vissza a cimoldalra
2017-11-17
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (60134)
Momus társalgó (6250)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2276)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (3855)
Társművészetek (1217)
Milyen zenét hallgatsz most? (24978)
Kedvenc művek (142)
Kedvenc előadók (2813)
Haladjunk tovább... (205)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11190)
A csapos közbeszól (94)

Hozzászólások a Momus írásaihoz (6415)
Élő közvetítések (6677)
Kolonits Klára (1002)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1174)
Operett, mint színpadi műfaj (3345)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2413)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (361)
Franz Schmidt (2952)
Nagy koncertek emlékezete (32)
Barenboim (70)
Pantheon (2133)
Kedvenc magyar operaelőadók (1009)
Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. (558)
Zenei események (989)
Miklósa Erika (1213)
Bánk bán (2935)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Bolygunk, mint a hollandi – A bolygó hollandi Miskolcon
- operatikus -, 2017-02-15 [ Operabemutatók ]
nyomtatóbarát változat

A bolygó hollandi Miskolcon 2017. február 2
Miskolci Nemzeti Színház

A hollandi: Cseh Antal
Daland, norvég hajós: Jekl László
Senta, a lánya: Dobrotka Szilvia
Erik, vadász: László Boldizsár
Mary, Senta dajkája: Bódi Marianna
Kormányos: Böjte Sándor

a Miskolci Nemzeti Színház Zenekara és Énekkara, és a debreceni Csokonai Nemzeti Színház Énekkara

vez. Cser Ádám

A bolygó hollandi produkciója a Szegedi Szabadtéri Játékokról érkezett Miskolcra. Maga, a címszereplő az Állami Operaház próbatermén át szintén Szegedről, Erik Pozsonyból, Mary, a dajka Debrecenből jött. A kritikus szintúgy Szegedről, némi ködön, esőn át. Opus est omen. Persze ma, az autópályák, gyors autók, mobiltelefonok, Intercityk (sőt: kisrepülők, helikopterek) korában mindebben már nincs semmi különleges.

Az előadásban annál inkább. Olyan az, mintha a Lenin atommeghajtású jégtörő akarna parkolni az almádi csónakkitötőben. A zenekar nem fér az árokba, a díszlet a színpadra. A hatalmas Dóm térre tervezett szettet sehogy se sikerül bezsuppolni a Miskolci Nemzeti nagyságrenddel kisebb színpadára.

A háttér bolygója otrombán nagy, az oldalfalak hídjai túl magasak, már az első emeletről is csak Senta és Erik lábát halljuk. Pénzügyileg logikus a koprodukció, művészi szempontból szorongató. Kár, mert Miskolcon először játszanak Wagnert, és ez akkor is nagy jelentőségű, ha A bolygó hollandi csak Wagner light. A ház a középiskolás bérletben is csaknem megtelik. A diákok kísérőjeként örömmel fedeztük föl országosan ismert igazgatójukat.

A zene viszont úgy indul, mint egy vidékies operett. A nyitány pontozott ritmikája teljesen kisimul, s vele együtt odavész vészjósló szaggatottsága, misztikuma is. Cseh Antal is erőtől duzzadva penderül színre, nem teremti meg az elgyötört, sorsverte Hollandi-figura képzetét. Semmi lassúság, semmi tétova lépés, semmi félelem a következő perctől, órától, évtől, emberöltőtől. Szabó Máté történetvezetése természetesen lélegzett a nagy szabadtéri színpadon, ebben a kisebb térben a nagy képzelet szárnyalása szerényebbnek hat, a kis gyarlósságok pedig fölerősödnek. Ha a hollandi az űrből jön, miért vetít nekünk a rendező kishitűen bárkát? Egyáltalán hol az a – bármilyen – elátkozott hajó? (Ha már Dalandét belülről látjuk?)

Az énekesek is változatosak. Cseh Antal megfelelő Hollandi. Basszbaritonja a középregiszterben, s főképp annak alján egészen wagneresen szól, vad erőt sugároz. A magasabb régiókban viszont nincs kimunkálva, s ezért világosabbá, a hangadás rendezetlenné válik. A színpadon inkább otthonos, mint lenyűgöző. Ősz üstökéről, szakálláról inkább a borbélymester hiánya, mint a lélek tépettsége ugrik be elsőre.

Dobrotka Szilvia a szegedi operakórusból gigászi lépéssel foglalta el Senta szerepét. Biztonságosan, megfelelő átütő erővel, okos beosztással szólaltatja meg az ábrándos lelkű lányt. Jekl László mélységek nélküli Daland. Basszusának már az alsó G-k is megoldhatatlan kihívást jelentenek, az anyagias, kicsinyes apa alakja olyan, mint egy papírsablon, háromdimenziós emberi kiterjedése nincsen.

A kitűnő karaktertenornak, Böjte Sándornak ma már meghaladja erejét a Kormányos szólama, sem hosszabb dallamíveket, sem tenorszerű magasságot nem tud énekelni. Bódi Marianna figurája és mezzója még ma is sokkal inkább érett szépasszony, mint tenyeres-talpas dadus.

A bolygó hollandi Miskolcon Persze, jó előre ki lehetett számolni, hogy a gárda legjobbja László Boldizsár lesz. Biztosan fölszárnyaló tenorját mindig öröm hallgatni. Eriket öregecskedő, pocakos Wagner-süvöltők szokták énekelni. Most, hogy ezt a csinos, karcsúhangú, ám szenvedélyes fiút látjuk, kiüti a szemünket, az, amit eddig nem vettünk észre: hogy ez a fiatal vadász a történet igazi nagy vesztese.

S milyen csodálatos a műfaj! A második felvonásban, körülbelül Erik színrelépésétől egyszer csak élni kezd az előadás. Nem mondom, hogy a kitűnő tenor jó energiáitól, de valahogy formát nyer a darab. A konfliktusok, töltést kapnak, a figurák kiterjedést, s élettörténetek sorsokká válnak. A muzsika is fölül emelkedik önmagán. Hirtelen nem is érzékelem, hogy a fafúvók följavultak, vagy csak már nem fontos bizonytalanságuk, de egyszerre Wagner zenéjét hallom.

Nem számít az összepréselt díszlet, nem a mezzo, a bariton vagy a szoprán erényeit és hibáit latolgatom, hanem a Mary, a Hollandi és Senta életútjába feledkezem bele. A kórus (a Miskolci Nemzeti Színház Énekkara a Debreceni Csokonai Színházéval kibővítve) eddig is nagyon jól szólt, de most a zenekar is fölzárkózik.

A világ minden égtájáról, közelről s távolból érkezett művészi hajókkal mégiscsak Richard Wagner remeke szól Miskolcon diadalmasan. Diákjaink is végigülik, ugyan nem egyformán élvezik minden pillanatát, a Nagy Muzsika örökre szívükbe ég. A szünetben azt hallom, a direkció csak kétévente tervez operabemutatót, merthogy a műfaj nagyon drága.*

Pedig dehogy! Tudhatnák, hogy a végső ár úgy jön ki, hogy a teljes költségvetést az élmény intenzitásával osztani kell.

A bolygó hollandi Miskolcon
©fotó: Éder Vera

(*) A Miskolci Színház sajtókommunikációs munkatársa azt az üzenetet juttatta el hozzánk, miszerint: "Nem tudom, kitől hallotta a kritika szerzője a kijelentést, de ez nem igaz. A Miskolci Nemzeti Színház minden évben műsorára tűz egy operát, és ez a jövőben sem változik."
Köszönjük a helyreigazítást! (szerk.)

Műsorajánló
Mai ajánlat:
18:00 : Budapest
Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Zeneműtára

Alisa Yajima, Baráz Ádám (négykezes zongora)
SCHUBERT: 2 Marches Caractéristiques, D.886
SCHÖNBERG: 6 darab zongorára, négy kézre (1896)
BRAHMS: 4. Szimfónia (e-moll), Op. 98
Andante moderato (a szerző átirata)
SCHUMANN: Bilder aus Osten Op. 66 - részletek
KARL HERMANN PILLNEY: Eskapaden eines Gassenhauers (Parodisztikus variációk egy témára)

19:00 : Budapest
Erkel Színház

DONIZETTI: Szerelmi bájital

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Michel Béroff (zongora)
MÁV Szimfonikus Zenekar
Vezényel: Csaba Péter
"Ünnepi hangverseny Finnország állammá alakulásának 100. évfordulója alkalmából"
FRANCK: Szimfonikus variációk
RAVEL: D-dúr zongoraverseny bal kézre
SIBELIUS: 2. (D-dúr) szimfónia, Op.43

19:00 : Budapest
MűPa, Fesztivál Színház

"Klasszik 47°N19°E"
Modern balett-est két részben

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Simon Izabella, Várjon Dénes, Roman Rabinovich (zongora)
Muriel Cantoreggi, Keller András (hegedű), Andrea Hallam (brácsa), Marie-Elisabeth Hecker (cselló), Radovan Vlatković (kürt), Klenyán Csaba (klarinét)
Escher Vonósnégyes: Adam Barnett-Hart, Danbi Um (hegedű), Pierre Lapointe (brácsa), Brook Speltz (cselló)
2017.11.17 19.00
SOLTI GYÖRGY KAMARATEREM
"kamara.hu/2"
A Zeneakadémia Kamarazenei Fesztiválja
J.S. BACH: A fúga művészete, BWV 1080 (részletek)
BUSONI: 2. (e-moll) hegedű-zongora szonáta, Op. 36a
SCHUMANN: Adagio és allegro, Op.70
BRUCH: Nyolc darab klarinétra, brácsára és zongorára, Op.83 (részlet)
BEETHOVEN: D-dúr („Szellem”) zongoratrió, Op.70/1

19:00 : Budapest
Aranytíz Kultúrház

"Történelmi Táncklub a Mare Temporis táncosaival"

19:00 : Budapest
Klauzál Gábor Budafok-Tétényi Művelődési Központ

Balog József (zongora)
Budafoki Dohnányi Zenekar
Vezényel: Yeruham Sharovsky
RIMSZKIJ-KORSZAKOV: Nagy orosz húsvét nyitány
PÁNCZÉL TAMÁS: Zongoraverseny
DVOŘÁK: VII. szimfónia

19:00 : Budapest
Duna Palota

Zalai Antal (hegedű)
Duna Szimfonikus Zenekar
Vezényel: Deák András
Műsorvezető: Zelinka Tamás
GLINKA: Ruszlán és Ludmilla – nyitány
DVOŘÁK: a-moll hegedűverseny, Op.53
CSAJKOVSZKIJ: D-dúr hegedűverseny, Op.35

19:30 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Bogányi Gergely (zongora)
Pannon Filharmonikusok
Vezényel: Cristian Mandeal
BARTÓK: Táncszvit, Sz. 77, BB 86
LISZT: Haláltánc
R. STRAUSS: Salome, Op. 54 - Hétfátyoltánc
DEBUSSY: A tenger
19:00 : Keszthely
Balaton Kongresszusi Központ és Színház

"Fischer Annie ösztöndíjasok hangversenye"
A mai nap
született:
1923 • Eősze László, zenetörténész
1925 • Charles Mackerras, karmester († 2010)
elhunyt:
1959 • Heitor Villa-Lobos, zeneszerző (sz. 1887)