vissza a cimoldalra
2017-12-14
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Társművészetek (1220)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (3859)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (60213)
Momus társalgó (6308)
Milyen zenét hallgatsz most? (24990)
Kedvenc előadók (2814)
Kedvenc művek (143)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2276)
Haladjunk tovább... (205)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11198)
A csapos közbeszól (95)

Hozzászólások a Momus írásaihoz (6445)
Erkel Színház (8582)
Élő közvetítések (6746)
Operett, mint színpadi műfaj (3407)
Berlioz újratemetése (140)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2451)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1203)
Franz Schmidt (2975)
Magyar Televízió opera-, balett- és operett közvetítései - hazai produkciók (1142)
Bartók Béla szellemisége (256)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (423)
Opernglas, avagy operai távcső... (19881)
Jonas Kaufmann (2150)
Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. (571)
Lisztről emelkedetten (879)
Magyar Rádió operafelvételei és operaközvetítések – magyar előadóművészekkel (935)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Változnak az idők - Viktoria Mullova és a Venice Baroque Orchestra
-vape-, 2017-01-21 [ Budapesten ]
nyomtatóbarát változat

Viktoria Mullova és a Venice Baroque Orchestra 2017. január 16.
Zeneakadémia, Nagyterem

Geminiani: d-moll concerto grosso „La Follia”
Telemann: A-dur hegedűverseny
Vivaldi D-dur: „A nagymogul” hegedűverseny
Händel: G-dur concerto grosso
Mozart: F-dur divertimento
Haydn: G-dur hegedűverseny

Viktoria Mullova (hegedű)
Venice Baroque Orchestra
vez.: Andrea Marcon

Változnak az idők, énekli a – hangsúlyozottan – irodalmi munkásságáért Nobel-díjjal kitüntetett Bob Dylan. Viktoria Mullova bizonyára nem gondolta 1986-ban, amikor vibrátós hegedűhangon Abbadóval lemezre vette a Négy évszakot, hogy egyszer még Telemannt is fog játszani egyenes hangon, bélhúros hegedűn, autentikus zenekarral. (Meg azt sem, hogy kedvenc Bee Gees számát, Tico-ticot, dzsesszt és hasonlókat is játszik.).

Most csak annyit, örülhetünk annak, hogy az ötvenes évei derekán járó művésznő (csellista férje hatására) úgy érezte, hogy váltania kell, és a könnyedebb műfajok felé (is) fordult.

Hogy ne legyen annyira egyszerű a dolog, régebben az eredetei hangszeres előadásmóddal is ismerkedett, így most nem is Stradivariján, hanem a bronzérmes hegedűkészítő mester Guadagnini eredeti formájában fennmaradt (vagy abba visszaállított) hegedűjén játszott.

Nem is olyan régen még elképzelhetetlen lett volna, hogy egy világnagyság olyan programmal álljon ki, amelyben kizárólag olyan művek szerepelnek, amelyet régebben inkább csak bemelegítőnek szántak az igazi megmérettetések például Beethoven, vagy Brahms elé.

Nekünk viszont nem mindegy, ki a szólista. Igen, jó hogy eljutottunk oda, hogy - Bachot leszámítva - csak érdekességnek számító barokk szerzőket is a legnagyobbakkal hallhatjuk. Most a nagymester „csak” egy ráadásszám erejéig jelent meg, tán nem is egészen ide illően.

Mindezzel együtt – természetesen - a könnyedebbnek tűnő műsor nem jelentette azt, a zenészek könnyedén, félvállról vették a vonni, pengetni valót. Ahogy a zenekar belekezdett Corelli La Folliájának Geminiani-féle átiratába, egyből éreztük, kivételes pillanatok részesei vagyunk. Az csak egyszerű technika, hogy a téma első hangját nagyon hangsúlyosra, röviden elhalóra vették, így véletlenül sem lehetett az az érzésünk, átcsúszik a hangsúly (helytelenül) az ütem kettőre. Az is csak technika, hogy mindent gondosan frazeálva perfekt technikával kijátszottak.

Ami magasabb rendű előadási minőség volt, az a szinte hallatlanul rafináltan kiegyensúlyozott hangzás. Amelyben minden szólam önállóan is megfogható volt, ugyanakkor úgy olvadt össze a többivel, hogy a zene hiányérzet nélkül betöltötte a Nagytermet. Még a chitarronés is hallható volt, akkor tökéletesen, amikor – continuósként – szólisztikusabb feladatokat is kapott. Akár itt is játszhatott volna Mullova, hiszen a variációk bővelkednek igényes futamokban, de így annak örülhettünk, hogy a zenekar művészei képesek mindenre.

Telemann végül mindent megtanult, amit a kor zeneszerzőjének tudnia kellett. Tudott olyan kantátákat írni, amelyeket összetévesztettek a Bachéival, és olyan hegedűversenyt is, amely akár lehetne Vivaldié, hogy csak ezeket említsük. De volt saját, nagyon is egyéni hangja, amely legjobb alkotásaiban gyakran felcsendül. Itt például a harmadik tételben. Sokszor kívánt meg az átlagosnál nagyobb tudást előadóitól, noha tudatosan írt műkedvelők számára is. Természetesen Mullova nem az utóbbiak közül választott, de gondja sem neki, sem a zenekarnak nem akadt a művel.

A Vivaldi-versenyműre – később – aggatott melléknév valójában tréfás, a hosszú és nehéz szólókra utal, amelyekben a szerző kora hegedűtechnikájának határait feszegeti. (Bach lényegében elméletileg aknázta csak ki a hangszer lehetőségeit, műveit nem ismerték, nem játszották.)

Mullova (akit „Jégkirálynőként” emlegettek egykoron) azt mondta, sokat segített neki az olvadásban a könnyebb, improvizatív lehetőségeket is kínáló műfajokkal való foglalkozás. A szovjet idők öröksége volt nála a perfekcióra való törekvés, ami kotta lehető legpontosabb visszaadásában kellett, hogy megnyilvánuljon. Egy kis hiba életre szóló törést jelentett volna.

A legjobb régizenészek pont azt tudják, hogyan, meddig lehet elmenni a kotta szabad interpretálásában. Talán Mullova ezzel még adós, egy kicsivel több játékosság oldotta volna a Vivaldi mű kompozíciós „hibáját”, hogy a virtuóz szólórészek nem illeszkednek szervesen a zenei anyagba.

És tán éppen ezért éreztem úgy, tökéletesen otthon van a Haydn-versenyműben, ahol a leírt kotta jóval könnyebben értelmezhető egy a szigorú, orosz iskolán nevelkedett művész számára is. A klasszikus zene megformálása, semmilyen problémával nem bírt számára. És élvezhettük a gyönyörű hegedűhangot is.

A zenekar ismét csak az élvezetesen megoldott Händel művel bizonyított, arra is rámutatva a fontos pozíciókban (pl. első cselló) milyen kiválóságok ülnek.

A Mozart divertimento már csak hangneme okán is a La Follia párdarabja volt az estén. És ezen felül ugyanazt a gazdagon és pontosan kivitelezett frazeálást hallottuk, mint ott, például rögtön a kezdő ütemek akkordfelbontásaiban, rögtön az elején. És megint a szólamok, ahogyan egymáshoz viszonyultak. Minden más: tán játék, amit lehet így, lehet úgy. Ezt csak így.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
11:00 : Budapest
Erkel Színház, Bernáth Büfé

Ringató"

18:00 : Budapest
Zeneakadémia, X. terem

"Házimuzsika a Zeneakadémián"
Fülei Balázs tanítványai

18:00 : Budapest
Régi Zeneakadémia

"Házimuzsika a Zeneakadémián"
Wagner Rita tanítványai

18:00 : Budapest
Erkel Színház

HUMPERDINCK: Jancsi és Juliska

18:00 : Budapest
Patrona Hungariae Katolikus Iskolaközpont

Szili Gabriella, Bólya Papp Nikoletta, Gavodi Zoltán, Dévényi Judit Anna, Megyesi Zoltán, Somogyi Balázs, Cser Péter, Najbauer Lóránt
Anima Musicae Kamarazenekar
vezényel: Dinyés Soma
HÄNDEL: Messiás 1. Rész.
A műről rövid ismertetőt tart Dinyés Soma

18:00 : Budapest
Bartók Béla Emlékház

Kokas Dóra (gordonka)
J.S. BACH: d-moll szólószvit gordonkára, BWV 1008
KODÁLY: Szólószonáta, Op.8

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti Kamaraterem

Farkas Mira (hárfa) Nyári László, Varga Oszkár (hegedű), Krähling Dániel (brácsa), Karasszon Eszter (cselló), Scheuring Kata (fuvola), Puha György (klarinét)
HÄNDEL: Prelúdium és toccata (Marcel Grandjany átdolgozása)
HASSELMANS: A forrás, Op.44
ALBÉNIZ: España, op. 165 – 5. Malagueña
KREISLER: Régi bécsi táncdallamok – 2. Szerelmi bánat
SARASATE: Spanyol táncok, op. 21 – 2. Habañera
WALTER-KÜHNE: Fantázia Csajkovszkij Anyegin című operájának témáira
DEBUSSY: Két tánc
RAVEL: Bevezetés és allegro, Op.46

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Óbudai Danubia Zenekar
Vezényel: Moritz Gnann
NIELSEN: Héliosz-nyitány, Op.17
MILHAUD: A világ teremtése
RAVEL: Daphnis és Chloé

19:30 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Zemlényi Eszter (szoprán)
Nemzeti Filharmonikusok
Vezényel: Keri-Lynn Wilson
KRZYSZTOF PENDERECKI: II. („Karácsony”) szimfónia
MAHLER: IV. (G-dúr) szimfónia

19:30 : Budapest
Pesti Vigadó

Szalóki Ági (népi ének), Bodrogi Éva (barokk ének)
Szalai Péter (ütők), Kónya István (lantok), Szászvárosi Sándor (viola da gamba)
"Mindez világ örvendezzen!"

19:30 : Budapest
Uránia Nemzeti Filmszínház

Sinfonietta Pannonica Ensemble:
Eckhardt Violetta, Jász Pál (hegedű), Sipos Gábor (brácsa), Máté Győző (brácsa), Szabó Péter (gordonka)
"Take Brahms - 2. hangverseny: Vonósötösök"
BRAHMS: F-dúr Vonósötös Nr.1., Op. 88
BRAHMS: G-dúr Vonósötös Nr.2., Op. 111

20:00 : Budapest
Szent István Bazilika

Teleki Miklós (orgona), Kováts Kolos (basszus), Krusic Eleonóra (fuvola)
A mai nap
történt:
1925 • A Wozzeck bemutatója (Berlin)
született:
1922 • Németh Amadé, karmester, zeneszerző († 2001)
elhunyt:
1788 • Carl Philipp Emanuel Bach, zeneszerző (sz. 1714)