvá tette, miért is választotta Lola ezt a férfit: mert erőt, elszántságot sugároz. A zeneileg egyébként nem túl izgalmas Santuzza-Alfio kettő hangzuhataga után ezen az estén nem véletlenül csattant föl a taps.

A két kisebb szereplő nem győzött meg. A parasztbecsület három női szólama ugyanabban a hangfekvésben íródott, az operaszínpad szabályai szerint viszont különbséget kellene tenni közöttük. Lucia mamára kifejezetten altot ajánl a szerző. Németh Judit a lényegesen magasabb fekvésű Kundryval egyidőben tolmácsolta a szólamot. Amelyet korrektül leénekelt, ám hangszíne világosabb az ideálisnál. Heiter Melindánál nagyobb a hiány. Sem személyiségében, sem hangadásában nyoma nincs annak az elsöprő női vonzerőnek, ami a tragédiát előidézi.

A koncertszerűnek induló előadás a Santuzza-Turiddu kettős után visszafogott játékkal gazdagodott, amely soha ne lépte túl az estélyis-szmokingos-öltönyös határokat, ám rendkívül kifejező volt. Az Erkel kórusa becsvágyó elszánással énekelt az Operában, csak dicsérni lehet a zenekart is.

A fináléban – hosszabb szünet után – Santuzza-Komlósi megrendülten zengő magas c-vel zárta ezt a nagyszerű operai estét.

Legutóbb épp Kelemen Lunája kapcsán élénk vita bontakozott ki a fórumon a világszínvonal kérdésében. Hadd foglaljak most határozott állást oldalágon: ez a három énekes a világ bármelyik színpadán a Parasztbecsület díszére válna! Elsősorban a hangminőség, az operai karakterek megragadása és az éneklés fölényes biztonsága miatt.

P.s. A koncert második felében Pietro Mascagni ritkán hallható Messa di gloriája csendült föl. Kellemes muzsika, amelyben bőven volt időnk kiélvezni László és Kelemen gyönyörű hangszínét, elegáns technikai megoldásait, s néha boldogan ismertünk rá a Parasztbecsület egy-egy dallamfordulatára. Figyelmünket nem terhelte meg túlságosan.

De hát volt mit emészteni.

Santuzza álma és a többiek
©fotó: Pályi Zsófia

Műsorajánló
Mai ajánlat:
11:00 : Budapest
Erkel Színház

VERDI: Nabucco

14:30 : Budapest
BFZ próbaterme

"Kakaókoncert"
ismétlés 16:30

17:00 : Budapest
Pesti Vigadó

Demény Balázs (zongora)
BARTÓK: 15 magyar parasztdal, Sz. 71, BB 79
HAYDN: D-dúr szonáta, No. 39., Hob. XVI:24
KURTÁG GYÖRGY: Játékok – részletek
LIGETI: L'escalier du diable (Ördöglétra)
BARTÓK: Szabadban, Sz. 81, BB 89

18:00 : Budapest
FUGA Budapesti Építészeti Központ

"CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál"
SZŐLLŐSY András és a magyar film / 4.
Nyolcvan huszár (1978) / SÁRA Sándor (rend.)

18:00 : Budapest
MűPa, Előadóterem

"Metropolitan-operaközvetítések a Müpában"
MOZART: A varázsfuvola - az élő közvetítés ismétlése

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Banda Ádám (hegedű)
A Zeneakadémia Szimfonikus Zenekara
Vezényel: Pinchas Steinberg
LISZT: Prométheusz
BRAHMS: D-dúr hegedűverseny, Op.77
BRAHMS: 2. (D-dúr) szimfónia, Op.73

19:30 : Budapest
Erkel Színház

Bogányi Gergely (zongora), Váradi Zita (ének)
"Zongoraáriák - Liszt206"

19:30 : Budapest
Pesti Vigadó

Fejérvári Zoltán (zongora)
BEETHOVEN: Hat bagatell, Op.126
BARTÓK: Táncszvit, Sz. 77, BB 86
SCHUMANN: g-moll zongoraszonáta, Op.22

19:30 : Budapest
Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér

Rácz Rita, Haja Zsolt, Szerekován János (ének)
Kodály Filharmonikusok Debrecen
Kodály Kórus Debrecen (karigazgató: Szabó Sipos Máté)
Talamba Ütőegyüttes
Vörösmarty Gyermekkar (karigazgató: Zsákainé Papp Anita)
Vezényel: Somogyi-Tóth Dániel
VAJDA JÁNOS: Quodlibet
VAJDA JÁNOS: Változatok egy képzeletbeli Weöres-versre
ORFF: Carmina Burana
A mai nap
történt:
1883 • Megnyílt a New York-i Metropolitan Opera House
született:
1811 • Liszt Ferenc, zeneszerző († 1886)
1832 • Leopold Damrosch, karmester († 1885)
elhunyt:
1764 • Jean Marie Leclair, zeneszerző (sz. 1697)
1859 • Ludwig Spohr, zeneszerző (sz. 1784)
1973 • Pablo Casals, csellista (sz. 1876)
1979 • Nadia Boulanger, zenepedagógus (sz. 1887)