vissza a cimoldalra
2017-10-20
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (59884)
Társművészetek (1211)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (3847)
Haladjunk tovább... (205)
Kedvenc előadók (2812)
Momus társalgó (6052)
Milyen zenét hallgatsz most? (24975)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2273)
Kedvenc művek (141)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11180)
A csapos közbeszól (94)

Erkel Színház (8353)
Magyar Televízió opera-, balett- és operett közvetítései - hazai produkciók (1121)
Balett-, és Táncművészet (5406)
Élő közvetítések (6641)
Lehár Ferenc (578)
Jonas Kaufmann (2132)
Pantheon (2104)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2362)
Marton Éva (718)
Operett, mint színpadi műfaj (3288)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (298)
Bartók Béla szellemisége (211)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1113)
Franz Schmidt (2921)
Végveszélyben a komolyzene a Magyar Rádióban? (467)
Zenetörténet (191)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Változnak az idők - Viktoria Mullova és a Venice Baroque Orchestra
-vape-, 2017-01-21 [ Budapesten ]
nyomtatóbarát változat

Viktoria Mullova és a Venice Baroque Orchestra 2017. január 16.
Zeneakadémia, Nagyterem

Geminiani: d-moll concerto grosso „La Follia”
Telemann: A-dur hegedűverseny
Vivaldi D-dur: „A nagymogul” hegedűverseny
Händel: G-dur concerto grosso
Mozart: F-dur divertimento
Haydn: G-dur hegedűverseny

Viktoria Mullova (hegedű)
Venice Baroque Orchestra
vez.: Andrea Marcon

Változnak az idők, énekli a – hangsúlyozottan – irodalmi munkásságáért Nobel-díjjal kitüntetett Bob Dylan. Viktoria Mullova bizonyára nem gondolta 1986-ban, amikor vibrátós hegedűhangon Abbadóval lemezre vette a Négy évszakot, hogy egyszer még Telemannt is fog játszani egyenes hangon, bélhúros hegedűn, autentikus zenekarral. (Meg azt sem, hogy kedvenc Bee Gees számát, Tico-ticot, dzsesszt és hasonlókat is játszik.).

Most csak annyit, örülhetünk annak, hogy az ötvenes évei derekán járó művésznő (csellista férje hatására) úgy érezte, hogy váltania kell, és a könnyedebb műfajok felé (is) fordult.

Hogy ne legyen annyira egyszerű a dolog, régebben az eredetei hangszeres előadásmóddal is ismerkedett, így most nem is Stradivariján, hanem a bronzérmes hegedűkészítő mester Guadagnini eredeti formájában fennmaradt (vagy abba visszaállított) hegedűjén játszott.

Nem is olyan régen még elképzelhetetlen lett volna, hogy egy világnagyság olyan programmal álljon ki, amelyben kizárólag olyan művek szerepelnek, amelyet régebben inkább csak bemelegítőnek szántak az igazi megmérettetések például Beethoven, vagy Brahms elé.

Nekünk viszont nem mindegy, ki a szólista. Igen, jó hogy eljutottunk oda, hogy - Bachot leszámítva - csak érdekességnek számító barokk szerzőket is a legnagyobbakkal hallhatjuk. Most a nagymester „csak” egy ráadásszám erejéig jelent meg, tán nem is egészen ide illően.

Mindezzel együtt – természetesen - a könnyedebbnek tűnő műsor nem jelentette azt, a zenészek könnyedén, félvállról vették a vonni, pengetni valót. Ahogy a zenekar belekezdett Corelli La Folliájának Geminiani-féle átiratába, egyből éreztük, kivételes pillanatok részesei vagyunk. Az csak egyszerű technika, hogy a téma első hangját nagyon hangsúlyosra, röviden elhalóra vették, így véletlenül sem lehetett az az érzésünk, átcsúszik a hangsúly (helytelenül) az ütem kettőre. Az is csak technika, hogy mindent gondosan frazeálva perfekt technikával kijátszottak.

Ami magasabb rendű előadási minőség volt, az a szinte hallatlanul rafináltan kiegyensúlyozott hangzás. Amelyben minden szólam önállóan is megfogható volt, ugyanakkor úgy olvadt össze a többivel, hogy a zene hiányérzet nélkül betöltötte a Nagytermet. Még a chitarronés is hallható volt, akkor tökéletesen, amikor – continuósként – szólisztikusabb feladatokat is kapott. Akár itt is játszhatott volna Mullova, hiszen a variációk bővelkednek igényes futamokban, de így annak örülhettünk, hogy a zenekar művészei képesek mindenre.

Telemann végül mindent megtanult, amit a kor zeneszerzőjének tudnia kellett. Tudott olyan kantátákat írni, amelyeket összetévesztettek a Bachéival, és olyan hegedűversenyt is, amely akár lehetne Vivaldié, hogy csak ezeket említsük. De volt saját, nagyon is egyéni hangja, amely legjobb alkotásaiban gyakran felcsendül. Itt például a harmadik tételben. Sokszor kívánt meg az átlagosnál nagyobb tudást előadóitól, noha tudatosan írt műkedvelők számára is. Természetesen Mullova nem az utóbbiak közül választott, de gondja sem neki, sem a zenekarnak nem akadt a művel.

A Vivaldi-versenyműre – később – aggatott melléknév valójában tréfás, a hosszú és nehéz szólókra utal, amelyekben a szerző kora hegedűtechnikájának határait feszegeti. (Bach lényegében elméletileg aknázta csak ki a hangszer lehetőségeit, műveit nem ismerték, nem játszották.)

Mullova (akit „Jégkirálynőként” emlegettek egykoron) azt mondta, sokat segített neki az olvadásban a könnyebb, improvizatív lehetőségeket is kínáló műfajokkal való foglalkozás. A szovjet idők öröksége volt nála a perfekcióra való törekvés, ami kotta lehető legpontosabb visszaadásában kellett, hogy megnyilvánuljon. Egy kis hiba életre szóló törést jelentett volna.

A legjobb régizenészek pont azt tudják, hogyan, meddig lehet elmenni a kotta szabad interpretálásában. Talán Mullova ezzel még adós, egy kicsivel több játékosság oldotta volna a Vivaldi mű kompozíciós „hibáját”, hogy a virtuóz szólórészek nem illeszkednek szervesen a zenei anyagba.

És tán éppen ezért éreztem úgy, tökéletesen otthon van a Haydn-versenyműben, ahol a leírt kotta jóval könnyebben értelmezhető egy a szigorú, orosz iskolán nevelkedett művész számára is. A klasszikus zene megformálása, semmilyen problémával nem bírt számára. És élvezhettük a gyönyörű hegedűhangot is.

A zenekar ismét csak az élvezetesen megoldott Händel művel bizonyított, arra is rámutatva a fontos pozíciókban (pl. első cselló) milyen kiválóságok ülnek.

A Mozart divertimento már csak hangneme okán is a La Follia párdarabja volt az estén. És ezen felül ugyanazt a gazdagon és pontosan kivitelezett frazeálást hallottuk, mint ott, például rögtön a kezdő ütemek akkordfelbontásaiban, rögtön az elején. És megint a szólamok, ahogyan egymáshoz viszonyultak. Minden más: tán játék, amit lehet így, lehet úgy. Ezt csak így.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
17:00 : Budapest
Bartók Béla Emlékház

Előadás diákoknak Kodály Zoltán halálának 50. és Lajtha László születésének 125. évfordulója alkalmából
Bartók, Kodály és Lajtha zenekari művei
Előadó: Solymosi Tari Emőke (PhD), zenetörténész, az MMA rendes tagja, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem adjunktusa

18:00 : Budapest
Régi Zeneakadémia

"Liszt Ferenc születésnapi hangverseny"
A Liszt Társaság rendezvénye

18:00 : Budapest
Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Zenei Gyűjteménye

"Thurzó Zoltán interaktív zongoraestje"
Invocation (Invokáció)
Ave Maria (Üdvöz légy, Mária)
Bénédiction de Dieu dans la solitude (Isten dícsőitése a magányban)
Pensée des morts (Emlékezés a holtakra)
Pater noster (Miatyánk)
Hymne de l’enfant à son réveil (Az ébredő gyermek himnusza)
Funérailles (Temetés)
Miserere, d’après Palestrina (Miserere, Palestrina nyomán)
Cím nélkül: Andante lagrimoso
Cantique d’amour (Szerelmi himnusz)

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti terem

Moment’s Notice Trio:
ifj. Kurtág György (elektronikus hangszerek), Lukács Miklós (cimbalom), Gőz László (harsona, basszustrombita, kagylók)
"Jazz Itt!"

19:00 : Budapest
Marczibányi Téri Művelődési Ház

"A zene ölelésében"
A Transilvanum Alapítvány jótékonysági koncertje

19:00 : Budapest
Aranytíz Kultúrház

"Történelmi táncklub - tanít a Mare Temporis"
Válogatás a 17-19. századi báltermek népszerű társastáncaiból

19:00 : Budapest
Nádor Terem

Harmonia Caelestis Barokk Zenekar:
Bertalan Andrea, Belovári Beatrix (barokk fuvola), Tóth-Vajna Zsombor, Tóth-Vajna Gergely (csembaló)
JOHANN PHILIPP KIRNBERGER: G-dúr fuvolaszonáta
CARL PHILIPP EMMANUEL BACH: e-moll fuvolaszonáta, Wq. 124, H.
WILHELM FRIEDEMANN BACH: D-dúr trió 2 fuvolára és basso continuora F. 48.
JOHANN CHRISTIAN BACH: F-dúr szonáta 4 kézre, Op. 18, No. 6
JOHANN SEBASTIAN BACH: G-dúr triószonáta BWV 1039

19:00 : Budapest
Magyar Rádió Márványterme

Pozsár Eszter (fuvola), Stefan Varga (gitár)
"klasszikus és jazz"
I. GIULIANI: Grand Serenade Op. 82.
II. Brothers In Art - lemezbemutató koncert

19:00 : Budapest
FUGA Budapesti Építészeti Központ

"CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál"
SZŐLLŐSY András és a magyar film / 1.
Feldobott kő (1969) / SÁRA Sándor (rend.)

19:30 : Budapest
Budapesti Kongresszusi Központ

Várdai István (cselló)
Zuglói Filharmónia – Szent István Király Szimfonikus Zenekar
Vezényel: Baráti Kristóf
MUSZORGSZKIJ: Éj a kopár hegyen
SOSZTAKOVICS: I. gordonkaverseny Op.107
DVOŘÁK: IX. (Újvilág) szimfónia, e-moll, Op.95

19:30 : Budapest
Pesti Vigadó

Sakata Tomoki (zongora)
Nemzeti Filharmonikus Zenekar
vez.: Somos Csaba
ERKEL: Ünnepi nyitány
MIHALOVICS ÖDÖN: Gyászzene Deák Ferenc emlékére
LISZT: I. Zongoraverseny Esz-dúr
MOSONYI MIHÁLY: Gyászhangok Széchenyi halálára
LISZT: Hungária – szimfonikus költemény

19:45 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Emanuel Ax (zongora)
Budapesti Fesztiválzenekar
vez.: Fischer Iván
J.S. BACH: III. (D-dúr) szvit, BWV 1068
MOZART: d-moll zongoraverseny, K.466
CSAJKOVSZKIJ: IV. (f-moll) szimfónia, Op.36
A mai nap
történt:
1842 • A Rienzi bemutatója (Drezda)
1973 • Megnyílt a Sydney Opera House
született:
1874 • Charles Ives, zeneszerző († 1954)
1923 • Robert Craft, karmester
1977 • Leila Josefowicz, hegedűs
elhunyt:
1999 • Kistétényi Melinda, orgonista (sz. 1926)