vissza a cimoldalra
2018-05-24
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (60798)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (3983)
Társművészetek (1254)
Momus társalgó (6334)
Milyen zenét hallgatsz most? (24996)
Haladjunk tovább... (213)
Kedvenc előadók (2821)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2277)
Kedvenc művek (143)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11275)
A csapos közbeszól (95)

Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? (2525)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4274)
Simándy József - az örök tenor (536)
Élő közvetítések (7195)
Momus-játék (5488)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2731)
Kolonits Klára (1066)
Jonas Kaufmann (2255)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (842)
Operett, mint színpadi műfaj (3604)
Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. (711)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1406)
Franz Schmidt (3126)
Udvardy Tibor (185)
Miller Lajos (60)
Fiatal művészeink hazai és nemzetközi sikerei (324)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

A precizitás, meg a... - Richard Goode és a Fesztiválzenekar
- vape -, 2017-02-01 [ Budapesten ]
nyomtatóbarát változat

Budapesti Fesztiválzenekar 2017. január 27.
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Beethoven: 1. szimfónia
Beethoven: G-dúr zongoraverseny
Beethoven: 5. szimfónia

Budapesti Fesztiválzenekar
Richard Goode, zongora
vez.: Fischer Iván

Eredetileg az volt írásom címe, hogy Precizitás, meg…, meg… Gondoltam tovább, jöttek a szavak sorban, de maga az írás nem született volna meg így. Mindazonáltal kezdem az első benyomással, ami a hangversenyen ért: Ritkán hallani ilyen minden részletre kihegyezett, pontos karmesteri-zenekari munkát.

Már a korai szimfóniához is nagyzenekar állt fel (14 első hegedű), és végre a bőgőszólam, a mélybasszusszekció is olyan erővel szólt, ahogy az kell, ugyanis a hátsó falnál ültek a zenészek, nagyon magas emelvényen, tulajdonképpen a zenekar feje fölött. Így akadálytalanul törhetett előre hangjuk.

Annak az analitikus megközelítésnek, amit Fischer választott, végül is az lett a következménye, hogy a dús hangzás, amit egy ekkora zenekartól várunk elmaradt, szinte vonósnégyesi részletességgel hallottuk a szólamokat. Másrészt az a sebészi pontosság, amivel az előadók dolgoztak, megszedte a maga vámját: adósak maradtak a zene érzelmi oldalának közvetítésével. Az utolsó tételben éreztem úgy, magával ragadja őket a zene, a kis mozaikkockákból összeáll a nagy kép.

Richard Goode rutinos öreg róka, mindent tud a zongorázásról meg Beethovenről. Nem mutatott új trükköket, egyszerűen eljátszotta a zongoraversenyt, ahogy kell. Sallangok nélkül, halatlanul finom billentéskultúrával, virtuózan, bölcsen.

A zenekar itt már inkább kísérőként szerepelt, hangzása is feldúsult, ezzel együtt szépült is. Egyedül a második rész néhány tuttiját játszották túl. Itt a pianisszimó, kantábile zongoraszólam, és a pontozott tizenhatodos forte tuttik felelgetnek egymásnak. Beethoven szándéka szerint is határozott erővel csap le a zenekar a zongorára. De tán nem olyan erőszakosan, éles hangszínkontraszttal, ahogy itt hallottuk.

Az Ötödik szimfónia érvényes olvasatainak sora mára minimum Toscaninitől legalább Brüggenig terjed, kicsi a rés ahová be lehet illeszteni egy egyéninek szánt értelmezést. Ismét az erő volt, ami sorsot jellemezte, ahogy kopog. Élesre, érdesre vett hangszínnel, sietősen, reményt nem hagyva.

A második tétel szépen és „hagyományosan” szólalt meg, a harmadik tétel önmagában is figyelemfelkeltő fúgája volt ismét erőteljesebben kihangsúlyozva.

A zárótétel, ha úgy vesszük, diadalmenet: az ember legyőzheti a sorsot. A két nagybőgő, amely a fentebb jelzett emelvényen hevert három tételen át, gazdára talált. Zeneiskolások, koruk alapján úgy tűnt, valamelyik konzervatórium tanulói jöttek be a színpadra, csatlakoztak a zenekarhoz.

Önmagában semmi baj nincs az ötlettel, fiatalokat bevonni egy igazi, híres nagyzenekar munkájába. De magának a zenének a mondandójához ilyen formában külsődleges eszközökkel járult hozzá, mintegy show-elemként funkcionált.

Lehet persze, ez az idő szava, hogy mindezeket így kell. A közönség egyre erősebb ingerekre reagál manapság. De gyanítom, sőt, tudom, Fischer és zenekara tudná másképp is.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
16:00 : Budapest
Belvárosi Nagyboldogasszony Főplébánia-templom

"Orgonahangverseny"

18:00 : Budapest
Zeneakadémia, XXIII. terem

"Házimuzsika a Zeneakadémián"
Kováts Péter tanítványai
DVOŘÁK: 12. (F-dúr) vonósnégyes, Op.96 („Amerikai”)
Szabó Sára, Haraszti Violetta (hegedű), Dauner Kinga (brácsa), Bettermann Rebeka (cselló)
GRIEG: g-moll vonósnégyes, Op.27
Milibák Edit, Somló Judit (hegedű), Veér-Lenthár Lilla (brácsa), Hadobás Gergely (cselló)
SOSZTAKOVICS: 8. (c-moll) vonósnégyes, Op.110
Gál-Tamási Anna, Szilágyi Júlia (hegedű), Hidas János (brácsa), Hagiwara Riku (cselló)

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Tóth Ágnes (fuvola)
Granik Anna (zongora), Nagy Dóra (oboa), Katrin Mátyás (klarinét), Südi Bálint (kürt), Losonci Luca (fagott)
A hallgató barátaiból alakult zenekar
Koncertmester: Kapor Andrej
"Tóth Ágnes fuvola diplomakoncertje"
C.P.E. BACH: d-moll fuvolaverseny, Wq 22
GYANYISZOV: Fuvola-zongora szonáta
MILHAUD: La cheminée du roi René (René király kandallója), Op.205
KARG-ELERT: B-dúr fuvola-zongora szonáta, Op.121

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

"Zeneszerzés MA diplomakoncert / zenekari művek"
HÉRINCS DÁNIEL: Fekete tükör
Kováts Miron (cselló)
Óbudai Danubia Zenekar
Vezényel: Serei Zsolt
HÉJA BENEDEK: MŰ-EMLÉKEK, avagy a zeneköltő szerelme
Óbudai Danubia Zenekar
Vezényel: Serei Zsolt
BAGAIS ÁDÁM: Alarum
Óbudai Danubia Zenekar
Vezényel: Dénes-Worowski Marcell
ERDŐS BÉLA: Concerto for Electric Guitar and Orchestra
Tátrai Farkas (elektromos gitár)
Óbudai Danubia Zenekar
Vezényel: Dénes-Worowski Marcell

19:00 : Budapest
Erkel Színház

EÖTVÖS: Vértelenül; BARTÓK: A kékszakállú herceg vára

19:30 : Budapest
Pesti Vigadó

Rohmann Ditta (gordonka)
Nemzeti Filharmonikus Zenekar
vez.: Vashegyi György
ERKEL: Hunyadi László – nyitány
DUBROVAY: Gordonkaverseny
CSÍKY BOLDIZSÁR: Erdélyi rapszódia
KODÁLY: Háry János – szvit
A mai nap
történt:
1918 • A kékszakállú herceg vára bemutatója (Budapest)
1948 • A Koldusopera bemutatója (Cambridge)
született:
1922 • Kórodi András, karmester († 1986)
1960 • Paul McCreesh, karmester