vissza a cimoldalra
2018-04-26
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (60786)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (3977)
Társművészetek (1248)
Momus társalgó (6313)
Milyen zenét hallgatsz most? (24996)
Haladjunk tovább... (213)
Kedvenc előadók (2821)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2277)
Kedvenc művek (143)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11272)
A csapos közbeszól (95)

Astrid Varnay-Hochdramatischer Sopran (83)
Operett, mint színpadi műfaj (3578)
Jonas Kaufmann (2210)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (761)
Pantheon (2212)
Opernglas, avagy operai távcső... (20069)
Bartók Béla (1881-1945) (207)
Erkel Színház (9245)
Élő közvetítések (7040)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2681)
A nap képe (2053)
Momus-játék (5472)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1383)
Franz Schmidt (3108)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4258)
Edita Gruberova (3056)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Bolygunk, mint a hollandi – A bolygó hollandi Miskolcon
- operatikus -, 2017-02-15 [ Operabemutatók ]
nyomtatóbarát változat

A bolygó hollandi Miskolcon 2017. február 2
Miskolci Nemzeti Színház

A hollandi: Cseh Antal
Daland, norvég hajós: Jekl László
Senta, a lánya: Dobrotka Szilvia
Erik, vadász: László Boldizsár
Mary, Senta dajkája: Bódi Marianna
Kormányos: Böjte Sándor

a Miskolci Nemzeti Színház Zenekara és Énekkara, és a debreceni Csokonai Nemzeti Színház Énekkara

vez. Cser Ádám

A bolygó hollandi produkciója a Szegedi Szabadtéri Játékokról érkezett Miskolcra. Maga, a címszereplő az Állami Operaház próbatermén át szintén Szegedről, Erik Pozsonyból, Mary, a dajka Debrecenből jött. A kritikus szintúgy Szegedről, némi ködön, esőn át. Opus est omen. Persze ma, az autópályák, gyors autók, mobiltelefonok, Intercityk (sőt: kisrepülők, helikopterek) korában mindebben már nincs semmi különleges.

Az előadásban annál inkább. Olyan az, mintha a Lenin atommeghajtású jégtörő akarna parkolni az almádi csónakkitötőben. A zenekar nem fér az árokba, a díszlet a színpadra. A hatalmas Dóm térre tervezett szettet sehogy se sikerül bezsuppolni a Miskolci Nemzeti nagyságrenddel kisebb színpadára.

A háttér bolygója otrombán nagy, az oldalfalak hídjai túl magasak, már az első emeletről is csak Senta és Erik lábát halljuk. Pénzügyileg logikus a koprodukció, művészi szempontból szorongató. Kár, mert Miskolcon először játszanak Wagnert, és ez akkor is nagy jelentőségű, ha A bolygó hollandi csak Wagner light. A ház a középiskolás bérletben is csaknem megtelik. A diákok kísérőjeként örömmel fedeztük föl országosan ismert igazgatójukat.

A zene viszont úgy indul, mint egy vidékies operett. A nyitány pontozott ritmikája teljesen kisimul, s vele együtt odavész vészjósló szaggatottsága, misztikuma is. Cseh Antal is erőtől duzzadva penderül színre, nem teremti meg az elgyötört, sorsverte Hollandi-figura képzetét. Semmi lassúság, semmi tétova lépés, semmi félelem a következő perctől, órától, évtől, emberöltőtől. Szabó Máté történetvezetése természetesen lélegzett a nagy szabadtéri színpadon, ebben a kisebb térben a nagy képzelet szárnyalása szerényebbnek hat, a kis gyarlósságok pedig fölerősödnek. Ha a hollandi az űrből jön, miért vetít nekünk a rendező kishitűen bárkát? Egyáltalán hol az a – bármilyen – elátkozott hajó? (Ha már Dalandét belülről látjuk?)

Az énekesek is változatosak. Cseh Antal megfelelő Hollandi. Basszbaritonja a középregiszterben, s főképp annak alján egészen wagneresen szól, vad erőt sugároz. A magasabb régiókban viszont nincs kimunkálva, s ezért világosabbá, a hangadás rendezetlenné válik. A színpadon inkább otthonos, mint lenyűgöző. Ősz üstökéről, szakálláról inkább a borbélymester hiánya, mint a lélek tépettsége ugrik be elsőre.

Dobrotka Szilvia a szegedi operakórusból gigászi lépéssel foglalta el Senta szerepét. Biztonságosan, megfelelő átütő erővel, okos beosztással szólaltatja meg az ábrándos lelkű lányt. Jekl László mélységek nélküli Daland. Basszusának már az alsó G-k is megoldhatatlan kihívást jelentenek, az anyagias, kicsinyes apa alakja olyan, mint egy papírsablon, háromdimenziós emberi kiterjedése nincsen.

A kitűnő karaktertenornak, Böjte Sándornak ma már meghaladja erejét a Kormányos szólama, sem hosszabb dallamíveket, sem tenorszerű magasságot nem tud énekelni. Bódi Marianna figurája és mezzója még ma is sokkal inkább érett szépasszony, mint tenyeres-talpas dadus.

A bolygó hollandi Miskolcon Persze, jó előre ki lehetett számolni, hogy a gárda legjobbja László Boldizsár lesz. Biztosan fölszárnyaló tenorját mindig öröm hallgatni. Eriket öregecskedő, pocakos Wagner-süvöltők szokták énekelni. Most, hogy ezt a csinos, karcsúhangú, ám szenvedélyes fiút látjuk, kiüti a szemünket, az, amit eddig nem vettünk észre: hogy ez a fiatal vadász a történet igazi nagy vesztese.

S milyen csodálatos a műfaj! A második felvonásban, körülbelül Erik színrelépésétől egyszer csak élni kezd az előadás. Nem mondom, hogy a kitűnő tenor jó energiáitól, de valahogy formát nyer a darab. A konfliktusok, töltést kapnak, a figurák kiterjedést, s élettörténetek sorsokká válnak. A muzsika is fölül emelkedik önmagán. Hirtelen nem is érzékelem, hogy a fafúvók följavultak, vagy csak már nem fontos bizonytalanságuk, de egyszerre Wagner zenéjét hallom.

Nem számít az összepréselt díszlet, nem a mezzo, a bariton vagy a szoprán erényeit és hibáit latolgatom, hanem a Mary, a Hollandi és Senta életútjába feledkezem bele. A kórus (a Miskolci Nemzeti Színház Énekkara a Debreceni Csokonai Színházéval kibővítve) eddig is nagyon jól szólt, de most a zenekar is fölzárkózik.

A világ minden égtájáról, közelről s távolból érkezett művészi hajókkal mégiscsak Richard Wagner remeke szól Miskolcon diadalmasan. Diákjaink is végigülik, ugyan nem egyformán élvezik minden pillanatát, a Nagy Muzsika örökre szívükbe ég. A szünetben azt hallom, a direkció csak kétévente tervez operabemutatót, merthogy a műfaj nagyon drága.*

Pedig dehogy! Tudhatnák, hogy a végső ár úgy jön ki, hogy a teljes költségvetést az élmény intenzitásával osztani kell.

A bolygó hollandi Miskolcon
©fotó: Éder Vera

(*) A Miskolci Színház sajtókommunikációs munkatársa azt az üzenetet juttatta el hozzánk, miszerint: "Nem tudom, kitől hallotta a kritika szerzője a kijelentést, de ez nem igaz. A Miskolci Nemzeti Színház minden évben műsorára tűz egy operát, és ez a jövőben sem változik."
Köszönjük a helyreigazítást! (szerk.)

Műsorajánló
Mai ajánlat:
16:00 : Budapest
Belvárosi Nagyboldogasszony Főplébánia-templom

Dr. Gesztesi-Tóth László (orgona)

16:00 : Budapest
Belvárosi Nagyboldogasszony Főplébánia-templom

Dr. Gesztesi-Tóth László (orgona)

18:00 : Budapest
Zeneakadémia, X. terem

Botvay Károly tanítványai
"Házimuzsika a Zeneakadémián"

18:00 : Budapest
Zeneakadémia, XXIII. terem

Szabó Judit tanítványai
"Házimuzsika a Zeneakadémián"

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Kérges Barnabás (zongora)
Rádli Ramóna (cselló)
A hallgató barátaiból alakult kamarazenekar
Vezényel: Gerhát László
"Kérges Barnabás zongora diplomakoncertje"
J.S. BACH: G-dúr gambaszonáta, BWV 1027
JANÁČEK:Benőtt ösvényen – 1. sorozat
MOZART: 13. (C-dúr) zongoraverseny, K. 415

19:00 : Budapest
Erkel Színház

VERDI: Az álarcosbál

19:00 : Budapest
B32 Galéria és Kultúrtér

Musiciens Libres
"Musiciens Libres - Spanyol tájakon"

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Kolonits Klára (szoprán), Kálnay Zsófia (alt), Megyesi Zoltán (tenor), Bakonyi Marcell (basszus)
Nemzeti Énekkar (karigazgató: Somos Csaba)
Óbudai Danubia Zenekar
Vezényel: Hámori Máté
"A szabadság mítosza"
BEETHOVEN: Missa solemnis, Op.123

19:30 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Roberto Prosseda (pedálzongora)
MÁV Szimfonikus Zenekar
Vezényel: Günter Neuhold
GOUNOD: Concerto pedálzongorára
GOUNOD: Suite concertante pedálzongorára
FRANCK: d-moll szimfónia