vissza a cimoldalra
2017-10-20
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Kedvenc előadók (2813)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (59892)
Társművészetek (1211)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (3847)
Haladjunk tovább... (205)
Momus társalgó (6052)
Milyen zenét hallgatsz most? (24975)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2273)
Kedvenc művek (141)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11180)
A csapos közbeszól (94)

Erkel Színház (8358)
Lisztről emelkedetten (849)
Élő közvetítések (6643)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2364)
Franz Schmidt (2923)
Edita Gruberova (3020)
Wagner-felvételek (257)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1115)
Bartók Béla szellemisége (212)
Magyar Televízió opera-, balett- és operett közvetítései - hazai produkciók (1121)
Balett-, és Táncművészet (5406)
Lehár Ferenc (578)
Jonas Kaufmann (2132)
Pantheon (2104)
Marton Éva (718)
Operett, mint színpadi műfaj (3288)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

A Siegfried a Magyar Állami Operaházban
- zéta -, 2017-03-28 [ Operabemutatók ]
nyomtatóbarát változat

A Siegfried a Magyar Állami Operaházban 2017. március 23.
Magyar Állami Operaház

WAGNER: Siegfried

Siegfried – Kovácsházi István
Mime – Jürgen Sacher
Vándor – Egils Silins
Alberich – Marcus Jupither
Fafner – Rácz István
Erda – Gál Erika
Brünnhilde – Sümegi Eszter
Erdei madár – Szemere Zita

a Magyar Állami Operaház Zenekara
vez. Halász Péter

Azt hiszem, a Ring első három darabja után már nem teljesen felelőtlenség véleményt mondani M. Tóth Géza operarendezői tevékenységéről. Annál is inkább, mert M. Tóth ezen az estén mintha kedvünkbe szeretett volna járni. Az Előjáték, A Rajna kincse meglehetősen szürrealista megközelítése után A walkür a XXI. század konzumvilágát vette célba meglehetősen vegyes, naturalisztikus, de ugyanakkor elvont eszközökkel. Most, a Siegfriedben a rendező feltétlenül továbblépett, rá egyenesen a realizmus rögös útjára.

Mert, ha elvonatkoztatunk a színpadtechnika fejlődésétől, az I. felvonás – Mime barlangjában játszódó – erősen realista megoldásaiban akár Závodszky Zoltán is feltűnhetett volna (aki mellesleg kerek 70 éve énekelte utoljára nálunk Siegfried szólamát). Minden pontosan olyan szép, fegyelmezett rendben követte a korabeli (?) fegyverkészítés metódusát, mintha rendezőnk ezzel gondolta volna megfogni a zenedráma legfőbb sajátosságait. Pedig dehogy, az pont akkor hussant ki lyukas markából.

Amikor a második felvonás utáni tapsrendben, lelkes szárnycsapdosás közepette kijött az Erdei madárt alakító Szemere Zita, az előttem ülő idős hölgy elragadtatottan szólt a szomszédjához: „nahát, hogy mennyire cuki volt!” Gyanítom, rendezőnk nem épp erre a dicséretre a legbüszkébb, az intermezzo annyit mindenesetre jelez, hogy az az elmozdulás, amit A Rajna elvont utalgatásai és meglehetősen szűkös eszközrendszere óta megtett, bizonyos rétegek számára fogyaszthatóbbá tette Richard Wagner Ringjének Második Estéjét.

Számomra viszont M. Tóth pont ezzel, a Ring nyolcadik-kilencedik órájában felbukkanó, mondhatni hiperrealista megoldássorral tette korábbi munkáját átláthatatlanul (és zavaróan) eklektikussá. Szinte minden felvonás új világot, új gondolkodásmódot jelentett. Félreértés ne essék, önmagában nem hiba a naturalizmus az operaszínpadon, csak akkor menjünk vissza a kezdetekhez, a rajnai sellők jelenetéhez és kezdjük újra gombolyítani azt a fonalat, amit majd a nornák fognak jövő nyáron ugyanitt elnyisszantani (persze, csak ha az istenek és a közbeszerzési rendelkezések is így akarják).

A Siegfried a Magyar Állami Operaházban

Tulajdonképpen bosszant, hogy pont most kell M. Tóth rendezéséről leszedni az eklekticizmus keresztvizét, mert az utolsó felvonást éreztem az eddigiek közül a legsikerültebbnek, ott tudott érzésem szerint a rendező legközelebb kerülni Wagner gondolatvilágához. Addigra már szerencsésen lecsengett a korábbi estéken túltengő piktogram-erdő, s a cselekmény semmi új elemet nem hozott, s a rendező végre nyugodtan magára hagyhatta a hősöket (a néha felbukkanó kajla, kar nélküli manócskákra, akik NYILVÁN a lángot voltak hivatottak szimbolizálni a tűzmotívum megszólalásai táján, inkább boruljon a feledés jószándékú homálya), s a dráma – számomra nem meglepő módon – önmagában elvitte a darabot.

Ahogy az előző két részben, úgy most sem éreztem, hogy Wagner zenéje feltétlenül Halász Péter zenei vezetése után kiáltana. A darab nagyjából a konvenciók mentén csörgedezett, de semmi olyan rendkívüli pillanat/pátosz/szenvedély nem teremtődött meg, amitől ez az este kiemelkedne a repertoár-előadások tucatjai közül. (Ami viszont mégis létrejött, arról érezhetően az ifjú dirigens kevéssé tehetett.) Volt viszont hosszú, percekig tartó aszinkron énekes és dirigens között, pont a híres Kovácsdal során, a nagyérdemű csak tétován találgathatta, vajon ki lehet a hunyó ebben a különös/kínos/fura közjátékban.

Kovácsházi István, Siegfried alakítója az iménti jelenet értelmezésétől függetlenül sem győzött meg arról, hogy feltétlenül a legdrámaibb Wagner-hősöket muszáj énekelnie. Puha hangadása szöges ellentétben áll a hős szilaj, fékezhetetlen szenvedélyességével, de ugyanakkor szinte mindvégig (a többnyire markírozott Kovácsdal kivételével) imponáló magabiztossággal uralta a rettentő szólamot. Ez a Siegfried ezért inkább kényelmes, mint vadóc, mindvégig megőrizve gyermeki naivságát kevésbé tud mit kezdeni a rátörő szerelemmel.

Egils Silins a Vándor szerepében már pár éve, a MÜPÁ-s Ringben is lenyűgözött azzal a mély intellektussal, ami ebből a figurából ki tudott csiholni. Most sem volt ez másként. A lett basszista könnyedén bírja erővel a szólam megpróbáltatásait, de alakítása mégsem ettől erőteljes, hanem azzal a gondolatisággal, amivel az álruhában kóborló isten alakját meg tudja tölteni. Ez olyan ritka adottság, ami aligha tanulható, többnyire ellesni sem sikerül. Silins jelenetei ezért az előadás impulzívabb pillanatait képezték kivétel nélkül és az azokban közreműködő kollégákra is pozitívan hatottak.

Alberich megszemélyesítője, Marcus Jupither is régi ismerősünk, már két éve a Rajnában is Ő öltötte magára a Nibelung-törpe jelmezét. Sajnos nem tudott olyan komplex élménnyel hozzájárulni az este sikeréhez, mint Silins, de biztos pontja az előadásnak. Jupither pontosan úgy járt, mint a testvérét, Mimét alakító Jürgen Sacher: a figura hangban rendben volt, de személyiségben kevés, vagy inkább elnagyolt. Ez pedig, pont Silins jeleneteiben mérhetően hiányként mutatkozott meg.

Brünnhilde alakjába ezúttal Sümegi Eszter bújt, Sieglinde és Siegmund kettőse után Kovácsházival már-már összeszokott Wagner-párosként jelenhetnek meg. Sümegit pályájának első felében par excellence olasz énekesnőként könyveltük el, a német fachban már beérkezett művészként próbálta ki magát. A szólamot imponáló zeneiséggel tárja elénk, magabiztosan győzi a kényesen magas fekvésű szólamot. Sümegi érezhetően nagyon tudja, miről énekel Brünnhilde, amint körbejárja és elsiratja elveszett amazonságát, mielőtt végleg odaadja magát az őt felébresztő ifjúnak.

Fafner szólamát Rácz István tolmácsolta, üzembiztos mélységekkel, hatásosan. Erda szerepében Gál Erika számomra ezúttal kevésnek tűnt, mert a szólam túlontúl mélynek bizonyult, s az sem segített, hogy a rendező az énekesnőt derékig árokban szerepeltette. Szemere Zita Erdei madara korrekt énekléssel járult hozzá az est sikeréhez.

A Siegfried a Magyar Állami Operaházban
©fotó: Csibi Szilvia.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
17:00 : Budapest
Bartók Béla Emlékház

Előadás diákoknak Kodály Zoltán halálának 50. és Lajtha László születésének 125. évfordulója alkalmából
Bartók, Kodály és Lajtha zenekari művei
Előadó: Solymosi Tari Emőke (PhD), zenetörténész, az MMA rendes tagja, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem adjunktusa

18:00 : Budapest
Régi Zeneakadémia

"Liszt Ferenc születésnapi hangverseny"
A Liszt Társaság rendezvénye

18:00 : Budapest
Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Zenei Gyűjteménye

"Thurzó Zoltán interaktív zongoraestje"
Invocation (Invokáció)
Ave Maria (Üdvöz légy, Mária)
Bénédiction de Dieu dans la solitude (Isten dícsőitése a magányban)
Pensée des morts (Emlékezés a holtakra)
Pater noster (Miatyánk)
Hymne de l’enfant à son réveil (Az ébredő gyermek himnusza)
Funérailles (Temetés)
Miserere, d’après Palestrina (Miserere, Palestrina nyomán)
Cím nélkül: Andante lagrimoso
Cantique d’amour (Szerelmi himnusz)

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti terem

Moment’s Notice Trio:
ifj. Kurtág György (elektronikus hangszerek), Lukács Miklós (cimbalom), Gőz László (harsona, basszustrombita, kagylók)
"Jazz Itt!"

19:00 : Budapest
Marczibányi Téri Művelődési Ház

"A zene ölelésében"
A Transilvanum Alapítvány jótékonysági koncertje

19:00 : Budapest
Aranytíz Kultúrház

"Történelmi táncklub - tanít a Mare Temporis"
Válogatás a 17-19. századi báltermek népszerű társastáncaiból

19:00 : Budapest
Nádor Terem

Harmonia Caelestis Barokk Zenekar:
Bertalan Andrea, Belovári Beatrix (barokk fuvola), Tóth-Vajna Zsombor, Tóth-Vajna Gergely (csembaló)
JOHANN PHILIPP KIRNBERGER: G-dúr fuvolaszonáta
CARL PHILIPP EMMANUEL BACH: e-moll fuvolaszonáta, Wq. 124, H.
WILHELM FRIEDEMANN BACH: D-dúr trió 2 fuvolára és basso continuora F. 48.
JOHANN CHRISTIAN BACH: F-dúr szonáta 4 kézre, Op. 18, No. 6
JOHANN SEBASTIAN BACH: G-dúr triószonáta BWV 1039

19:00 : Budapest
Magyar Rádió Márványterme

Pozsár Eszter (fuvola), Stefan Varga (gitár)
"klasszikus és jazz"
I. GIULIANI: Grand Serenade Op. 82.
II. Brothers In Art - lemezbemutató koncert

19:00 : Budapest
FUGA Budapesti Építészeti Központ

"CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál"
SZŐLLŐSY András és a magyar film / 1.
Feldobott kő (1969) / SÁRA Sándor (rend.)

19:30 : Budapest
Budapesti Kongresszusi Központ

Várdai István (cselló)
Zuglói Filharmónia – Szent István Király Szimfonikus Zenekar
Vezényel: Baráti Kristóf
MUSZORGSZKIJ: Éj a kopár hegyen
SOSZTAKOVICS: I. gordonkaverseny Op.107
DVOŘÁK: IX. (Újvilág) szimfónia, e-moll, Op.95

19:30 : Budapest
Pesti Vigadó

Sakata Tomoki (zongora)
Nemzeti Filharmonikus Zenekar
vez.: Somos Csaba
ERKEL: Ünnepi nyitány
MIHALOVICS ÖDÖN: Gyászzene Deák Ferenc emlékére
LISZT: I. Zongoraverseny Esz-dúr
MOSONYI MIHÁLY: Gyászhangok Széchenyi halálára
LISZT: Hungária – szimfonikus költemény

19:45 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Emanuel Ax (zongora)
Budapesti Fesztiválzenekar
vez.: Fischer Iván
J.S. BACH: III. (D-dúr) szvit, BWV 1068
MOZART: d-moll zongoraverseny, K.466
CSAJKOVSZKIJ: IV. (f-moll) szimfónia, Op.36
A mai nap
történt:
1842 • A Rienzi bemutatója (Drezda)
1973 • Megnyílt a Sydney Opera House
született:
1874 • Charles Ives, zeneszerző († 1954)
1923 • Robert Craft, karmester
1977 • Leila Josefowicz, hegedűs
elhunyt:
1999 • Kistétényi Melinda, orgonista (sz. 1926)