Bejelentkezés Regisztráció

Budapesten

Tisztán, világosan érthetően. - A Fesztiválzenekar a Müpában

2017-01-17 09:29:02 - baci -

Truls Mørk 2017. január 13.
Bartók Béla Nemzeti hangversenyterem

Sibelius: Lemminkäinen-szvit, op.22 No.4 – Lemminkäinen visszatérése
Sosztakovics II. (g-moll) csellóverseny, op. 126.
Prokofjev: VI.(esz-moll) szimfónia, op.111

Truls Mørk cselló

Budapesti Fesztiválzenekar
vez: Pietari Inkinen

Már hetekkel ezelőtt nézegettem ezt a koncertet a Müpa honlapján. Kíváncsi voltam, milyen zenét ír egy észt zeneszerző és Paavo Järvit sem láttam még élőben vezényelni. Az észt származású karmester betegsége miatt azonban egy fiatal finn karmester vette kezébe a pálcát. Valószínűleg a kényszerű karmestercsere volt az oka annak is, hogy Erkki-Sven Türr :„Ki szelet vet” c. darabja helyett Sibelius Lemminkäinen-jéből hallgathattunk meg egy tételt.

Pietari Inkinen még csak 36 éves, de úgy tűnik nemigen van olyan sarka a világnak, ahol még nem vezényelt. Jelenleg vezető karmestere a Prágai Szimfonikus zenekarnak és a Japán Filharmonikus Zenekarnak, de dolgozott már Új Zélandon is, és mellesleg hegedűművészként is tevékenykedik.

A Lemminkäinen visszatérése néhány perces bemelegítésként szolgált a zenekar számára. Fischer Iván együttesének nagyon jól állnak a képszerű, láttatni akaró zenék. Kiugróan jó volt a decemberi zeneakadémiai koncertjükön a Magyar képek előadása. S a rendkívül összeszokott, rutinos együttes most is tökéletesen rajzolta meg a hazatérő Lemminkäinen alakját.

A versenyműhöz azonban már kevés volt a rutin. Ez a mű igazi próbatétel az együttes, a szólista és a karmester számára is.

Gyakorlatilag nincs benne pihenő. A ritmika olyan nehézzé teszi az összjátékot, ami bő fél órán keresztül minden zenésztől lankadatlan koncentrációt követel. Tele van váratlan, néhány hangos, ugrásszerű belépésekkel, sok a komplementer játék és az egymást kiegészítő szólamok állandó ismétlése csak növeli a zenészekre nehezedő terheket.

Truls Mørk fantasztikus szólista és egyben fantasztikus kamarazenész. Határozott elképzeléssel játszik, de közben mindkét füle szorosan tapad az őt kísérő együttesre, hogy azonnal átalakítsa jövőbeni terveit a háta mögött hallottaknak megfelelően. Helyenként játszhatott volna súlyosabban. Sosztakovics könyörtelen, már-már az őrület határát súroló ismétlései kívül estek Mørk intelligens hozzáállásán. De ugyanakkor ez az intelligencia hozzásegítette egy hallatlanul érdekes előadáshoz. Sosztakovics gyakran válik érzéketlen gépzenévé a játékosok kezében. Metsző gúnya, matematikus gondolkodása sokszor gúzsba köti az előadók fantáziáját. Mørk azonban mindig megtalálta azt a néhány hangot, pillanatot, amikor egy kis odacsempészett dallamossággal, vagy érzékeny hangszínváltással lehet némiképp oldani a mű feszült monotonitását. Rendkívül differenciáltan működő jobb keze, az általa generált leheletnyi változások sokat tettek azért, hogy a közönség képes volt egy emberként végigkoncentrálni a művet. Én nagyon hálás voltam neki ezért a játékmódért.

Inkinennek ehhez a darabhoz még hiányzik néhány évnyi tapasztalat. A zenekar jól tudta a művet. De egy olyan versenyműben, ahol ennyi foltszerű, váratlan belépés van, a zenészek számára elengedhetetlen a folyamatos karmesteri segítség. Nem kell több, csak egy szemvillanás, a könyök, vagy akár a kisujj egy rándulása és a zenész már tudja, hogy valóban ott és úgy kell belépnie, ahogy gondolta. A nehezebb, sűrűbb helyeken Inkinen nem bírta erővel és magukra hagyta a zenészeket. Ennek eredményeként némi kis homályosság jellemezte a belépéseket. Különösen kiugró ez olyankor, amikor a belépő motívumot megismétli a játékos. Ilyenkor hallatszik a különbség az első és a második – immár magabiztosan eljátszott fordulat között.

Mindemellett ez egy élvezetes, izgalmas, és ráadásul egyéni előadása volt Sosztakovics 2. csellóversenyének.

A szünet után mindannyiunk füle megpihenhetett kissé Prokofjev végtelen legatóin, utóromantikus zenekari hangzásán.. Az ismertető füzet szerint a szerző hosszantartó betegségből lábadozva írta a művet, amely pesszimista hangvételével, néhány merészebb akkordfűzésével kivívta a Szovjetunió rettegett kultúrdiktátorának, Zsdanovnak a haragját. Prokofjev a II. világháború szörnyűségét írta meg a VI. szimfóniában. Így 70 év távlatából - ráadásul egy Sosztakovics mű után - inkább a béke szigetén érezték magukat a hallgatók.

Inkinen itt is okozott nekem némi fejtörést. Sokszor hiányoltam egy-egy új karakter gondos elindítását, még ha csak mellékes szólamról is van szó. De itt ez nem okozott semmiféle problémát a zenekar számára. Az óriási íveken alapuló nagyromantikus hangzásvilág ismét olyan terület, ahol a zenekar akár karmesteri irányítás nélkül is képes helytállni. Gyönyörűen játszottak. Tisztán, világosan érthetően.






A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.